Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-25 / 198. szám

Nekem jó, neked jő, nekünk jó ÉRDEK Több nyersvasat, gazdaságosabban Újjászületik a kohó ♦ Kitárul a kohó gyomra: ritkán látni Így. egy szerkezet- magyarázó tankönyvi ábra térbeli másaként. Nem minden­napi erőnlétet kíván a „gyomorban'’ dolgozóktól a falamat felrakása: a szerelésbe néha egy akrobatika is ve&yiii __. Ami neked jó, az nem biz­tos, hogy nekem is, nekünk is jó. „Politikusán” fogal­mazva: nem mindig esik egy­be az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek. Sót: egé­szen nagy eltérések is lehet­nek. Hogy mikor, melyiket kell előnyben részesíteni? Kapásból vágjuk a választ: a társadalmit. Mindig? Min­dig! Lám. milyen jól tudjuk a leckét, és mégis ... * Alig indul el a déli gyors a Keleti pályaudvarról, egy jól öltözött középkorú férfi máris végigtolakszik a zsú­folt folyosón, és minden fül­kebe sorra benyit a követ­kező kérdéssel: — Nem tud adni valaki egy tegnapi dátumozásé, használt gyorsvonati jegyet? Ilyen jegye senkinek sincs nálunk. De ha a szerencse is társul kitartása mellé, lesz mit mellékelni a kiküldeté­si papírjához. Valószínűleg alkalmi gépkocsival utazott fel Pestre. így keres majd a bolton hetven valahány fo­rintot. Néhány percig téma a fül­keben az ..ügyes” miskolci. A többség egyetért a szemfüles eljárással, mindössze annyit jegyez meg jócskán feléksze­rezett hölgyszomszédom, hogy ö bizony nem tolakod­na ilyen kis pénzért. Hallgatok. Magamban ki­csit röstellkedve ugyan, de hallgatok. A hallgatás a be­leegyezés jele? Inkább a be­letörődésé. Nem szívesen vállaljuk — szemtől szembe — a vitát. Inkább tűrjük szép csendben az ügyeske­dést. Pedig, ami az élelmes urnák jő. az nekünk tossz. A vegyész ifjúmunkás na­pok keretében került meg­rendezésre Sajóbábonyban a disco-párbaj, az EMV kul­túrtermében. Az ÉMV KISZ- bizottsága és a Déryné Mű­velődési Ház által közösen rendezett esemény kiállta a próbál. A megyében dolgozó — és most. megjelent — ..lemezlo­vasok” 20 perces vágott mű­sort készítettek es azt mu­tatták be itt a szakzsürinek é.s a közönségnek. Ebben a párbajban a következő disc- joekeyk vettek részt: Ré- vay József Bánrévéről, Illés Bertalan Nagyrozványról, Földi Géza. Rézai Zoltán. Tálas Miklós é.s Sashalmi Béla pedig Miskolcról. Közel 200 fiatal táncolta, szurkolta végig a vetélkedőt. A közönség bevonása a mű­sorba ió! sikerült, hiszen a kezdeti 20—30 táncoló fiatal, mintha. ..megsokszorozódott” volna, egy-két óra múlva már mindenki táncolt, él­vezve a ió! összeválogatott, friss zenei újdonságokat. A disco-párbaj végered­Mf Szelek szárnyán — avagy Htlooitorlások a Balatonon. És nemcsak azt a hetven va­lahány forintot veszítjük!... * — Ki gondolta, hogy ne­ki is kell gazsulálni, hogy őt nem lehet megkerülni? Nem is titkolta, hogy sértve érzi magát a mellőzésért és sem­mit sem tesz a számunkra kedvező szerződés megköté­séért. A beruházó fél panaszko- . dott így a minap. Akiről pe­dig szó esett, az egy építő­ipari vállalat vezető beosz­tású dolgozója. Nemcsak raj­ta múlnak a dolgok, de so­kat tehet egy előnyös szer­ződés megkötéséért. Azaz. tehetett volna ... Nem állt érdekében? Nem ilyen egy­szerű a dolog. Mondjuk in­kább így: az az érdeke, hogy vállalaton belül és kívül be­folyásos. nagy embernek tartsák. Hiúságból? Is. De azért is. mert aki a hatalom lá'szatát tudja kelteni, az vi­szonylag .iól kamatozó töké­vel rendelkezik. Bizonvos al­kalmakkor soron kívüliséget élvezhet. megkülönböztetett bánásmódban részesülhet. Példákat, ugye. nem kell említeni? És tudják, mi a legfur­csább az egészben? Hogy az idézett panasz előadóit bősz. szántotta ugyan az eset. de nem csodálkoztak rajta kü­lönösebben. Mindössze azt a tanulságot szűrték le. hogv legközelebb alaposabban tá­jékozódnak kit és hogyan kell körüludvarolni az ered­ményes együttműködés érde­kében. * Szorhszédom bosszankodik: — Negyedórát kellett sorban állnom az üvegvisszaváltó pultja előtt, mert á közeli építkezés dolgozói hatalmas kartondobozban hozták a menye: etaő Tálas Miklós, második Sashalmi Béla, har­madik Földi Géza. A közön­ségdijat Rézai Zoltán rjyer- te el. A verseny első három helyezettje értékes pénzju­talomban részesült, a közön­ségdíjas pedik egy nagyle­mezt kapott. S. R. Mintha már megtörtént volna vele ugyanez. A szín­hely más volt. de a pult mögül acsarkodó, hideg sze­mű nő. a közömbös vagy el­lenséges vevők gyűrűje, s a torkát szorító düh. ugyanaz. Szokásos reggeli bevásár­lásnak indult ez is. Mindig siet, kapkod, de ma öt per­cet. veszített, mert meg kel­lett beszélni munkába indu­ló teleségével egy délutáni programot. Azt remélte, be­hozhatja a hátrányt, hiszen a lakótelep pompás nagy élelmiszerboltjában percek alatt le lehet bonyolítani a vásárlást. Máskor. Most azonban hosszú sor állt a pult előtt. Már-már lemon­dott a parizerről — a tejet, ki Ilit csak le kell emelni a polcról —. de ha egyszer úgy szereti a gyerek. Miért megy most ilyen las­san a kiszolgálás? Persze azért, mert általában többen, hárman-négyen is mérik a parizert. kolbászt, egyebet. Két ember kevés ide. Rá­adásul csak az egyik dolgo­zik. a másik végtelen virsli- kígyót bont ízekre. Semmi ké( ség. előkészíti az árut. de máris annyi halmozódik előt­te a műanyag rekeszekben, amennyit körülbelül fél nap alatt adnak el. TársrAje köz. ben ügyetlenül, kézzel esipe­munkahelyükön felgyülem­lett fiaskókat. Az a csoda, hogy ennyi pálinka, meg sör után le nem szédülnek az állványokról. Igaz. meglát­szik a munkájukon, hogy ál­landóan nyomás alatt van­nak. A szomszéd dühe egyéni érdekének megsértéséből’ fa­kadt. De játszva adhatott társadalmi színezetet felhá­borodásának. mert az erre a célra rendszeresített, karton­dobozzal és a drótfülbe ka­paszkodó munkaruhás fiatal­emberekkel már én is talál­koztam. * A csökkent, munkaképes­ségű dolgozónak egyéni ér­deke. hogy fizikai állapotá­nak megfelelő munkát talál­jon. De társadalmi érdek is. hogy hasznosítsa magát. Mi­ért akadozik mégis számos vállalatnál a rehabilitációs munka? Mert a csoportérdek nehezen áthágható akadály­ként tolakszik az egyéni és a társadalmi közé. Ráadásul olyan ügyesen van álcázva — ehhez sajnos kitűnően ért egyik-másik gazdasági veze­tő —. hogy első pillantásra tel sem lehet ismerni. Mert mivel védekeznek a rehabilitációt elhanyagoló üzemekben? Általában azzal, hogy a hatékonyság, terme­lékenység növelése népgazda, sági érdek, e követelmény­nek . pedig csakis teljesen egészséges, romlatlan mun­kaképességű dolgozókkal tud­nak eleget tenni. Közben krokodilkönnyeket hullajtva siránkoznak a humán szem­pontok háttérbe szorulásáért. Olyan meggyőzően teszik, hogy már-már őket kezdi sajnálni • az ember jobban, mint azokat, akik az érdekek ütközői közé szorultak. B. ö. Dr. Koteszar 1st va u rendőr vezérőrnagy, a megyei rend­őr-főkapitányság vezetője augusztus 26-án. (kedden) 9 órától fogadónapot tart a Borsod megyei Rendőr-fő­kapitányságon. (Miskolc. Zsolcai kapu 32. sz.) Sértés get egy adag túrót, ami az istennek sem akar annyi de­ka lenni, amennyit a sprele­jén álló idős hölgy kért. Le­tör egy nagyobb darabot, Visszateszi a felét, megint le­csíp belőle, és így tovább . . . Félszemmel az óráját fi­gyeli. A mutató most úgy működik, mint a nyomásmé­rő. Veszedelmesen közeledik ahhoz a határértékhez, ahol már robbanásveszély van. Szelepet kell nyitni: — Nem segítene a kolléganőjének egv kicsit? A virslit adagoló asszony­ság úgy fordul hátra, mint akibe kötőtűt döftek. Hideg kék. szeme egy pillanatig ku­tatja, ki volt a vakmerő, s amikor megállapodik a vö­röslő fülű férfin, kifröccsen belőle a düh: — Nem lálja. hogy dolgo­zunk? Micsoda emberek van­nak ! Most érkezett, és máris tolakszik! Azt akarja, hogy soron kívül szolgálják ki! A soron kívüli kiszolgálás emlegetése megteszi a kívánt hatást. A sorban állók előbb rosszalló pillantásokat, majd megjegyzéseket küldenek a férfi felé. Ugyanakkor együttérzésükről biztosítják A gyár — nekünk, miskol­ciaknak a szó egyet jeleni a Lenin Kohászati Művekkel — az ott megforduló laikus látogatónak mindig egy ki­csit Dante poklára emlékez­tei: a hőségével, a külön éle­tet éló. hullámzó, felmagaso­dó é.s és időnként halkuló zajával, a látszólag áttekint­hetetlen kuszaságával. gé­peknek, épületeknek, a min­dent behálózó, hol föld alá bukó. hol lejünk fölé emel­kedő esődzsungelével. Ez az érzésünk csak fokozódott, amikor a nagyolvasztó gyár­egység III. kohójának át­építési munkáit nézhettük meg testközelből. A szó szo­ros értelmében igy, hiszen a szűk helyen napi átlagban 800 ember nyüszőg a szétbon­tott és újjáépülő kohó testén, karnyújtásnyi közelségben a daruköteleken ingó. de mil- limétern.vi pontossággal a he­lyükre illeszkedő eletántnyi alkatrészekkel. Az irodában — az újjáépí­tési munkálatok éjjelt nap­pallal egybemosó hajráját irányító főhadiszálláson — két telefoncsörgés közt sike­rült pár szót. váltani Dévai Györggyel, a nagyolvasztó gyáregység főmechanikusával, az újjáépítés vezetőjével. Már túl vagyunk a kilenc­ven napos munka félidején — mondta — és minden re­ményünk megvan rá. hogy idejében be is fejezzük. Nagyszabású — 670 millió a költség — vállalkozás ez. tel­jes átépítése a lassan har­mincéves kohónak. De meg­éri: az átépítés után a tér­fogat 182 köbméterrel lesz több — 768-ról 9öu köbmé­terre növekszik —. így lé­nyegesen több nyersvasat tu­dunk előállítani, de kell is. hiszen nemsokára indul az új acélmű. Mire azt átadják — november 7-én — az ál­talunk átépített kohónak tel­jes kapacitással kell üzemel­nie. Indulunk. Felsisakozva lép­delünk felfelé a remegő vas- lépcsőkön, a szűk átjárókban néha félretolnak: sietős a munka mindenkinek. Fentről nézünk a szétbontott kohó az eladókat, akik felbátorod­va. most már úgy működnek, mint egy “összehangolt, gya­korlott rohamcsapat. A kö­vérkés ügyetlen is abbahagy, ja a túrómérést, és mind­ketten mártír arccal a „to­lakodó" felé fordulnak: — Mit kér? Tiltakozna, hogy ő nem így gondolta. De dadogó mentegetőzése időveszteség, és az eddig közömbös vásár­lók is ellene hangolódnak: — Ne húzza az időt, ren­deljen ! Nem tehet mást. Eiécsap- ják a parizert. és ő megs/.