Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-18 / 245. szám

# Tatár-gól, Tatár-öröm — ahogy a képernyőn láttuk. (Szabó István felvételei) Gyenge játékkal is: győzelem Magyarország- Finnország 3:1 Nyilatkozatok, vélemények Arany Kakaó Kupa kerékpárverseny A Ferencvárosi Torna Club, a Magyar Kerékpáros Szövetség és a Miskolci Sportfelügyelőség ke­rékpáros szakszövetsége meg­rendezi a II. Arany Kakaó Ku­pa kerékpáros versenyét. Az ország különböző városai után most Miskolc következik, itt lesz a VII. forduló, október 20-án. A verseny 14 órakor in­dul a Kilián-déli lakótelep Könyves Kálmán úti iskolája elől. Nevezni még a verseny szín­helyén is lehet, a rajt előtt egy órával. Az igazolással nem ren­delkező iskolások közül az 1969- ben születettek négy kört tesz­nek meg (egy kör: 1,2 kilomé­ter), az 1968-asok ötöt, az 1967- esek hetet, míg a „legöregeb­bek”, az 1966-os születésűek 10 kört. Az igazolt versenyzők távja ennél nagyobb: a gyermekek — 10—12 éves korig — hét kört teljesítenek, az úttörők (a 13— 14 évesek) 15 kört, míg a ser­dülők 24 kilométert, ami 20 körnek felel meg. A Magyar Édesipar — a ver­seny egyik védnöke — ebben az évben — tekintettel a nemzet­közi gyermekévre — még több indulóra számít, mint az előző esztendőben. Bíznak abban, hogy a miskolci pajtások is nagy számban állnak majd rajthoz. ★ A verseny miatt, 20-án — 14 —18 óra között— a 21-es és a 121-es járatok Kilián-déli vég­állomása egy megállóval előbb, a Lorántffy Zsuzsanna utcában lesz. Ehhez kérik a rendezők a lakosság megértését. A magyar válogatott tagjai, szakvezetői bizakodó hangu­latban várták a mérkőzést. Mivel a csapat már nem szólha­tott bele a továbbjutás kérdésébe, bíztak abban, hogy a fel­szabadult játék eredményes is lesz. Győzelmet reméltek. Ugyanakkor a finnek rendkívül magabiztosak voltak győ­zelmük íelől. Valamennyi játékos jókedvűen készülődött a találkozóra. Szemük előtt a biztos továbbjutás lebegett (el­lenünk szerezve két, a szovjetek ellen egy pontot). Hasonló szellemben nyilatkozott a szöveségi kapiány. És utána? a kapitányok mondtak Esko Maim: — Az eredmény reális. Úgy érzem, ennyivel feltétlenül jobb volt a magyar válogatott. Nekünk az első félidőben szinte semmi nem sikerült, nem ment a játék. Szünet után egyre jobban bele­lendült a csapat, de úgy érzem, hogy ekkor már elfáradtak játé­kosaink. Sajnos, hamar kialakult a 3:i-es végeredmény, és ez le­sújtotta a csapatot. A mostani magyar válogatott : szerintem, sokkal erősebb volt, mint az, amelyik Helsinkiben vereséget szenvedett. Elsősorban a táma­dójátékban látszott ez meg. Ami a magabiztosságunkat illeti, bíz­tunk abban, hogy a régebben együtt játszó gárdánk felülmúlja az új magyar válogatottat. Dr. Lakat Károly: — Az eredménnyel elégedett vagyok, de a mutatott játékkal már korántsem. Tekintve a mai magyar labdarúgás helyzetét, a részeredményeknek is örülni kell. hiszen csak így tudjuk lemérni azt, hol tartunk az olimpiai vá­logatott kialakításában. Csapa­tunk a mostani teljesítményénél lényegesen többet tud. Ezt most nem sikerült bizonyítani, s ez annak „köszönhető”, hogy a já­tékosok csak részben tartották be a taktikai utasítást. Mentsé­günkre szolgálhat, hogy Európá­ban szinte alig van olyan válo­gatott, mint a mienk: a játéko­sok többsége 10-nél kevesebb- szer öltötte magára a címeres mezt. Ez a csapat nem végleges, valószínűleg még