Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-17 / 295. szám

léi előtt Ingyen vizsgálták a kocsikat A forgalomban részi ven­ni csak műszakilag kifogás­talan járművel lehet — mondja az aranyszabály. En­nek különös jelentősége van ilyenkor télen, amikor a csúszásveszély, s egyéb for­galmi okok miatt elenged­hetetlen, hogy gépjármű­vünk műszaki állapota ki­elégítő legyen. Nem véletlen hát, hogy a Miskolc városi-járási Közle­kedésbiztonsági Tanács mű­szaki szakbizottsága és a KPM Autófelügyelet éppen szombatot választotta, ami­kor az autófelügyelet telep­helyén ingyenes fényszóró­beállítással, CO-méréssel és íékhalásméréssel segítette a .magángépjárművek tulajdo­nosait a téli felkészülésben. A reggel 7 órától délután 2 óráig tartó műszeres vizsgá­latra több mint íélszázan hozták el gépkocsijaikat, no­ha a szakemberek lényege­sen nagyobb érdeklődésre számítottak. Már csak azért is. mert bizony a megvizs­gált személygépkocsik között jó néhány olyat találtak a szakemberek, amelyekről akár azonnal levehették vol­na a rendszámot. A tapasztalatok rövid ösz- szegezésekor Nagy Tibor vizsgabiztos mondotta: — Meglepően sok volt a rossz féKberendezéssel ide érkezett személygépkocsi. Például az első megvizsgált kocsinál elöl 50, hátul 60 szá­zalékos fékhatást mértünk, arról nem is beszélve, hogy a kézifék egyáltalán nem fo­gott. Hasonló volt a helyzet a lámpáknál. Különösen ilyen ködös, hamar sötétedő időben aranyszabály: nem csak látni, láttatni is kell. Márpedig a megvizsgált sze­mélygépkocsik döntő többsé­génél az égők beállítása nem jó, a tompított fényt példá­ul a reflektorok nagy száza­léka nem adja ki rendesen. Műszeres CO-mérést is vé­geztünk a kipufogógázóknál. A megállapítás itt is lehan­goló: igen sok a nagyon ma­gas CO-tartaimat kibocsátó gépkocsi. Ezt pedig csak szakműhelyben lehet beállít­tatni. ugyanis az alapjárat állítócsavara ezen mit sem segít. Különösen így van ez az automatikus beállítású por­lasztóknál. Külön nem vizs­gáltuk, dé kézzel megfigyel­tük a kormányok holtjáté­kát is. Elszomorító, mennyi rossz korrnányú kocsi van! Ez mind arra vezethetővisz- saa, hogy a kocsi fokozatos műszaki romlásét a tulajdo­nos nem veszi észre, hozzá­szokik az egyre íomló kocsi­hoz, s nem tud különbséget tenni á jó és a kevésbé jó között. Riportutunk.végén Trupolai József, a KPM Autófelügye­let vezetője tájékoztatott ró­la: januárban kibővített for­mában ismétlik majd meg a műszeres vizsgálatokat. Ek­kor a személygépkocsikon elvégeznek minden olyan mérést, vizsgálatot, amit egyébként a kocsik vizsgáz­tatásakor előírnak. Aki ezen a vizsgálaton részt vesz, hu kocsija rendben találtatik. akár meg is vásárolhatja a szükséges dokumentumokat, s akkor beütik a műszaki érvényességet.. Akinek kocsi­ja pedig rendellenességet mutat, minden retorzió nél­kül felhívják erre figyelmét, s ha kijavítja, vagy kijavít­tatja' e hiányosságot, már viheti is vizsgára kocsiját.^ T. Z. Titkári értekezlet Értekezletet tart december 18-án délelőtt a szakmaközi bizottságok titkárai részére a Szakszervezetek Borsod megj'ei Tanácsa. Kiss Béla, az SZMT titkára a szakma­közi bizottságoknak a szo­cialista életmód alakításá­ban betöltött szerepéről tart előadást, míg Zotwbori Fe­renc, az SZMT .szervezési és káderoeztólyának vezetője időszerű határozatokat és feladatokat ismertet. Vitakör Városunk pártatepsaerVe- zeteiben is sorra napirendre tűzik a kongresszusi irányel­vek ismertetését. A diósgyőri Vár utca 5. szám alatti he­lyiségben december 18-án délután 4 órától lesz e témá­ról vitaköri előadás, amelyet a III 8. számú területi alap- szervezet rendez. 101-esben Izgalmas döntő lesz! Meglepő kép fogadott a minap — délben — a mis­kolci 101. számú Szakmun­kásképző Intézet igazgatóhe­lyettesi irodájában. A szó szoros értelmében kép: dia­kép. a falra vetítve. Talán éppen valamilyen előadásra érkeztünk? De hiszen Kőrös- sy Sándor igazgatóhelyettesen kívül még csupán egy peda­gógus tartónkodrk a .szobá­ban . . . — Pi.tteo« lAny.itag wi’ncs is semmilyen rendezeéayünk —* mondotta ‘ Kőrössy Sándor, viszont nyomban hoaeáínafcew, — Hamarosan azonban lesz?! Mégpedig olyan rendeis*'én-y, amelyet <*z egész iskola ta­nulóifjúsága izgalommal! vár. És erre. válogatjuk nwst a diaképeket. Nos, a rendezvény : az Édes-s hazám, fogadj szívedbe című vetélkedősoroswt döntő­je lesz, amely december li­án délután fél 4 órakor kez­dődik az iskola kultúrterfné- ben. — Két elődöntőnkön 21 csapat vetélkedett — folytat­ta az i gajsgatobeiyetties , s I most a 10 legjobb csapat 40 részvevője méri Ö6sze luda­sát. A versenyzők játékos for­mában, keprejfcvésyekie és más, érdekes feladványotssta válaszolva adnak számot is­mereteikről a vetélkedő «- • mertek megfelelő témába*. fonákja Szomorú a szomorúfűz Kutatás és termelés távolsága Inkább azt illett — kellett — volna írnunk a címben« ...közelsége? Mert hiszen mindkettő igaz, torzítatlan tükre a valóságnak: erre is. arra is sok a példa. Szeptember 20-í ülésén rendeletét fogadott el a Minisztertanács, jogi kere­teket adva olyan céltársulási formák létrehozásának, amely­nek segítségével csökken a kutatás és a termelés távolság;«) vagy: még hatásosabb lesz egy úton haladásuk. A kutatási, fejlesztési, termelési egyesülések, illetve társulások meg­alakítását. tevékenységét szabályozó ú.j rendelkezés egyben annak jelzője is: nem volt minden rendben ezen a terü­leten. Ahogy általában a kutatás és termelés kapcsolataiba» sok a tisztázni — változtatni való. Lelni példákat, egyedi eseteket arra, miként keresték — keresik — kutatók és gyártók a közös erőfeszítések külön­féle módozatait. Ennek jegyében alakult ki négy kutatóin­tézet és a gyártó nagyvállalat összefogása a félvezető-tech­nika fejlesztésében. Vagy eppen a közelmúltban hasonló cso­portosulás a számítástechnikában. Valamennyi esetben az a fölismerés tartható a cse­lekvés indítékának, hogy azt kell fejleszteni és termelni, amire szükség — piac, vevő — van. A kézenfekvő fölisme­rés nem okvetlen természetes: a kedvezőtlen tapasztalatok miatt a hetvenes években gyorsan nőit a saját — a vál­lalati— kutatóhelyek száma. A termelők jobban bíztak a maguk olykor hiányosan fölszerelt, de célra irányított ku­tatórészlegeikben, mint a sokkal jobb adottságokkal rendel­kező fejlesztő intézeteknek adott kutatási felhatalmazások teljesítésében. Ennek a kettősségnek az ismeretében már a valóságnak megfelelőbben értékelhetjük az olyasfajta, elkápráztató ada­tokat, hogy hazánkban 146.5 kutatóhely található, s az ott dolgozók száma 1970 és 1971! között 64.4 ezerről 85 ezer főre nőtt. Tavaly a kutatási ráfordítások összege 19,2 milliárd forintot tett ki. A műszaki tudományok köréből 1978-ban 1633, az agrártudományokéból 75 találmányt jelentettek be. Hivatkoztunk a kormány rendeletére. Ezt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elemző vizsgálata előzte meg, ami föltárta: torzak az érdekeltségi arányok a kutatás es termelésben-i alkalmazás kapcsolatrendszerében. Az eddig fönnálló — az új rendelkezés 1986. január elsején lép ha­tály ba —, szerződéses megbízásokra alapozott gyakorta-t — a társadalmi érdekek szemszögéből — nem volt .kettőén ha­tásos. A kutató-fejlesztő intézet fejlesztett ugyan, de tvem teremtődött megfelelő érdekeltsége az ipari alkalmazható­ság ésszerű fettételeinek megteremtésében;, a tévesztés njte- resfegessépeben. gazdaságosságában. Nem fölösleges emlékeztetni rá: 1-968-bwn tértek * a. ta*- tatáin-téeetek a vállalat jellegű gazdálkodásra, s , »ele a®ra, hogy — jórészt — bevételeikből tartsák, el magok»);. Asz Át­látni Terv-bizottság 197K-ban, azáz tíz ‘észlenÓo rnutva tekin­tette át az így megtett utat, s úgy határozott: fejlesztőnk kell a kutatóintézetek gazdasági szabályozását. A váifcafeB rendszerű gazdálkodásnak sok tekintetben kedvező hallásai voltak, a megrendelésre történő kutatások csökkentették a távolságot az intézetek és a termelőhelyek között. Araink a« 1« helyesnek bizonyait: a kutatóhelyek tevékenységükbe termelést is beillesztettek, speciális eszközeiket, kis sonrwwm árukat készítettek. A kétségtelen haladás etlenére gyakori eset maradt ugyan­akkor, hogy a kutatóhely befejezettnek tekintette a immkaH a fejlesztés papírjainak átadásával; az összes további taoe- kázat és vesződség a vállalatot terhelte. Ezért fontos változás forrása az űj mitwsztartanácf# ren­delkezés. mivel érvényesíti azt az elvet, hogy amilyen mér­tékű a szellemi, anyagi befektetés egy-egy résztvevő oldatá­ról a fejlesztésben, akkora a jogosuttsága a rryeseségne. illetve — kötelezettsége — a veszteség válialésópa. Az űj jogszabály élt társéi azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek célja az miézetek — és a kutatók saemélyes — érdekek- ségéwek, részesedésének növelése a vállalati etsedméttybőlj ösztönzés a licenejaadapéációs kutatásokra, mert ezek*« ed­dig nehezen akadt vállalkozó; serkentés a sikeresen befe­jezett kutatások mielőbbi termelésbe vételére. A kutatás es a termelés távolsága mindig annak iebője: eredményetek: mennyire áürnak távol lehetőségeinktől. Az említett eröfe- snítéaek a távolság csökkentesét saolgáljó'k. R. a. í,aka* «hi«*«* Mi az a szurki? „Barátunk, a technika” Amikor elültették az első facsemetéket a Hejő-parton, lelkes hangú cikkben adtam hírül, itt alakítják ki Mis­kolc arborétumai. Fáradozá­somat megköszönték a fate­lepi tés irányítói, de bizonyá­ra hálás szívvel gondoltak rám azok is, akik így rövid úton megtudhatták, honnan szerezhetik be a facsemetét víkendtelkükre. A messze földről -• példá­ul Szombathelyről — vásá­rolt növényritkaságok egy részét melegében kiásták és elszállították a tolvajok. No­sza, írteiji egy újabb cikket, melyben keményen ostoroztam ezt a magatartást. Követ­kezmény: ugrásszerűen meg­növekedett a facsemete-dézs- málók száma. Engedve az arborétum híveinek, feladtam a további küzdelmet. Még jó időben ahhoz, hogy ne figyeljenek fel még többen a facsemete-beszerzés leg­praktikusabb módszerére és lassan pótolni tudják a ko­rábban ellopott sutnyákat. Társadalmi munkások je­leskedtek a telepítésben, ők egyengették el a földet végig a patakparton és ők voltak azok is, akik zúzottkővel borított sétautat építettek több kilométer hosszan. Ki tudja, hányán és mennyi órát áldoztak szabad idejük­ből azért, hogy néhány év múltán árnyas ligetek közt sétálva lehessük meg az utat az Egyetemvárostól egészen az Éden-kempingig? Fárado­zásuk nem volt hiábavaló, szépen erősödtek a kis cse­meték, alakult a majdani arborétum. Sokat ígérőén nőitek, izmosodtak a patak partjára telepített sZomorú- i'üzek is, melyek alighanem rászolgálnának nevükre, ha emberi érzéseket tulajdonít­hatnánk nékik. Így mi vállal­juk helyettük a szomorúsá­got, a sok-sok kárba veszett fáradságért. A patakpart ugyanis manapság ..tájkép csata után'’. Mely keréknyo­mok szabdalják kere.5ztül- kasul a terepet, a sétaútnak a romjait is nehéz felfedez­ni, és alighanem áldozatul esett a gondatlan munkának néhány facsemete is. De kik jártak itt és hagy­ták maguk után ezt á rom­bolást?* Elsőként a városi tanács építési osztályán érdeklőd­tem, közelebbről annál a munkatársnál, aki kezdettől fogva bábáskodott a Hejő- parti arborétum fölött, szer­vezte. irányította — többed- magával a társadalmi munkát. Miután kölcsönösen kiszomorkodtuk magunkat az elpocsékolt értékek fölött, azt a felvilágosítást kaptam, hogy a Hejő tisztítását vég­ző munkások, pontosabban az általuk irányított munka­gépek gázolták össze a te­repet. E munkát a tanács II. kerületi hivatalának a megrendelésére végezték, így értelemszerűen az ottani műszaki osztálynak kellett volna sarkára állni, hogy ne menjen veszendőbe sok-sok óra társadalmi munka ered­ménye. Telefonon beszéltem a H. kerületi hivatal műszaki osz­tályának a vezetőjével. El­ismerte, hogy ők rendelték meg a munkát, de szerinte felelőssé csakis a patakkotró társulatot lehet tenni. Hív­ják pedig e szervezetet a következőképpen: Dél-borso­di Vízgazdálkodási és Nyá­rigát Társulat. Mellesleg azt is hozzátette a műszaki ve­zető, hogy a dél-borsodi nyá­ri gátasok műszakijai közül mutatóban is alig maradt egy avagy kettő, a többiek mind másutt dolgoznak ma már. Nyilván arra célzott informátorom, hogy roppant nehéz így utólag felelőssé tenni bárkit is a patakpar­ton történtekért, nehéz rá­szorítani -a társulatot, hogy hozza helyre mindazt, amit tönkretett. Elismerem,. hogy nehéz. Bizonyára könnyebb lett vol­na még akkor, amikor nem vonultak' el máshová, illet­ve nem kapták meg a já­randóságukat. De még most sem lehetetlen. Mindeneset­re kivihetőbb megoldás, mint az, hogy mondjuk a jövő tavaszon ismét társa­dalmi munkát szervezzünk a Hejő-part rendbetételére! (békés) Szakemberek szerint, a pályaválasztás indokai között legalább egynegyed arány­ban a szakma tényleges is­meretének kell szerepein! ahhoz, hogy ne érjék majd csalódások az ifjú pályavá­lasztókat. Ennél sokkal bő­vebb, és alaposabb ismere­tekkel rendelkezett az a kö­zel száz nyolcadikos diák, aki szombaton délelőtt mérte össze tudását a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ­ban megrendezett „Barátunk, a technika” pályaválasztási vetélkedőn. A vetélkedő már október­ben elkezdődött, a selejtező­kön majd’ hatezer általános iskolás vett részt. A városi és járási elődöntők után. most került sor a megyei döntőre, ide már csak a vá­ros, és a járások 8—8 leg­jobb, négyfős csapatai jut­hattak el. Hasonló játékos vetélkedőt már többször is rendeztek, ezúttal azonban nemcsak azok a kisdiákok indulhat­tak, akik, majd a hat fő té­makörként megjelölt szak­mák egyikét választják hi­vatásul, hanem bárki. A hat kijelölt szakma: gé­pi forgácsoló, kőműves, vil­lanyszerelő, gépszerelő, ál­lattenyésztő és a kertész egyaránt hiányszakmák, ezért esett rájuk a válasz­tás. Remélhetően a felkészü­lés és a vidám játék során sikerült néhány ifjú ver­senyzővel megkedvelteim va­lamelyiket a hat közül. A felkészülés igen alapos volt, nemcsak elméleti, ha­nem gyakorlati is. A vetél­kedő szervezőinek a szak- emberhiánnyal küzdő válla­latok is segítettek: nyílt na­pokat rendeztek, amelyeken az induló csapatok üzemlá­togatáson vehettek részt, ösz- szehasonlítva az elméletben tanultakat a gyakorlattal. A vetélkedő játékos, vi­dám feladattal kezdődött, a csapatok egy-egy percet kaptak rá, hogy bemutat­kozhassanak. A versenysza­bályok értelmében ez nem­csak prózában, hanem ttod­ban, versben is elhangozha­tott. Éltek is a lehetőséggel, egymás .után csendültek fel az alkalomra írt versek, tré­fás dalok. A zsűri ezt a pro­dukciót is pontozta. Ezután került sor az első szakmai feladatra: tizenkét pontból álló totószelvényt kaptak, melyen három válasz közül kellett kiválasztani a megfe­lelőt. A kérdése* nem voltak éppen könnyűek, nem hiszem, hogy sokan tudnák, mit is jelent a „szurki”. (Elárulom: kétkerekű jármű ...) A totót követő többi ver­senyfeladat sem volt köny- nyebb: szakmai villám­kérdések, melyre tíz másod­percen belül kellett válaszol­ni ; diaképekről felismerni munkaműveleteket; „Játék a betűkkel” — a kirakott be­tűk ezúttal szakmanevekké álltak össze —; ismét diaké- pek következtek, aláfestő zajokkal és zörejekkel, eze­ket kellett párba válogateA, K. Jí : Műszerrel vizsgálják a fény szórók állapotát (Keringi fele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents