Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-12 / 109. szám

i

A belvárostól a Felszabadítók útjáig

rr

Őszre oílhon lesznek

Méltó helyre kerül a Petró-gyűjteméüy is

tunk: összedől az Avas-alji régi ház. hogy nem lehel meg egy nagyváros működőképes múzeum nélkül. Azóta nagyon sok minden történt a Borsod megyei múzeumi hálózat központjával (hozzájuk került a vármúzeum, a Képtár, akkortájt kapták meg a Szabadság téri házat, íeltöltődött a munkatársi gárda), és most valóban jó helyzetbe kerülnek; a munka minden feltételét egy helyen tudják biztosítani.

Az ésszerűség és a statisztikai viszonyok úgy kívánják, hogy az alagsorba, illetve a földszintre kerüljenek a raktárak. Itt dolgoznak majd a restaurátorok, itt lesz a fotólaboratórium. A felső szintekre kerül az igazgatór ság. és a munkatársak itt találnak nyugodalmas dolgozó- szobákat. Ami pedig a közönséget szolgálja: a földszinti előtérbe ruhatárat, büfét terveztek. Innen indul a látogató, akinek elsősorban az emeleti kiállítótérben, a közművelődési célokat szolgáló előadóteremben, és a legfelső szinten az olvasó-,

Műtárgyak

védelmében

Egy új sorozat első darabja lesz az a monográfia, amely megyénk népművészetét mutatja be. Az Európa Kiadónál jelenik meg, körülbelül két év múlva. A miskolci múzeum és más múzeumok, magángyűjtemények anyagát felhasználva, a néprajzi osztály munkatársai készítik az albumot. Az osztály vezetője, dr. Fügedi Márta;

— A tervezett albumot

szeretnénk majd egy kiállítássorozattal összekötni. Közelebbi munkánk a múzeumi hónap miskolci kiállításának létrehozása. Az idei mottó a műtárgyvédelem lesz. Egy budapesti és két vidéki kiállítás mutatja majd be a nagyközönségnek, de a szak. mának is. a múzeumi munka e rendkívül fontos részét. Miskolc kapta a néprazji kiállítás jogát, szeretnénk látványos, egyben a legkorszerűbb teehn ikw ’' eszközöket

bemutató tárlatot rendezni. Ha úgy áll októberre az új épület, nyílt napokon, a kiállításhoz kapcsolódva saját restaurátorműhelyünket is megtekinthetik az érdeklődök.

— Két nagyszabású komplex kutatás indul., illetve indult meg mostanában. Mindkettőben szorosan együttműködünk a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem

néprajzi tanszékével és az Akadémia területi bizottságával. A debreceni néprajzos egyetemisták például innen kapnak témát diplomaterveikhez. gyűjtenek is nekünk. A két téma: a Bükk kutatása — ez több megye és több tudomány kutatóit fogja össze —. illetve aGö- mör-kutatás. mely szorosabban néprajzi jellegű, az életmódváltozással kapcsolatos.

Sz—

a reklámot

A legtöbb bajuk a polcokkal volt. Azzal a speciális, de- xion-salgónak nevezett vázrendszerrel, aminek a teherbírása nélkül nines múzeumi raktár, es amit nem lehetett kapni. Most már ez sem akadály, az. akadályok még ezután jöhetnek, de dr. szabadfalvi József, a múzeum igazgatója bizakodó. Legalábbis velem' nem voll sok dolga. Néhány honapja már megírtuk, hogy a megyei pártbizottság volt épületeben hogyan rendezkednek be, és most csak bólintani kellett, nincs változás.

A Papszeren lévő régi múzeumépület és a Kossuth utcai képtár kiállilótermei maradnak. egyébként az egész intézmény elköltözik. A Szabadság téri házat teljes egészében át kell adni. tehát magukkal viszik az itt lévő könyvtárat, a néprajzi, régészeti, művészettörténeti, helytörténeti anyagot. Az összes raktárai, a restaurátormű- helyt és a fotólaboratóriumot, egyszóval a múzeum teljes mütrágygyüjteményét és az anyag dokumentációját aG helyezik. Pár hónap- múlva új helyén kell keresni a múzeum valamennyi munkatársát is.

Alig több, mint egy évtizede, hogy arról panaszkodA történelemből élnek

kutatóteremmel ellátott

könyvtárban lesz dolga.

Ma mar elkészült az első emeleti, hétszáz négyzetméteres kiállítótérben a múzeumi hónap alkalmából októberben megnyíló új állandó kiállítás forgatókönyve is: Háromszáz er magyar festé- tészete 'címmel itt mutatják be az intézmény gazdag képzőművészeti anyagát. Itt, ebben a kiállítási térben látható majd a Petró-gyűjte- meny is, amely a korábbi és az új szerzeményekkel együtt országos figyelemre is igényt tartó festménybemutató részeként méltó helyre kerül.

Viszonylag gyors munkával. alig két év alatt hozta rendbe a Felszabadítók útján lévő épületet a BÁÉV. a múzeumnak fél éve van rá, hogy birtokba vegye. Azt biztosan tudják, hogy május 15-e körül megkezdik a .költözést, és a helyükre érkező Miskolci Akadémiai Bizottság hatvan napon belül a hűlt helyüket kívánja látni a Szabadság téren. Ügy számítják, őszre otthon lesznek.

M—

0 csinálja

Gyakori vendeg szerkesztőségünkben, még inkább három emelettel lejjebb, a nyomdában Ignácz Erzsébet. O „csinálja a reklámot” a múzeumnak, szervez, kapcsolatokat épít ki es ápol más múzeumokkal. intézményekkel, szervekkel. Ismeretségünk még az egve- temről való, ugyanilven agilis volt az NME közművelődési bizottságának munkatársaként. Az ugrás nem olyan nagy az egyetemről a múzeumba, hiszen most is a közművelődés a fő" területe a már említettek mellett.

— Szerintem a múzeum azért van. hogy a társadalom minden rétegének látványos, a száraz, iskolai tananyagot megszínesítő ismereteket nyújtson. Vagyis „közműveljen". A baj ott van liogv a kapcsolaa — a látogatók és a múzeum között — sokszor formális. Ebben mi is hibásak vagyunk, de legalább ennyire azok. akik c«ak „na. ez is megvolt, ki lehet pipálni!” módon jönnek hozzánk, beleértve nem cev iskolai csoporttal idelátogató pedagógust.

— Az új épületben, jobb körülmények között arra fogunk törekedni. hogy tartalmasabbá, élvezetesebbé tegyük a múzeumlátogatást. Ez nagvon jó csapatmunkát kíván meg tőlünk Elsőro^han a gverekeket akarjuk „megfogni”, fogla’koziató termekben, akár játékos formában aktivizálni őket. Maradandó élményt akarunk nyújtani, olyan tárlatvezetésekkel, amelyek kifejezetten az éppen odalátogató csoport érdeklődési színvonalához szabottak.

— Ü.i t á s zer v ez ztt k a múzeumbaráti kört. még jobban bevoniuk munkánkba azt a sok-sok amatőr kutatót aki megyénkben ténykedik. Persze most is vannak jó példák: szoros a kapcsolat a múzeum és a DIGEP között, kimagaslóan ió a Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzemmel. Ez utóbbival jól kiegészítjük egymás munkáját. Szocialista szerződésünk értelmében khilMf ásókat előadásokat viszünk ki hozzájuk, míg ők gyakran segítenek a mi tárgyaink szállításában, vagy éppen régészeti ásatásoknál segédkeznek. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha valamilyen akciót, programot elindítunk, az ne kampányjellegű, hanem folyamatos legyen. Mint például az Istvánffy Gyula gyűjtőpályázat, de sokat várunk a megváltozott formájú Tájak, korok, múzeumok akciótól is.

(szabados)

A könyvtárban is csomagolnak; 50 000 kötet könyv és folyóirat vár elszállításra. És arra, hogy az utolsóig feltárva, az olvasók, kutatók kezébe kerüljön. Mindenesetre jó helyre kerül a gyűjtemény, mert az új épület legfelső emeletének csendjében semmi nem fogja a inunkat zavarni.

Marad is, megy is

A Képtár

Gondoláiban, papíron mindig könnyen mennek a szervezeti változások, meg a gyakorlati megvalósítási is elöbb-ulóbb siker koronázza. Mármint minden illetékes megteszi, ami rá tartozik, és ügy gondolja: erről mindenki értesül. A város képtára cáfolt rá erre csattanósan az elmúlt években. Sokáig tartott, amíg tudomásul vettük: másképpen hívják.

Korábban Miskolci Képtár volt a neve, majd a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Osztálya néven jegyezték. A szó minden értelmében egyébként, mert néhány esztendeje képzőművészeti életünk olyan számottevő intézménye, ahol mindig történik valami; sok emlékezetes kiállítás dicséri az itt dolgozók munkáját. Az elmúlt hónapokban, években 20. századi magyar festészet címmel volt állandó kiállítás az emeletén, itt volt a Kondoremlékszoba. az időszaki kiállítási térben pedig egy-ket

hónaponként bemutatók sora váltotta egymasl; legutóbb a Szabó Lőrinc-em- lekkiáüitást láthattuk.

Ügy gondoltuk, a Képtárban most csend lesz egy időre, mert ők is költöznek; a teljes festmény- és grafikai anyagot magukkal viszik a Felszabadítók útjára. Tulajdonképpen az új épület első emelete, az októberben nyíló állandó kiállítás lesz a múzeum képtára. De a Képtár mégis marad. sót Dobrik István művészettörténész néhány nappal ezelőtti telefonja szerint újabb vállalkozásra készül. Május 16-án, pénteken, a Kossuth utcai épület „összes termeiben” A vizuális nevelés műhelyei II. címmel a magyar tanárképző főiskoláknak nyílik itt nagytekintélyű szakemberek részvételével megtámogatott kiállítása. A továbbiakban az épület munkásmozgalom-tör. téneti bemutatónak ad otthont.

