Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-23 / 94. szám

Emléklap a legjobbaknak Propagandistáink ♦ A megjutalmazottak egy csoportja (Kovács Attila felvétele) ünnepe Vlagyimir Iljics Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából szombaton dél­előtt a pártszékházban a marxizmus—leninizmus esz­méinek terjesztésében ki­emelkedő munkát végzett városi propagandisták szá­mára rendeztek ünnepséget. A megjelenteket — rövid kultúrműsort követően — Pigay Imréné, a városi párt- bizottság munkatársa kö­szöntötte. majd Kovács László, a városi pártbizott­ság titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékezett és em­lékeztetett a forradalmi munkásmozgalom vezér­egyéniségére, az első győz­tes proletárforradalom vezető­jére, a munkásmozgalom nagy teoretikusára. A lenini eszmék nélkülözhetetlenek — hangsúlyozta —. az ezek­től való eltérés mindig nagy veszélyeket hordoz magában. A marxizmus—leninizmus máig ható erejét, gyors ter­jedését bizonyítja a gyarmati rendszer gyorsuló felbomlá­sa, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei, s szocia­lista építőmunkánk mind nagyobb eredményei. Az esz­mék terjesztésében nagy sze­repe van mindazoknak, akik ma itt ülnek, s a távollevő 1083 városi propagandistának is. Nekik is köszönhető, hogy mind többen teszik maguké­vá a marxizmus—leninizmus eszméit, s ezt a gyakorlatban is alkalmazzák. > Az ünnepi beszédet köve­tően Kovács László 63 kiváló propagandistának — akik 25. 20, 15, illetve 10 eszten­deje megszakítás nélkül vég­zik e fontos munkát — nyújtotta át a városi pártbi­zottság elismerő oklevelét és jutalmát. Közös éléstárunk Rakott és raktárak Ebben az évben 30 éves a megye legnagyobb éléstára. Kezdetben FÜSZÉRT volt a neve, még ma is sokan így emlegetik. Jelenleg Borsod-He- ves megyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vál­lalatnak hívják. Három évti­zeddel ezelőtt még elegendő volt a Gömöri pályaudvarral szembeni, Állomás utcai rak­tár. Ma már hét fióktelepen, húsz raktárépület biztosítja, •hogy a napi cikkek a boltok­ba kerüljenek. A telephelyek szétszórtsága nem is jelentene különösebb gondot, hiszen minél köze­lebb vannak a kiskereskedel­mi egységekhez, a szállítás annál gazdaságosabb. Sokkal inkább problémát jelent egyes raktárak áldatlan ál­lapota, hiszen olyan helyisé­gekben kaptak „beszálláso­lást”. amelyek éveik számát tekintve harminctól 80 éve­sek, Természetesen a legke­vesebb épült olyan céllal, hogy abban majd élelmisze­reket és vegyi árut tárolnak. Viszonylag korszerűnek mondható az egri és a gyön­gyösi, de már régen kinőtte a jelenlegi forgalmat. Azen- csi 1. számú telep a leg­újabb. ami megfelel a kor­szerű raktározás követelmé­nyeinek. Csillát/-raktárak Az elmúlt évben 226 ezer ton­na árut értékesítettek. A forga­lom növekedésével a raktározási gondok egyre nőnek. Az össz- áru 15 százalékát tárolják csil­lag-raktárakban. Főleg olyano­kat, amelyek nem érzékenyek az időjárás viszontagságaira. Tamási Miklós igazgatóhelyet­tes a fejlesztési nehézségeket eképpen ecseteli: — Az új sza­bályozók szerint mindezt a vál­lalatnak kellene kigazdálkodnia. Az állóeszközvagy ónunk igen sze­gényes az öreg épületek miatt. Az alacsony haszonkulcs miatt, nyereségágon is szerény összeg képződik fejlesztésre. Ennek 40 —45 százalékát lecsapolják azok a fejlesztések, amit a hatóságok — a KÖJÁL, a tűzoltóság, a munkavédelmi szervek és a mi­# Fogjuk, meg és... Ez a „hórukk-emberek” sorsa. (Kerényi felv.) nőség-ellenőrzési intézetek — előírnak. Ebben a tervciklusban a szociális létesítmények korsze­rűsítésére, a nehéz fizikai mun­kát kiváltó gépesítésre fordítjuk anyagi erőinket, s csak egy igen szerény összeg marad építkezés­re. — Egy jelentésükben olvastam, hogy a múlt évben a 770 fizi­kai dolgozó közül 400 kilépett, s csaknem ennyi újat vettek fel. Ilérdui) pina — Az elvándorlás olykor már az áruellátást veszélyez­teti. A kocsikísérők és a ra­kodók veszik leggyakrabban a vándorbotot a nem túl ró­zzsás munkakörülmények mi­att. A vevőpartnerekkel egyeztetve, túraterv szerint történik a szállítás, s úgy kell ezt elképzelni, mint egy MÁV-menetrendet. A mun­kaidő nem mindig nyolc óra, több százezer forint értékű árut kell leadni, majd azzal a telephelyen elszámolni. En­nek az iszonyú nagy áru- mennyiségnek mindössze 20 —25 százalékát tudjuk kon­ténereken és az úgynevezett rolly-kocsiban kiszállítani. Körülbelül 400-an még ma is a tonnák emberei, akik a kezükben, a hátukon hord­ják kocsiba be, és a kocsi­ból a boltba a szállítmányt. Ha mi korszerűsíteni is tud­nánk a szállítást, rendkívül kevés üzletben vannak meg mindennek a jó fogadási fel­tételei. Az összes bérfejlesz­tési lehetőségünket e sújtó fluktuáció megakadályozásá­ra vetjük be. Vannak olya­nok, akiket magatartási prob­lémák miatt kell elküldeni, hiszen ebben a szakmában alapvető követelmény lenne a tiszta erkölcsi bizonyít­vány. A munkaerő-utánpót­lási nehézség arra kénysze­ríti a vállalatot, hogy ön­erőből szervezzen tanfolya­mokat, mert külön nagyke­reskedelmi ismeretekkel nem vértezik fel a tanulókat az iskolában. De ez még mind kevés, s marad a gyorsan cserélődő munkásállomány, akiknek tulajdonképpen nagy áruismerettel rendelkező em­bereknek kellene lennie; akik diplomaták, a legköz­vetlenebb összekötők a kis­kereskedőkkel. 4 bánatpénz — A Borsod megyei Népi El­lenőrzési Bizottságnak készített beszámolóban van még egy fi­gyelemreméltó fejezet. Lényege, hogy a múlt évben a vállalat 339 ezer forintot kaszírozott be azoktól az ipari vállalatoktól, amelyek a megkötött szerződés­nek 1977-ben késve tettek ele­get. Fennáll-e annak veszélye, hogy ezek a vállalatok „megsér­tődnek”? — Természetesen igen, persze ez hosszú távon úgysem tartha­tó. A szubjektívabb reakciók ab­ban nyilvánulhatnak meg, hogy tariózkodóbbak, óvatosabbak a szerződéskötéskor. Egyébként in­tézményesen feszegetik ezt a té­mát, s mi is néhány éve kez­dünk ennek érvényt szerezni. Az idén még több bánatpénzre szá­mítunk. Bár sok gyártó tudja a vétlenséget igazolni, hiszen alig akad olyan termék, amihez ne kellene valamiféle importalap­anyag. És ugye, a beszerzési ne­hézségek . . . Akadhat bizonyos belső szervezetlenség, amit ter­mészetesen egyik vállalat sem tálal ki. Van olyan partnerünk — például a Budapesti Festék­gyár —, amely a kötbérezés után a legpontosabb szállító. Várha­tóan az iparvállalatok magatar­tása változni fog: kevesebbre szerződnek majd, de azt garan­tálják. Ez az alapállás még min­dig jobb, mint rózsásra festeni a jövőt, mert. ígéretekkel a vá­sárló semmire sem megy. (oláh) Tavaszköszöntő és csillaíítúra Diósgyőri természetjárók jubileuma Megalakulásának 50. évfor­dulója ünnepére készül a DVTK természetjáró szak­osztálya. Már