többször és több helyen fog változni. Csak Kiss Lászlóval voltam elégedett. VÉLEMÉNYEK A MÉRKŐZÉSRŐL Salamon József, a csapatkapi­tány: — Szerencse, hogy a finn csa­pat nem késztetett bennünket na­gyobb erőkifejtésre. Ügy érzem, valamennyien gyengén játszot­tunk. Kutas! László, az előzőeket megerősítette, majd hozzátette: — Életünkben nem fejeltünk még ennyit, mint a mostani mér­kőzésen. Ennek az volt az oka, hogy a középpályások a második félidőben nem jöttek vissza em­berükkel. Szántó: — Jobban is mehetett volna. Borostyán: — Nem ment a já­ték, bár kevés labdát is kaptam. Remélem, legközelebb lesz mó­dom javítani. Szusza Ferenc, a válogatott technikai igazgatója: — Győzelmünket csak jobb helyzetkihasználásunknak kö­szönhetjük. Ilyen elemi hibákat válogatott szinten nem szabad el­követni. Sajnos, pillanatnyilag ezt tudjuk, azon keli lenni — és itt elsősorban a klubedzőknek van nagy felelősségük (vajon hányad­szor hangzik el ez a mondat?) —, hogy minél hamarabb változ­tassunk ezen. Annál is inkább, mert közeledik a lengyelek elle­ni olimpiai selejtező mérkőzés időpontja. A GÓLOK Az első (25. perc): Weimper—Kiss L. volt a labda útja. majd Feketéhez került. O 16 méterről a balösszekötő he­lyéről lőtt, de a kimozduló ka­pusról tovább perdült. A csatár utánament, majd kisodródva — éles szögből — a jobb alsó sa­rokba gurított. (1:0.) A második (44. perc): Kiss L. a bal oldalon három védőt kicselezett, majd betört a tizenhatoson belülre. A kifutó kapus mellett elhúzta a labdát, ezután középre gurított. A jókor érkező Fekete öt méterről — egyből — elegánsan a kapu jobb oldalába továbbított. (2:0.) A harmadik (50. perc): Kutasi: — Szögletet iveitek be a finnek. A középen helyezkedő Ismail a jobb oldalra fejelt. Én felugrottam, hogy elfejelem, de nem értem el. Mellettem felug­rott Salamon is. A labda Toivo- lához került, aki úgy fejelte a labdát a kapuba, hogy a befutó Szántó feje és a felső kapufa között éppen befért. Ügy érzem, Zsiborás nem hibáztatható a gólért, tőlünk nem tudott köz­beavatkozni. (2:1.) (Megjegyezzük: a televízióban a visszajátszásból derült ki, hogy ha a kapuvédő határozottabb, jobb ütemben emelkedik, elcsípi a labdát.) A negyedik (51. perc): Tatár, a gólszerző: — Kuti cse­lezgetett a jobb oldalon, de kis­sé mögém. Póczikhoz továbbított. Amikor Jóska 25-ről rászúrta. Sakk-sarok Az 52. sz. feladvány- megfejtése Jóval kevesebb levelezőlap ér­kezett szerkesztőségünkbe, mint amennyit megszoktunk. Ügy lát­szik, nehéz volt az 52. sz. fel­advány. Többen kétségbevonták az ábra helyességét. Felesleges lenne tagadnunk, hogy téved­tünk már egy párszor, de ezút­tal nem! Talán az lehetett a gond, hogy sokan nem mertek a királlyal lépni. Nem úgy ko­rábbi feladványszerzőnk, ál­landó megfejtőnk, Riczu Lajos (Miskolc), Leveléből idézünk: „1. Kc7—d6ü, két szabad helyet ad, két sakkot enged . .Vi­lágos azonban másodszorra mindig megtalálja a mattadó lépést. Részletezzük a megoldást! A kulcslépés tehát: 1. Kc6ü. Ha 1. —, Kb6, akkor Fc2, ha 1. —, Kb4, akkor Kc6: (a világos vezért hozva akcióba), ha 1. —, Bd3-f-, akkor Fd5, ha pedig 1. —, Bg6+, akkor Fe6 a mattadé lépés. r Úszás A Miskolc városi úszó szak- szövetség rendezte meg va­sárnap az Augusztus 20. strandfürdőn az 1979. évi megyei serdülő úszóbajnok­ságot. Ezen az MVSC 20, a Miskolci Postás 30 és Özd 4 versenyzője álit rajtkőre. A 15 verseny számban elért eredmények biztatóak. Nők: 100 m hált: 1. Szabó (MVSC) 1:21,4, 2. Csízek (MVSC) 1:24,9, 3. Durkó (Özd) 1:25,5. 100 m pillangó: 1. Riba I. Dal­ma (MVSC) 1:16.7. 2. Szabó (MVSC) 1:21.6, 3. Kónya (Özd) 1:30,0. 100 m delfin, mell: l. Sallai (MVSC) 1:40,7, 2. Csema (MVSC) 1:44,6, 3. Glázer (M. Postás) 1:53,1. 200 m gyors: 1. Riba I. 2:26,9, 2. Peimli (MVSC) 2:31,9, 3. Dur­kó (Özd) 2:40,3. 200 m mell: 1. Szabó 3:13,7, 2. Csízek 3:25,2. 3. Nagy 3:35,0 (mindhárom MVSC). 400 m gyors: 1. Riba I. 5:12,5, 2. Peimli 5:36,6, 3. Varga (M. Postás) 6:52,9. 4x100 m gyorsváltó: 1. MVSC 5:12,9, 2. M. Postás A. 6:01,2, 3. M. Postás B. 7:03,2. Férfiak: 100 m hát: 1. Majoros (MVSC) 1:11.4, 2. Sebők (MVSC) 1:11,8, 3. Bozó (M. Postás) 1:31,0. 100 m pillangó: 1. Dávid (MVSC) 1:08,7, 2. Pászti (MVSC) 1:11,0. 3. Zsámba (M. Postás) 1:21,5. 100 m delfin, gyors: 1. Tóth (MVSC) 1:21,6, 2. Hornyák (MVSC) 1:28,2, 3. Simon (MVSC) 1:40,1. 100 m delfin, mell: 1. Tóth 1:41,1. 2. Hornyák 1:49,9, 3. Si­mon 1:53,2. 200 m gyors: l. Dávid 2:15,1, 2. Pászti 2:17,4. 3. Csányi (Ózd) 2:26,9. 200 m mell: l. Matiz (MVSC) 2:56,5, 2. Fabricius (MVSC) 2:56,8, 3. Hegedűs (M. Postás) 3:17.4. 400 m gyors: 1. Dávid 4:44.5. 2. Pászti 4:46.1. 3. Majoros 4:57.0. 4x100 m gyorsváltó: 1. MVSC 4:41,8, 2. M. Postás A. 5:24,0, 3. M. Postás B. 5:48,6. A MISKOLCI KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT őszi nagytakarítási munkára alkalmi dolgozókat vesz fel Jelentkezés: Arany János u. faház Csabai kapu 46. sz. alagsor Szabó L. u. szolgáltatóház Üjgyőri piac faház Bartók B. u. 29. sz. (III. kér.) Munkaidő 6-14 óráig - 8 óra Fizetés naponta a munka végeztével. Fizetés összege: 100 Ft/8 óra. MISKOLCI KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT w éreztem, hogy lesz a dologból valami. A kapus kiütötte, Kuti beleíejelt a labdába, de gyen- öen, rosszul találta el. En mind­végig követtem az akciót, és amikor elémpattant a labda, már nem volt gond az üres kapuba lőni azt. (3:1.) ★ A mérkőzés egészéről többen elmondták véleményüket, mi többségükkel egyetértünk, de Szuszáé tetszett a legjobban. Hoz­zátesszük: néhányan (főleg a fiatalok) fegyelmezetlenül ját­szottak: őrizetlenül hagyták a reájuk bízott embert, nem tartot­ták be a taktikai utasítást. . . stb. Egyébként azokról van szó, akiknek leginkább bizonyítani kellett volna. Ami a diósgyőrieket illeti, házi rangsorunkban Salamon áll az első helyen. Különösen a máso­dik félidőben találta meg a játék ritmusát, és játszott jól. Öt kö­veti Szántó. Teljesen kikapcsolta a játékból Suhonent (az egyik legveszélyesebbnek tartott finn csatárt), felfutásaival segítette a támadókat. Kutasi a legkritiku­sabb helyzetekben mutatta a leg­higgadtabb játékot. Tatár renge­teget dolgozott, de teljesítményét lerontja, hogy többször szabály­talankodott. és le-lemaradt embe­réről. Borostyán igen gyengén játszott, légüres térben mozgott, labdáit sem játszotta meg. (És a hatodik!), Oláh Ferenc lehetett volna.... ha nem sérül meg. így is együtt szurkolt társaival: a mérkőzés előtt felhívta őket telefonon. Társai pedig hazatéré­sük után felkeresték.) Végeredményben Magyarország —Finnország 5:1 (2:0). MAGYARORSZÁG: Zsiborás — Szántó, Salamon, Kutasi (a 70, percben, Kiss J.) — Tatár, Pó- czik — Borostyán (a szünet után Bodonyi), Kiss L., Weimper, Kuti, Fekete. FINNORSZÁG: Sairanen — Lampi, Tolsa, Houtsonen, Ranta — Rautiainen, Pyykkö, Toivola — Ismail (Kupiainen, a 69. percben), Haaskivi, Suhonen (Himanka, az 58. percben). Nem ítélte meg a tizenegyest, letartóztatta a rendőr A helyszínen — azaz a labdarúgópályán — tartóz­tatták le az argentínai Men­doza tartományban az egyik mérkőzés játékvezetőjét, mi­után nem adta meg a tizen­egyest a hazai csapat javára. A letartóztatást végrehajtó rendőr, aki természetesen helyi lakos volt, elég sajátos módon indokolta az intézke­dést: a futballbírót „csapni­való játékvezetés által el­követett botrányokozással'’ vádolta. Mennyit nyom egy felhő? Szovjet meteorológusok ki­dolgoztak egy módszert, amelynek segítségével meg­határozható a gomolyfelhők súlya. Megállapították, hogy egy átlagos nagyságú go- molyíelhő 30 000—35 000 ton­na vizet tartalmaz. A felhő súlyának meghatározása le­hetővé teszi, hogy felbecsül­jék a várható eső mennyisé­gét és azt, hogy a hegyi pa­takok mennyire fognak meg­áradni. Színházi tüzek A krónikák sok színházi tűz­esetet is feljegyeztek. 1881. de­cember 8-án a bécsi Ringteather- ben Offenbach Hoffmann meséi című operáját adták. Röviddel 19 óra előtt az utolsó nézők is elfoglalták helyeiket, amikor a színpadról hirtelen lángok csap­tak a magasba. A tűz gyorsan elérte a zsinórpadlást, és egy pillanat múlva már égett min­den dekoráció és az egész szín­pad. A színpadon tartózkodók közül mindenki óriási pánikban rohant a kijárat felé. és senki­nek nem jutott eszébe az. hogy leengedje a vasfüggönyt, és így elzárja a tűz útját a nézőtér fe­lé. Az égő függönyanyag rázu­hant a nézőtérre. Ekkor már a földszint és az erkélyek nézőkö­zönsége is pánikba esett, és va­kon rohant a kijárat felé. A tűz­oltóság viszont túlságosan ké­sőn érkezett, és ráadásul nem hozta magával a tüzoltólétrákat sem. A színház belseje maga volt a pokol. Ekkor már lángolt a nézőtér is. Nyolcszázhat ember fizetett életével azért, mert a színházban nem tartották be a tűzvédelmi rendelkezéseket. Mit segített már az. hogy az igaz­gatót megbüntették, a rendőrfő­nököt elbocsátották és a polgár- mester lemondott? Párizsban, az Opera Comiquc- ben 1887. május 25-én történt, hogy éppen felhúzódott a füg­göny az első felvonás előtt, ami­kor a zsinórpadlásról lehulltak a színpadra az első szikrák. A ren­dező ekkor a közönség elé lépett, és biztosította őket arról, hogy nincs szó semmiféle veszélyről. A nézők azonban megkezdték a terem elhagyását. Ekkor hirte­len a színpadra zuhant a csil­lár. Rövidesen magasra csaptak a lángok. Ez veszélyes volt az első és a második sorban ülők számára, és most már kitört a pánik. Néhányan az ablakon át ugrottak ki az utcára, még mi­előtt megjelent volna a tűzoltó­ság a létrákkal együtt. Az eset mérlege: 100 halott és 80 sebe­sült. Nem ez volt egyébként az utolsó olyan nagy tűzkatasztró- fa. amely nézőkkel telt színház­ban történt. 1903. december 30- án Chicagóban a Teatr Iroquois- ban szintén előadás alatt tört ki a tűz. amelyben 602 ember vesz­tette életét. Ez volt az utolsó jelzés a színházak számára az egész világon azzal kapcsolat­ban, hogy szigorú tűzrendészet! intézkedéseket vezessenek be. Kétpercenként egy halott A számítások szerint a vi­lágon minden második perc­ben meghal egy ember köz­lekedési baleset miatt. Ugyan­csak kétpercenként hasonló okokból harminc ember szen­ved súlyos sérüléseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents