Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-18 / 141. szám

'S Etűd a strandon A vasárnapi időjárás inkább a kukoricának kedvezett, sem. mint a strandotoknak, de aki délelőtt kiment az Augusztus 20. fürdőbe, azt ha más nem, a zene melegítette. A Vörös­marty Művelődési Ház Etűd színjátszó csoportja — anyagi ellenszolgáltatás nélkül — adott vidám, zenés gyermekmű­sort, Izzik a galagonya címmel. Egyben főpróba is volt számukra e fellépés, mert ezen a héten az NDK-ba utazik az együttes, ahol több nagyvárosban adnak műsort a kint dolgozó, tanuló magyar munkásfiata­lok részére. A nagy medence jó meleg vizéből is kicsalogatta a zene­szó a gyerekeket, felnőtteket és több százan ülték, állták kö­rül a színpaddá kinevezett placcot. A műsor gerincét — mint a cím is elárulja — Weöres Sándor megzenésített gyermek­versei adták. Előbb bátortalanul, aztán egyre jobban bele­lendülve, a színjátszókkal együtt tapsolta a ritmust a gyerek­sereg. Nagy sikert aratott minden szám. köztük az ügyes egyen­súlyozó művész produkciója. Az Etűd vezetője azt ígérte, hogy aki utánacsinálja a főattrakciót, azaz tesz egy kört, ál- lán egyensúlyozva a nehéz strandszéket, azt egy hétig ven­dégül látják. A bátor jelentkezőnek ez csak néhány másod­percre sikerült, de így is nyert egy belépőt a Piramis együt­tes közeli napokban rendezendő miskolci koncertjére. „Nyugati” vonása is volt a műsornak: menetközben egy- szercsak megszólalt a strand hangszórója és forró virsli vá­sárlására biztatta a strandolókat a beolvasott reklámszöveg. Az viszont tipikusan hazai megmozdulás volt, hogy az egyik, strand közelében levő bérházból telefonáltak a fürdő vezető­jének: „Ha nem hagyják abba azonnal a muzsikálást, a ható­sághoz fordulnak, csendháborító« címén.” Délelőtt 10 órakor! (békés) Pohármosogatók kerestetnek Elutazott a finn küldöttség ♦ Aztán előkerültek a fényképek is . „ A pohármosogatás is fontos munka — jól tudják ezt a különféle vendéglátóipari egy­ségekben, különösen most, nyáron, amikor ugyancsak fogynak az italok. És sajnos, éppen most elég' nagy mun­kaerőhiánnyal küzdenek a büfék, presszók, éttermek. Nemcsak azért, mert az itteni dolgozók közül is sokan van­nak nyári szabadságon, ha­nem azért is, mert vannak, akik a még nagyobb forgal­mú, vízparti helyekre men­nek dolgozni. — Gondjaink enyhítésére szívesen alkalmaznánk pél­Napirenden a megye értelmisége A miskolci Kazinczy Klub lesz a színhelye június 19-én annak az ülésnek, amelyet a TIT Borsod megyei Szerveze­te rendez. Bozsik Sándornak, a TIT megyei titkárának elő­terjesztésében első napirendi pontként „Az értelmiség né­hány jellemzője, a közöttük végzett társulati tevékenység helyzete és időszerű felada­tai” című előadás hangzik el, majd a KMP megalakulásá­nak 60. évfordulója és a Ta­nácsköztársaság 60. évfor­dulója alkalmából rendezett ismeretterjesztő programok tapasztalatairól lesz szó. Kulturális célokra A Borsodi Szénbányák Vál­lalat tavaly 4 401 000 forintot költött kulturális célokra. Az' idén csaknem 100 000 forint­tal nagyobb ez az összeg: 4 500 000 forint. Ebből például számos művelődési házat, könyvtárat támogatnak, s eb­ből fedezik a munkásszállók kulturális költségeit, a külön­féle művészeti csoportok ta­lálkozóinak kiadásait. dául diákokat a nyáron, kise­gítőként pohárszedőknek, mo­sogatóknak, fagylaltkimérők- nek — hallottuk Riba Lajos­tól, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat miskolci, Szabadság téri központjában, ahol tehát szívesen fogadják az érdeklő­dőket. Remélhetőleg lesznek, akik élnek az ajánlattal! Két kisgyerek balesetet szenvedett. Az egyiket a na­pokban bocsátották el a kórházból, a másik sérülése könnyebb volt. És nem kint a közúton, szülői, pedagógu­si felügyelet nélkül jártak szerencsétlenül, hanem bent egy új óvoda zárt udvarán. Fel akartak kapaszkodni ar­ra a földgömböt utánzó jó­kora mászókára, amihez ha­sonlót több játszótéren lát­hatunk. Játék közben szinte óha­tatlanul bekövetkezhetnek kisebb-nagyobb balesetek, hi­szen az óvodás korú lurkók mozgásvágya kimeríthetet­len, veszélyérző képessége viszont igen csekély. Ne­künk, felnőtteknek a köte­lességünk vigyázni helyettük is. Különösen, ha egy óvodá­ról van szó, ahová azzal a biztos tudattal eresztheti el csöppségét a szülő, hogy gondos a felügyelet, és min­den eszköz, játék kiválasz­tásánál messzemenően érvé­nyesülnek a biztonsági sza­bályok! Nos, ebben az óvodá­ban nem így történt. Ezért következhetett be az említett két baleset. A fémrudakból összeállí­tott, több méter magas föld­gömb — mint már utaltam rá —, megtalálható számos játszótéren. Azok a példá­nyai azonban, melyeket az óvodában nemrégiben felál­lítottak, túlságosan nagyok az óvodás korú kisgyerekek testmagasságához. erejéhez mérten. Akkorát kellene nyújtózkodniuk, hogy fel­húzzák magukat a vasrácso­zat fokain, amekkora erőfe­szítésre egy ilyen kicsi gye­rek még nem képes — leg­Városi tanácstagok fogadóórái 1979. június 19­Dr. IgJai Tibor Kisfaludy u. 35., 18 órától; Nagy né Tóth Mar­git. Arany J. u. 35., 17 órától. 1979. június 21. Hajdú Bálint, 40. sz. Ált. Isko> la. Herman O. u. 2., 18 órától. 1979. június 25. Budai József. Kammcl Lajosné és Kalló István, Pásztor István és Tóth Lajos, 1/2. pártalapszer. vezet, Baross G. u. 18., 17 órá­tól; Csikós József, 100. sz. Szak., munkásképző Intézet, KISZ-klub, Téglagyár u. 2.. 17 órától; Kará­ba László, Szinyei M. Pál u. 10., 17 órától; Kiss András, Hámori iskola, 16 órától; Kovács György, MHSZ-iroda Hoffmann O. u. 25., alagsor, 17 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Sze_ gedi Gyula, Wesselényi u. 43., 17 órától; Tok Miklós, 1/4. párt- alapszervezet, Széchenyi út 105., 17 órától; Tóth Tibor, 11. sz. Alt. Iskola. Krausz Gy. u. 11., 17 órától. 1979. június 26. Faragó Erzsébet, Oprendek S. pártalapszervezet. Marx K. u. 49., 17 órától; Sándor János, Szirma, tanácskirendeltség, 18 órától; Vincze Sándor, Kun B. út 10., Gépipari Technikum, 18 órától. 1979. június 27. Dr. Arokszáliásy Zoltán és Varga Zoltán, 1/8. pánalapszer- vezet, Csabai k. 8., 17 órától; Szabó János, könyvtár. Szentpé- teri kapu 95.. 18 órától. 1979. június 28. Dr. Farkas József, Vörösmarty Művelődési Otthon, Lenke u. 14., 18 órától. 1979. június 29. Maiiák István, Pereces, holló- aljai bölcsőde, 16 órától; Szanyi Péter, 37. sz. Alt. Iskola. Szilá_ gyi D. u., 17.30 órától; Szolga István. 40. sz. Ált. Iskola, Her­man O. u. 2., 17 órától; Varga Jánosné. HI/12. pártalapszervezet, Kuruc i«. 47 b., 16 órától. 1979. június 30. Garami Károly, Csőszerelő Vállalat munkásszállója. Ernye bán u. 4., 16 órától; Korponai Jánosné. III/12. pártalapszervezet, tőfi u. 1—3., 12 órától; Rózsavöl­gyi Károly, Nagy Ilona u. 2.. 17 órától: Torma Béla, Csákány u. 4., 17 órától. alábbis testi épségének ve­szélyeztetése nélkül. Gyorsan rájöttek erre az óvónők, ám a népes — túl népes! — gyermekintézmény­ben szinte lehetetlen meg­gátolni, hogy az udvaron játszó gyerekek közül vala­melyik oda ne fusson a há­rom mászóka valamelyiké­hez, és ineki ne rugaszkodjon a rudaknak. Elég, ha egy pillanatra másfelé néz az óvónő, máris kész a baj. A tiltás vajmi keveset ér, sőt — ilyenek a gyerekek — mágnesként vonzza őket az a játékszer, ami ott csillog-vil- iog, kínálja magát az udva­ron. ám használni nem sza­bad. Mire ez a cikk megjelenik, a kertészeti vállalat leszereli és elszállítja az életveszé­lyes gömböket. Miért ejtek róluk szót. mégis? Azért, mert meg lehetett volna előzni a két balesetet, és na­gyobb gondossággal azokat is, melyek másutt bekövet­keztek, esetleg bekövetkez­nek. Most, a nyári szünidő kezdetén, különösen aktuális elgondolkozni egy kicsit rajta, megteszünk-e mindent legdrágább kincsünk, a gye­rek biztonságáért!? i Érthetetlen számomra, hogy azok, akik „hivatal­ból” tudják — mert tud­niuk kell! —, melyik életkor­hoz milyen játékszer illik, hogyan engedélyezhették, szerelhették fel az óvoda udvarára a túlméretezett mászókákat. Csodálkozásom, rosszallásom csak fokozó­dott, amikor arról is meg­győződhettem, hogy az egyik játékszertől alig 60—70 cen­timéter távolságban áll ki a Nevetve panaszolták finn vendégeink, hogy nyelvi ro­konság ide, nyelvi" rokonság' oda, kevés közös szavunk van, de azt az egyet, ami ha­sonló. nagyon megtanulták: menni, menni! Való igaz, hogy a házigaz­da, a Hazafias Népfront, nem volt könyörületes, amikor barátaink programját össze­állította. Szombaton a város­sal ismerkedtek, üzemet, in­tézményt látogattak, ismer­kedtek a fonodával, színház­ba mentek, barátkoztak a strandjainkkal. Vasárnap Aggteleken jártak vendége­ink, de ott is csak sürgettük őket: menni, menni. Tegnap délutáni, a prog­ram szerint, finn vendége­ink magyar családokkal ta­íöldből egy éles peremű fém aknafedő. A másik oldalon — hasonló közelségben — meredezik az udvari vízve­zeték elzárócsapja. Elgon­dolni is borzasztó, mi lett volna, ha ezekre zuhan — egy-két méter magasságból valamelyik gyerek. De nem sokkal szerencsésebb az el­helyezése a másik mászóká­nak sem; aki erről lebuk­fencezik, könnyen rázuhan a betonülökékre. így tervezték ezeket a mászókákat, vagy a kivitelezők voltak felülete­sek? Kirívó példa? Sajnos, nem áll egyedül. Ismerek egy kis­lányt, aki azért biceg már he­tek óta, mert iskolája udva­rán kificamította a bokáját. Enpek az udvarnak egy ré­sze ugyanis olyan betonla­pokkal van burkolva, me­lyeknek a közepén kulcslyuk formájú, rés tátong. Lehet, hogy szép. amint kizöldell a fű a lyukakon, de minden ilyen lap valóságos csapda az önfeledten rohangászó gyerekek számára. És ez az iskolaudvar — meg a ha­sonló burkolatú többi — a nyári vakációban sem lesz néptelen! Saját szememmel láttam, hogy a megyei könyv­tár előtt levő „miintajászó- tér” csúszdája (az, amelyik a faló gyomrából vezet a földbe) megbillent, elfordult egy pöttöm legényke feneke alatt. Jókorát huppant, de rövid sírdogálás után ismét kapaszkodott felfelé. Itt a nyár, a vakáció, Gyermekkacagástól hango­sak a játszóterek. Mennyivel jobb hallani, mint azt a vij­jogó szirénahangot! (békés) lálkoztak. Vuorisalo Lissa és Tiukka Tyyne, egyikük nyug­díjas, másikuk adatfeldolgo­zó Helsinkiben, dr. Sárvári Károlyék vendége volt. Mondom, ahogyan élek, mondd el, ahogyan élsz. Oly­kor közös nyelvvé lehet a szándék. A házigazdái figyel­messég önmagában még nem tett volna jóvá egy progra­mot, de a tízéves Sárvári Pisti a Finnországban élő unokára emlékeztetett, házi­gazdánk felesége és a két vendég, az asszonyok min­den országban egyforma nyelvén értett szót egymás­sal, majdhogynem a recept­írás közelségéig. Házigazdáink meghívták a vendégeket az Avasra, ahol a félkész hétvégi házat akar­ták megmutatni. A félkész közel van a készhez, a hely gyönyörű, és bár Finnorszá­got ismerő házigazdánk mondta, hogy ott a fákhoz építik a házakat, mi a házhoz még csak ültetjük a fákat, a mentegetőzésre nem volt Aggteleken rendezi meg a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat június 29-e és július 1-e között huszon­negyedik vándorgyűlését. A barlangkutatók országos ta­lálkozóján elhangzó előadá­sok elsősorban a Baradla- ba Hanggal kapcsolatos leg­Í újabb kutatási eredményeket ismertetik, valamint az agg­szükség. Két bográcsban ha­lászlé főtt az udvaron, s jól­lehet, Sárváriék vendégei voltunk, házigazdánk lett két szomszéd család, Nyiriék és Farkasék. Elmondjuk, hogyan élünk. Nos, a vendéglátás színvo­nala elmondta rólunk, hogy nagyon szeretjük a vendége­ket, és ha igaz, akkor ők ezt érezték is. Előkerültek a csa­ládi képek, de beszélgettünk az üdülőépítés gondjairól, ki­számítottuk, hogy miből él egy család, hogyan osztja be, ami van. és vagy öt asz- szony lett egyszeriben pénz­ügyminiszter. Finn vendégeink legna­gyobb nekünk hozott aján­déka, azt hiszem, a kíván­csiság. Ök egyr kicsit fel is akarnak fedezni minket. A teljes négynapi program is­merőiéként írom. hogy en­nél az önmagát szervező programnál sikeresebb nem volt. Halászlét ettünk, lábunk­nál volt a város, előkerült a nagyfiú fényképe, aki Lenin- grádban tanul, és előkerül­tek a finnországi családi ké­pek is, gyerekekről, unokák­ról. Nem tudom, hogy a töb­bi családi találkozó hogyan sikerült, de este, a búcsúva­csorán hittem a jókedvnek. Vendégeink, akiket napokon át hajtottunk, élménytől él­ményig érezhették, hogy leg­szívesebben itt tartanánk még őket, és talán ők is szí­vesen maradtak volna még. A búcsúvacsorán részt vett Rozsa Kálmán, a városi ta­nács elnöke, Káli Lajos, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának elnöke, s a bizottság alelnökei. A po­hárköszöntőkben magyarul és finnül egyformán mondták el, hogy jó volt, ez a talál­kozás, és hogy jóérzéseink fedezete a béke. Finn vendégeink ma reg­gel Budapestre utaztak. Az­zal köszöntek el. hogy vi­szontlátásra Tamperében. Nos, mi is így köszöntünk, hogy viszontlátásra. Akár ugyanitt, Miskolcon is. (bartha) teleki tájvédelmi körzettel, annak üdülési, turisztikai és idegenforgalmi fejlesztési kérdéseivel foglalkoznak. A résztvevők megtekintik a VITUKI Jósvafői Karsztvíz- vutató Állomását, valamint ez idegenforgalom elől el­zárt barlangokat, s megnézik a jellegzetes felszíni karszt­jelenségeket. Veszélyes játékszerek iff Vendégeink a Pamutfonó udvarán Barlangkutatók vándorgyűlése Aggteleken Fényképek hazulról

Next

/
Thumbnails
Contents