Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-23 / 94. szám
Emléklap a legjobbaknak Propagandistáink ♦ A megjutalmazottak egy csoportja (Kovács Attila felvétele) ünnepe Vlagyimir Iljics Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt a pártszékházban a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztésében kiemelkedő munkát végzett városi propagandisták számára rendeztek ünnepséget. A megjelenteket — rövid kultúrműsort követően — Pigay Imréné, a városi párt- bizottság munkatársa köszöntötte. majd Kovács László, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékezett és emlékeztetett a forradalmi munkásmozgalom vezéregyéniségére, az első győztes proletárforradalom vezetőjére, a munkásmozgalom nagy teoretikusára. A lenini eszmék nélkülözhetetlenek — hangsúlyozta —. az ezektől való eltérés mindig nagy veszélyeket hordoz magában. A marxizmus—leninizmus máig ható erejét, gyors terjedését bizonyítja a gyarmati rendszer gyorsuló felbomlása, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei, s szocialista építőmunkánk mind nagyobb eredményei. Az eszmék terjesztésében nagy szerepe van mindazoknak, akik ma itt ülnek, s a távollevő 1083 városi propagandistának is. Nekik is köszönhető, hogy mind többen teszik magukévá a marxizmus—leninizmus eszméit, s ezt a gyakorlatban is alkalmazzák. > Az ünnepi beszédet követően Kovács László 63 kiváló propagandistának — akik 25. 20, 15, illetve 10 esztendeje megszakítás nélkül végzik e fontos munkát — nyújtotta át a városi pártbizottság elismerő oklevelét és jutalmát. Közös éléstárunk Rakott és raktárak Ebben az évben 30 éves a megye legnagyobb éléstára. Kezdetben FÜSZÉRT volt a neve, még ma is sokan így emlegetik. Jelenleg Borsod-He- ves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnak hívják. Három évtizeddel ezelőtt még elegendő volt a Gömöri pályaudvarral szembeni, Állomás utcai raktár. Ma már hét fióktelepen, húsz raktárépület biztosítja, •hogy a napi cikkek a boltokba kerüljenek. A telephelyek szétszórtsága nem is jelentene különösebb gondot, hiszen minél közelebb vannak a kiskereskedelmi egységekhez, a szállítás annál gazdaságosabb. Sokkal inkább problémát jelent egyes raktárak áldatlan állapota, hiszen olyan helyiségekben kaptak „beszállásolást”. amelyek éveik számát tekintve harminctól 80 évesek, Természetesen a legkevesebb épült olyan céllal, hogy abban majd élelmiszereket és vegyi árut tárolnak. Viszonylag korszerűnek mondható az egri és a gyöngyösi, de már régen kinőtte a jelenlegi forgalmat. Azen- csi 1. számú telep a legújabb. ami megfelel a korszerű raktározás követelményeinek. Csillát/-raktárak Az elmúlt évben 226 ezer tonna árut értékesítettek. A forgalom növekedésével a raktározási gondok egyre nőnek. Az össz- áru 15 százalékát tárolják csillag-raktárakban. Főleg olyanokat, amelyek nem érzékenyek az időjárás viszontagságaira. Tamási Miklós igazgatóhelyettes a fejlesztési nehézségeket eképpen ecseteli: — Az új szabályozók szerint mindezt a vállalatnak kellene kigazdálkodnia. Az állóeszközvagy ónunk igen szegényes az öreg épületek miatt. Az alacsony haszonkulcs miatt, nyereségágon is szerény összeg képződik fejlesztésre. Ennek 40 —45 százalékát lecsapolják azok a fejlesztések, amit a hatóságok — a KÖJÁL, a tűzoltóság, a munkavédelmi szervek és a mi# Fogjuk, meg és... Ez a „hórukk-emberek” sorsa. (Kerényi felv.) nőség-ellenőrzési intézetek — előírnak. Ebben a tervciklusban a szociális létesítmények korszerűsítésére, a nehéz fizikai munkát kiváltó gépesítésre fordítjuk anyagi erőinket, s csak egy igen szerény összeg marad építkezésre. — Egy jelentésükben olvastam, hogy a múlt évben a 770 fizikai dolgozó közül 400 kilépett, s csaknem ennyi újat vettek fel. Ilérdui) pina — Az elvándorlás olykor már az áruellátást veszélyezteti. A kocsikísérők és a rakodók veszik leggyakrabban a vándorbotot a nem túl rózzsás munkakörülmények miatt. A vevőpartnerekkel egyeztetve, túraterv szerint történik a szállítás, s úgy kell ezt elképzelni, mint egy MÁV-menetrendet. A munkaidő nem mindig nyolc óra, több százezer forint értékű árut kell leadni, majd azzal a telephelyen elszámolni. Ennek az iszonyú nagy áru- mennyiségnek mindössze 20 —25 százalékát tudjuk konténereken és az úgynevezett rolly-kocsiban kiszállítani. Körülbelül 400-an még ma is a tonnák emberei, akik a kezükben, a hátukon hordják kocsiba be, és a kocsiból a boltba a szállítmányt. Ha mi korszerűsíteni is tudnánk a szállítást, rendkívül kevés üzletben vannak meg mindennek a jó fogadási feltételei. Az összes bérfejlesztési lehetőségünket e sújtó fluktuáció megakadályozására vetjük be. Vannak olyanok, akiket magatartási problémák miatt kell elküldeni, hiszen ebben a szakmában alapvető követelmény lenne a tiszta erkölcsi bizonyítvány. A munkaerő-utánpótlási nehézség arra kényszeríti a vállalatot, hogy önerőből szervezzen tanfolyamokat, mert külön nagykereskedelmi ismeretekkel nem vértezik fel a tanulókat az iskolában. De ez még mind kevés, s marad a gyorsan cserélődő munkásállomány, akiknek tulajdonképpen nagy áruismerettel rendelkező embereknek kellene lennie; akik diplomaták, a legközvetlenebb összekötők a kiskereskedőkkel. 4 bánatpénz — A Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak készített beszámolóban van még egy figyelemreméltó fejezet. Lényege, hogy a múlt évben a vállalat 339 ezer forintot kaszírozott be azoktól az ipari vállalatoktól, amelyek a megkötött szerződésnek 1977-ben késve tettek eleget. Fennáll-e annak veszélye, hogy ezek a vállalatok „megsértődnek”? — Természetesen igen, persze ez hosszú távon úgysem tartható. A szubjektívabb reakciók abban nyilvánulhatnak meg, hogy tariózkodóbbak, óvatosabbak a szerződéskötéskor. Egyébként intézményesen feszegetik ezt a témát, s mi is néhány éve kezdünk ennek érvényt szerezni. Az idén még több bánatpénzre számítunk. Bár sok gyártó tudja a vétlenséget igazolni, hiszen alig akad olyan termék, amihez ne kellene valamiféle importalapanyag. És ugye, a beszerzési nehézségek . . . Akadhat bizonyos belső szervezetlenség, amit természetesen egyik vállalat sem tálal ki. Van olyan partnerünk — például a Budapesti Festékgyár —, amely a kötbérezés után a legpontosabb szállító. Várhatóan az iparvállalatok magatartása változni fog: kevesebbre szerződnek majd, de azt garantálják. Ez az alapállás még mindig jobb, mint rózsásra festeni a jövőt, mert. ígéretekkel a vásárló semmire sem megy. (oláh) Tavaszköszöntő és csillaíítúra Diósgyőri természetjárók jubileuma Megalakulásának 50. évfordulója ünnepére készül a DVTK természetjáró szakosztálya. Már összeállt a kétnapos gazdag program. Május 5-én, délelőtt a Bánkúti Síklub házában nyílik meg az a nagyszabású kiállítás, mely a szakosztály félévszázados tevékenységét, fejlődését illusztrálja. A kiállítás megnyitását követően a szakosztály emlék-közgyűlést tart, majd a résztvevők emlékkoszorúkat helyeznek el a Bálványon lévő Petőfi Sándor kilátótornyon. Este tábortűzzel, műsorral egybekötve tartják a diósgyőri vasas természetjárók hagyományos tavaszköszöntő ünnepségét. Május 6-án, délelőtt az ország és a megye minden részéből érkező túrázók, küldöttségek köszöntik a jubilá- lókat. Ez a nap egyben a megyei szövetség által meghirdetett jubileumi jelvény- szerző túrasorozat harmadik túrája is: a megye sok száz természetjárója csillagtúra keretében közelíti meg a diósgyőriek ünnepségének színhelyét, Bánkutat. Az ünnepi műsorban közreműködnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei és a Diósgyőri Vasas Fúvós- és Szimfonikus Zenekar is. Várni Gondolom, nincs abban semmi rossz, ha ünnep előtt várunk, ha az „argó” csillaghullásként emlegeti az állami ünnepeket, ha természetesnek érezzük, hogy a munkában legjobbaknak ilyenkor „leesik” valami... Van olyan ismerősöm, aki nemcsak várja (reméli, szeretné), hanem már előre el is osztja (felbecsüli, tervezi, elvárja) az esedékes jutalmakat. Kimondom: várni nagyon jó, a várások háttere roppantul tisztességes. Az vár, aki tett valamit... Üzemeket, intézményeket járok most naponta. Hallom a rebesgetéseket arról, hogy ki lesz a kiváló dolgozó, ki és mennyi jutalmat kap, kinek jut kitüntetés. Ez a bújócskázós öröm, még mindig csak várás. Az ünnep természetes része. Egy, a Volánnál dolgozó ismerősöm magyarázza: esélyes lenne (ezt tudja) a kiváló címre, de „levették” a keretet, és így valószínű, hogy ő nem kapja meg. örül viszont, mert kiváló lett a brigád, és mert ő ehhez 250 ezer forint értékű újítást adott. Szövetkezetben dolgozó lakatos ismerősöm viszont már most teleszájjal békétlen, mert tudja, hogy ezúttal nem kap semmit. Egyszerűen arról van szó. hogy idén nem jut annyi, mint tavaly jutott. Ö nem vár, de elvárta volna... „Úgyis elveszem tőlük” — mondta dühében, és elmagyarázta, hogy az ő hite szerint mi járna neki. Tévedés ne essék: nem tett ő semmi különöset, de régi dolgozó, jó lakatos, tehát elvárhatta. hogy most újra ő legyen a soros kitüntetett, hogy ő következzék. A dühe még csak nem is abból való. hogy anyagi megváltás lett volna neki a 2000 forintos jutalom, nem szorul rá, ő se tagadja, hogy amikor lehet, maszekok hogy ehhez nemegyszer vállalati anyagot használ, hogy csak anyit ad magából a munkahelyének, amennyit műszál. Sajnos, ez a muszáj eddig elég is volt. Ahogyan az óra körbejár, ő olyan pontosan kapta meg a soron következő elismeréseket, amik igazából nem is kellettek neki, de most, hogy ez elmarad, elvárta volna. Elvárta volna, mert az jár. Jár? Most is megkapná, ha a gazdasági eredményeik olyanok lennének, mint tavaly, vagy tavalyelőtt voltak, ha nem fizettek volna kötbért az elmulasztott határidőért, ha nem fogyna a szükségesnél több anyag, ha ... Lakatos ismerősöm most békétlen ember, de egy pillanatig sem jut eszébe, hogy ez a kötbér rajta is múlott, hogy az az anyag nem mind oda került, ahol a papírok szerint van. hogy ugyanezt az évet lehetett volna szebben, hasznosabban, okosabban végigdolgozni, hogy egy kicsit rajta is múlott az osztás és jutalmazás lehetősége. Most elég messze vagyunk még az ünneptől ahhoz, hogy le merjem írni: lesznek csalódott emberek. Lesznek, akik a a korábbi rossz jutalomosztó gyakorlat miatt nem tudják, vagy nem akarják megérteni a nagyon egyszerű igazságot: több, csak többért járhat. Ők azok, akik nem várnak, hanem elvárnának, és féltem őket a saját csalódásaiktól. Még néhány nap és ünnep lesz. Az elvárásaiban" csalódott lakatos ismerősömnek írom hát, hogy még mielőtt igazán elkeseredne, tegyen egy becsületes számadást önmagával. Ne azt számolja, hogy máskor ki, mit kapott, hanem azt. hogy miért, mit adott ő ahhoz, hogy adni lehessen. Így talán rájön arra, hogy mi az. amivel adós maradt. Amit nemcsak várhatnánk, de el is várhatnának tőle. BARTHA GÁBOR és elvárni Színe és Tőlünk lesték el? „A téma már nem is az utcán hever, hanem saját lapjukban kínálja magát, mégsem veszik észre, nem nyúlnak érte” — dorgált meg bennünket egyik olvasónk. Hogy mi az. amit nem veszünk észre? Nos, a minap közöttünk egy fényképfelvételt ..Szia, madárkák!” címmel. Mamája kezébe csimpaszkodó csöppség integetett rajta, a Szabadság téren sze- melgető. eszegető galamboknak. Az igazi témája azonban az lehetett volna a fotónak — jószemű olvasók szerint —. hogy a város szeretett madárkái a torzsáig lelegelték a szökőkút körüli kertecske tulipánjait. Bizonyítókul beküldte az eredetiből kivágott képrészletet is. Némi bűntudattal utánanéztem a dolognak, és tapasztalataim megegyeznek az olvasóéval: a Szabadság tér szárnyas lakói valóban rákaptak a tulipánra. Élvezettel csipegetik a színes szirmokat, de ha ez elfogy, derekasan hozzálátnak a virág szárához, majd a levelekhez is. Hogy melyiket szeretik jobban, azt nem sikerült megállapítanom. Maradjunk annyiban, hogy nem válogatósak — ha tulipánról van szó. Mert kínálna ez a te- recske más zöldet, például füvet is, ám ahhoz hozzá sem nyúlnak. Ez pedig eleven cáfolat arra. hogy pusztán tavaszi vitaminéhségük kielégítéséről van szó. Mi tehát a magyarázai ? Szerintem csakis az lehel, hogy a galamboknak jó „rálátásuk” van a városra; a levegőből. vagy magaslati pihenőhelyei kiöl megfigyelhetik, hogyan tapossuk le az ágyúsokat, tépkedjük a közös kertek virágait, s meri létük múlik azon, jól tudnak-e alkalmazkodni a mi életformánkhoz. egyszerűen leutánozták viselkedésünket. Hasonló kártevésről nem érkezett hír más nagyvárosokból. tehát ez is miskolci specialitás! Mellesleg. nem mindig ra határoznánk el magunkat (kereplők alkalmazása, a fészkek leverése, netán mérgezett tulipánok kiültetése), szálljunk magunkba, tartsunk önvizsgálatot! Ha így teszünk, valószínűleg oda jutunk. hogy nincs erkölcsi alapunk az ítélkezésre. Mellesleg nem mindig mohóságtól, ártó szándéktól hajtva lebbennek a tulipán- torzsák közé a mi madaraink. Tessék csak jól megli- gyelni a második képet! Igen, azt amelyiken a divatos iehér sapkát viselő galambhölgy sétál elöl. 'olyan ártatlan képpel, mintha fogalma sem lenne róla. miben sántikál a begyét domborító. peckes úr, akit talán azzal indított útnak a közeli párkányon fészkelő hitvese, hogy ugorjon le a sarokra, és hozzon a gyex'ekeknek egy kis zöldet. Viszi is, csak némi késedelemmel. Ezt is tőlünk lesték el? (békés)
