Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

A gátakon Az utóbbi napokban, he­tekben lehullott jelentékeny mennyiségű csapadék nem okozott különösebb gondot a borsodi folyókon, a gátak kitűnően bírják a nagyobb megterheléseket is. Az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság ebben az évben mintegy 120 millió forintot fordít a töltések megerősíté­sére, szabályozására. Többek között erősebb gátat kap Le- ninváros térségében a Tisza (25 kilométer hosszban), s folytatják Miskolc környékén a Sajó partjának rendezését. Erősítik a folyó jobb oldali gátját, s rendbeteszik a Szin- va alsó szakaszát is. Megduplázzák exportjukat A Borsodi Vegyikombinát miskolci műanyag-feldolgozó gyáregységében tavaly 240- fele terméket gyártottak. Ezt a számot jelentősen csök­kentették. és a külföldön is keresett háztartási edények­ből. poharakból, tálcákból nagj'obb szériákat gyártanak. A termelés növelése ér­dekében öt millió forintért új fröccsöntő gépeket vásá­rolnak, a főleg a Szovjet­unióba, Lengyelországba és Csehszlovákiába irányuló exportot 16 millió forintról 32 millióra emelik, és a ke­reslet alapján további fej­lesztésre és termelékenység­növelésre terveznek űjabb műszaki beruházásokat. A kőhasznosítöval megtakarítják A miskolci üveggyár ez év elején korszerűsített és fel­újított IV. számú kemencé­jénél földgáztüzelést alkal­maznak. Hőhasznositó bérén, dezest helyeztek üzembe, melljel havonta 45 ezer fo­rint értékű energiát takarí­tanak meg. Ilyen lesz az autós bejárat, háttérben a felső szintekre ve­zető rampaval (Balaton József felvétele) Aranyat ér majd az Aranykéz utcai í j parkolóház épül Budapesten Faluból városba Költözik az ország Sok gondot, bosszúságot okoz a vidékről gépkocsival érkezőknek az. hogy a fő­város belterületén nincs elég parkolóhely. Ezen a gondon enyhít részben annak a terv­nek a megvalósítása, melyet most ismertettek az UVA- TERV szakemberei. A Köz­épület-építő Vállalat kivite­lezésében a jövő évben par­kolóház és tervezőintézet építése kezdődik a belváros­ban, az Aranykéz utcában. Az új létesítményben karban­tartó- és mosószerviz is mű­ködik majd. Az UVATERV- ben elmondták, hogy a par­kolóházban a garázsok mel­lett üzletsor és irodai helyi­ségek is helyet kapnak. A parkolóhelyek az épület alatt két szinten, és az uteaszint fölött két és tél szinten he­lyezkednek el, összesen 528 személygépkocsi számára biz­tosítanak helyet. Önparkoló­rendszert vezetnek be, ami azt jelenti, hogy az erkező autósoknak egy automata készülék állítja ki'a parko­lójegyet. Az UVATERV az Ki, mibcu szerel járni ISőviil a cipőválaszték Sátorponyvából, ha megfelelő színűre festik, divatos, kényei­méi cipő készíthető. Ugyanis vi­lágszerte újra hódít a vászonci- pök divatja. A könnyű, szellós. nyári szandálok, textilí'eísőrészű sportos jellegű, kényelmes női, férfi-, gyermekcipők iránti ke­reslet növekedése hazánkban is várható. Ez ösztönözte a cipő­ipart arra. hogy az ilyen típusú — korábban csak kis meny- nyiségben. s főként . külföldi anyagokból előállított — termé­keinek választékái bővítse. Négy cipőgyár — az Al­földi, a Sabaria, a Duna és a Minőségi — gyártlnánj'fej- lesztői próbálkoztak meg a textil felsőrészü lábbelik elő­állításával, hazai alaoanya- gokból. A Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat termékkol­lekciójában találtak cipőfel­sőrész készítésére alkalmas tartós, víztaszító, jó haszná­lati tulajdonságokkal rendel­kező textíliát, melyet eddig többnyire sátorponyvaként használtak. A megfelelően kikészített, divatszínekre fes­tett anj'agokból már elkészül­tek a modellek, melyekhez a talpat, a kellékeket, a díszí­tő elemeket szintén hazai gyártók, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, a Szalag- és Zsinórgyár, a. paszomány- árugyár szállították. A Duna Cipőgyárban például csak­nem 20. a Minőségi Cipőgyár­ban pedig 10 párból álló mo- dellcsaládot alakítottak ki. Ezek között megtalálhatók a különböző, bokapántos. fű­zős, teletalpú női divatcipők, és a lapos sarkú, sportos. ké­nyelmi lábbelik, sőt műbőr­rel kombinált férfi klumpák is. Amennyiben a kereskede­lem tetszését is megnyerik, a cipőgyárak még az idén meg­kezdik a textil felsőrészű ci­pők sorozatgyártását. Elsősegélynyújtó tanfolyam éoület felső öt emeletén kap új irodahelyiségeket. A je­lenlegi UVATERV-székházat összekötő híd kapcsolja majd össze az Aranykéz utcai épü­lettel. Az új épület egyébként a' Duna-parti szállodasor léte­sítményeinek kiegészítője lesz, a vendégek autóikat is itt heb'ezhetik el. A tervek szerint egyébként a parkoló­házban rent a .car (autóbér­leti) szolgáltatás is lesz. aki gépkocsi nélkül érkezik * a fővárosba és munkája elvég­zéséhez gépkocsira van szük­sége, itt bérelhet majd meg­felelő típusú kocsit. A 390 millió forintos költ­séggel épülő parkolóház megnyitásának* ‘ *hélSrítle1e: 1983 negyedik negyedéve. .• Településhálózat arányta­lanságai és fejlesztési kon­cepciója, területfejlesztés — az átlagembernek nem sokat mondó szavak, fogalmak. De annak, aki nap mint nap in­gázva. fél éleiét vonaton tölti, vagy halódó faluból kell el­költöznie, s nem talál mun­kát és lakost egy helyen: az életéi jelentik. Alig két évtized alatt — 1950-től 70-ig egyharmadnyi Magyarország cserélt helyet. Több mint hárommillió em­ber változtatott lakóhelyet, s nevezett más várost, falut otthonának. Az óriási mozgás, vándorlás ma is napról nap­ra megújuló' hullámokat vet. Sehol Európában nincs ilven jövés-menés, utazgatás lakó- és munkahely közt — csak Budapestre naponta mis- kolcnyian, közel kétszázezren ingáznak — mint nálunk. Tíz éve próbál arányosságot teremteni, egyenrangú, kul­turált város- és faluhálóza­tot formálni történelmünk során számtalanszor fordu­latot vevő változó célok es eszmék viharában - egyenlőt­lenül fejlődött településháló­zatunkból az Országos tele­püléshálózat-fejlesztési Kon­cepció. Eoymillio forint lakónként V Célja nem kevés: minden településtől háromnegyed­órányira egy város legyen, mindenki közel ott lakjon ahol dolgozik, s a kulturált környezet ne csak egyes vá­rosokban legyen feltehető. S hogy ebből mi valósult meg tíz év alatt? Lackó László, az ÉVM területfejlesztési főosz­tálya helyettes vezetőjének a közelmúltban, Miskolcon tar- *K*tn előadásán, s az azt kö­vető parázs vitában kibonta­Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat Szállítási osztálya elsősegély- * nyújtó tanfolyamot szerve­zett a gépkocsivezetők részé- «e. A vizsgát tegnap- dél­előtt rendezték. Tízen tet­tek le sikeresen a vizsgát. A vállalat oklevéllel és ju­talommal fejezte ki el ismé­tlését a dolgozóknak. Pénz számolva... Helyszín: a Tanácsköztársaság városrész nagy . ABC -áru­háza. pontosabban valamelyik pénztárától nyolc emberrel nyugati irányban. Itt állok én. Előttem tehát hét ember — pontosabban vásárló —, mögöttem kit érdekel mennyi, de jó sok. Miközben a sor állni látszék. belém hasít a- felfedezés: a sor valóban áll. Az időpont: bármelyik nap. zárás előtt fél órával. Hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt, ugj'anis a vásárlóik — dacára minden ésszerű reklámnak — továbbra is akkor járnak vásárolni mikor van rá idejük. Tehát nem vásárolnák meg mindent hét elején, hó elején, nem rended­nek meg egyszerre negyven kiló élesztőt, amit érdemes len­ne házhoz szállítani, hanem mindannyian elmennek egy­szerre tolongani a boltba, mikor ráérnek. Pedig, ha minden­ki össze-vissza járkál bevásárolni, akkor elkerülhetetlen a zsúfoltság, hiába nyavalyognak. Nahát. Akinek nem tetszik, tartson otthon tehenet, lesz mindennap friss tej. Az eddig rutinosan dulakodó sor tehát szoborrá vált. ha csak nem számítjuk azt a mozgást, hogy mindenki a nyakát nyújtogatja, mi történt ott elöl. Pénzt számolnak. Először a pénztárosnő. aztán a mellette álló kolléganője. Jó nagy kö- teg ötszázas, egész nap gyűlt össze. Valami nem stimmel, még egyszer átszámolják. Közben a sor izegni-mozogni kezd: mindenki vérmérsék­lete szerint reagál az állóháborúvá silánvodott. lendületes, nagy testi erőt és ravaszságot igénylő előrenj’omulásra. A mögöttem álló vásárló még őszinte, ember — lehet vagy négy­eves —. ő to por zakói, sót bömböl, nem érti: miért nem ihatja már meg a markában szorongatott kólát. Térdein is vágja a nagymamit a homokozóvödörrel, hogy szavainak nagyobb nyomatéköt adjon. Unoka felpofozva, nagymami felidegesítve, a sor továbbra is áll. Néhány rutinos, öreg vásárló-róka vértanúi mosollyal áld, az egyik kezük — ebben van a tíakdlós kosai’ — szemláto­mást hosszabb a másiknál, sőt egyre nyúlik. Előttem bika- nj’akú, negyvenes férfi áll, őbelé szorult a legtöbb bátorság. Igazi krakéler. örök ellenzéki, rámenős és gátlástalan. Előbb destruktív megjegyzésekkel kezdi, mint például: másnak is drága, az ideje, meg ilyenek. Pedig hőbörgésével nem kis veszélyt vállal, ha kiszúrják, öt évig pudvás retket, sótlan sós-kiflit -kap és a parizer végét (ha reklamál, akkor az ele­jét). Hősies magatartása »mégis sikerrel jár: a pénztáros hölgy közli vele — de mindenkihez szól most: nekik ilyen­kor kell összeszámolni a pénzt, s a postára küldeni, mert később nem veszik á/L Ez világos beszed, némán rendezzük sorainkat, csak né­hány gyomor kordul néha. A felpofozott unoka elaludt, feje alatt homokozóvödre. Én is fegyelmezetten állok -az élboly­ban, ám közben rebellis gondolatom támad: hátha nemcsak a pénzzel kell tudni bánni, hanem a vevővel is!? KISS JÓZSEF kozott az évtized minden fe­szítő ellentéte, hibája, ered- ménj’e is. A rosszmájú tervezők „víz­fejű törpeként” jellemzik a magyar településhálózatot, s a kiélezett jelzőben sok az igazság. A kis ország vízfe­jével, Budapesttel szemben — ott és környékén lassan két és fél millióan vagyunk — nincsenek egyenértékű, el­lensúlyozó városok. Ellenpó­lusok azért nem leitek, mert a kijelölt öt megyei város helyett az összes megyeköz­pont fejlődött: pontosabban, főleg számbelileg gyarapo­dott, szinte vetélkedve egy­mással. Az egészségtelen ver­sengés, az önös érdekek ára nagy: a fejlesztésre szánt pénznek csak húsz százaléka maradt a többi kis és közép­városnak, falvaknak. Az elnéptelenedő. kihaló falvak felett vészharangot kongatni ma szinte már di­vat. Anélkül, hogy jelentő-, ségét túlértékelnénk — hi­szen felszámolódásuk bizo­nyos arányban természetes — több törődést érdemelne a faluhálózat. Az ország fele lakik ott, s hatvan százalé­kuk nem a mezőgazdaságban dolgozik. Egyetlen új munka­erő letelepítése városban - egymillió forintba kerül, s aki elhagyja faluját, nem nagyobb faluba, központba költözik, hanem a kedvező munkaalkalom, a kulturált környezet, szellemi élet iránti igényét kielégítendő: a városba. Soha nem tudjuk így utolérni a városi lakosság gyarapodását a csatorna, la­kás, út s egyéb, minden vá­risi jó építésével. Ott kell megteremteni, helyben a vá­rosias szolgáltatások jó ré­szét, ahol ma még csak stag­náló népességszámú falvak vannak: ott helyezkednek el légjobb termőföldjeink is! Az előadó így fogalmazta: az aprófalu, önmagában nem baj, csak akkor, ha ott nincs közmű, kultúra, jó közleke­dési kapcsolat. A vidék város lesz Az előadásból kitűnt: nem városellenesség akkar ez len­ni. Csak annak a felismeré­sé, hogy a városiasodás Ma­gyarországon nem lehet egyenlő a városok mértékte­len növekedésével. A városi­as kultúrát, életmódot, kö- ruimenyefcet keJJ.-elierje&zte­ni: városi polgár legyen az is, aki falun lakik. A jövő is e mellett teszi le a voksot. A fejlett európai országokban megfordul a vá­rosba tartó áramlás: vidékre költözik aki teheti, hiszen a vidék is lassan város lesz, szétterítve a tájban. A vál­tozás előszele lassan itthon is érződik, egyre nehezebb problémákkal kell szembe­néznie annak, aki városba akar áttelepülni. Csak a má­sik oldal hibádzik még: a maradásra buzdító falusi, kisvárosi környezet, munka- alkalom. Ehhez nem elég a tervező jó szándék: a fal­vak, kisvárosok saját gaz­dálkodása a feltétel, az_ott befolyó adó, városi jövede­lem helyszínen való felhasz­nálása. Végül is ők tudják a legjobban: mire és meny­nyi pénz kell. J áltozó világ, változó szemlélet Elfogultság, parttalan t®- zás lenne azt állítani: csak ilyen sötét színekkel festhe­tő le az, ami településháló­zat-fejlesztésünk — szép eredményekben is bővelkedő — tíz éve alatt történt. Egy­szerűen csak az elmúlt évek szolgáltaik jó néhány megle­petéssel, a világ, s benne éle­tünk, munkánk nagyot for­dult, változott. Amolyan vil­lámgyors, vér nélküli forra­dalom zajlott, s zajlik: má­ról holnapra kell változtat­nunk felfogásunkon, gondo­lataink, cselekvésünk mecha­nizmusán. Meg kell tanulni országos méretekben gondolkozni, tag összefüggéseket látni — s előrelátni — akkor is, ha az túlér a megye vagy a város határain! Nehéz persze beláttafni olyan döntések értelmét, aminek a haszna nagyon távlati és kevéssé kézzelfog­ható, előtérbe helyezni a néha nagyon távolinak tűnő nagy többség érdekét. De a fejlesztés koncepciója még csak tízéves, s kétezerig szóL Elvei helyességét az ezred­forduló bizonyltja majd. KISS LÄJSZLtf Rá kell jönnünk: nemcsak a város, hanem a városias életforma a jövő , (Herényi felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents