Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-12 / 214. szám
' * A , iTWíf , " 'x<: ■ ••■ ■ " ■: < -■ ^ WM # Gépkocsisor a gyárkapu előtt. Három óra után már be sem engedik őket... (Kerenyi László felvétele) Forró drótos sajtótájékoztató 2. A szállíttatok felelőssége Ott rostokolnak a gyárkapuk előtt... A DH várospolitikai fóruma Mit iszunk? „Innkolás” a hálnál Ilyen gazdngok vagyunk? Még nyúzzák klórral Néhány héttel a/. ősz. előtt, az őszi szállítási csúcs elölt, a MÁV-nál s a Volánnál. A szállításban, az áruk fuvarozásában emberek százezrei vesznek részt. Az ő lelkiismeretes munkájukon múlik most minden. Legalábbis majdnem minden. HéUön — a MÁV és a Volán főnökségei — Budapest. Miskolc, Debrecen, Szeged. Pécs. Szombathely, s a vezérigazgatóságok forródrótos sajtótájékoztatót tartottak. többel, mint eddi« Gyümölccsel. zöldséggel zsúfolásig tele raktárak, szállításra váró almahegyek a szabolcsi termelőknél, egyre magasodó cukorrépaprizmák az állomásokon — ez várható a következő hetekben. A MÁV-nál és a Volánnál az őszi szállítási csúcs elé néznek. Számadatok. A vasút a második fél évben 70 millió tonna áru elszállítását tervezi. Ebből szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben mintegy 48 millió tonnát kell fuvarozni. 2 millió tonnával többet, mint egv esztendővel ezelőtt. Nézzük a Volán adatait! Szintén országos szám. mint a MÁV-é. Az esztendő hátralevő négy hónapjában közúton csaknem 67 millió tonna árut kell megmozgatni. Azzal az erővel —. s ez vonatkozik a MÁV-ra es a Volánra egyaránt —. amellyel az eddig eltelt hónapokban tegezték a szállításokat. Mentessé« nélkül A MÁV több mint 2 millió tonna cukorrépa elszállítását tervezi. Borsod cukorgyára. a szerencsi, mára kérte az első vagon répát, s csaknem száz napig, a kampány időszakáig, folyamatosan érkezik a cukornakva- ló. Legalábbis a terv szerint. Cilckünk elö/.ó részében említettük, hogy rendelet szabályozza; rövid távon közúton kell szállítani. Szerencs több1 mint 11 ezer tonna répa. s 16 ezer tonna répaszelet szállítására nem kapott mentességet, tehát ezt a mennyiséget közúton kell a gyárba vinniük. A fuvaroztató vállalatok segítő- és együttműködési készsége most fontosabb, mint bármikor. A vagonok kirakása, a szombati, vasárnapi rakodások megszervezése elsőrendű népgazdasáei érdek. A kocsiálláspénz még mindig tetemes. Több cég azzal érvel, hogy így olcsóbban megússza. De ez esetben a vállalati érdek egyéni érdekké csap át . . . Pedig a MÁV mindent megtesz. Ha például a szoni- bat déli 12 óra után átadott vasúti kocsit hétfő reggel hat óráig ki-, vagy berakiák, nem számít fel kocsiálláspénzt. A Volán gondjai is hasonlóak: hétfőn, kedden, tehát a hétköznapokon legalább 16 ezer teherkocsi szállítja a különböző cikkekét, míg szombat-vasárnap csak 2—5 ezer gépkocsira van szükség. Egyenetlen — mondjuk azt. tervszerűtlen? — szállítás ez... Folytáthatnánk a sort Nem ritka az sem — sőt egyre gyakoribb! —. hogy délután 3 óra után a teherkocsikat be sem engedik a gyárba, üzembe. Több száz. több ezer pilóta kénytelen lakóhelyétől, családjától távol éjszakázni. S ez. talán említenünk sem nagyon kell: egy esztendőben már milliós kár. Éjszakai fuvarozás Mit tesz a két fuvaroztató cég az őszi szállítások meggyorsításáért? A MÁV „csak Ha egy, külföldről, vagy akár csak más városból érkezett vendég megpillantaná a köztisztasági vállalat locsolókocsijait, amint éppen egy utcai — ivóvizes! — kútnál tankolnak, akkor elfogná a sárga irigység. De hibás következtetést vonna le Miskolc ivóvízzel való ellátásáról akkor is, ha értesülne róla, hogy a lakótelepeken 500—600 liter vizet fogyasztanak naponta „koponyánként”. S ha mindehhez ráadásként még az is tudomására jutna, hogy sok ezer köbméter víz szivárog el az elavult vezetékek repedésein, s legfeljebb enyhe szóbeli dorgálásban részesül az az építőipari gépkezelő, aki ripityára lör egy-egy fővezetéket, akkor szilárd meggyőződéssé válna benne: ez a város kimeríthetetlen ivóvíz-tartalékokkal rendelkezik. a halaszthatatlan kocsiselej- tezéseket hajtja végre, a selejtezésre váró. de íutoképes kocsikból zárt szerelvényeket képez, s felhasználja azokat is”. A Volán szintén intézkedik —. s mar intézkedtek is! —. hogy sorrendet állítanak fel a javításoknál: hibaelhárító csoportokat szerveznek. Csak megismételhetjük azokat a mondatokat, ame- ( Ivekét minden vállalatnál, üzemnél a felelősök már ismernek: használjak ki az éi- ^ szakai szállítások nyújtotta ' lehetőségeket! : Az ősz gonddal jár — így ] fogalmaztunk tegnap S hozzátettük: egymástól függ a MÁV és a Volán. — Most azonban még meg kell jegyeznünk: a szállíttatókan is sok múlik. I. s. A látszat, sajnos, csal. Becsapnánk a vendéget, mint ahogy — naponta — becsapjuk magunkat is. hiszen nem vagyunk mi ilyen gazdagok. Sok, tetemes költséget igénylő beruházással — csúcsvízmű. sajóládi vízmű stb. — csak annyit sikerült elérnie a tanácsnak, hogy átmeneti egyensúlyt teremtsen a vízellátásban. A folyamatban levő és tervezett beruházások sem hoznak többet — persze, ez sem kevés —, mint lépéstartást az ugrásszerűen növekvő igényekkel/ Es ez még csak a mennyiségi oldal. Ma már nem- j csak az a kérdés Miskolcon. I hogy mennyit iszunk, menv- ) nyit ihatunk, hanem az is. i hogy milyen minőségű víz kerül a poharunkba. ♦ ♦ A közelmúltban került a könyvesboltokba Hankiss Elemér Társadalmi csapdák Ctmü tanulmánya. A környezetszennyezést a szező nem sorolja e csapdák közé. mert bár egyre inkább fenyeget bennünket, felismert, jól körülhatárolható probléma. Tudjuk, hol és mit kellene tenni, hogy legalább ne fokozódjon például a vizek szennyeződése. Következő lépésként — valójában lépések sorozatáról van szó! — pedig helyreállíthatnánk az eredeti állapotot a Balatontól a Sajóig. Manapság azonban még csak a bajok észlelésénél, jobb esetben a szennyező források feltárásánál tartunk. Mert azt önáltatás lenne számottevő eredményként elkönyvelni, högv egvik-másik üzem. intézmény, város bírságot fizet a vizek piszkításáért. Ettől még nem lesz tisztább az a víz sem. amit itt Miskolcon a poharunkba töltünk. Rossz gazda a hirdető? Üresen árválkodnak a drága vitrinek Kelendő volt, míg ingyen mérték... Ajándék a gyerekeknek Selejtből: játék A miskolci Avas Ruhaipaii Szövetkezet 9 szocialista brigádjában mintegy 180-an dolgoznak. Kill- és belföldre egyaránt készítenek ruhaka' s munka közben nem dobjá1 el a legkisebb anyagmaradt kokat sem. — A selejtből sokféle szó játékot készítenek társadalmi munkában — újságolta Ud vari János, a szövetkezet elnökhelyettese,— S a játékokat gyermekeknek ajándékozzák. Az Egyetértés brigád például a miskolci Gyermekváost patronálja. A József Attila utcában dolgozó — 25 varrónőből álló — kollektíva rendszerese)! meglátogatja a Gyermekváros kis lakóit, kik ilyenkor mindig kapnakl ölük játékokat. A gyermekév alkalmából pedig a kö- ■elmúltban a szövetkezet \rany János utcai kultúrter- nében saját gyerekeiknek irtottak rendezvényt, s itt legalább ötven kislány és kisfiú örülhetett a szép ajándékoknak. Ez év tavaszán, pontosabban március 21-en átadták a Ta- nácsküziársaság városrész aluljáróját, amely a Vörösmarty utca alatt vezet az itt másik oldalára. Az avatás ünnepé- l \t*.s percei után nem kis megelégedéssel vettük tudomásul a/, aluljárót ékesítő, és a vállalatok emblémáival. termékeivel. prospektusaival díszí- it-ti vitrineket. I.ám esak, ebben is mólért tik a fővárost, nem kell az Emke. vagy épített az Astoria aluljáróba mennie annak. aki szépen fénylő reklámkirakaiokát akar látni. Most szeptembert írunk, és rendkívül elhanyagolt, sót uram borsa’ gazdátlan állapotokat tükröz a tavasszal még oly büszke aluljárói vitrinsor. A városgondnokság igazgatójától néhány másodperc alatt megtudjuk: nekik semmi közük ehhez. A vitrinek a Magyar Hirdető megyei központjához tartoznak. Telefon, immár a tényleges tulajdonoshoz. Időpont-egyeztetés. majd jön a MEGLEPETÉS! A hirdetőnek az aluljáró vitrinjeinek gondjával megbízott munkatársa: — Kérem, én ma föltelelö- ■náltam Budapestié, a központunkba. s onnét azt az utasítást kaptam, hogv míg a megyei központ vezetője nem jön vissza, addig én ebben a témában nem nvilatkozha lom! Telefon a hirdető központjába. Budapestre. A vonal másik végén az országos há lózati osztály vezetője, Megyei' Örs: — Ügy tudom, minden vállalatnál igazgatói utasítás szabályozza a nyilatkozatok # Poros papírrekeszben üres Gervais dobozok. Kirakat „tejipar módra”. lehetőséget. Javaslom, várja meg az elvtárs a megyei központ vezetőjét, s az ö jelenlétében készítse el az aluljáró állapotáról szóló anyagál. Megköszönvén jó tanácsát, a tájékoztatási határozattal érvelve — mely szerint mindenkinek joga. s kötelessége saját munkakörében végzett tevékenységéről nyilatkozni —. végül is elértem, hogy ..meghallgattassanak” érveim. Ezután közösen „regisztráltuk”. hogy tulajdonképpen mindketten ugyanazt akarjuk. szó szerint a betört vitrinek újjáü végeztetését, az aluljáró esztétikussá formálását. Végül is kiderült, ehhez. a kérdéshez nincs is szükség a vezető elvtársnó jelenlétére, hozzájárulására. Ezzel is megvolnánk. Irány ismét a Magyar Hirdető miskolci irodája. Bár a kérdés értője, a vit_ rinek bérlőinek szervezésével megbízott dolgozó már újabb üzlet megkötése után látott, azért volt. aki készségesen állt rendelkezésünkre. Tőle tudtuk meg például az alábbiakat : — Annak idején, az átadáskor egv hónap próbaidőre, díjmentesen kapták meg egyes vállalatok (például a Posta, a Húsipar, a Gelka, az ÉSZAKTERV. a Centrum, a Borsodi Sörgyár, a Tejipar) az aluljáró üvegezett vitrinjeit. Mindenki saiál maga (értsd a vállalat) rendezte be ezeket, egyéni Ízlése szerint. Az egy hónap letelt. A hirdető munkatársa ismét körbejárta a vállalatokat: most már tisztes díiazás fejében kössenek szerződést a vitri. nek használatára. Ám a szervezési akció nem lehetett eléggé meggyőző, mert manapság az elöl uvegt'a'ú vitrinek mindenre hasonlítanak, csak éppen reklámkirakatokra nem! Miért nem újítják meg a vállalatok a már korábban lekötött vitrinek szerződési jogát? Meddig bosszantják még az arra járókat a szemét, az összetört üvea'aook. a ron_ csőit zárak, a poros inslallá-. ciók? Kérdéseinkre választ várunk. (sólymos) A miskolci víz pedig súlyosan fertőzött, coli és más kórokozókkal, s csak azért nem betegszünk meg tőle. mert klórozzák. Kérdés, meddig lehet növelni az ivóvízbe kevert klór mennyiségét anélkül, hogy a vegyszer is méreggé válna szervezetünkben ? A bükki karsztfor rások még mindig 56—60 százaiénál adják a város vízszükségletének. 1950-ben még mind bakteriológiai, mind kémiai szempontból kifogástalan volt a források vizének minősége, jelenleg minden „mutató” messze túl van azon a határon, amit egészségünk védelmében húztak meg a szakemberek. Többe- kevésbé pontosan tudjuk az. okokat is. A csatornázatlan községek és a — mondjuk ki bátran — felelőtlenül, a közösség érdekeivel ellentétes módon telepített üdülök (Bükkszentkereszt, Bükk- szentlászló). végül, de nem utolsósorban a csiokéskúti lótenyésztő telep minden szenv- nye leszivárog a kars't üregeibe. és a poharunkba keiül. Ugyanezt elmondhatjuk a tapolcai forrásokról is. ♦ ♦ Nemcsak az ivóvíz meny- nyiségének növekedését, hanem a minőségének a javulását is reméltük a Hernád kavicságyára telepített ku- taktól. Ma itt tartunk: a folyó egyre szennyezettebben érkezik a határon túlról, s jelzőállomást kellett telepíteni mellé, hogy szükség eseten ki tudják kapcsolni a csúesvizművet. Ha ugyanis olyan fokú szennyhullám vonulna le rajta, mint amilyet 1973-ban tapasztaltak, akkor — az említett óvintézkedések nélkül — hosszú ideig, talán évekig sem számíthatnánk a esúcsvízmü kútjaira. Ez a gond túlmutat az országhatáron. Megegyezés van. tárgyalások folynak, ám gyökeres változás, javulás csak akkor remélhető, ha szomszédaink tetemes beruházásokkal védik meg a folyót. Csakhogy a magunk oortáján sincs még rend. Miskolc szennyvize csak mechanikai, azaz kismértékű tisztítás után ömlik a Sajóba. a „holt folyó” oedig a Tiszát teszi zavarossá. A városi tanács gazdaságpolitikai bizottságának tegnapi ülésén kerültek szóba vízellátásunk gondjai. Ott kérdezte valaki: vajon reális elképzelés-e. hogy egy évtized múltán a Tiszából is nyer vizet Miskolc. Hiszen a Tisza már ma is szennyezel- tebb több szakaszon, mint például a Hernád. A válasz — senkit sem lehet hibáztatni élte -— kissé bizonytalan volt. A környezetvédelem ma már nem morális, hanem anyagi kérdés. Anyagiakban pedig nem dúskálunk. Van olyan beruházás, amit ideig- óráig el lehet még halasztani. De annak tudatában, hogy minden nap súlyosbítja gondjainkat. (békés) I oda, olcsóbban Együttműködési szerződést kötött a Miskolci Vendéglátó Vállalat Szeles utcai sütőüzeme és a Gyöngy cukrászda. A szerződés biztosítja a miskolciaknak, hogy aki előre megrendeli a tortát a Gyöngy cukrászdában., az a fizetésnél 20 százalék árengedményt kap. Ez utóbbit természetesen az teszi lehetővé. hogv a Szeles utcai sütőüzem dolgozói. szocialista brigádja úgy döntöttek: segítenek a forgalom növelésében a Gyöngy cukrászdának.