Vissza a természethez

A történészek munkája a legkevésbé látványos, hiszen a kutató csak a kész credmeny- nyel lep a nyilvánosság elé. A miskolci Herman Ottó Múzeum történész munkatársai már nevét, rangot szereztek a szakmában. A táj történelme rendkívül gazdag és sokszínű, bőven kínál munkát, feladatot még a következő nemzedéknek is. F» feladatuknak természetesen a helytörténeti kutatást tekintik, úgy azonban, hogy egyetemes érvényűén fogalmazzak meg'a kutatás eredményeit. A négy történész mintegy felparcellázta a történelemtudomány különböző területeit.

Dobrossy. István, a történészcsoport vezetője iöleg a XVIII., XIX. századdal foglalkozik. Több publikációja jelent meg a görög kereskedők miskolci szerepéről, Miskolc történetéről.

Gyulai Éva területe talán a legizgalmasabb, mert a legfeltáratlanabb. A legújabb korral foglalkozik, azon belül is a megyében élt és élő partizánok történetével.

Nagyszabású munkának ígérkezik a diósgyőri munkáskolónia történetének, hagyományainak a feltárása.

Kárpáti László művészettörténész; ezen belül is az Iparművészettel, az egyházi művészettel foglalkozik. Ó lesz majd a görögkeleti templomban és parókiában létesítendő orthodox egyházi gyűjtemény irányítója.

Veres László igazgatóhelyettes. Szakmája szerint a történeti osztály munkatársa. Fő kutatási területe a diósgyőri koronauradalom, valamint a manufaktúrák története. Több publikációja jelent meg a megye ipartörténetéről is (például az üveghutákról).

Az osztály legnagyobb feladata, természetesen a költözés után. az új munkásmozgalom-történeti kiállítás előkészítése. Emellett folyamatosan gondozzák a megyében folyó történeti, helytörténeai kutatásokat. illetve ezek eredményeinek publikálását. A régészekhez hasonlóan lelet-, illetve dokumentummentő tevékenységet folytatnak. Az ö gondjuk az emlékházak, a megyében levő történeti jellegű gyűjtemények, például a hamarosan nyíló tokaji muzeum berendezese. illetve felügyelete.

jfc Műtárgy születik. Abban a pillanatban, amikor a régi épület földszintjén levő szobában a muzeológusok átveszik, megveszik és a gyarapodási naplóba beírják. Ez a hutaüveg egyike annak a 250 ezer darabnak, amely szállításra vár.

lehetőséget megragadnak az anyag gazdagítására. Széles profilú gyűjteményt alakítanak ki — ezeknek alapjai már megvannak —. amely a természettudományos muze-, ológia minden ágára kiterjed.

Bekapcsolódnak a budapesti Természettudományi Múzeum 1981-től induló, s öt évre tervezett Bükk-kutat’.si programjába. Ez kettős lehetőséget ad Miskolcnak: az öt esztendő alatt gyűjtött anyag egy része itt marad ugyanakkor részt vállalhatnak a tudományos feldolgozásban is. Mindezeken tűi faunisz- tikai és ökológiai kutatásokat végeznek az Aggteleki Tájvédelmi Körzet területén, amelynek sajátos aktualitást ad. hogy az UNESCO természetvédelmi kutatási programjában Aggtelek mint bioszféra-rezervátum szerepel.

A természetvédelem szívügyünk: kiállításokkal és ismeretterjesztő előadásokkal szeretnék formálni a nagy- közönség természetszemléletét. S végre — ha minden jól megv *— állandó kiállításra is futja majd a múzeum helyiségeiből: az eredeti épületben — ' a Papszerén — kapna helvet az állandó természettudományi kiállítás anvaga. Gyulai Iván bízik benqe. hogy másfél év múltán erre is sor kerül.

r.

... És persze költözködik a természettudományi részleg is. amely tulajdonképpen csupán esztendeje szerveződött újra. (Évtizedekkel ezelőtt szüntették meg, gyakorta furcsám módon a fővárosba szállították gyűjteményének tetemes hányadát.) Borsod szülötteinek hagyatékából származó gyűjteményekkel startoltak: közöttük olyan ritkaságokkal, mint Wtrth libor Euröpa-szerle különlegességnek számitó hangya- és lépkegyűjteménye, a Föris Ferenc által feldolgozott, s 13 000- féle zuzmót bemutató tabló, vagy a „bükki remete” - Vásárhelyt István — sok ezer egye- det számláló csigái. Az üj épületben végre megfelelő helyűk lesz az ideiglenesen a Diósgyőrt Vármúzeumban őrzött tárlóknak.

Gyula Iván természettudományi muzeológus szívesen beszél róla; minden

rje Az erdei füles a természettudományos gyűjtemény szép példánya

A vendégre csak az tartozik, amit a kiállítótermekben lát, de nem árt, ha tudja, mi van egy-egy bemutató mögött. Szívesen is ismerkedünk a műhelymunkával, a múzeum múltat őrző műhelyei pedig mindig érdekesek. Bármikor bemutathatnánk az intézményt, de most azt is elmondhatjuk, hogy fél év múlva (részben) mór máshol kell keresni őket.