Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

a miskolciaké a szó Ez aztán cirkusz! Hisztérikus kiskutyák A kistermetű szobakutyák jellemző tulajdonsága a hisz­téria. Ez abban nyilvánul meg. hogy akkor is ugatnak és üvöltőnek, ha arra semmi okuk sincs. Kutyatartó környezet­ben nőttem fel, tehát egyrészt szeretem is a kutyát, más­részt tapasztalatból tudom, hogy mennyi embernek kedves. társa és jóbarátja. Azt is ki merem jelenteni, hogy hűségével igen szeretetreméltó állat. Amióta bérházban élünk és nincs otthonlevő családtag, nincs kutyánk sem. mert embertelen­nek tartom egész napra az állatot bezárni. De van, aki nem így gondolkozik, meg olyan is van, aki csak azért engedi ki a kis „földszintes” tacskóját, hogy ked­vére ugasson, elvégre a kutyának is kell a levegő! Csakhogy ezek a kis ebek a hajnali, késő esti, vagy a hétvégeken pi­henésre lopott órák nyugalmát hiúsítják meg. A sorozatos csendháboritás ellen sajnos a „jó szó” kevés. Talán a kutyatulajdonosok is úgy vannak ezzel, mint azok a szülők, akik gyermekeik csínytevésével szemben nem lát­nak, nem hallanak. Pedig nagyon is oda kellene figyelniük, mert a bosszantó ugatás mellett szomorúan látjuk, hogy a kőrengeteg tenyérnyi játszótere — ahol gyermekeink, unoká­ink legtöbbször a földön is játszanak — a kutyáknak is had­színtér. mesen megnövekszik. Tüzért A békés egymás mellett élésnek ezer apró írott és irat­is köszönjük a kor.s/e isitést lan törvénye van lakókörnyezetünkben is... Miikor érjük meg és a gyors renoválást. már azt, hogy ennek követelményét mindenki saját magára is vonatkoztathassa? A 908. sz. ABC Cscmegeüzlet vezetői **• Laura es kollektívája Miskolc Már akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor meg­láttam a Luna Cirkusz pla­kátját a szöveggel: Miskol­con, a szokott helyen ... A szokott helye azonban ed­dig a Népkert és a Búza tér volt. Egyszóval eddig min­denhol volt,' csak í ott nem, ahol most van. Egy építke­zés kellős közepén! Az épít­kezés természetesen a cir­kusz miatt nem szünetel, a teherautók és dömperek fo­lyamatosan síállítják' hozzá az építési anyagot. Az út két oldalán ütötték fel sát­raikat a cirkusz tagjai. S amerre a szem ellát, min­denütt szemét, törmelék és hatalmas sár. És nemcsak esztétikai érzékünket inger Ír a látvány. Itt es ilyen for-* mában balesetveszélyes is a cirkuszlátogatás, hiszen köz­tudott, hogy az előadásokra — s éppen a nappaliakra — főként kisgyermekekkel ér­keznek á felnőttek is. Ami igaz, igaz: nem volt bölcs ötlet idetelépiteni a Lunát. Ettől már csak az lenne ke­vésbé bölcs dolog, ha itt­hagynánk. s nem keresnénk alkalmasabb területet szá­mára. ' Jakubik l.ászió Miskolc Az a bizonyos külföldi Jártamban-kellemben, tanácstagi jelölőgyülésen, értekezle­tek felszólalásain, gyakorta megüti — mégpedig nem kelle­mesen üti mrg! — a fülemet a visszatérő félmondat: „ha ezt egy külföldi meglátja”. Az a bizonyos külföldi kissé hasonlatos a XVIII. század íróinak bcnsziilöttjére, aki a maga igazságait mondja el a ho­ni viszonyok kigúnyolására, némi rousseauizmussal ecseteli e a fel nem fedezett világ természetes egyszerűségét a rokokó cifraságával szemben. Ám napjaink — nem annyira bennszü­löttje. mint „kinnszülöUje”—.éppen ellenkezőleg, valami el­lentétes figurája a két évszázaddal előttinek, nem példakép, hanem mumus és egyben a természetessel ellentétben, a ter­mészetellenesre biztat. Biztat pedig azzal, hogy az őt emlegetők mindig valami fonákságot, rendetlenséget — koszos utcát, rút városképet — kifogásolva hivatkoznak rá, mondván: „ha ezt egy külföldi meglátja.. Nem érteni és újra nem érteni, miért hivatkoznak folyton egyesek — sőt többesek is — crx-e a bizonyos külföldire? Mintha csak az ő kedvéért élnénk, csak neki sönörnénk fel az utcákat, hoznánk rendbe a várost. Hát mi magunk már akármilyen koszban élhetünk? Nekünk nem fontos, hogy tiszta-e a városunk? Nem zavar, ha nincs járda, vagy ami van. az rossz? Csak akkor kell kivágnunk a rezet, ha vala­ki külföldről jőve látja? Micsoda lebecsülése ez önma­gunknak? Nem akarok senkit megbántani, de valahogy az az érzé­sem. hogy akik ezzel a bizonyos külföldivel ijesztgetnek, odahaza is csak akkor takarítanak, ha vendéget várnak. Máskor megeheti őket a rendetlenség, a por és rossz leve­gő, hiszen azt nem látják. Máté Iván Az étterem kártérítési felelőssége Adott ügyben a bíróság ki­mondta, hogy az étterem üzem­ben tartója — ha énnek a fel­tételei megvannak — 'tetjcs» felelősséggel tartozik a látoga­tó dolgának elvesztéséből ke­letkezett kárért. (Korlátozott mértékű felelősség csak a szál­lodákra nézve allhat fenn.) A vendég, minit az étterem látogatója, pert indított az illetékes vendéglátóipari vál­lalat ellen, mert annak egyik éttermében a magával vitt és a falifogason elhelyezett bundája az ebéd ideje alatt ismeretlen körülmények kö­zött elveszett. A vendég, mint felperes, teljes kártérí­tést kért. A bíróság ítéleté­ben — többek között’ — ki­mondta, hogy ,az éttermet üzemben tartók felelősségé­re a Ptk. 471. §-a szerinti el­térésekkel a szállodára vo­natkozó felelősségi szabályo­kat kell alkalmazni. E sze­rint az étterem üzembentar­tója felelős azért a kárért,- amely a látogatót a dolgá­nak elvesztése folytán érte. A. felelősség azonban csak olyan dolgokra terjed ki amelyet a látogatók a válla­lat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni, s ha a látogatók rendelkezésé­re megfelelő hely áll dol­gaik megőrzésére, a vállalat csak az itt elhelyezett dol­gokban esett kárért tartozik felelősséggel. Az indoklás a a továbbiakban azt hangsú­lyozza, hogy a étterem láto­gatója kevésbé képes dolgai felett a folyamatos felügye­let gyakorlására. Különösen áll ez arra az esetre, amikor az étterem fenntartója nem teremt lehetőséget a látoga­tó dolgainak ruhatárban való elhelyezésére. Ilyen esetben viszont merőben indokolat­lan lenne az étterem kárté­rítési felelősségének olyan összegre való korlátozása, amely a vendégek által rend­szerint magukkal vitt dol­gok értékének alatta marad. A per adatai szerint a fel­peres károsodása nem két­séges. Az sem vitás, hogy olyan dolga veszett el. ame­lyet hasonló jellegű étterem­ben a látogatók rendszerint magukkal szoktak vinni. Tény az is, hogy az étte­remben a felperes bundájá­nak megőrzésére megfelelő hely nem ált rendelkezésre. Az étterem oldalfalain elhe­lyezett fogasok ilyennek nem tekinthetők. Az étterem — »hol a károsodás bekövet­kezett, naponta 1300 személy étkezését látja el, és ott már korábban is történtek hason-, ló károsodások. A per ada­tai arra mutatnak, hogy a vendégeknek a hideg évsza­kokban nagyobb távolságról kell megközelíteniük az ét­termet, így meleg felsőruha (télikabát, bunda) viselésére vannak utalva. Ilyen hely­zetben pedig á vendéglátó egység részéről lett volna ál­talában elvárható magatar­tás. hogy gondoskodjék a lá­togatók dolgainak megőrzé­sére alkalmas, megfelelő hely létesítéséről. Ezt azonban a vendéglátó egység elmulasz­totta. A mulasztást az sém menti, hogy az étteremben tábla hívta fel a vendégek' figyelmét arra, hogy ruhái­kat csak a saját felelőssé­gükre helyezhetik el a foga­sokon. A vendéglátónak te­hát fizetnie kell! i>r. Sass Tibor Nem volt hírharang, nem vártak utasításra, csak fűtöttek... Mar a múlt héten is élveztük annak az ész­szerű intézkedésnek örömét, hogy a távfű­tő müvek szakaszosan fűtötte lakásunkat A betonházakban elük közérzetére igencsak jó hatással volt. hisz bő­rünkön éreztük az irányítók rugalmassá­got és okosabb gazdál­kodásai. Nem is mer­tük remélni. Hétvegén — amikor az időjárás fittyet hányt a nap­tárnak —. összeült a családi tanács, hogy el­hárítsa a hideget! Hö- sugárzó? Cázsütö? Kölcsön kapott villany- kályha? ... mibe fog ez kerülni?! De.. A távfűtéses lakóhá­zak meleget adó ..se­gédeszközeire” nem volt szükség! Délután — emeletről emeletre — diadalmas kiabálás volt hallható... Fűié­nek! Boldogan tapo­gatta mindenki a ra­diátorokat. Nem volt közle­mény. nem volt hir- harang. nem vártak Budapestre, utasításra, rendeletre, csak egy volt... Tették, amit kellett. A hideg volt, fűtöttek! Hét év kellemetlen tapasztalataira emlé­kezve. köszönet és há­la illeti meg azokat, akik a távfűtő rend­szerre és a fűtésre vo­natkozó idejétmúlt módszereket megvál­toztatták — a lakók, a lakosság javára! Fodor Lászlóné Miskolc, Tizes honvéd u. 13. sz. Rekordidő alatt renoválták Jó érzesse] lapozgatjuk mostanában boltunkban a vásárlók könyvét: az utób­bi napokban gyakran eme­lik le helyéről a kedves ve­vők. hogy írásban is köszö- netüket fejezzék ki a fris­sen festett, felszereléseiben korszerűsített, igazán meg­szépített és bő áruválaszték­kal ellátott boltért. A leg­nagyobb megelégedéssel fo­gadták a változást, amelyet a helyiség renoválása után találtak. Ezért nevükben is, de a saját nevünkben is a sajtó nyilvánossága útján szeretnénk köszönetét mon­dani a Miskolci Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat ve­zetőinek, karbantartó rész­legének, dekorációsainak a fejlesztésért. Rekordidő alatt renoválták nemcsak az üz­let eladóterét: korszerűsítet­ték az öltözőnket is. Nem egészen kilenc napig tartott a munka. Különösen nagy sikere van a nagyméretű hűtőpultnak, amely lehetővé teszi a tejtermékek válasz­tékának bővítését. Hasonló sikerrel „mutatkozott be" az önkiszolgáló péksüteményes adagoló is. Bölcs előrelátás­ról tanúskodik Vállalatunk intézkedése, hiszen a Ta­nácsköztársaság lakótelep új bérházai hamarosan már karnyújtásnyira érnek iiz- letházunkhoz. Eddigi forgal­munk tehát várhatóan tele­A buszvezető várt.. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Deli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15, Telefonszám: 18-221 a boltot A közelmúltban Perecesen jártam, s miközben nézelőd­tem a kis település főútján, számomra igencsak szokat­lan látvány ragadta meg fi- •gyelmemet. A 30—09 írsz. autóbusz éppen indult vol­na a megállóból. Lassan gu­rulni kezdett, amikor... 80 —100 méterre a busztól egy asszony szaladt, ugyancsak igyekezett, hogy elérje a já­ratot. E ekkor következett a keid vés jelenet: a buszveze­tő fékezett, aztán lenyitotía a kocsi ablakát, s megnyug­tatóan integetett a szaladó asszony felé: nyugalom, meg­várom. És megvárta. Azasz- ■szony a szaladástól kipirul­va lépett fel a buszra, s gondolom, hálás volt a fi­gyelmességért. (Csak zárójelben jegyzem meg: a gépkocsivezető fia­talember volt. Ha jól sacco- lom — a huszonévesekhez tartozott.) Sz. Gy. Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents