Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-05 / 208. szám
# .4 hajdani mesterutcák helyén a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat panelsze- relöi a közelmúltban kezdtek hozza a beírd ősi lakótelep II. ütemének építéséhez. Egy tízemeletes lakóház külső szerelési munkait már befejezek, és most egy 66 lakásos sálház összeállításán dolgoznak. A többi épület alapozását emellett az ÉÁÉV dolgozói folyamatosan végzik. (Sólymos László jelvétele) Miskolc távlati fejlesztése Gondolatok egy tanácskozásról A DH várospolitikai fóruma Kapuzárás A házfelügyelői vagy a lakó • Közbiztonság, takarékossal* • Es a belvárosban ? Idézet egy bejelentésből: „Terjed az a gyakorlat, hogy a lakóházak kapuit nem zárják be 22 órakor. A MIK ellenőrizze a kiadott rendelkezés végretiajlását, mert ez közbiztonsági okból is indokolt!” Szoboszlay Habométól, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat kezelési főosztályának vezetőjétől kérdeztük: megalapozott-e a panasz, s ha igen. milyen intézkedést várhatunk? Drótos László első titkár elnökletével tegnap ülést tartott az MSZMP .Miskolc városi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága és a városi tanács végrehajtó testüiete. A napirendi pont előterjesztője Rózsa Kálmán, a városi párt-vb tagja, a tanács elnöke volt. Az együttes ülésen részt vett Cseterki Lajos. az MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács nyugdíjas titkára, városunk országgyűlési képviselője, dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára és dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke. Nem kisebb téma szerepelt ezen az együttes ülésen. mint Miskolc, az ország legnagyobb vidéki városának, a város társadalmi és gazdasági fejlődésének hosszú távú, pontosabban 15 évre szóló koncepciója. Nem kész tervet tárgyalt meg a két testület. Csak elképzelést, azt, amit szeretnénk — hiszen ma meg nem ismerhetjük a következő évek anyagi forrásait. Még a koncepció sem végleges: lehet, sőt kell is csiszolni rajta. Az itt megfogalmazott elképzelések még a tanácsülés elé kerülnek, majd azt követően — a nyílt várospolitika jegyében — a széles közvélemény elé. (Az olvasó a következő hónapokban gyakran találkozik majd a témával a DH hasábjain, s bizonyára hallatja szavát városáért.) Mi minden válik valósággá az elképzelésekből? Ez az. anyagiak függvénye. .A lehetőségen belül pedig az arányoké és az úgy ne rezeit .súlypontozásé — a jó gazdálkodásé. A két testület együttes felelőssége, az a megfontoltság és körültekintés, mérlegelés — ahogy mindez a vitában megfogalmazódott — jelzi a garanciát. Egy kicsit — ebből a szemszögből — jelképes is volt ez az ülés, ahogy a városi pártbizottság első titkára zárszavában fogalmazott. Hiszen az asztalnál többen ott ültek azok közül, akik ezt a befejezendő tíz évet annak idején „megálmodtak”, és részben végre is hajtották. S ha még mindig kevés is a lakás, olykor zsúfolt a közlekedés, s tucatnyi más városfejlesztési gond nyomja Miskolcot — ki vonhatja kétségbe azt az óriási fejlődést, ami itt tíz év alatt bekövetkezett?! A megalkotott objektumokon kivül még adott valamit ez a tíz esztendő: soksok tapasztalatot. Ügy reális — hangzott —, ha a mostani koncepció elgondolásakor nemcsak összegezzük az eddigit, s nem csupán a lehetséges feladatokat határozzuk el: a megoldások tapasztalataival is vessünk számot, és okuljunk azokból. Az együttes ülés őszintén kimondta: korábban a távlati célok megfogalmazásában nem mindig voltunk eléggé bátrak. Esetenként pusztán az óhajokat fogalmaztuk csak meg. amikből pedig nagyobb következetességgel valóság is lehetett volna. A végrehajtás során hiányzott olykor a komplexitás. az összehangoltság. Többször a határidők is indokolatlanul elodázódtak ... Mindez legyen tanulság a jövőre nézve. A hosszú távú fejlesztés során a társadalmi igényekből kell kiindulni. De ez. többet jelent annál, mint amire eddig gondoltunk. A városfejlesztésnek lejáróban van az , extenzív szakasza. Például nem elegendő az, ha csak lakást építünk. Legyenek ezek a lakások nagyobb emberi igényeket kielégítő — otthonok! Az intenzív fejlődés jelenti továbbá a meglevő értékek ápolását — például a lakóépületek felújítását —. s az okos gazdaságosságot. Különösen vonatkozik ez a tervezésre. A behatárolt pénzösszeg nem határolhatja be a tervezői fantáziát. Bizonyára számolnunk kell a szőkébbre .szabott eszközökkel, de reális elképzeléseinkről nem mondhatunk le. Gondolkozzunk, és okosan tervezzünk — né csak épületekben, utakban, közlekedésben. Igaz, senki sem vitatja ezek mennyiségének szűkös voltát és olykor a minőségét sem. De csupán ezektől ne várjunk nagyvárost, ne várjunk, ne reméljünk- pátriánk rangjához méltó várost. Szellemi életünk is változzék oly gvor.san. mint a külsőnk. A város „termelje ki magából” az úgynevezett humán jelleget is. A többi nagyvároshoz képest, bizonyos vonatkozásaiban, ilyenténképp elmaradtunk. Nem nyugodhatunk bele az indokba, hogy: nincs tradíció. A jelennek, s majd a távlati fejlesztésnek még inkább feladata lesz. hogy megtanítsa — vagy hozzászoktassa? — e nagyvaros lakóit a kulturált nagyvárosi életre. Száz és száz gondolat formálódott szavakba a két testület együttes ülésén. A fő irány megfogalmazódott. Az helyes. A részkérdések még hátravannak. A lehetőd ségeket még nem ismerjük. De lényeges: ne a lehetőségeket igazítsuk majd a feladatokhoz. hanem fordítva, S azt okosan, rugalmasan, körültekintően. — Javítanivaló még van, de a vasútnak mindenféleképp mennie kell — fogalmazta meg egy mozdonyvezető. Ám nem mindegy, ho gyan, s miképp. Munka versenv-felhíva- sok ... A cél nemes, követendő. De amit papíron megfogalmazunk. azt illik megvalósítani. Illik?! A miskolci vasúti csomópont — a vontatási főnökség, s a Tiszai pályaudvar — csatlakozott a kongresszusi munkaversenyhez. Hogy amit vállaltak. teljesítik-e. arra megfelelő alap a múlt. Az a múlt, ami kötelez. A PONTOK ÉRTÉKE Nem tudom, feltűnt-e másoknak? Én bejáró vagyok, van alkalmam megfigyelni: szabad palya (vagy valami más) hiánya miatt több órán keresztül vesztegelnek 'tehervonatok egy-egy útköz i állomáson. Áll a drága mozdony is. pedig máshol, más állomáson, más szerelvénynél bizonyára nagyobb hasznát vennék. Vállalás? Tulajdonképpen az: a mozdonyok állomási tartózkodási idejét 15 százalékkal csökkentjük. A cél a Kiváló Csomópont cím megszerzése. Ezért is tenni kell az asztalra, s nem keveset. Ám ezt még túl is teljesítik — ígérték... Jókor jött a bejelentés, hiszen a házkezelősegek dolgozói napjainkban végigjárjak a bérleményeket az esti órákban és ellenőrzik, hogy — azj energiatakarékosság jegyében — elolt.ják-e mindenütt a lépcsőházakban, folyosókon, s a kpzös használatú helyiségekben a villanyokat. Ezzel együtt felhívhatják a házfelügyelők figyelmét a kapuk zárására is! Mint ismeretes, a MIK- lakások bérlőinek egy részé saját kapukulccsal rendelkezik. Havi öt forintért a család egy vagy több tagja is hordhat magánál kapukul- ’ csőt. Akinek nincs kulcsa, kapuzárás után csenget, és egv forintért beengedi a házfelügyelő. Ezek szerint minden a legnagyobb rendben van. De akkor mi szülhette a panaszt? Szoboszlay Gáborné szerint előfordulhat, hogy egyes házfelügyelők alkalmanként, vagy rendszeresen megfeledkeznek a kapuzárásról. Ám az sem ritka — állapították meg az említett ellenőrzések során —, hogy a saját kulccsal rendelkező Pontok a szocialista brigádok termelési tanácskozásának jegyzőkönyvéből: ..— növeljük a nagy teljesítményű mozdonyok időst akos javításának átfutási teljesítményét; — az igényeknek megfelelően. más villanymozdonyok motorjainak cseréjét is elvégezzük; — lerövidítjük a rendező pályaudvaron a gepfordulási időket; — vállaljak a tehervonatok menetrend szerinti indítását.” Pontok, amelyeknek hátterét csak a vasutasok tudják, de amelyeknek értekét a népgazdaság méri. ÖTLETNAPOK LESZNEK Vasutasnak lenni régebben rang volt. Ma? A MÁV-ot egyesek úgy emlegetik: átjáróház. Ké' égkívűl: egyes területeken (például a mozdonyvezetőknél) a munkaidőt alaposan megnövelik a túlórák, s ez nem vonzza a jelentkezőket. („Két és fél százalékkal csökkentjük az utazó dolgozók túlórainak számát...") Utazz gazdaságosan! — e jelmondatot már évekkel ezelőtt meghirdette a miskolci vontatási főnökség. S most a még jobban való takarékosságra ösztönzik a mozdonyvezetőket, a szénnel. olajjal és villanyárammal egyaránt. Csak maga a Tiszai pályaudvar .40 ezer lakó lusta bezárni maga után az ajtót. (Egy görbe éjszaka után az sem elképzelhetetlen, hogy másodszor nem találja meg a kulcslyukat.) Házfelügyelői munkát főleg a szolgálati lakásért vállalnak manapság. Éz magyarázza, hogy az új lakótelepeken — ahol komfortos, kényelmes otthonra lehet számítani — nincs betöltetlen házfelügyelői állás. Olyan viszont van. hogy gyermekgondozási segélyt vesz igénybe a fiatalasszony, s erre az. időre szomszédos házfelügyelő helye'tesíti. A lakókat természetesen tájékoztatják a változásról, sőt az ajtóra is ki kell függeszteni egy cédulát, melyen jelzik, melyik kapun kell csengetnie, aki bebocsátásra vár. Nagyobb probléma, hogy 87 bérleményben megöregedett, nyugdíjba vonult a házfelügyelő. Az utcára nem tehetik az idős embereket, lakás nélkül pedig nem tudják betölteni másokkal az állásokat. Ilyen esetekben sem tehet mást a MIK. mint helyettesit őröl gondoskodik: valamelyik szomszédos ház- felügyelőre bízzak a takaríforint energiamegta karit ást vállal. S hogy meg csökkenjenek a MÁV által felhasznált forintösszegek: az elhasznált alkatrészeket felújítják, öt- letnapokat szerveznek ... TISZTA ÁLLOMÁS Nem mindegy, milyen körülmények között utazhatunk.' A személykocsi-javító műhely dolgozói társadalmi munkában vállalták, hogy az őszi-téli forgalomra felkészítik a vagonok egy részét. A Tiszai dolgozói pedig azt ígérték, hogy naponta 70— 80 kocsit mosnak meg, s a majd beérkező új. lengyel gyártmányú kocsikat előkészítik a futópróbára. Ám az utas legelőször nem a vagonokkal találja magát szemben, hanem magával az állomás épületével. Tudjuk — hiába a figyelmeztető feliratok: a legtöbbet mi szemetelünk a pályaudvarokon, s hogy ez megszűnjék, arról is mi tehetünk. Hogy tiszta legyen az ál- kufiás környéke, azért a Tiszai dolgozói is tenni akarnak: 8000 óra társadalmi munkát ajánlottak fel az éotilet s környékének csinosítására. A vasút mindenki szeme előtt van. munkáját — így a felajánlásokat is — mindenki ellenőrizni tudja. S ezt tudják a vasutasok is . I. S. tást, s az egyéb teendőket. Természetesen anyagi ellenszolgáltatás fejében. A városközpontban, közelebbről a Széchenyi úton a legrosszabb a helyzet. A felújításra, vagy teljes rehabilitációra megérett, régi épületekben csak szuterén, illetve pincelakást tudnának adni a házfelügyelőnek. Egészségtelen otthonba azonban senkit sem lehet költöztetni, a szolgálat fejében. Következmény: a város szívében sok épületnek’ egyáltalán nincs házfelügyelője. A takarítást elvégezteti a MIK erre a célra szervezett brigádokkal. a kapuk zárásáról azonban nem gondoskodik senki, hacsak a lakók nem. Ennek a gondnak a megoldása túlnő a MIK hatáskörén. A belváros rekonstrukciója — főleg anyagi okok miatt — hosszú ideje húzódik, de már nem lehet sokáig halogatni, hiszen az épületek allaga rohamosan romlik. ■ ■ ék bevezetőben már szóltam róla. hogyan igyekszik elejét venni az ingatlankezelő vallalat az energiapa- zyelásnak. A távfűtés — a díjak emelésé után is! — jelentős1 ’ ‘hépgázdasági dotációt élvez. Sajnos, a házgyári épületek hőszigetelése — enyhén szqlva — kívánnivalót hagy maga után, az ajtók, ablakok nem zárnak tökéletesen és gazdaságtalan a sok épületben található egycsöves fűtési rendszer is. Az előírt hőfokot természetesen biztosítja a távfűtő vállalat, de arra felkészülhetünk, hogy nem fűtik majd túl az épületeket, lakásokat. Ha a házfelügyelő vagy a lakók gondatlanságából tárva marad az ajtó a fagyos éjszakákon, bizony nagyon hiányozni fognak az utcára szökött kalóriák. (bekes) alatt (Kiss József felvétele A szentiink láttára teljesítik Vasutasok vállalták
