Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

$ Az egrestermés szépvek ígérkezik. Ebből főzhetjük télen a terest és a büszkeszuszt. Mé" nem dicsérik a nyarat 55 J Borsóra várva A hajnali meteorológiai jelentést mostanában a hű­tőház egyetlen vezetője sem mulasztja el. Együtt druk­kolnak a termelőszövetke­zetekkel, várják a telexeket, a jelentéseket. Mindenki lázba jön, ha megérkezik egy szállítmány. Ottjártunkkor ömlött az eső. A kombájnok hogy tudnának így rámenni a bor­sóföldre? Ilyen évre még nem is emlékeznek a mis­kolci gyár történetében. Tóth István szakszervezeti titkár, a fagyasztási csoport- vezető már ezen a napon is tizenötször „fagyott meg es engedett ki”, de azt mond­ja. a hűtőházban nem lehet megfázni. Az indulás min­dig sok gonddal-bajjal' jár: A vonalpróbákon mindenki­nek ott kell lenni, hogy a 70 motort tökéletes szink­ronba hozzák. Amíg a bor­sófeldolgozó vonalat be ját­szották, sokan talpon voltak reggel 6 órától éjfélig. Most pedig a masinák újból áll­nak. Az irodában diakok je­lentkeznek. Nyári munkára jöttek. Gazdik Éva jövőre érett­ségizik Edelényben. Szeret­ne továbbtanulni Keszthe­lyen, az Agrártudományi Egyetemen, s úgy tudja, jó pont. ha ismerkedik a mun­kával. A keresetét gépkocsi­vezetési tandíjra költi majd. Márton Tamás Kazincbar­cikán vegyipari főiskolás. Visszajár nyaranta a hűtő­házba, s ő már, korára való tekintettel, három műszak­ban is dolgozhat. A szép ke­resetén még az igazgató is elcsodálkozott, de hát a tel­jesítményért kapják a fizet­séget. — Kevesebb diák kell ezekben a hetekben. Gyen­ge a termés. Bár meglehet, hogy augusztusban csalogat­ni fogjuk őket — magya­rázza a főmérnök. — Leg­többen ugyanis júliusban .szeretnének jönni, utána el­mennek nyaralni a kereset­ből. A gyár saját diákjai közül most csak az elsőévesek vannak itt. Az idén végzett 20 szakmunkás ezen a hé­ten kezdi a munkát. Sajnos, kevés fiú kacérkodik a gon­dolattal, hogy ezzel az új iparággal 'jegyezze el ma­gát. Pedig sok az új gép. s műszaki érdeklődésüket job­ban kamatoztathatnák, mint a lányok. A meggysoron nem látni . egyet sem az erősebbik nem képviselői közül. Paróczay Andrásáé másfél éve jött vissza a gyermekgondozási szabadságról. 1971 óta dol­gozik a hűtöházban. Öröm­mel és mosolyogva újságol­ja, hogy amióta visszajött, könnyebb a munka. S nem utolsósorban szebb a fizetés. A főmérnök most kap egy friss telexet: öt vagon sza­móca érkezik, de nem lesz elsőosztályú. Országosan jó a termés, de a mi perifé­riánkon nagy kárt tett a fagy. Bodnár Gyuláné és Tóth Papp Pálné is sopán­kodik. Egymással szemben a szamócaszemeket csumázzák. A hibásak külön ladikéba kerülnek, csak a szép. egész­séges szemek futnak tovább a feldolgozó vonalon. Puskás József művezető­vé! alig váltunk egy-két szót, maris tovább all. Sőt iram- lik. mert híre jött, hogy itt egy bors «szállítmány. Néhány helyen talán még a születendő gyermeket sem várják olyan izgalommal, mint itt az idei termest. Be­cses is minden szem. Értő és szorgos kezek várják a miskolci hűtőházban az el­tenni valót. Rajtuk nem múl­na, hogy tele legyenek a hatalmas éléstárak. És ők még mindig reménykednek, hogy a szezon végén dicsér­hetik a nyarat. O. E. A Magyar Karszt- és Bar­langkutató Társulat 25. ta­lálkozóját rendezték meg a múlt hét végén Tatabányán. E hasznos sport hódolóit 300- an képviselték, köztük 25- en Miskolcról. Itt osztották ki a Cholno- ky-pályázatra beérkezett művek díjait. A karszt- és barlangkutató csoportoknak a múlt évben végzett. mun­kájukról kellett ezekben a dolgozatokban beszámolni, s a kutatási területeikről térképeket készíteni. A 40 pályamű közül 3. díjat Ka­pott a miskolci Herman Ot­tó karszt- . és bariangku'am csoport pályázati anyaga. ^ díjat dr. Láng Sándor, a társulat elnöke adta át. s külön dicséretben részesítet­ték a miskolci .barlangkuta­tók térképeinek minőségét. A díjat Szikszói Tibor cso­portvezető és Hernádi Gyula vette át. akik közösen dol­gozták fel a helyi kutató- csoport múlt évi eredmé­nyeit. Forgalomterelés A Középszer utcában tesz a megálló Forgalomterelés címmel a Miskolci Közlekedési Válla­lat tájékoztatta az utazókö­zönséget, hogy július 1-én üzemkezdettől a 2-es, 102-es, 12-es, 32-es és 33-as autóbu­szokat a Vörös Hadsereg u. —Tapolcai elágazás—Tapol­cai műútról útkorszerűsítés miatt a Testvérvárosok út­ján közlekedteti. A térség gyalogos forgal­mának biztonsága érdekében az autóbuszokat célszerűbb a Vörös Hadsereg u.—Ifjúság u. —Középszer utcán közleked­tetni. Ennek megfelelően az ideiglenes megállóhelyet is a Középszer utcán építjük ki, a 68. sz. épület előtt. A forgalomterelés miatt a lakosság türelmét kéri a vá­rosi tanács közlekedési szak- igazgatása. A félidő nem jelent, nem jelenthet szünetet. Naptári,, vagy ha úgy tetszik, adminisztratív határkő ez. A cikk születésé­nek időpontja és megjelenésének napja felezi az évet. Előre megfontolt szándékkal íródott, azzal a bevallott szándékkal, hogy hessegesse az ünneplés hangulatot. Iparos, kereskedő, hivatalnok mérleget készít. Visszapillant, előretekint. Eddigi gyürkőzései eredményét teszi mérlegre, s a jövő bizonytalanságában méri meg terveit. Dolgozunk, prognosztizálunk, építünk A tegnapi napot végeredményben semmi sem különbözteti meg a maitól. A szokásosnál hűvö­sebb az idő, de a gyárban a szokásos módon fújnak műszak- kezdéskor. A szabályosság és a szabálytalanság, jobban mondva a szabályosan jelentkező szabálytalanság jegyében készült ez a jegyzet. Egyik nemrég megjelent könyvben ol­vasható, a naptárról és a termelésről: „Olyan hullámzást, az iparban elterjedt szóval, ütemtelenséget keresünk, amelyik a naptári évhez, vagy annak valamelyik szakaszához, bizo­nyos határnapokhoz kötődik.” A könyv címe: „Év végi hajrá az iparban és a külkereskedelemben." A legizgalmasabb fe­jezet azt taglalja, hogy elkerülhető-e a hajrá? Részlet egr főmérnök nyilatkozatából: „Nálunk úgy van szervezve a munka, hogy van minden munkásnak egy polca, és a cso­portvezető feladata, hogy biztosítsa, ott legyen, ami kell. Ha délután kettőig feladja a rendelést, még aznap ott az anyag, ha kettő után, akkor másnap reggel. Egy ottani kolléga me­sélte, hogy egy alkalommal kétszer kellett szólni. Másnap jöttek a szállítók, egy lada pezsgővel, meg hordták a go­lyós tollat, hogy fátylat borítsunk erre a dologra . ..” Olcsó dolognak tűnhet a hajráról és a hajrá-tünetekről ír­ni a nem nagyon jegyzett félidőben. A tipszterek a hirtelen jött, nagy ötletekre apellálnak. A művezetők és a gyakorló közgazdászok a folyamatosan magas színvonalú munka mel­lett teszik le a voksof. A magunk részéről szeretnénk olyan szenvtelen nyugalommal írni az év végi lázas napokról, mint a mostani, nem kevés erőfeszítést kívánó csendes naptárfor­dulóról. Mert végül is ez lenne az igazi. Kétségtelen, hogy karácsonykor hajrázni, túlórázni; sokkal látványosabb, mint most, becsülettel lehúzni a műszakot. Talán kifizetődőbb is! A borsodi, miskolci ipar az év első négy hónapjában hét százalékkal produkált többet, mint egy évvel ezelőtt. Ez több a reméltnél, s messze meghaladja az országos átlagot. Pedig a mi gazdaságunk nehezen mozduló, a kis eredményekért is nagyon megdolgozó gazdaság. De eredményeinket önmagunk­hoz viszonyítjuk, s — a költő szavai szerint — a minden- seggei merjük. Merhetetlenűl büszkék lehetünk. S mernetei- lanül elégedetlenek lehetünk. B. I. Fiatal gépkocsi vezetők vetélkedője A Miskolci Közlekedési Vállalatnál évente megren­dezik a fiatal gépkocsiveze­tők vetélkedőjét. Az ideire Hal a lapáton Csak pontosan, hogy ne legyen egy-két dekával kevesebb (Kerényi László felvételei) A vitorlásokat, csónakokat dajkáló kis öböl ragyogóan fest a színes képeslapokon. Az itt üdülők általában a kikötő képével ekes anzikszokon küldik üdvözletüket a Ba­latonról. Így tettem én is. Pedig — utólag bevallhatom —, hazudik az üdvözlőkártya. Ha közelebb megyünk az öbölhöz, olyasmit is tapasztalhatunk, amit elfed 'a színes la­pok csillogása. Igaz. fényképen nem is lehet megörökíteni — bár úgy hallottam, felta­lálták már az illatos üdvözlőlapot —. de tény; messziről bűzlik a mólóval védett, ezért lassan cserélődő víz. A néhány négy­zetméternyi nadasban tejestasakok. mű­anyag flakonok között zengik nászdalukat a strapabíró balatoni békák. Néhány évvel ezelőtt még leláthattam a finom, fehér ho­mokig. most sűrű. zöld a víz, mint a for­rásban levő borsóleves. Békanyál. hínár lepte el az egész öblöt és a zsákmányra váró pecásokra puffadt haltetemek kacsin­tanak fél szemmel, mindha gúnyolódnának. Üdülésem idején — mint évek óta csak­nem minden nyáron — ismét halpusztulást észleltek a Balatonon. Szerencsére nem oly nagymérvűt, mint ami a 60-as években drasztikusan jelezte a ..magyar tenger” romlását, de nem is oly kicsit, mint ahogy azt a sajtó- és rádiöközlemények alapján gondolhatta, aki nem volt jelen. A magya­rázat úgy szólt, hogy ívás idején legyen­gülnek a halak, és ha az időjárás is'kedve­zőtlen, akkor bekövetkezhet jelentélttelen mértékű halpusztulás. Vízi emberekkel, öreg pecasokkal cseréltem erről véleményt. Az övéké belefért egy lemondó kézlegyintésbe. A szóban forgo üdülőhely az utóbbi tíz- tizenöt érben sóidat fejlődött. De ez a :ele- más fejlődés inkább csak azt szolgálta, hogy minél több embert lehessen összezsúfolni, minél kisebb helyen. A sokemeletes SZOT- szállók népének parányi partszakasz jut. A hétvégi napokon az égett olajszagban für­dő falucskát — lángos-, hal- és palacsinta­sütő van elég — elárasztják a gépkocsik. Ilyenkor közelharcot kell vívni egy akkora vizparli gyepért is, ahol szűkösen elfér a gumimatrac. Ügy tűnik, túl sokan vagyunk szezonban a Balatonon, és a tömegben megbújva, egye­sek úgy viselkednek, ahogy otthoni környe­zetükben valószínűleg soha. Mert alig hi­hető, hogy például égő cigarettával a szá­jában lép be a fürdőkádjába bárki is. Ám, a „neplavórban” ez is megszokott viselke­dés. Sörrel rakotton indulnak útnak a csó­nakok, de az üres palackokat ritkán szál­lítják vissza, a partra. Olyan nagyvonalú felelőtlenséggel rontjuk, pazaroljuk Balato­nunkat, mintha kis országunk gazdag lenne hasonló vonzerejű üdülőhelyekben. És ez nemcsak az önmagukból kivetkőző üdülő- vendégekre vonatkozik. Aki figyelemmel ki­séri a Balaton védelmében íródott meg­számlálhatatlan mennyiségű újságcikket, alighanem egyetért velem abban, hogy a központi intézkedések eddig jószerével arra is kevésnek bizonyultak, hogy a romlási folyamatot megállítsák. Harsány derültséget keltett az üdülők körében, amint három lusta fiatalember ócska lapátokkal felfegyverkezve, megpró­bálta megtisztítani a több kilométer hosz- szú partszakaszt. Komótosan beballagtak a vízbe, de csak addig, míg a rövidszárú gu­micsizma engedte. Lapátra vetlek fejenként egy, azaz egy darab haltetemet, és vissza­sétáltak a partra. Pihenték, meghúzták a sörösüveget, aztán megint tettek egy for­dulót. Amikor lejárt a műszak, eltűntek, és többé színüket sem láttuk, így vált valóra, pontosabban: így nem vált valóra az az ország—világ előtt közhírré tett ígéret, hogy a, halpuszulás nyomait az üdülőhelyeken napok alatt eltüntetik. Nos, mindez nem látszik a lakkos-fényes balatoni üdvözlőlapokon . (békés) — amelyet szombaton 'ár­tották — 41-en neveztek be. A vetélkedő két részből állt: elméleti és gyakorlati ver­senyből. Az elmélet politi­kai ismeretekből, KRESZ - bői és munkavédelmi isme­retekből tevődik össze. A gyakorlati versenyben a ver­senyzők rutinpályán, időre versenyeztek. Minden kidön- tött bója mínusz pontot je­lentett; plusz, illetve mínusz pontokkal értékelt,ék az elfo­gyasztott üzemanyag meny- nyiséget is. Az első öt he­lyezett a Kiváló ifjú gépko­csivezető címet. valamint 1000 forintos díjat nyert, a további hat versenyző okle­velet és tárgyi jutalmat ka­pott. Az első öt helyen Bu­dai László ISulkovszki Já­nos, Papp István. Tóth Zol­tán II. és Nagy Zoltán ves­zett Oroszt fognak o tanítani Az 1982-től bevezetésre kerülő új tanterv szerint az általános iskola 4. osztályá­ban oktatják az orosz nyel­vét. Az Országos Pedagógiai Intézet már most felkészíti az alsó tagozatos pedagógu­sokat az új feladatra. Csü­törtöktől július 10-ig 42 Bor­sod meg3'ei tanítónő vesz részt az OPI szervezésében az oroszé nyelvtanfolyamon. A tanfolyam résztvevőinek az 1. számú Ipari Szakkö­zépiskola kollégiumában tart­ják . a foglalkozásokat, * Szovjetunióból érkezett nyolc orosztanár segíti a felkészü­lést. Miskolci barlangászok díja Félidőben, szünet nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents