Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-07 / 105. szám

a miskolciaké a szó Az érem másik oldala, avagy a kibicnek semmi sem drága Levelet kaptunk „Nagyon sok színházi bérletes” aláírás­sal, amelyben valaki kifogásolja azt, hogy M. A. miskolci olvasónk szóvátette rovatunkban: a színház büféjében elké­rik az üdítőitalok üvegbetétjét, de nem adják vissza. Ez az anonim „hozzászólás” szó szerint így hangzik: „Az érem másik oldala a színházi -Gyöngy' miatt. Kár, hogy nem írta meg a címét, így a sajtó útján közöljük ön­nel, M. A., hogy mióta a színház fennál, a büféstől még sen­ki nem sajnálta azt a kis kiszolgálási díjat. Látszik, hogy most volt először színházban, és nem azt fi­gyelte meg, hogy mit produkál 10 perc alatt az a 2—3 em­ber, hogy kiszolgálja azt a kb. 200 embert — üdítő, cigaret­ta, csokoládé, fekete stb. Ezt mind hang nélkül és villám­gyors számolás mellett. Jó lenne, ha egy színházi este beállna ön és a kollegája ezt a feladatot ellátni, biztos nem sajnálná azt a 2 forint 50 fillért. De azt tanácsoljuk, hogy ne menjen többet a színházba, mert ha nem fog tetszeni a darab, vagy a színészek játéka, még a pénzt is visszafogja kérni a jegypénztárnál.” Bár a levél névtelen — noha expressz ajánlottan érkezett —, mégis reagálunk rá, mivel olyan jelenséget példáz mód­felett töményen, amellyel szinte nap-nap után találkozha­tunk. Találkozhatunk vele a hentesnél, amikor pár filléres vagy forintos „tévedés” miatti reklamációnkat a mögöttünk álló torkolja le: „Ugyan, mit kukacoskodik, inkább kifizetem maga helyett, hagyja dolgozni a mestert!” Találkozhatunk vele a vendéglőben, amikor — elfogadva a visszajáró aprót — ránk pirít: „Ezt már szégyenletembcn sem tenném zsebre!” Előfordul a javítószolgálattól kiküldöttek körében, amikor a számla egyenlítése után a szerény tízest imigyen nyújtja vissza a „sértett”: „Ugyan, tegye el patikára!” És persze ki-ki folytathatná a példák sorát, amikor porig alázva marad a porondon csak azért, mert nem óhajt krő- zust játszani senki kedvéért. A kibieekéért sem, akik úgy vélik: joguk van beleszólni — belenyúlni! — mások pénz­tárcájába. Ezek az „álgavalléroskodó” kibicck azok, akik — ha fize­tésükből bárki is jogtalanul visszatartana akárcsak egy fo­rintot is — rablót kiáltanak, ha róluk van szó. Amikor pe­dig úgy vélik, hogy meg kell játszaniuk a nagyvonalú Ro­ckefellert, akkor nekik semmi sem drága. Másnak, mások­nak az az elve sem, amely a példa szerinti kényszerborrava- lózás ellen tiltakozik. Pedig higgye el a levél névtelen író­ja: nem az intelligencia fokmérője az, ha valaki ily nagy- nagy „megértéssel” bábáskodik a jogtalan haszonszerzések­nél, s mételyezi eléggé el nem ítélhető „gavallériájával” a közvéleményt. (r) Négyen voltunk — már egyen sem! Ügy véljük, az utóbbi he­tekben városunk mozilátoga­tó közönsége is tapasztalja, látja és érzi annak a hiá­nyát, hogy már nem négyen vagyunk, hanem egyen sem a Moziüzemi Vállalat deko­rációs részlegénél. Alig egy negyedév alatt hagytuk ott mindannyian. ..Nem kell a jó figurális plakát, nem kell a jó betű­iró grafikus, dekoratőr, itt nincs szükség rájuk!” ..Elég az olcsó plakátfestö. vagy majd megfestjük ml!” ..Én is tudok festeni .. — mondogatták nekünk ad- dig-addig, míg elhittük, s odébbálltunk. Senki se higgye, hogy kár- örvendezünk az elszürkült filmpropaganda felett. Szo­morúan látjuk az idézett vé­lemények érvényesülését Mis. kolc utcáin. Elszegényedett, sivárrá lett a filmreklám vá­rosunkban. S míg világszer­te — ahogyan országszerte is — egyre inkább felismerik a reklám, a propaganda jelen­tőségét, mozijainknál még hadakozni kell azért, hogy elhiggyék: a jó bornak is kell cégér. Ügy véljük — s nem ma­gunkért beszélünk! —. hogy az idegenforgalmi szezon kezdetekor — a közművelő­dési programhoz illeszkedő­en — a mozireklámhoz gaz­dit kéne keresni Miskolcon. A négy volt törzsgárdatag (... akiknek, neve és címe szerkesztőségünknek rendel­kezésre áll. Véleményükkel egyébként egyetértünk. A szerk.) Cseppfolyós lámpatest ♦ Ha esik az eső,^ a diósgyőri városközpont szolgáltatóházá­ban — a lépcsöházban — „cseppfolyóssá" válik ez a világitó- test. Mint a. képen is látható, a burából ömlik ki a víz. Élet­veszélyes ez a rendhagyó bura. Mihamarabb — soron kívül! — javítást igényel! Pusztai László Miskolc ...és eljött az idő! Tudok egy buta mesét: volt egyszer egy nagy tudós, aki kitalálta az illatozó műanyag virágokat, fákat, füvet. Az em­berek meg is szeret­ték a műanyagot, és eljött az idő. amikor nem volt virág, csak művirág, fa se volt, és fű se. A műanyag el­borította a földet és nem élt már senki, csak a tudós, aki ki­találta a ... Tévedések elkerülé­se végett: hive vagyok a maguk helyén a műanyagoknak. A ma­guk helyén! Sajnos valamiféle rossz érzés is gyűlik bennem, s ez idéztette fel a butus­ka mesét. Járok vidé­ken is. örülök a tava­szi határnak, de most már nemcsak Miskolc peremén szörnyülkö- döm a termőföldet el­öntő szemét miatt, ha­nem két falu. között, pont középen is. Mű­anyag zsák, uzsonnás- tasak, leszakadt fogn- jú szatyor... A mű­anyag. aminek a bom­lási ideje egymillió év, még nem önti el, de már pettyezi a földet. Es akkor már nem volt, csak a nagy tu­dós, aki... Nos, nem mennék ilyen messzi­re. de ha tehetném, akkor hoznék egy na­gyon keményen bün­tető rendelkezési a •szántóföldeket fertő­zők ellen. Az talán használna még. Ké­sőbb legfeljebb társa­dalmi munkásokat szervezhetünk a sze­mét gyűjtésére. Ez a fajta társadalmi mun­ka pedig drágább len­ne, mint az okos szi­gorúság! B. A. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvinvi Éva Levélcím: Déli Rfrlap szerkesztősét:« ssn Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv ót is. Telefonszara: ll-til­Tudta, hogy mit tesz? ♦ Dühös volt vagy őrült az, aki a napokban ily csúfosan lerombolta a Huszár utcai te­lefonfülkét. Vajon mire volt ez jó? Egyáltalán: tudta az a valaki, aki ezt a pusztítást véghezvitte, hogy mit tesz? Az embernek ökölbe szorul a keze a látványtól. Pirulunk a posta dolgozói előtt a tettes miatt... K. A. Miskolc l'.-l zim6ndfá a jógszafoőíy A gyermek- és szociális intézmények térítési díja 1979. szeptember 1. napjától egységes, és új jogszabály alapján fogják a költségvetési, a gazdálkodó és a társadalmi szervek által fenntartott intéz­ményeknél a jövedelemtől füg­gő térítési, gondozási, ellátási dijat, a felsőfokú oktatási in­tézményeknél a tandíjat meg­állapítani. A térítési díj alapja a kö­telezettnek az előző naptári évben elért havi átlagjöve­delme. A havi átlagjövedel­met a munkaviszonyból és szövetkezeti tagsági viszony­ból; a nyugdíj és nyugdíj - szerű ellátásból; a jövede­lemadó köteles tevékenység­ből és az egyéb jövedelem- forrásból származó jövedel­mek egybeszámításával álla­pítják meg. A térítési díj­alap megállapításánál alapul szolgáló jövedelmek között kell figyelembe venni a fő- foglalkozásból, a másodállás­ból, a mellékfoglalkozásból, a részfoglalkozásból, a be­dolgozói munkaviszonyból stb. származó jövedelmeket. A díjalap megállapítása szempontjából nem lehet jövedelemként számításba venni a családi pótlékot, az árvaellátást, a társadalom- biztosítási baleseti járadé­kot, továbbá a segély jellegű ellátásokat; a szövetkezeti tagok földjáradékát, részje­gyére adott osztalékát, a szakszövetkezeti tagok va­gyoni részesedését, a taka­rékbetétek kamatjövedelmét, az albérleti díjakat stb. A térítési díjalap megál­lapításánál alapul szolgáló jövedelmeket a díjfizető nyomtatványon köteles ösz- szesíteni. amit az illetékes intézmény vezetője ellen­őrizni fog. A téves megálla­pítást a megállapító intéz­mény helyesbíti. Ha a díjfi­zető helyzetében jogszabály szerinti változás következik be. akkor a térítési díjala­pot módosítani kell. Az új rendelet végrehaj­tására egységes és új for­manyomtatvány kerül forga­lomba, amit június l-től for­galmaznak. Dr. Sass Tibor Csőtörés a Vargahegyen Hónapok óta szinte állan­dó vízhiány van a III. ke­rületi Vargahegyen, az Al­pári Gyula utcában és a kör­nyékén. Naponta 8—10 órán át hiányzik az ivóvíz lakó­körzetünkben. de már olyan is volt. mint a mostani: több mint 40 órája szomja­zunk, amikor e levelet írom. Mifelénk is sok a csecse­mő, gyermekek apraja-nagy- ja igényli a mindennapos fürdést, nem szólva az egyéb higiéniai követelményekről. Legkivált nem értjük, mi­ért van az, hogy há a vá­ros bármely más lakótele­pén ilyen hosszas időre szü­neteltetik az ivóvíz-szolgál­tatást, arról a helyi sajtón keresztül rendszeresen hírt adnak. Bennünket vajon mi­ért nem tájékoztat senki? Meddig kell még szomjaz­nunk? Tanicsár István, Miskolc, Alpári Gy. u. 3. sz. Bízunk benne, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már megoldódott a vargahe­gyiek vízgondja, amit egyéb­ként nem valamiféle ha­nyagság vagy felelőtlenség idézett elő. A vargahegyi la­kótelep az LKM vízmüvéhez tartozik, a vezetékhálózat gazdája a kohászat. Szaba­dos László üzemvezetőtől kaptunk magyarázatot az utóbbi időben valóban több­ször is előfordult üzemza­varra. Mint elmondotta: áp­rilis 29-én a gázvezetékek épitése miatt volt csőtörés, az üzem. dolgozói az esőzés miatt lata talajon géppel dolgozni nem tudtak, ennek ellenére — képességeik leg­javát adva — pár órán be- lül^elháritották a hibát. Saj­nos, az esőzés pár nap múl­va ismét komoly bajt oko­zott. Az oxigéngyar keleti oldalán megcsúszott a talaj, eltépte, széttolta a 100-as ivóvízvezetéket. Hatalmas földmunkát kell — kellett! — végezni ahhoz, hogy az egymástól elszakadt vezeté­keket kibontsák, s összetold- ják. A múlt hét közepétől szinte éjjel-nappal dolgoztak rajta. Csodát tenni persze nem tudtak. A kohászat víz­müvének üzemvezetője — Szabados László — kéri a vargahegyieket: a jövőben, ha bármi zavart észlelnek a vízhálózatnál, a vízszolgál­tatásban, telefonáljanak a gyáregység diszpécserszolgá­latának — 73-471 a telefon­számuk — vagy az 52-601- re szóljanak. Erről az utób­bi csőtörésről ugyanis csak­nem 24 órával később érte­sültek. S arról sem tudnak semmit, hogy hónapok óta és rendszeresen zavar volna a vargahegyiek vízellátásá­ban. Hol a gyűrű? Arany pecsétgyűrűmet vit­tem el javíttatni március 30-án az Órások Szövetkeze­te 108. sz. fiókjába, a Kos­suth Lajos utcába. A javítást kéthetes határidővel vállal­ták, ám amikor elmentem erte. közölték: majd pár nap múlva érdeklődjek ismét, mert még nincs készen. Pár nap múlva érdeklődtem — ahogy kérték — és ismét csalódnom kellett. Nem be­szélték ugyan meg velem — mondták —, de fetküldték Pestre. várhatóan május közepén vagy végén lesz ké­szen, akkor érdeklődjek is­mét. Bosszant a dolog, s nem­csak azért, mert utaztatják a gyűrűmet anélkül, hogy a hozzájárulásomat adtam vol­na ehhez, hanem — s legki­vált —. amiért két ízben is odarendeltek, noha már az első két hét után kiderülhe­tett volna, hogy nem tudják itt megcsinálni. Miért kell hitegetni a megrendelőt1? S főként mikor lesz kész a gyűrűm ? Varga Ferenc Miskolc, Katowice u. 29. sz. A fiók vezetője, Mádai Attiláné elnézést kér olva­sónktól. Aranyművesük való­ban elkövette azt a hibát, hogy nem beszélte meg a gyűrű sorsát a tulajdonossal. Az ékszert egyébként való­ban csak a fővárosban tud­ták megcsináltatni, mivel a miniatűr kő kivételéhez itt nem állt rendelkezésre meg­felelő aranyműves szerszám. S ez sajnos csak későn de­rült ki. A gyűrű egyébként már elkészült, múlt hét pén­teken délelőtt visszaér kezet! Miskolcra, olvasónk tehát most már nem megy hiába a szövetkezethez. A történ­tekért ismételten elnézést kérnek.

Next

/
Thumbnails
Contents