összeállt a két­napos gazdag program. Május 5-én, délelőtt a Bánkúti Síklub házában nyí­lik meg az a nagyszabású kiállítás, mely a szakosztály félévszázados tevékenységét, fejlődését illusztrálja. A kiál­lítás megnyitását követően a szakosztály emlék-közgyűlést tart, majd a résztvevők em­lékkoszorúkat helyeznek el a Bálványon lévő Petőfi Sán­dor kilátótornyon. Este tá­bortűzzel, műsorral egybe­kötve tartják a diósgyőri va­sas természetjárók hagyomá­nyos tavaszköszöntő ünnepsé­gét. Május 6-án, délelőtt az or­szág és a megye minden ré­széből érkező túrázók, kül­döttségek köszöntik a jubilá- lókat. Ez a nap egyben a megyei szövetség által meg­hirdetett jubileumi jelvény- szerző túrasorozat harmadik túrája is: a megye sok száz természetjárója csillagtúra keretében közelíti meg a di­ósgyőriek ünnepségének szín­helyét, Bánkutat. Az ünnepi műsorban közreműködnek a Miskolci Nemzeti Színház mű­vészei és a Diósgyőri Vasas Fúvós- és Szimfonikus Zene­kar is. Várni Gondolom, nincs abban semmi rossz, ha ünnep előtt vá­runk, ha az „argó” csillaghullásként emlegeti az állami ün­nepeket, ha természetesnek érezzük, hogy a munkában leg­jobbaknak ilyenkor „leesik” valami... Van olyan ismerősöm, aki nemcsak várja (reméli, sze­retné), hanem már előre el is osztja (felbecsüli, tervezi, el­várja) az esedékes jutalmakat. Kimondom: várni nagyon jó, a várások háttere roppantul tisztességes. Az vár, aki tett valamit... Üzemeket, intézményeket járok most naponta. Hallom a rebesgetéseket arról, hogy ki lesz a kiváló dolgozó, ki és mennyi jutalmat kap, kinek jut kitüntetés. Ez a bújócskázós öröm, még mindig csak várás. Az ünnep természetes része. Egy, a Volánnál dolgozó ismerősöm magyarázza: esélyes lenne (ezt tudja) a kiváló címre, de „levették” a keretet, és így valószínű, hogy ő nem kapja meg. örül viszont, mert ki­váló lett a brigád, és mert ő ehhez 250 ezer forint értékű újítást adott. Szövetkezetben dolgozó lakatos ismerősöm viszont már most teleszájjal békétlen, mert tudja, hogy ezúttal nem kap semmit. Egyszerűen arról van szó. hogy idén nem jut annyi, mint tavaly jutott. Ö nem vár, de elvárta volna... „Úgyis elveszem tőlük” — mondta dühében, és elmagyarázta, hogy az ő hite szerint mi járna neki. Tévedés ne essék: nem tett ő semmi különöset, de régi dolgozó, jó lakatos, tehát elvár­hatta. hogy most újra ő legyen a soros kitüntetett, hogy ő következzék. A dühe még csak nem is abból való. hogy anyagi megváltás lett volna neki a 2000 forintos jutalom, nem szorul rá, ő se tagadja, hogy amikor lehet, maszekok hogy ehhez nemegyszer vállalati anyagot használ, hogy csak anyit ad magából a munkahelyének, amennyit műszál. Saj­nos, ez a muszáj eddig elég is volt. Ahogyan az óra körbe­jár, ő olyan pontosan kapta meg a soron következő elisme­réseket, amik igazából nem is kellettek neki, de most, hogy ez elmarad, elvárta volna. Elvárta volna, mert az jár. Jár? Most is megkapná, ha a gazdasági eredményeik olya­nok lennének, mint tavaly, vagy tavalyelőtt voltak, ha nem fizettek volna kötbért az elmulasztott határidőért, ha nem fogyna a szükségesnél több anyag, ha ... Lakatos ismerősöm most békétlen ember, de egy pillanatig sem jut eszébe, hogy ez a kötbér rajta is múlott, hogy az az anyag nem mind oda került, ahol a papírok szerint van. hogy ugyanezt az évet lehetett volna szebben, hasznosabban, okosabban végigdolgozni, hogy egy kicsit rajta is múlott az osztás és jutalmazás lehetősége. Most elég messze vagyunk még az ünneptől ahhoz, hogy le merjem írni: lesznek csalódott emberek. Lesznek, akik a a korábbi rossz jutalomosztó gyakorlat miatt nem tudják, vagy nem akarják megérteni a nagyon egyszerű igazságot: több, csak többért járhat. Ők azok, akik nem várnak, hanem elvárnának, és féltem őket a saját csalódásaiktól. Még néhány nap és ünnep lesz. Az elvárásaiban" csalódott lakatos ismerősömnek írom hát, hogy még mielőtt igazán el­keseredne, tegyen egy becsületes számadást önmagával. Ne azt számolja, hogy máskor ki, mit kapott, hanem azt. hogy miért, mit adott ő ahhoz, hogy adni lehessen. Így talán rá­jön arra, hogy mi az. amivel adós maradt. Amit nemcsak várhatnánk, de el is várhatnának tőle. BARTHA GÁBOR és elvárni Színe és Tőlünk lesték el? „A téma már nem is az utcán hever, hanem saját lapjukban kínálja magát, mégsem veszik észre, nem nyúlnak érte” — dorgált meg bennünket egyik olvasónk. Hogy mi az. amit nem ve­szünk észre? Nos, a minap közöttünk egy fényképfelvé­telt ..Szia, madárkák!” cím­mel. Mamája kezébe csim­paszkodó csöppség integetett rajta, a Szabadság téren sze- melgető. eszegető galambok­nak. Az igazi témája azon­ban az lehetett volna a fotó­nak — jószemű olvasók szerint —. hogy a város sze­retett madárkái a torzsáig lelegelték a szökőkút körüli kertecske tulipánjait. Bizo­nyítókul beküldte az erede­tiből kivágott képrészletet is. Némi bűntudattal utána­néztem a dolognak, és ta­pasztalataim megegyeznek az olvasóéval: a Szabadság tér szárnyas lakói valóban rá­kaptak a tulipánra. Élvezet­tel csipegetik a színes szir­mokat, de ha ez elfogy, de­rekasan hozzálátnak a virág szárához, majd a levelekhez is. Hogy melyiket szeretik jobban, azt nem sikerült megállapítanom. Maradjunk annyiban, hogy nem váloga­tósak — ha tulipánról van szó. Mert kínálna ez a te- recske más zöldet, például füvet is, ám ahhoz hozzá sem nyúlnak. Ez pedig ele­ven cáfolat arra. hogy pusz­tán tavaszi vitaminéhségük kielégítéséről van szó. Mi tehát a magyarázai ? Szerintem csakis az lehel, hogy a galamboknak jó „rá­látásuk” van a városra; a levegőből. vagy magaslati pihenőhelyei kiöl megfigyel­hetik, hogyan tapossuk le az ágyúsokat, tépkedjük a kö­zös kertek virágait, s meri létük múlik azon, jól tud­nak-e alkalmazkodni a mi életformánkhoz. egyszerűen leutánozták viselkedésünket. Hasonló kártevésről nem ér­kezett hír más nagyvárosok­ból. tehát ez is miskolci spe­cialitás! Mellesleg. nem mindig ra határoznánk el magunkat (kereplők alkalmazása, a fészkek leverése, netán mér­gezett tulipánok kiültetése), szálljunk magunkba, tart­sunk önvizsgálatot! Ha így teszünk, valószínűleg oda ju­tunk. hogy nincs erkölcsi alapunk az ítélkezésre. Mellesleg nem mindig mohóságtól, ártó szándéktól hajtva lebbennek a tulipán- torzsák közé a mi madara­ink. Tessék csak jól megli- gyelni a második képet! Igen, azt amelyiken a diva­tos iehér sapkát viselő ga­lambhölgy sétál elöl. 'olyan ártatlan képpel, mintha fo­galma sem lenne róla. mi­ben sántikál a begyét dom­borító. peckes úr, akit talán azzal indított útnak a közeli párkányon fészkelő hitvese, hogy ugorjon le a sarokra, és hozzon a gyex'ekeknek egy kis zöldet. Viszi is, csak né­mi késedelemmel. Ezt is tőlünk lesték el? (békés)

Next

/
Thumbnails
Contents