é- gyenülten oson tovább. Fél­szemmel látja, hogy pulton inngnj és túl tökéletes az egyetértés. Ha esküdtszékké alakulhatna a reggeli társa­ság. nem kérdéses, mi len­ne az ítélet. Mintha már megtörtént volna vele ugyanez. A szín­hely más volt. de a pult mö­gött acsarkodó, hideg szemű nő. a lincselésre kész ve­vők. a tehetetlen düh ... Igén. ugyanezt látta a tele­vízióban. ..Beugrik" a szerző neve és a mű címe is: Suk- sin. Sértés. Ezek szerint nemzetközi az érzés, ami a torkát szorít­ja? (békés) gyomrába — ritka látványt —. s most kezdjük érteni: miért is mondták ezt' az át­építést rendkívülinek.' Ctehil György technológus csoport- vezető magyarázza az elénk táruló látványt: — A megmaradt régi hat tartóoszlop közé kell beemel­ni. begyömöszölni a mégnö- vekedett méretű. átmérőjű gyűrűit az új kohóte.stnek — mondja —, ami a nagyobb térfogat miatt zömökebb. kö­vérebb lett. Az óriás alkat­részeket darabokban emelik be, s a helyén illesztik ösz- sze — a KOGÉPTERV ter­vei szerint. Minden ki van számítva, de így is kicsi a hely. Fentről épp egy két méter átmérőjű cső ereszke­dik — levegőt szállít majd — lassan, de engedelmes- kedve a köteleknek, helyére zökken. Ahol majd az-izzó vas öm­lik ki. ott most talicskákkal, gerendákkal járnak ki-be. Több szintes munka — hal­lottuk a tájékoztatás során —. s most meggyőződhettünk róla: a szédítő ötvenméteres magasságtól a föld színéig — sőt alatta is — dolgoznak. Aki szédülős, az igencsak rosszul érezné magát, de akik itt dolgoznak, imponáló biztonsággal mozognak, vég­zik munkájukat a legképte­lenebb helyeken is. Ilyen kritikus feladat volt például a léghevítő kupolájának a beszerelése. Az egv híján harminctonnás acélkúpolát negyven méter magasra kel­lett emelni, s ott a helyére tenni. A kohó mellett álló to­ronydarut nézegettük éppen — ha szükség van rá. egy­szerre többel is dolgoznak —, amikor csengő harsant. Azt hittük, terhet emelnek, de csak szódavíz érkezett: jól­esik a torokszárító porban. Szerdán délután 2-kor ül össze a Sajószentpéteri nagy­községi Tanács. Elnöki be­számolót hallgatnak és vitat­Kőzben megtudtuk": nem­csak mennyiségi változást hoz az átépítés., Minőségileg újat, jelent a nagyobb fokú automatizálás bevezetése. A gazdaságosabb. korszerűbb üzemelést segíti elő. hogy az elavult régi elektronika he­lyett mikroprocesszorok se­gítségével fogják irányítani, ellenőrizni a folyamatokat. Egy ajtó mögött feltárul! előttünk a vezérlőhelyiség, a majdani irányítóközpont. Csak a falak maradtak meg a régiből, a berendezések teljesen újak. Bár meg sok minden nincs a helyén, de már most rengeteg műszer borítja a falakat: sokat sej­tető látvány. Nehéz, emberpróbáló kr* lencven nap ez. Az átépítés, bontás során váratlan prob­lémák merülnek fel. az épp elvégzendő feladatokat sú­lyozni kell mindig, fontossá, gi sorrendben — s ez állan­dó készenlétet, találékonysá­got. s a szűk határidő miatt gyorsaságot kíván. Szokat­lan. átlagon felüli szaktu­dást igénylő munka; de a művezetők, irányítók így fo­galmaztak: „feldobja” az embereket. Itt minden mozzanat át­gondoltságot igényel. Nem egyszer láttuk: egv-egv da­rab beemelését, illesztését, rögzítését kis haditanács előzte meg. néha még a por­ba is rajzoltak sebtében ma­gyarázó ábrát, egykét vo­nalas útmutatást. Alkotómunka — mondják az ilyenre. S itt mindenki részese ennek: a tervező, a vezetők, s a munkások egy­aránt. K. L. nak meg az 1980. évi költség- vetés és fejlesztési ierv első félévi végrehajtásáról. Jól sikerült disco-párbaj * Fogadónap Beszámoló a félévi költségvetésről

Next

/
Thumbnails
Contents