Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-26 / 97. szám

Kispályás labdarúgás öt fordulót játszottak le Miskolc város 1979. évi kis­pályás labdarúgó-bajnokságá­ban. Az öt forduló után az LKM — pontveszteség nél­kül — áll az első helyen; 4 nyolcpontos csapat követi. A góllövőlistán azonban az UNIÓ ÁFÉSZ versenyzője, Ádápi László vezet. Eredmé­nyek : 1. LKM 2. TJNIÖ ÁFÉSZ 3. PÖC 4. DIGEP 5. TAVHÖ 6. BŐSZÉN 7. TLSC-VM 5 5 ------- 50- 6 10 5 4 — 1 35-10 8 5 4 — 1 15- 5 8 5 4 — 1 15- 7 8 5 4 — 1 13-13 8 5311 21-11 7 53 1 1 13- 9 7 A góllövőlista állása: Ádám László, az UNIÓ „A” játé­kosa 15 gólt lőtt, 13 gólos Si- kora Ferenc (LKM), 12 gólt szerzett Bárány i József (UNIÓ „A”). £ A mályi-tavi vitorlások már a hónap elején vízen voltak; régen nem kezdték oly hamar a szezont, mint az idén. A versenyidény kezdete azonban a hagyományokhoz igazodik, május 1-hez kötődik, s az évadnyitó Kővári Károly emlékversenyre április 30-án kerül sor (Szabó István jelvétele) „Expressz versenyzett a vicinálissal...” DVTK—Haladás 5:1 (3:0) 0:3. 0:3, 0:2. 2:2. Ez a négy szám lehet az oka annak, hogy szerdán délelőtt még akadt Diósgyőrben olyan ember, aki az egy pont meg­szerzésében bizakodott csu­pán. A kezdő számsor ugyanis a DVTK legutóbbi négy szombathelyi ered­ményét jelzi. És ezzel szem­ben áll az 5:1, s ez ele­gendő is a mérleg nyelvének kiegyenlítésére, hiszen ez azt is jelzi, hogy a DVTK most már nagycsapat — még ak­kor is. ha ezt néhol nem akarják tudomásul venni. Jelzi azért, mert idegenben nyert ilyen arányban a Di­ósgyőr (miután az elmúlt négy esztendő alatt idegen­ben kettőnél többre senki el­len sem sokszor futotta), de azért is, mert tulajdonkép­pen tartalékosán állt ki, s a tartalékok teljes értékűen tudták helyettesíteni a hi­ányzókat. Magyar két gólt lőtt. Szalai egyet lőtt, egyet előkészített. Oláh szoros őri­zete mellett is gólt fejelt Magyar átadásából, s így to­vább. De vegyük sorra: ÖT PERC REMÉNY 5000 ember remélte Szom­bathelyen, hogy a csapat ta­lán most magára talál, talán most megindul a felfelé ve­zető úton, menekülni kezd a kieséstől, de ez a reményke­dés csak 5 percig tarthatott. Az 5. percben Szalai megszö­kött őrzőjétől, beadott, Magyar lőtt, s a pattogós lövés a bal sarokban kötött ki. 1:0. A 18. percben Magyar futott el, pontosan Oláh fejére tette a labdát, aki a 11-es pontról küldte azt a hálóba, 2:0. A 44. percben nagy kavarodás támadt a hazai kapu előtt. Előbb egy lövés a kapufán pattant, s az onnan visszafe­lé jövő labdát lőtte Fekete a Haladás hálójába. 3:0. MAGYAR MÁSODSZOR IS A második félidőben foly­tatódott a diósgyőriek fölé­nye. A Haladás sok hibával játszott, a DVTK viszont nagyon pontosan, higgadtan szőtte akcióit, s ebbe a ha­zaiak csak ritkán tudtak be­leszólni. Szalai is feliratko­zott a góllövőlistára a H. élidő elején, majd a 79. nercben Magyar futott el a bal oldalon, s a 16-os sarká­ból pontosan lőtt a „hosszú” marokba — megszerezve ez­zel a maga második, s a DVTK ötödik gólját. Egy nerc múlva a 16-oson belül Váradi kezére pattant a lab­da, a jóindulatú játékveze­tő 11-est ítélt, s Király így szerezhetett szépítő gólt a Haladás számára. 5:1. A mérkőzés után beszél­tünk telefonon Bodor Fe­renccel. szombathelyi sport- újságíró kollégánkkal. Elő­ször is az összeállításokat egyeztettük. íme: DVTK: Szabó — Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi — Oláh, Fükő, Koleszár — Sza­lai, Magyar. Fekete. Csere: Fükő és Koleszár helyett: Teodoru II. és Görgei (73. p.). DEBRECENI TELEFON És maradjunk hűek a kro­nológiához. Eddig készült el a tudósítás, amikor csengett a telefon szerkesztőségi asz­talunkon. Olvasóink bizonyo­san jól ismerik már a DV­TK lelkes debreceni statisz­tikusa, dr. Simkó László ne­vét. Nos, ő most nem levél­ben, hanem azon melegében telefonon jelentkezett — alig egy órával a mérkőzés befe­jezését követően (!) —, s máris diktálta a sohasem volt tényeket: 1. A DVTK négy góllal még sohasem nyert idegen­ben. \ 2. öt gólt is nagyon régen rúgott már ellenfelei pályá­ján, utoljára 1970-ben, ami­kor Tatabányán 5:2-re győ­zött. Nagyon köszönjük, Simkó dr., s reméljük, máskor is számíthatunk rendkívüli se­gítségére! Térjünk vissza szombathe­lyi kollégánkhoz. A Haladás összeállítása ez volt: Szarka — Kovács, Király, Kecskés, Fischer — Halmost, Kereki, Varga — Nagy, Farkas. Se­bestyén. Csere: Szarka he­lyett Hegedűs (a szünetben). Érdekes, hogy 5:l-es ven­déggyőzelem ellenére a szög­letarány 8:2 (3:0) volt a ha­zaiak javára. NAGYON JÓ CSAPAT összefoglalásként: esett az eső, csúszott a talaj. A Ha­ladás megpróbálta a lehetet­lent — öt percig. Magyar es­tében lőtt — kissé szerencsés — gólja azonban hamar le- lohasztotta a hazai remé­nyeket. A második gól után a Haladás megadta magát, a Diósgyőr azt csinált, amit akart. Szinte edzőmeccsnek vették, szórakozva, könnye­dén játszottak, s ami feltűnő volt: végig „hullámzik” a csapat, mindenki mindenütt ott van, korszerű játékot játszanak, szóval nagyon jó csapat. Mindenki fut. mindig van üres ember. Ügy adtam le a Népsportnak — fejezte be kollégánk —, hogy a szá­guldó expresszvonat találko­zott a döcögő személlyel — hogy stílusosak maradjunk —, ez volt a jellemző a szom­bathelyi vasutascsapat és a diósgyőri vasgyáriak találko­zójára, ahol a vendégek győ­zelme akár nagyobb arányú is lehetett volna. Értékelés: Szabónak nem volt dolga, de a közvetlen védelemnek sem okozott kü­lönösebb gondot a hazaiak őrzése. A középpályán Oláh volt a karmester, annak el­lenére, hogy Varga szemé­lyében szigorú őrzőt kapott — gólt is fejelt, szóval nagy­szerűen játszott. Elöl? Sza­lai és Magyar olyan szágul­dozást rendezett, hogy a vé­dők csak bukdácsoltak kö­rülöttük. Magyar két gólja önmagáért beszél. A Hala­dásban Király játszott jól, Halmosi nagyon akart, s az ifiválogatott középpályás Nagy Jóska (a jobb szélen!) csapata legjobbja volt. 3. DVTK Megköszöntük a beszámo­lót, s meghallgattuk a rádi­ót, ahol Radnóti László eze­ket mondotta: Szombathe­lyen a DVTK ízelítőt adott a korszerű labdarúgásból. Aztán lejegyeztük az NB I többi mérkőzésének eredmé­nyét is: Dunaújváros—Ú. Dózsa 1:1 (a hazaiak vezettek l'-O-va, Fazekas a befejezés előtt egyenlített). Békéscsaba—FTC 2:2 (itt is a hazai együttes vezetett, de a Fradi mégis elcsípte az egyik pontot — 0:1, 1:1, 2:1 után). Bp. Honvéd—Rába ETO 2:2 (sokáig vezetett a Hon­véd, de röviddel a befejezés előtt öngólt vétett). Vasas—ZTE 2:0, MTK-VM —Tatabánya 0:0, Csepel— STC 1:1, Bp. V. Izzó—MÁV Előre 0:2. Videoton—PMSC 1:1 (a vendégek vezetése után). A bajnokság állása: HORVATH KALMAN AZ NB I ALLASA 1. Ü. Dózsa 26 17 7 2 62-27 41 2. FTC 26 15 7 4 55-29 37 3. DVTK 26 16 4 6 48-27 36 4. Bp. Honv. 26 13 8 5 51-26 34 5. Rába ETO 26 8 10 7 29-21 28 6. Vasas 26 9 10 7 39-35 28 7. Videoton 26 9 9 8 33-32 27 8. B.-csaba 26 9 7 10 35-34 25 8. Tatab. 26 8 9 9 38-38 25 10. ZTE 26 8 9 9 27-27 25 11. D.-Újv. 26 8 9 9 37-40 25 12. PMSC 26 6 13 7 22-31 25 13. S.-tarján 26 8 8 10 36-38 24 14. MTK-VM 26 9 5 12 31-36 23 15. Csepel 26 4 12 10 27-35 20 16. MÁV Előre 26 7 6 13 21-46 20 17. Haladás 26 5 5 16 25-61 15 18. V. Izzó 26 2 6 18 20-53 10 Ökölvívás Juniorok magyar bajnoksága Miskolcon A városi sportcsarnokban ismét áll a ring. A legjobb magyar junior ökölvívókat várja. Annyi más rangos ökölvívó-esemény után most az utánpótlás magyar baj­noksága zajlik — mától va­sárnapig — a miskolci sport- csarnok szorítójában. Nagy versenyre van kilátás, hiszen r 31 egyesület 112 versenyzőt nevezett. A bajnokságon egyébként a válogatottak in­dulása kötelező, s ez is ga­rancia arra, hogy a miskol­ci közönség újfent „jó bu­nyót” láthasson. Megyénket négy egyesület képviseli; az MVSC, a MÉMTE, a Borsodi Bányász és az Ózdi Kohász összesen 11 öklözőt küld a ringbe. A selejtezők ma és holnap 17 órakor kezdődnek. Folytatás szombat délután, döntés: vasárnap délelőtt. , Mindez kieséses rendszer­ben ... Birkózás i A salgótarjáni városi s sportcsarnok adott otthont az I országos junior B-kategóriá- J jú kötöttfogású birkózók versenyének. A 90 kg-osok között Pávai (DVTK) az el­ső helyen végzett, míg 62 kg-ban az ugyancsak DVTK-s Makónak a bronzérem jutott. Sakk-sarok A 27. sz. feladvány megfejtése Lapzártáig az átlagosnál több megfejtés érkezett a 27. sz. sakk- feladványunkra, pedig — utólag eláruljuk — nem volt könnyű Bajtay művének megoldása. A sötét sakkadása kizárt, a király sem tud menekülni, maradt a kérdés: hol lehet mattot adni? Erre a legmegfelelőbb az e4-es pont. Ezt azonban sötét két lé­péssel is ki tudja védeni. Az egyik a Fe3, a másik a Ve3. Az e4 mellett a világos huszár is akcióba léphet a b6, illetve az e7-en, attól függően, hogy sötét milyen figurákat mozdít. És így jutunk el a kulcskérdéshez, az egyedüli helyes megoldáshoz, a Ve2-höz, Oktatóbabák, kukoricacsutkából Különös babagyűjteménye van a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumnak: népvise­letbe öltöztetett kukorica- csutkákból. Sióagárdról ke­rült ez a kollekció Szek- szárdra, s noha babákat tar­talmaz, azok elsődlegesen nem játékul szolgálnak a gyermekeknek. A múzeum néprajzkutatója szerint, a ba­bák elsődlegesen oktató-ne­velő céllal készültek. A kislányokat anyjuk vagy nagyszülőjük tanította meg e ruhák készítésére, és a csutkababák öltöztetése köz­ben arra, hogy kinek, milyen életkorban és milyen alka­lomra, milyen ruhákat kell viselnie. A viselet ugyanis a hagyományos falusi társada­lomban íratlanul is kötele­ző érvénnyel volt szabályoz­va, s aki e szabályt megsér­tette, az a falu közösségével szemben találta magát. Ez a szabályozás azt a célt szol­gálta, hogy ki-ki a helyi tradíció szerint külső jegyek, ben is vallja, mutassa hova­tartozását, korát, társadalmi státusát, rangját vagy az al­kalmat, amire öltözött stb. E meglehetősen bonyolult sza­bályok elsajátítását szolgál­ták a sióagárdi csutkababák. Komputer-zene A számítógéppel általában úgy „sze­reztetnek” zenemű­veket, hogy olyan szabályokat visznek be a memóriájukba, amelyek ismert ze­nemüvekben valósul­nak meg, majd a to­vábbiakban megfele­lő programmal arra utasítják őket, hogy hangokat — illetve hangoknak megfelelő számokat — rakja­nak olyan sorrend­be, amellyel nem vé­tenek e törvények ellen. Ilyen módon járt el Xenakis görög ze­neszerző is. Az ő művei — amelyeket Persepolisban, Lu- zernben, s másutt nagy sikerrel adtak elő — azért arattak mégis a szokásosnál nagyobb sikert, mert ezen az általános módszeren belül kü­lön utat jelölnek ki. Xenakis ugyanis a programokban a va­lószínűségszámítás sajátos módszereit alkalmazza. Az ő programjai­ban nagy „hangtö­megek” mozognak, amelyek bizonyos statisztikai valószí­nűséggel alakulnak át más hangtöme­gekké az időben. Így keletkeznek a „hang­felhők”, így keletke­zik a „hang-tejutak zenéje”. Xenakis egy IBM számítógépet alkal­maz zeneszerzői asz- szisztensként, olyant, amilyent egyébként az űrhajózásban is szolgálatba állítot­tak. Ha a betáplált program alapján olyan zenei részletek jönnek létre, ame­lyeket nem tart ér­demesnek a figye­lemre, akkor ezeket hagyja kihullani a rosta lyukain, ha azonban olyanokkal találkozik, amelyeket figyelemre méltónak talál, akkor ezeket feljegyezteti a kom - puter memóriájával. Később ezekből a részletekből már a maga emberi zene­szerzői módszerével állít elő zenemüve­ket, ezeket a kotta jeleivel rögzíti, vagy pedig milliméterpa­pírra rajzolja. Elsó művének ezt a cí­met adta: St/4—10802 62. Komputer segít­ségével szerzett gor­donkaszólójának a Nomos Alpha, zon­gorára és három vo­nós hangszerre írt munkájának az Kon- ta nevet adta. házát Elköltöztette a Nem akart lemondani ré­gen megszokott otthonáról egy 67 éves amerikai hölgy. Amikor néhány évvel ez­előtt meghallotta, hogy kis háza egy útépítés áldozatául fog esni, megszámozta mind a 10 000 építőkövet és a tető­gerendákat, saját kezűleg le­bontotta az épületet, és egy 160 kilométerre levő hely­ségben újra felépítette. Víz alatti farm # Fésűskagyló-tenyésztő farm a csendes-óceáni Aranyszarv- öbölben. A bóják jelzik a tény észtelepet Az első szovjet fésűskagyló- tenyésztő tengeri farm a Csen­des-óceán partvidékén, az Arany- szarv-öbölben működik. A „Poszjet” kísérleti bázis sok millió darabot tenyészt ebből a magas tápértékű, puhatestű kagy­lóból. A szakácsművészek több mint kétszázféle ételt készítenek belőle. A tenger termékeit felhasználó ember hosszú ideig csak elvette a tenger ajándékait, anélkül, hogy újratermelésükről gondos­kodott volna. A világóceán gaz­dasága azonban nem kimeríthe­tetlen. Felmerült a gondolat, hogy az ember a tengerekben irányítsa a biológiai folyamatokat. Ehhez már megtörténtek az első lépé­sek. Az eredmények igen bizta­tóak. Kiderült, hogy a víz alatti ültetvények produktivitása öt- ezerszer(í) magasabb, mint az óceánok szokásos halászati öve­zeteinek hozama. Az ilyen — szántást, boroná- lást, öntözést nem igénylő — ültetvények és veteményeskertek száma egyelőre még kevés a vi­lágon, mégis a tengeri termékek összmennyiségének máris nyolc százalékát adják. És a hozamuk egyre növekszik. A hatvanas években az összes tengeri far­mok és ültetvények 2 millió tonna tengeri termékei — halat, kagylót, moszatot, algát — ad­tak. A hetvenes évek közepéig ez a szám csaknem meghárom­szorozódott. Az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezete, a FAO előrejelzése szerint 1880 és 1885 között az akvakultúra termelése eléri a 20 millió tonnát. Az első kísérletek és számítások még a szakemberek elképzeléseit is fe­lülmúlták. Ha például az osztri­gatenyészetek a világrészek ta­lapzatát borító tengerrésznek, a selfnek csak egy százalékát foglalják el, ez húsz-harminc év­re ellátja az embereket állati fe­hérjével. Bonyodalmas rabkoncert Le kellett mondaniuk az upp- salai fegyház rabjainak egy rock-együttes részükre tar­tott előadásáról. Az előadás előtt ugyanis ellopták az együttes teljes felszerelését. A szórakozásuktól megfosz­tott rabok a helyi újságban felhívást intéztek az isme­retlen tolvajokhoz, hogy ad­ják vissza a zsákmányt. A tolvajok megértőek voltak, és közölték, hogy hol helyezik el a hangszereket...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents