Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1979-05-07 / 105. szám
a miskolciaké a szó Az érem másik oldala, avagy a kibicnek semmi sem drága Levelet kaptunk „Nagyon sok színházi bérletes” aláírással, amelyben valaki kifogásolja azt, hogy M. A. miskolci olvasónk szóvátette rovatunkban: a színház büféjében elkérik az üdítőitalok üvegbetétjét, de nem adják vissza. Ez az anonim „hozzászólás” szó szerint így hangzik: „Az érem másik oldala a színházi -Gyöngy' miatt. Kár, hogy nem írta meg a címét, így a sajtó útján közöljük önnel, M. A., hogy mióta a színház fennál, a büféstől még senki nem sajnálta azt a kis kiszolgálási díjat. Látszik, hogy most volt először színházban, és nem azt figyelte meg, hogy mit produkál 10 perc alatt az a 2—3 ember, hogy kiszolgálja azt a kb. 200 embert — üdítő, cigaretta, csokoládé, fekete stb. Ezt mind hang nélkül és villámgyors számolás mellett. Jó lenne, ha egy színházi este beállna ön és a kollegája ezt a feladatot ellátni, biztos nem sajnálná azt a 2 forint 50 fillért. De azt tanácsoljuk, hogy ne menjen többet a színházba, mert ha nem fog tetszeni a darab, vagy a színészek játéka, még a pénzt is visszafogja kérni a jegypénztárnál.” Bár a levél névtelen — noha expressz ajánlottan érkezett —, mégis reagálunk rá, mivel olyan jelenséget példáz módfelett töményen, amellyel szinte nap-nap után találkozhatunk. Találkozhatunk vele a hentesnél, amikor pár filléres vagy forintos „tévedés” miatti reklamációnkat a mögöttünk álló torkolja le: „Ugyan, mit kukacoskodik, inkább kifizetem maga helyett, hagyja dolgozni a mestert!” Találkozhatunk vele a vendéglőben, amikor — elfogadva a visszajáró aprót — ránk pirít: „Ezt már szégyenletembcn sem tenném zsebre!” Előfordul a javítószolgálattól kiküldöttek körében, amikor a számla egyenlítése után a szerény tízest imigyen nyújtja vissza a „sértett”: „Ugyan, tegye el patikára!” És persze ki-ki folytathatná a példák sorát, amikor porig alázva marad a porondon csak azért, mert nem óhajt krő- zust játszani senki kedvéért. A kibieekéért sem, akik úgy vélik: joguk van beleszólni — belenyúlni! — mások pénztárcájába. Ezek az „álgavalléroskodó” kibicck azok, akik — ha fizetésükből bárki is jogtalanul visszatartana akárcsak egy forintot is — rablót kiáltanak, ha róluk van szó. Amikor pedig úgy vélik, hogy meg kell játszaniuk a nagyvonalú Rockefellert, akkor nekik semmi sem drága. Másnak, másoknak az az elve sem, amely a példa szerinti kényszerborrava- lózás ellen tiltakozik. Pedig higgye el a levél névtelen írója: nem az intelligencia fokmérője az, ha valaki ily nagy- nagy „megértéssel” bábáskodik a jogtalan haszonszerzéseknél, s mételyezi eléggé el nem ítélhető „gavallériájával” a közvéleményt. (r) Négyen voltunk — már egyen sem! Ügy véljük, az utóbbi hetekben városunk mozilátogató közönsége is tapasztalja, látja és érzi annak a hiányát, hogy már nem négyen vagyunk, hanem egyen sem a Moziüzemi Vállalat dekorációs részlegénél. Alig egy negyedév alatt hagytuk ott mindannyian. ..Nem kell a jó figurális plakát, nem kell a jó betűiró grafikus, dekoratőr, itt nincs szükség rájuk!” ..Elég az olcsó plakátfestö. vagy majd megfestjük ml!” ..Én is tudok festeni .. — mondogatták nekünk ad- dig-addig, míg elhittük, s odébbálltunk. Senki se higgye, hogy kár- örvendezünk az elszürkült filmpropaganda felett. Szomorúan látjuk az idézett vélemények érvényesülését Mis. kolc utcáin. Elszegényedett, sivárrá lett a filmreklám városunkban. S míg világszerte — ahogyan országszerte is — egyre inkább felismerik a reklám, a propaganda jelentőségét, mozijainknál még hadakozni kell azért, hogy elhiggyék: a jó bornak is kell cégér. Ügy véljük — s nem magunkért beszélünk! —. hogy az idegenforgalmi szezon kezdetekor — a közművelődési programhoz illeszkedően — a mozireklámhoz gazdit kéne keresni Miskolcon. A négy volt törzsgárdatag (... akiknek, neve és címe szerkesztőségünknek rendelkezésre áll. Véleményükkel egyébként egyetértünk. A szerk.) Cseppfolyós lámpatest ♦ Ha esik az eső,^ a diósgyőri városközpont szolgáltatóházában — a lépcsöházban — „cseppfolyóssá" válik ez a világitó- test. Mint a. képen is látható, a burából ömlik ki a víz. Életveszélyes ez a rendhagyó bura. Mihamarabb — soron kívül! — javítást igényel! Pusztai László Miskolc ...és eljött az idő! Tudok egy buta mesét: volt egyszer egy nagy tudós, aki kitalálta az illatozó műanyag virágokat, fákat, füvet. Az emberek meg is szerették a műanyagot, és eljött az idő. amikor nem volt virág, csak művirág, fa se volt, és fű se. A műanyag elborította a földet és nem élt már senki, csak a tudós, aki kitalálta a ... Tévedések elkerülése végett: hive vagyok a maguk helyén a műanyagoknak. A maguk helyén! Sajnos valamiféle rossz érzés is gyűlik bennem, s ez idéztette fel a butuska mesét. Járok vidéken is. örülök a tavaszi határnak, de most már nemcsak Miskolc peremén szörnyülkö- döm a termőföldet elöntő szemét miatt, hanem két falu. között, pont középen is. Műanyag zsák, uzsonnás- tasak, leszakadt fogn- jú szatyor... A műanyag. aminek a bomlási ideje egymillió év, még nem önti el, de már pettyezi a földet. Es akkor már nem volt, csak a nagy tudós, aki... Nos, nem mennék ilyen messzire. de ha tehetném, akkor hoznék egy nagyon keményen büntető rendelkezési a •szántóföldeket fertőzők ellen. Az talán használna még. Később legfeljebb társadalmi munkásokat szervezhetünk a szemét gyűjtésére. Ez a fajta társadalmi munka pedig drágább lenne, mint az okos szigorúság! B. A. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvinvi Éva Levélcím: Déli Rfrlap szerkesztősét:« ssn Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv ót is. Telefonszara: ll-tilTudta, hogy mit tesz? ♦ Dühös volt vagy őrült az, aki a napokban ily csúfosan lerombolta a Huszár utcai telefonfülkét. Vajon mire volt ez jó? Egyáltalán: tudta az a valaki, aki ezt a pusztítást véghezvitte, hogy mit tesz? Az embernek ökölbe szorul a keze a látványtól. Pirulunk a posta dolgozói előtt a tettes miatt... K. A. Miskolc l'.-l zim6ndfá a jógszafoőíy A gyermek- és szociális intézmények térítési díja 1979. szeptember 1. napjától egységes, és új jogszabály alapján fogják a költségvetési, a gazdálkodó és a társadalmi szervek által fenntartott intézményeknél a jövedelemtől függő térítési, gondozási, ellátási dijat, a felsőfokú oktatási intézményeknél a tandíjat megállapítani. A térítési díj alapja a kötelezettnek az előző naptári évben elért havi átlagjövedelme. A havi átlagjövedelmet a munkaviszonyból és szövetkezeti tagsági viszonyból; a nyugdíj és nyugdíj - szerű ellátásból; a jövedelemadó köteles tevékenységből és az egyéb jövedelem- forrásból származó jövedelmek egybeszámításával állapítják meg. A térítési díjalap megállapításánál alapul szolgáló jövedelmek között kell figyelembe venni a fő- foglalkozásból, a másodállásból, a mellékfoglalkozásból, a részfoglalkozásból, a bedolgozói munkaviszonyból stb. származó jövedelmeket. A díjalap megállapítása szempontjából nem lehet jövedelemként számításba venni a családi pótlékot, az árvaellátást, a társadalom- biztosítási baleseti járadékot, továbbá a segély jellegű ellátásokat; a szövetkezeti tagok földjáradékát, részjegyére adott osztalékát, a szakszövetkezeti tagok vagyoni részesedését, a takarékbetétek kamatjövedelmét, az albérleti díjakat stb. A térítési díjalap megállapításánál alapul szolgáló jövedelmeket a díjfizető nyomtatványon köteles ösz- szesíteni. amit az illetékes intézmény vezetője ellenőrizni fog. A téves megállapítást a megállapító intézmény helyesbíti. Ha a díjfizető helyzetében jogszabály szerinti változás következik be. akkor a térítési díjalapot módosítani kell. Az új rendelet végrehajtására egységes és új formanyomtatvány kerül forgalomba, amit június l-től forgalmaznak. Dr. Sass Tibor Csőtörés a Vargahegyen Hónapok óta szinte állandó vízhiány van a III. kerületi Vargahegyen, az Alpári Gyula utcában és a környékén. Naponta 8—10 órán át hiányzik az ivóvíz lakókörzetünkben. de már olyan is volt. mint a mostani: több mint 40 órája szomjazunk, amikor e levelet írom. Mifelénk is sok a csecsemő, gyermekek apraja-nagy- ja igényli a mindennapos fürdést, nem szólva az egyéb higiéniai követelményekről. Legkivált nem értjük, miért van az, hogy há a város bármely más lakótelepén ilyen hosszas időre szüneteltetik az ivóvíz-szolgáltatást, arról a helyi sajtón keresztül rendszeresen hírt adnak. Bennünket vajon miért nem tájékoztat senki? Meddig kell még szomjaznunk? Tanicsár István, Miskolc, Alpári Gy. u. 3. sz. Bízunk benne, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már megoldódott a vargahegyiek vízgondja, amit egyébként nem valamiféle hanyagság vagy felelőtlenség idézett elő. A vargahegyi lakótelep az LKM vízmüvéhez tartozik, a vezetékhálózat gazdája a kohászat. Szabados László üzemvezetőtől kaptunk magyarázatot az utóbbi időben valóban többször is előfordult üzemzavarra. Mint elmondotta: április 29-én a gázvezetékek épitése miatt volt csőtörés, az üzem. dolgozói az esőzés miatt lata talajon géppel dolgozni nem tudtak, ennek ellenére — képességeik legjavát adva — pár órán be- lül^elháritották a hibát. Sajnos, az esőzés pár nap múlva ismét komoly bajt okozott. Az oxigéngyar keleti oldalán megcsúszott a talaj, eltépte, széttolta a 100-as ivóvízvezetéket. Hatalmas földmunkát kell — kellett! — végezni ahhoz, hogy az egymástól elszakadt vezetékeket kibontsák, s összetold- ják. A múlt hét közepétől szinte éjjel-nappal dolgoztak rajta. Csodát tenni persze nem tudtak. A kohászat vízmüvének üzemvezetője — Szabados László — kéri a vargahegyieket: a jövőben, ha bármi zavart észlelnek a vízhálózatnál, a vízszolgáltatásban, telefonáljanak a gyáregység diszpécserszolgálatának — 73-471 a telefonszámuk — vagy az 52-601- re szóljanak. Erről az utóbbi csőtörésről ugyanis csaknem 24 órával később értesültek. S arról sem tudnak semmit, hogy hónapok óta és rendszeresen zavar volna a vargahegyiek vízellátásában. Hol a gyűrű? Arany pecsétgyűrűmet vittem el javíttatni március 30-án az Órások Szövetkezete 108. sz. fiókjába, a Kossuth Lajos utcába. A javítást kéthetes határidővel vállalták, ám amikor elmentem erte. közölték: majd pár nap múlva érdeklődjek ismét, mert még nincs készen. Pár nap múlva érdeklődtem — ahogy kérték — és ismét csalódnom kellett. Nem beszélték ugyan meg velem — mondták —, de fetküldték Pestre. várhatóan május közepén vagy végén lesz készen, akkor érdeklődjek ismét. Bosszant a dolog, s nemcsak azért, mert utaztatják a gyűrűmet anélkül, hogy a hozzájárulásomat adtam volna ehhez, hanem — s legkivált —. amiért két ízben is odarendeltek, noha már az első két hét után kiderülhetett volna, hogy nem tudják itt megcsinálni. Miért kell hitegetni a megrendelőt1? S főként mikor lesz kész a gyűrűm ? Varga Ferenc Miskolc, Katowice u. 29. sz. A fiók vezetője, Mádai Attiláné elnézést kér olvasónktól. Aranyművesük valóban elkövette azt a hibát, hogy nem beszélte meg a gyűrű sorsát a tulajdonossal. Az ékszert egyébként valóban csak a fővárosban tudták megcsináltatni, mivel a miniatűr kő kivételéhez itt nem állt rendelkezésre megfelelő aranyműves szerszám. S ez sajnos csak későn derült ki. A gyűrű egyébként már elkészült, múlt hét pénteken délelőtt visszaér kezet! Miskolcra, olvasónk tehát most már nem megy hiába a szövetkezethez. A történtekért ismételten elnézést kérnek.
