Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-28 / 176. szám

A címerben pelikán van + A Kazinczy-mauzóleum belülről. Annak idején Petőfi a „hálátlanság égbekiáltó né­maságának” nevezi azt a közönyt, ahogyan Kazinczy emlékét ápolták. Végül is közadakozásból megépült Ybl Miklós tervezésében, Ka­zinczy egykori dolgozószobá­ja helyén a mauzóleum. A klasszicista stílusú épü­let azóta is zarándokhely az irodalom rajongóinak, azok­nak, akiknek kedvesek nem­zeti hagyományaink. Hogy mindenkinek tetszik-e ez a kicsit hivalkodó épület, amely az elhanyagolt park közepén áll?... Tény. hogy évente mintegy 40 ezer látogató for­dul meg itt. s hagyja a nyo­mát a vendégkönyvben és a parkban... Eta nénivel, a múzeum gondnokával beszélgetünk er­ről. Itt él a park szélén ál­ló házban, s lényegében ő az idegenvezető is. Tájéko­zottsága (8 elemit végzett) és ügyszeretete tiszteletre mél­tó. — Honnan tud ennyi min­dent Kazinczyról? — Sokat olvastam, főleg Kazinczy leveleit. De min­denkitől tanulok valamit, aki itt jár. Leveleztem mar az Akadémiával is. Benda Kál­mán válaszolt. Sajnos, a gye­rekek nagy része már nem tudja, hogy kinek a sírja van itt, a fák alatt. Nem­csak az a baj. hogy pajko­sak. rendetlenek. hanem, hogy tiszteletleneK is. Még ott van az iskolában, hogy ki volt Kazinczy Ferenc, miért kell az emlékét, szel­lemi hagyatékát megbecsülni és ápolni. — Tehát aki tud. az tiszte­lettudó is? — Ezt en nem tudom. Van jó példa is, például a budapesti Vörösmarty Gim­názium diákjai mindent tud­tak Kazinczyról. A múltkor a békési Üj Tükör Klub tú­rájába iktatták be Széphal­mot. Éjszaka értek ide. Kö­rülrakták gyertyával a lép­csőt. Nagyon megható volt. Érdekes, hogy a távolabbi vidékekről többen jönnek, mint a környékről. — 4 park elhanyagoltnak tűnik. — Valamikor én gondoz­tam azt is. de egy éve a megyei tanács vette át. Mesz- sze van a gazda . .. Lehet, hogy ez a baj. le­het, hogy más. A hagyo­mány és a park . azonban el­sőrendűen a helyi szervek megtisztelő feladata lenne. Nem hisszük, hogy — mond­juk a Kazinczy nevét viselő KAZIM/V.-Ar A fiait etető pelikán szin­te szimbolizálja Kazinczy Ferenc élete pályáját, önfel­áldozását. amelyet a magyar nyelvért, a nemzet haladá­sáért. a magyar irodalomért hozott. Közismerten szegé­nyen halt meg ... brigádok, tsz-ek, ha egyál­talán vannak ilyenek a kör­nyéken. — ne vállalnák szí­vesen a park. a múzeum, az ügy. a hagyomány ápolását, ha arra mozgósítanák őket. A vidék — a környező zempléni hegyek — gyönyö­rű, a táj minden szeglete történelmi emléket őriz. De élnek-e ezek az emlékek? Nem csupán a protokolláris ünnepi alkalmakon (például a vers- és szövegmondó ver-’ senyeken. a díjak átadásakor) vesszük elő. idézzük Kazin­czy nevét? Lapozgatunk a vendég­könyvben. A sok graíomán bejegyzés, kicirkalmazott név­aláírás között találunk rá erre a bejegyzésre: „Szinte hihetetlen, hogy egyszerű asszonykának látszó Zalina Miklósáé kedves szavakkal milyen értékes, szép, világos tájékoztatást tud adni. Kü­lön köszönet érte.” Aláírás: Szabó Ferenc (Orosháza). Üjabb csoport gyülekezik az ajtó előtt, várják Eta né­ni beavatott magyarázatát. ,,Ez a gyönyörű nő — áll meg a szép mellszobor előtt — Török Sophie volt. Szobrá­nak Kazinczy mellett len­ne a helye, mert nagyon de­rekasan kitartott élete végé­ig a mester mellett. Hét gye­reket szült neki. igazi szel­lemi. társa volt. Egyedül te­mette el — csak a család volt jelen —, mert senki sem mert segíteni neki a ko­lerajárvány miatt.” Nos, igen. a múzeum, a kiállítás is megérett a fel­újításra. frissítésre, s nem csupán azért, hogy Török Sophie mellszobra méltó he­lyére. a Kazinczyé mellé kerülhessen ... (horpácsi) + A park a gondozatlanság látszatát ébreszti a látogatókban. A mauzóleum előtti egykor tiszta vizű ke^ek medence most inkább szemétgyűjtő. (Sólymos László felvételei) \ Társadalomtudományi körkép Vezényel: Kobajasi Kenicsiro Koncert a várban A Művészeti és Propagan­da Iroda várkoncert soroza­tában hétfőn este 7 órakor a diósgyőri várban a Mts- kolei Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt. Vezényel a hazánkban rendkívüli nép­szerűségnek örvendő japán karmester, Kobajasi Ken­icsiro. Az est műsorán Mo- zart-művek szerepelnek. így a Figaró házassága című opera nyitánya, a g-moll szimfónia és a C-dúr (Jupi­ter) szimfónia. (Rossz idő esetén, a műsort a diósgyőri Vasas Művelődési Központ­ban rendezik.) Nemzetiségi nyelvoktatás Szerb-horvát. szlovák és német anyanyelvű oktatást vezetnek be a szentendrei ál­talános iskolák nemzetiségi tanulói számára az 1979— 80-as tanévben. Tegnapi ülé­sén határozott így a városi tanács az iskolahálózat kor­szerűsítéséről készült előter­jesztés alapján. A nemzeti­ségi anyanyelvi oktatás elő­készítése során a tanács köz­vélemény-kutatást végzett a tanköteles korú gyermekek szülei körében. Ennek ered­ményeként eddig 11-en je­lentkeztek a szerb-horvát, mintegy 50-en a szlovák és még nagyobb számban a né­met nyelv tanulására. Mozgáskorlátozottak baráti találkozója Az időjárás egyelőre ugyan nem kedvez nekik, a Moz­gáskorlátozottak Borsod me­gyei Egyesülete és a Haza­fias Népfront Miskolc városi Bizottsága mára mégis ba­ráti találkozót hirdetett. Alsó-Hámorban, a Molnár­csárdánál, délelőtt 10 órától este 10 óráig várják az is­merkedési jellegű találkozó­ra az érdeklődőket, akik kü­lönböző játékokon, tréfás vetélkedőkön vehetnek részt. Valamennyiüknek ebédet, uzsonnát biztosítanak a szer­vezők. Lehet, hogy sokan vitatni fogják (ezzel mindenkor meg­tisztelik a kritikust) azt a meg­állapítást, miszerint a tévé leg­értékesebb műsorait a leglehe­tetlenebb, mert a legeldugot­tabb miisoridőben vetítik. Szer­da este meg különösen zavar­ba hozták a nézőt azzal, hogy Németh Lászlónak kellett „kon- kurrálnia” (az Eklézsiamegkö­vetést közvetítették felvételről) a Szemlével. Holott ezúttal mindhárom téma hallatlanul iz­galmas és fontos volt, s min­den erőltetés nélkül össze is kapcsolható. Litván György, a jeles tör­ténész, több nagy sikerű könyv szerzője és szerkesz­tője, a századvég és a szá­zadelő avatott kutatója be­szélt Szabó Ervinről és kor­társairól, küzdőtársairól. Min­denekelőtt a tudatosságot, a mélyen elkötelezett és mód­szeresen tágított, mélyített műveltséget emelnénk ki, amely nem csupán a gondol­kodásukat hatotta át, de egész életszemléletüket, élet- ítéletüket is, a magánélettől a közélet vállalásáig. Teljes életet akartak élni, s tudato­san. A szolidaritás, az egymás értékeinek a megbecsülése, számontartása, az „ügyre irá­nyultság”, a nyílt vitaszel­lem, amely elv- és tárgysze­rű, ugyanakkor toleráns, mert lovagias a partnerrel szemben, mind-mind olyan vonás, képesség, amelyeket meg kell tanulnunk. Hogyan? Például úgy, hogy tanulmá­nyozzuk Szabó Ervin és tár­sai életművét, szellemi örök­ségét. S hogy miért? Nem másért, mint amiről Hankiss Elemér beszélt, hogy elkerülhessük a társadalmi csapdákat. Ennek az a lényege, hogy a társada­lom mozgása olyan helyzete­ket teremt, amelyekben a kü­lönben pozitív és racionális törekvések is veszélybe so­dorhatják az egyént és a kö­zösségeket. Hankiss Elemér példái szemléletesek voltak, de ezekre is csupán utalha­tunk itt. A ma már olyan közismert energiaválság is a fejlődés eredménye. Olyan Gulácsy Lajos rajzainak eddigi legnagyobb szabású bemutatója várja az érdek­lődőket a Herman Ottó Mú­zeum Képtárában. A tárlat I csapda, mint a környezet- szennyezés, az emberiség élet- lehetőségeinek a mértéktelen pusztítása, beszűkítése. A szo­ciológus azonban legalább ek­kora veszélyt lát a közöny­ben is, az együttműködési készség, a' humánum és a szociális érzék gyengülésében is. S éppen itt, ezen a terüle­ten válik fontossá Szabó Er- vinék tanítása és példája. Mert ha van remény, hogy az emberiség mégsem-rohan önmaga ásta szakadékba, ak­kor az éppen a tudatosság, a csapdák és veszélyhelyzetek időbeni felismerése. Azzal, hogy feltárjuk és bemutatjuk a rossz tendenciákat, egyszer­smind esélyt teremtünk a jó­nak. Galasi Péterék is ezt te­szik, amikor a másodlagos gazdaság mibenlétét, okait és tendenciáit elemzik. Vég­re eljutottunk idáig is: nem szitkozódunk, nem jelzőket szórunk (lásd például ..kis- polgáriság” stb.), hanem ele­mezzük a jelenséget. A mun­kán, a tőkén és a pozíción alapuló másodlagos gazdasá­gi tevékenység ugyanis nem feltétlenül káros, ha valós társadalmi igényt elégít ki. Mert elég itt csupán a zöld­ségárakra hivatkozni, hogy belássuk a háztáji gazdasá­gok fontosságát, szükséges voltát. Arra figyelmeztetett a rokonszenves fiatal tudós ok­fejtése, hogy a gazdasági kér­désekről szólván meddő do­log a moralizálás, ha nem is­merjük az okokat és motí­vumokat. Mert nem az a ba,i. hogy mindenki több pénzt szeretne keresni — óriási fel­hajtó erő ez —, hanem az, ha ez az aktivitás nem találja meg a megfelelő ■ terepet. A „szerző — mozgó — vállal­kozó” magatartás akkor vo­nul (ki) a második gazdasági szektorba, ha az állami, a szervezett keretek között nem tud kibontakozni, vagy nem találja meg a számítását. (horpácsi) — mely mától szeptember végéig látogatható — a Ma­gyar Nemzeti Galéria és a Herman Ottó Múzeum gyűj­teményének válogatása. Egyházi ereklyék, dokumentumok Tegnap megnyílt az első magyarországi evangélikus múzeum a Deák téri templom szomszédságában levő kis épületben, a pesti evangé­likus egyház hajdani iskolá- jáhak falai között. A több mint 400 kiállítási tárgy — amelyek közül számos páratlan értékű művészi alko­tás és dokumentum először kerül a múzeumlátogató kö­zönség elé — jól érzékelte! \ hogyan ötvöződött hazánk művelődéstörténete az egy­házművészettel és az evan­gélikus egyház történetével. A kiállítás egyik legtértéke- sebb dokumentuma Luther Márton eredeti, kézírásos végrendelete. Mellette egye­bek között Kálvin és Eras­mus műveinek korabeli ki­adásban megjelent kötetei, eredeti Rákóczi-emlékérmek. Petőfi legrégibb kézírásos verse és bizonyítványai, Kos­suth gyermekeinek — Deák Ferenc és az árvízi hajós, Wesselényi Miklós aláírásá­val ellátott — anyakönyvi bejegyzései sorakoznak a vit­rinek polcain. Lámpalázálom — Szörnyű ál­mom volt — kezd­te mesélni autós ismerősöm. — Reggel feléb­redek — nem az álom után. ezzel kezdődött az egész rémhistória —, ke­lek ki az ágyból, mennék kifelé a szobából, de nem tudok. Pirosat mu­tat a lámpa. — Folytasd csak — szakítottam fél­be —, a lámpa. Pirosat mutat. — Igen. A la­kásomban. Egy közlekedési lámpa. Mi mást tehettem, megvártam, míg zöldre vált. aztán irány a fürdőszoba. Ott is egy lámpa, az is piros. Értet­lenül néztünk egy­másra a felesé­gemmel, aki szin­tén ott várakozott. — Hogy kerül ez ide? — Apu! — hal­lom a nagyobbik fiam hangját a kisszobából. — Nem tudok ki­menni. — Várd meg a zöldet! —■kiabál­tam vissza, azta n gyorsan átmentünk az előszobában a zebrán, mert ne­künk is megzöldült a fürdőszobai vil­lanyrendőr. — Kifelé ismét várnunk kellett, pedig oldalról sem-. mi forgalom nem volt, sőt, szemben ugyancsak ott to- porgott egy gyalo­gos. a kisebbik fiam. — A konyhaba könnyen bejutot­tunk, mert az ot­tani lámpa sárgán villogott. A reggeli végére sajnos meg­javult, és persze piros volt, amikor ki akartunk jönni. — Már csak két­szer kellett meg­állnunk az előszo­bában. míg elju­tottunk a lakásaj­tóig, mondanom sem kell, hogy mind a kétszer a rendörlámpák állí­tották meg. — A lift előtt — fent is. és lent, a földszinten is — szintén lámpák, szintén pont akkor voltak pirosak, amikor mi odaér­keztünk. Már csak a kapun kellett túl­jutnunk — ugyan­csak lámpa —, és kint voltunk a sza­badban. A ház előtt ott várt minket a jó öreg Zsigulim, bevágtuk magun­kat, aztán hajrá a belvárosba! Kép­zeld! Egyetlen lámpa sem állított meg minket az egész városban. Még jó, hogy fel­ébredtem! (szabados) Gulácsy Lajos rajzai Széphalmon, a Kazinc Mauzóleumban

Next

/
Thumbnails
Contents