Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-30 / 177. szám
A jó víz kincset ér ' Beszélgetés Stéíán Márton igazgatóhelyettes-főmérnökkel A laikus csak akkor figyel fel az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tevékenységére. ha árvíz van. Az idén 389 millió forintos tervet tűzlek maguk elé. Milyen munkák elvégzését jelentik ezek a milliók? Ezt kérdeztük Stéfán Mártontól, az ÉVIZIG igazgatóhely ettes-fömérn okétól. — Nem akarok a részletekbe menni, mert akkor egy újságoldal is kevés lenne. Sa. ját beruházási és fenntartási munkáink túlnyomó részé, nek kivitelezői is vagyunk, egy részét magunk tervezzük, s elkészülés után üzemeltetjük is. Ránk hárul az árvízvédelmi töltések építése, a belvízvédelmi csatornák és szivattyútelepek kialakítása, a folyószabályozás, víztározók építése, karbantartása. Rendelkezünk Tokajban egy kőbányával, jelentős vízi szállító hajóparkunk van, emellett betonelemgyártó telepe is van a vállalatnak; itt a vízügyi szolgálat speciális betonelemei készülnek. Tiszalökön hajójavító és -gyártó üzemünk van, s fenntartjuk az árvízvédelmi műszaki osztag telephelyét. Vállaljuk — ha más kivitelező nem akad — halastó, községi vízmű építését, s esetenként szennyvíztisztító-telep kivitelezését is. Ugyanakkor elvégezzük a szakigazgatási, vízgazdálkodás-fejlesztési feladatainkat. Terme, lesi feladataink azt a célt szolgálják, hogy minden olyan berendezés rendelkezésünkre álljon, minden olyan szakembert alkalmazzunk, akikre és amikre árvíz esetén. belvízvédekezéskor, jégtöréskor, vízminőségkár elhárításakor, aszálykár elhárítása esetén szükség lehet. A nyugalmi időszakban olyan technikai eszközöket gyűjtünk és használunk, olyan dolgozókat foglalkoztatunk, akikkel a rendkívüli időszakok embert próbáló feladatait eredményesen oldhatjuk meg. — Néhány számadattal érzé- keltessük talán e rendkívüli munkát . . . — Vízgazdálkodási állam- igazgatási és I. fokú vízügyi hatósági feladatainkat 11 ezer négyzetkilométeres területen látjuk el. E területen 9 városban és 463 községben egymillió 100 ezer ember él. a nemzeti jövedelem 20 százalékát megtermelő északi iparvidék ide koncentrálódik. Területünkön 490 kilométernyi folyót kezelünk. 580 kilométernyi árvízvédelmi töltés — amely 130 ezer hektáron elterülő, 60 milliárd forint értékű nemzeti vagyont véd — építését, karbantartasát végezzük. Megépítettünk és kezelünk 800 kilométernyi belvízi főcsatornát, 16 szivattyú- telepet. berendeztünk öntözésre 27 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet. Meg-" építettünk 40 tározót, összességében 39 millió köbméter térfogattal. A területen a vízzel ellátott lakosság aránya 65 százalék, a szennyvízcsatornával ellátott települések aránya 29 százalék. — A/ ivóvizei is a/. IÍVIZIG dolgozóinak köszönhetjük javarészt. Ügy tudjuk, itt vannak a legégetőbb gondok . . . — Működési területünkön az ivóvíz, iparivíz és mező- gazdasági vízhasználat együttesen másodpercenként egy 80 köbméteres vízsugarat tenne ki. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 2 milliárd köbméter friss vizet használunk el. Figyelembe véve az 1950-ből rendelkezésre álló adatot, ez a mennyiség az akkorinak negyvenhatszorosa! Vízgondjaink valóban rendkívüliek, ugyanis a területen átfolyó vizek, s, az itt eredő vizek szélsőséges járá- súak. Csapadékos időszakban az összes vízhozam eléri az 5 ezer köbmétert is másodpercenként. száraz időben viszont előfordul, hogy a másodpercenkénti 100 köbméter sincs meg! Ebből adódik is feladatunk: a nagyvizeket ká" rosodás nélkül levezetni, s amit lehet, visszatartani a kishozamű időszakra. Ehhez azonban tározók kellenek, amelyekben- egyelőre nem dúskálunk. Bizonyos segítséget jelenthet majd a most még csak tervekben szereplő Északi főcsatorna építése Emberek, gépek Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság engedélyezett létszám» 1890. Ebből 619 alkalmazott — 234 műszaki, 229 igazgatási és pénzügyi dolgozó, 156 pedig gátőr —, a többi fizikai munkás és gépkezelő. Apropó, gépek. A vállalat 138 földmunkagépet — éves kapacitásuk meghaladja az ötmillió köbmétert —, 30 vízijármüvet, 178 tehergépkocsit, különleges gépjármüvet, autóbuszt és személygépkocsit üzemeltet.' A folyók társai: a ligetek A folyók, patakok mentén szemet gyönyörködtető kiserdők, ligetek díszlenek. Hivatásuk van, feladatuk: a töltések hullámverés elleni védelme. A szaknyelv véderdőnek nevezi. Gondozásuk, karbantartásuk ugyanúgy hozzá tartozik a vízügyesek munkájához, mint a többi védmü figyelése. Bajcsinálók Jó néhány évvel ezelőtt a vakondok, a mezei pockok és az ürgék föld alatti munkáját is figyelniük kellett a vízügyiseknek. Ezek az apró kis jószágok kisebb keresztmetszetű töltéseknél olyan járatokat, alagutakat tudnak fúrni, amelyek árvíz esetén csurgások előidézői lehetnek. No, nem a nagy tiszai töltésekre kell itt gondolni, hanem a jóval kisebbekre. A szakma története viszont emlékszik még rá. hogy füstölő patronokkal kellett védekezni ellenük. A töltésvédelem gépesítése óta már nemigen kell tartaniuk az alattomos kis munkásoktól, mert felzavarták tanyáikat, s emiatt távolabbra költöztek. is, amely vagy a Tiszától indulna, vagy a bocsi duzzasztómű fölött a Hernádból ágazna ki. s Egerlövő térség gében a Kánya patakig tartana. — Gond van vizeink minőségével is . . . — Mégpedig igen sok. És itt is a tározók hiánya a döntő. Ha ugyanis mi meghatározott vízkontingenssel rendelkezünk, akár a rendkívüli szennyezést is minimálisra lehet rövid szaka1 szón belül csökkenteni higí- tóvizek biztosításával. Miért lpnne erre szükség? Aszályos időben jelentős mértékben csökkenthető az ipari és mezőgazdasági vízfelhasználás. Az viszont elképzelhetetlen, hogy ivóvizet ne szolgáltassunk, vagy a minőség miatt még iparivíznek se lehessen azt felhasználni. Ezért is 1985—90 között el kell érni : tőlünk tisztábban távozzon a víz, mint ahogy hozzánk érkezik! Ehhez persze jelentős szennyvíztisztító-beruházások szükségesek, de az utóbbi évek tendenciája — mind a városokat, mind az igen szennyező ipari létesítményeket tekintve — igen biztató. — Végül: kárelhárítási tevékenységükben melyek most a legfontosabb feladataink? — Mindenekelőtt a Tisza és a Bodrog töltéseinek megerősítése. amire a tavaszi rendkívüli árvíz fokozottan felhívta a figyelmünket. Jelenleg is építjük a Tisza töltését a kiskörei vízlépcsőtől, s e munkálatok meggyorsítása érdekében Leninváros- tól szembe is megkezdtük a munkálatokat. Ugyancsak folyik a bodrogközi Bodrog- gátak erősítése, amit jövőre ugyanitt a Tiszán is elvégzőnk. A VI. ötéves tervidőszakban a Sajó és a Hernád leggyengébb pontjainak erősítése lesz kiemelt feladatunk. Tanácsi beruházásban meg kell oldanunk a Bodrog jobbparti töltéseinek erősítését, valamint a Sajó és a Hernád völgyében a nyílt ártérre települt községek körgátas védelmét, e munkálatok várhatóan az ;dén megkezdődnek. Ugyanakkor folyamatban van a bodrogközi és taktaközi belvíz- rendszerek rekonstrukciója és a fejlesztés előkészítése, így felsorolva is rendkívül jelentős feladatok, hát még akkor, ha egy újabb árvízre gondolunk ... TÖTH ZOLTÁN + Ha kánikula lenne, akár hűsítőnek is szánhatnánk e felvételt. így azonban csak illusztráció egy különleges munkához. A vízügyi robbantóosztag jégrobbantáshoz készül a Tiszán (Kerényi László felvétele) A jeget törő Jégvirág nyáron A hajó kapitánya Bodolai Albert. A hajó neve: Jégivrág. Megkülönböztető száma; IX. Életkora: nagyon fiatal. Mármint a hajóé, A kapitány már több éve járja a Tiszát; úgy ismeri a folyó felső szakaszat, mint a tenyerét. Reped, csattog a jég a hajó nem is olyan nagy teste alatt. A törött jégtáblák egymás hegyén-hátán menekülnek a mindent „elpusztító” Jégvirág elől. Az erős hullám is töri őket. — Döngö- lőt előkészíteni... A jég túlságosan vastag ...! — És a hajó táncol. Az orr. és farrészen körmozgást végző lengősúlyt helyeztek el. ez adja a különös táncoló mozgást a hajónak. S a legvastagabb jég is“ megadja magát. Kép a télről, a téli Tiszáról. Zúzmarába öltöztek a fák, a folyó zajlik. De mit csinál a jégtörő nyáron ? — Vontat — mondja a kapitány. — Uszályokat. Követ hozunk a tokaji bányából... S a 400 lóerős motor felbőg. figyelmeztető jelzés fut végig a vízen, a parton. A vasmacska már felhúzva, s a Jégvirág IX. méltóságteljesen elindul... I! az fra-iíi Valamiképpen úgy szoktuk meg, hogy a vizügye- sekröl olyankor írunk, ha próbára tesz az időjárás, ha valahol valamilyen veszély fenyeget, ha sok, vagy éppen kevés a viz. Ezúttal „békeidőben" látogattunk el hozzájuk, tudván, hogy a tavaszi árvizek ellen az igazi védekezés már most megkezdődött, hogy a csendesnek hitt hétköznapok sürgető feladatokkal gazdagok, hogy nemcsak a vizek áradásakor kötelezők a határidők, hogy a gátőr nemcsak sétál a gáton, s hogy a vízmércék adatai naponta lesznek fontos térképekké. A mindentudó úszókotró Hajóépítők Ha elöregszik a védelmi erdő, sakktáblaszerűen újratelepítik. De a „technológia" szerves részeként metszik a fákat, s a rőzsekötegek ugyancsak az árvízvédelemnél szolgálnak. Vizeink hűséges kísérői jól élnek a nedvdús talajban, s kritikus időben meg is hálálják az aszálykor kapott táplálékot. A gáton Valamikor sokat horgásztam a Kőrösön, vagy két kilométerrel Üjiráz fölött. Akkor még gyalogolni kellett az úthoz, és ha úgy kínálta a víz, ha ígért a másnap hajnal, akkor a gátőrhöz adott néhány órányi menedéket. Űjirázon voltam 1970-ben is. Ha lefeküdtünk a gáton, akkor pontosán átláttunk a falu tornyának ablakán. Ha lenyújtottuk a kezünket a gátról, akkor azokban a napokban a Kőrösig ért. Homokzsák bordák, búvárok rakta fólia harcolt az akkor már kilátástalannal. A gát egy helyütt hosszirányban megszakadt, kettévált, mintha kés szelte volna el. Akkor már mindenki elment a faluból, a gáton se maradtak csak a katonák és a vízügyesek. S Tóth Mihály bácsi, hajdani házigazdám, e válságos napokban mindennap lekerékpározott a faluba, és ahány udvar volt, annyi helyre szórt magot az aprójószágnak, hogy élő'jószágot találjon, aki visszajön, ha az ember győzött és nem a víz... Ott, Űjirázon az ember győzött 1970-ben. Ugyanabban az évben jártam a Szamoshát elpusztult falcait. Malterszagú nyüzsgés volt a megcsendesült víz partja, de a fülig sáros vízügyesek már a térképet rajzolták a mához. És jártam arra megint, idén, amikor minden korábbinál nagyobb volt a víz. Nyoma sem volt izgalomnak, nyoma sem volt félelemnek, és országhatártól országhatárig, szinte terelték. engedelmessé szelídítették a vizet. Nem tudom, hány S. Tóth Mihály kellett ehhez, de mostanában minden nagy vízkor eszembe jut az ember, aki magot szórt a jószágnak, hogy épen maradt házában élet fogadja. Sokan vannak, névtelenek, Munkájukat szolgálatnak mondják, és mi akkor fedeznénk fel őket, ha egyszer nem állnának ott a helyükön. B. G. Kevesen tudják, de Miskolc- tól nem is olyan messze, Tiszalökön is építenek hajókat. Jó negyedszázada, hogy átadták a vízerőművet, s húsz esztendeje, hogy a hatalmas építmény félárnyckában kicsiny üzem húzódik meg. A név közös: Vízlépcső és Hajójavító Üzem. Szikrát szór az ívhegesztő, messzire visszhangzik a kalapács hangja a vason. Ebből hajó' lesz? Lemezek összehe- gesztve, minden lehet még belőle! — A bordázat... —, s hogy hallgatunk, még hozzáteszik: — Ott ringatózik a vízen a társa. Pár hete készült el, ez is olyan lesz. Nézzük meg azt közelebbről, s hasonlítsuk össze. Nincs hasonlóság. De emez is olyan lesz. Ha olyan, elfogadjuk ... — Kicsiny üzem valóban — mondja a helyettes vezető, Kovács Gábor. — Száz- harmincöten vagyunk itt hajójavítók, hajókászítők. S hogy mi is tulajdonképpen a feladatunk? Reparáljuk áz ÉVIZIG uszályait, jégtörőit, s 200 tonnás uszályokat is készítünk. Mondanám, elég lassan. De megértem, szükség van egy uszály megépítéséhez 6—8 hónapra. A monstrum — kicsit túlzás ez a szó. hisz van ettől sokkal nagyobb úszóalkalmatosság is — 38 méter hosszú, szabadban kell ösz- szeszerelni. Időjárás! A festéshez jó festék kell, ami sajnos. gyakran nincs, s hát jó idő is! S van még más is! Egy újabb alkotás. Ez nem uszály, ez hajó! Büszkén mutatja a vezetőhelyettes: ez az első. Űszókotró. Merülése csekéíy, s az iszap, a nádlörmelék réme lesz. Mindent tud. amit egy kotróhajónak tudni kell. Rendeléssel el is látták, a gyártókat. Építik hát az új Üzemcsarnokot. A kis üzem évente csaknem 26 millió forintot hoz az ÉVÍZIG-nek. I. S. Pazarolunk Szinte hihetetlennek tűnik, de igaz: 1970-ben Miskolc város minden lakója naponta 200 liter vizet fogyasztott, ma viszont már 400 liter a napi „fejadag”. Borsod megye valamennyi városában egy évtized alatt 100—150 literrel emelkedett az egy főre eső vízfogyasztás. Iyen mértékű emelkedést viszont sem vízháttérrel, sem vízmüvekkel nem bír az ÉVIZIG. Ezért szükséges takarékoskodni a vízzel is. A legnagyobb fogyasztók egyébként a csöpögő csapok, W. C.- tartáiyok ugyanis az össz- fogyasztás egynegyede a rossz szerelvények számlájára írható. Pedig mindössze néhány perces bö- rö/ésí munkával megelőzhető lenne a vízpazarlás... i * Több éves lengerészélet után Zemlényi István kapitány lett az ÉVIZIG hajózási felelőse. (Sólymos László felvétele)
