Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-27 / 200. szám

a miskolciaké a szó r‘\ árosban Hotel Lélekharang? Régóta megoldásra váró probléma városunkban egy ölesé igényű, szolid áras sportszálló, a sportcsarnokhoz közel, ahol a sportrendezvények népes résztvevői megszállhatnak, ét­kezhetnek. A Déli Hírlapból értesültem, hogy a régen vajúdó szálló Hotel Miskolc néven hamarosan a megvalósulás útjára tér, ötszintes lesz. hatalmas méretekkel, az alsó szinten kinyúló lopényszerú étteremmel. A Deli Hírlapban közölt rajz szerint az épület impozáns külsejű lesz, megfelelő helyen ékessége lehetne szép épüle­tekben oly szegény városunknak. Ismétlem: megfelelő he­lyen, mert ahová a várostervezők tervezték, az nem az. Nem kell ahhoz építesz- és városrendező szakembernek lenni, a laikus is felismeri, hogy a megyei könyvtár, az SZMT-székház. a pártszekház által határolt szabad terület már egyetlen építészeti objektumot sem bír el. Ezt a terü­letet parkosítani, fásítani kell, szoborral, szökőkúttal, padok­kal ellátni. A nagyméretű szálló „besuszterolása” erre a területre el- retlendő példája lenne annak, hogy hová nem szabad szál­lodát telepíteni! (Minden bizonnyal tanítanák az egyete­meken.) Az illetékesek azzal védekeztek, hogy ekkora üres terü­letet a belvárosban „luxus” fenntartani, beépítetlenül hagy­ni. De az nem luxus-e, ha megszüntetjük az itt már kiala­kult közösségi teret? Az új szállodát már most Hotel Lélekharangnak neve­zik. mivel a még működő Mindszenti temető közvetlen szom­szédságába telepítenék. Ha így lesz, méreteivel agyonüti a közeli SZMT-székház. pártszékház impozáns épületeit, a me­gyei könyvtár épületét, s a sportcsarnokot egyenesen agyon­csapja. Véleményem szerint ezt a nagyméretű szállodát a belvárosi lakótelepen szabad felépíteni, a Vándor Sándor utca még beépítetlen, de már szanált területű szakaszán. A szállodának a Mindszenti temető mellé telepítése nem örvendene nagy népszerűségnek a vendégek körében, mivel ablakai zömével a temetőre néznek, s az ott még gyakori gyászszertartások, a megkonduló lélekharang, a dalárdák, a gyászindulókat játszó fúvószenekarok közreműködése nem valami vonzó kísérőmuzsika a szálló vendégeinek. Gondol­junk csak a nászutasokra ... Kriston Béla Miskolc, LKM Mi is Miskolcon élünk... Tálán 200 méterre van a Miskolc végét jelző tábla a Batthyány sortól. Lehet, hogy éppen ezért nem fi­gyelnek fel illetékesek arra. hogy milyen veszélyes itt a gyalogosközlekedés? Pontosabban? az utcába egy nagyon forgalmas úton at lehet csak bemenni. Az új • avasi lakótelep felé vezető mentesítő úton pár év alatt szinte megtízszereződött a forgalom. A vasgyári témető mögött, a Tapolcára vezető szűk úton a nap minden órá­jában egymást érik a ko­csik. Különösen így van ez most, amikor az oxigéngyár és az új' acélmű gyorsított ütemű építkezése miatt még éjjel is . hangszórós, szirénázó autók jelzik a nagy acélszer- kezeik áthaladását. Gyalo­gosok csak a temető melletti kavicsos úton (talán jobb út is kijárna már az erre la­kóknak, hiszen száz" család lakik az utcában) áthaladva érhetik el a mentesítő utat. Még nézni is rossz, hogy • felnőtt emberek háromszor­négyszer ugranak vissza az úttestről. Idősebek, gyerekek 5—8 percet várakoznak, hogy átjöhessenek az utca felöli oldalra. A kanyar miatt be nem látható úton 80—100 km óra sebességgel száguldanak le a teherautók és a személygépkocsik. Ment­ségükre legyen mondva: kül­terület, és semmi sem fi­gyelmezteti őket arra, hogy itt gyalogátjárás van. Az új avasi lakótelep bő­vítése miatt ennek az útnak a forgalma csak nőhet. Ezért kérjük az illetékeseket, hogy a biztonságosabb gyalogos- közlekedés érdekében az út­testre gyalogátkelőhelyet fessenek. Az autósok részére erre figyelmeztető táblát, il­letve ha szükséges, sebesség- korlátozó táblát helyezzenek el. Szeretnénk mi. utcabeliek azt hinni, hogy a város vé­gét jelző tábla ellenére Mis­kolcon lakunk. H. E.-nc Miskolc, Batthyány sor 11. sz. Fő a higiénia! Amit latiam, nem nagy port vert fel — ahogy azt mondani szokás —. mégis elegendő ahhoz, hogy szóvá- tegyem. Ott tűnt fel először, ab­ban a fűszerboltban, ahol rendszeresen vásárolni szok­tam. Bent a boltban, általá­ban tisztaság van. A kenye­ret különösen higiénikusan kezelik, és az előírás szerint megfelelő nagyságú fehér pa­pírba csomagolva szolgálják ki. Annál inkább megütKöz- tem, amikor egyik alkalom­mal szemtanúja voltam egy kenyérszállítmány berakásá­nak. Ez a következőképpen zajlott le: A sütőipari vállalat ko­csija megállt a bolt előtt a járda mellett, és szép sor­jában lerakták a szellős mű­anyag tartókba "helyezett ke­nyeret az utcai járdára. Eze­ket a — hangsúlyozom — eléggé nyílt tartályokat vé­gighúzták a poros, piszkos járdán a boltajtóig és egyi- ket-másikat végigcsúsztat­lak a bolt. ugyancsak agyon­taposott padozatán is. Ter­mészetesen a felszálló por el­sősorban a tartályban levő kenyerekre rakodott rá. tel­ve fertőző mikrobákkal. Gondolom, mikor tnanap- ‘■ag annyit beszélünk a kör­nyezeti szennyeződésről, nem kell sok magyarázatot fűzni az elmondottakhoz. Ezek a kenyerek bekerülnek a rak­tárba. onnan az eladói polc­ra. majd hófehér papírba csomagolva, mint a higiénia mintaképe, a vásárló kosa­rába. Először azt hittem, hogy a kenyerek lerakásánál ez csak egy alkalomszerű, felületes munka volt és mar-mai napirendre térten* felette, de kevéssel az eset után ugyanezt a rakodási módszert láttam több mis­kolci boltnál. Ez lenne a technológiai előírása a kenyérlerakás- nak? Kétlem. Akkor sem te­het ez előírás, ha így könv- nyebben és gyorsabban megy a munka. Mert az biztos, hogy könnyebben és gyor­sabban lehet a kenyerekkel telt tartályt csúsztatva át­húzni a poros-ipiszkos jár­dán és padlón, mintsem két végét megemelve bevinni a kocsiról a raktárba. Lehet, hogy érvényesíteni akarták- a római nép kíván­ságát a ..Panem et circen- ses”-t, ami tudvalevőleg azt jelenti: ..Kenyeret és cir­kuszt”: A kenyerek hófehér csomagolópapírban való ki­szolgálása ugyanis ilyen ra­kodási körülmények mellett nem más, mint cirkusz. H. D. Miskolc Hiába jelzi tábla Túlzsúfolt városi for­galmunknak sajnos, tör­vényszerű velejárója a közlekedési balesetek számának emelkedése. Pedig a balesetek je­lentős része nagyobb figyelemmel, a KRESZ- ben előírtak szigorú betartásával elkerülhe­tő lenne! A balesetek, _s a ve­szélyhelyzetek megte­remtésében jelentős szerepet játszanak a gyalogosok, is. Váro­sunkban egész sor jel­zőlámpával biztosított gyalogos-átkelőhely van. Szinte érthetetlen, hogy nagyon sokan mégsem a zebrán, ha­nem 10—20 méterrel árrább mennek át az úttesten. Példaként eleg megemlíteni a Szeme­re utcai Tot ózó előtti útszakaszt, ahol már hónapok óta megszűnt a gyalogátkelőhely. Ez­zel szemben az átkelés (sajnos!) zavartalanul folyik tovább, holott a közelben mindkét irányban található zeb­ra. Gyakori látvány a pirosban sétáló gyalo­gos is. Úgy vélem, nem ártana nagyobb szigorúsággal. gyako­ribb bírságolással el­járni a szabátytalanul közlekedőkkel szem­ben. Hiszen a KRESZ betartása — testi ép­ségünk, biztonságunk megóvásán túl — mindannyiunk érdeke! Persa István Miskolc £ Legutóbb az Avasadéit lakótelepről kaptunk jó hírt: összefogtak a szülök, és az érékkel későbbre tervezett játszóteret felépítették saját maguk. Szeretjük-e gyerekeinket annyúra, hogy ezt másutt is meglegyük? Mező István karikatúráján érdemes elgondolkodni, A MISKOLCIAKI: a SZÓ Rovatvezető: Rád vány i Éva Levélcím : Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Próba nélkül Jelenet a Centrumban: Csinos, fiatal nő fürdőru­hák között válogat. Csinos, fiatal eladónö nézi. — Mit gondol, jó lesz? — kérdezi a vevő a hasonterme- tű eladónőtöl. Ez megvonja a vállát. — Felprobalhatom? — így a vevő. — Azt nem — így az el­adó. — Próbálgatás nincs. — Hogy-hogy? Nincs pró­bafülkéjük? — Van. de a nyári vásár idejére bezártuk. — És mi ebben a logika? — ámul el a vevő, aki ta­nácstalanul forgatja kezében a bikinifelsőt. — Hiszen ezt én most vagy száz forinttal olcsóbban megvehetném. de ha mégsem jó ... Cserelehe­tőség van? — Az nincs. — Hát akkor ez. zsakba- macska! — teszi vissza a ví ­vó az árut: Az eladónö vál­tozatlan nyugalommal all. nézi a jelenetet, s mindössze ennyit jegyez meg: — Tudja, nem győztük volna a sok próbálgatót, any- nyi vásárlónk volt. Kommentár: a nyári vásár szombaton véget ért. Tehat ez a cikkecske „eső után kö­pönyeg”: De hát jön talán még _a kutyára ... illetve er­re a nyárra új nyár ... R. A. Itt jártak! Nálunk nincs közöny! Igenis foglalkoztat sokakat a mások gondja baja. Nem szabad egy-két esetről általánosítani. Előfordulhat, hogy egy sérültnek nem segítenek, viszont az még nem fordult elő, hogy a főnök felesége ne szerzett volna tudomást arról, hogy a (érje és a titkárnője ... Lehet szó közönyről, ott. ahol a közérdekű bejelentéseket telefonon és névtelenül mar el sem fogadják? Mert az egy­más dolgai iránt fogékony emberek még a dicsőségről is le­mondanak! Ne szerepeljen a nevük! Nein azért jelentik fel a szomszédot, hanem mert meg akarják állítani a lejtőn. Amin el se indult, de még elindulhat. Hány lakótárs veszi a fáradságot és éjnek idején odamegy az ablakhoz egy-egy kocsiajto-csapödásra. hogy lássa, ki fuvarozza haza a ház féltve őrzött, elvált fiatalasszonyát? Másnap reggel szere­tettől duzzadón és jóakarattal mondják el a fiatalasszony gyermekének, hogy ..anyad megint azzal a bácsival . . A munkahelyen nemkülönben. Mindenki tudja a másik­ról, hogy miből és honnan, akinek pedig semmiből és se­honnan. annak azért nincs, mert az utolsó fillérig, illelve van neki. de nem mer hozzányúlni leltárig, mert hátha ki­derül. Mi lennénk közönyösek? Akik még arra is figyelünk, hogy miért jár szűk szoknyában, amikor akkora nagy téve­désben van. ha azt hiszi, hogy még mindig... A másik pedig olyan slampos. bezzeg a telekre nem sajnálja a pénzt. A rokoni szálakat annyira ismerjük, hogy szimultánban felállíthatnánk kollégáink családfáját a honalapitásig vissza­menőleg. Mert érdekel bennünket a másik! Mert érdeklő­dünk. Mint reg nem látott barátom a napokban tőlem. Tíz évi viszontlátás után első kérdése az volt. hogy „hol vagy mos!?” Rögtön mondtam: „Itt! Hol lennék?” — Nem úgy értem! Hol dolgozol? — Megmondtam. — Mennyi a fizetésed? — jött az igazán lényeges és leg­jobban reá tartozó kérdés. Ez a kérdés egyes országokban párbaj-alap, de minimum indiszkréció. Nálunk természetes, mert nem vagyunk közönyösek. Ügy döntöttem, válaszolok valamit, nehogy infarktust kapjon a kíváncsiságtól. — 3200 — mondtam. — Az nem sok — és elkezdett sajnálni a nézésével. — De nálunk hetenként fizetnek, mert külföldi cég alvál­lalkozói vagyunk. — 12 800, az már szép. Es mi (jön még erre? — kérdezte. — A villamos — válaszoltam és egyetlen mozdulattal elé- löktem a rég nem látott érdeklődőt. Á felmentő bírói ítélet indoklása hangsúlyozta, hogy a bírótól is többször megkérdezték már: mennyi a fizetése? Bérezés József Ezer apró bosszúság # Kedves hagyomány a megyénket járó turistáknál, hogy az erdei pihenőkben megörökítik a nevüket. A tapolcai erdöszélen található ez a fából faragott esöeballö. amelynek úgyszólván minden négyzetcenliméternyi területét teleirkálták már a természelkedvelok. Emléküket türelemmel viselik a geren­dák!... (Sz. Gy. felvétele) Dicsérem a kereskedelem­nek azt a törekvését, hogy egyre több olyan kisáruhá- zat ad át a forgalomnak, me­lyek a közönség körében. ABC-áruház néven közked­veltek. Egy helyen csaknem mindent meg lehet bennük vásárolni, amire egy háztar­tásban általában szükség van. Nekem is volt Miskolcon egy ilyenféle kedvenc vásárló- helyem, kissé más jellegű ugyan, de lényegében ezt a feladatot töltötte be. Itt volt a Széchenyi úton. mindenki könnyen elérhette, akinek hiányzott a háztartásban va­lami apróság. Ez volt a lé­nyege. A bolt tele volt ezer­féle aprósággal, ami egy ott­honban szükséges és olyan, apnirő! sokszor az ember hir- telenében nem is tudja, hogy melyik boltban kapható, il­letve — szakszerű kifejezés­sel élve — melyik bolt pro­filjába tartozik. őszintén szólva sem jóma­gam, de gondolom, még sok száz és ezer miskolci vásárló- társam sem törődik ezzel, helyesebben nem kellett tö­rődnünk vele. meri ha hiány­zott valami apróság, profil ide. profil oda. mentünk a Széchenyi úti ..Ezer apró­cikk” boltba, mert a hiányzó csavar, sarokvas. ra’zszög, képszög. cérna, szatyor, szap­pantartó. ecset, vállfa, tű. különböző kefe és még va­lóban sorolhatnám legalább ezerig az úgynevezett apró árucikkek sorát, melyek kap­hatók voltak ebben az ügyes, mindig forgalmas boltban. Sajnos, csak kaphatók vol­tak, mert ez a számomra és sokak számára kedves, a ve­vők kívánságait mindig fi­gyelemmel kísérő bolt egy­két éve megszűnt. Átalakí­tották illatszerbolttá. Azt hit- teiríj, hogy az ..Ezer apró cikk ’ ' bolt máshol nyílik meg. Annak idején érdeklő­désemre azt a választ kap­tam. hogy erről nem tudnak. Mikor azt kérdeztem, hogy akkor ezeket az apró háztar­tási cikkeket ezután hol vá­sárolhatom. a válasz csak ennyi volt: A megfelelő bol­tokban. Ez azt jelenti, hogy amit akkor megkaphattunk egy helyen, most vehetem a cérnát a cérnaboltban, a rajzszöget a papírboltban, a cipőfűzőt a rövidáruüzlet- ben vagy talán a háztartási boltban... És így tovább. Nem lehetne újból meg­nyitni városunkban ezt az igen közkedvelt boltot? A bolt megszüntetésekor ugyan­is az ezer apró cikket sike­rült átszervezni ezer api bosszúsággá. Horváth Dezső Miskolc. Felszabadítók útja 24. 3530

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents