Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-23 / 94. szám

Ide ember kell! — mondta a vezérigazgató A vezérigazgató nem a Fradi-szimpátia miatt öltö­zik zöldbe. Ez az erdészek színe. A falat számos kapi­tális trófea díszíti. Csermely László szívesen válaszolt kérdéseinkre, bár a beszél­getést gyakran megakasztot­ták a halaszthatatlanul fon­tos reggeli telefonok. Mi mindennel kell foglalkoznia egy ötezer embert foglal­koztató nagyüzem első em­berének?! — Irigylik-e a társvállalatok vezetői, hogy Csermely László, az ország talán legszebb, leg- vadregényesebb helyén fekvő erdőgazdaságát irányítja? — Akik turisztikai, eszté­tikai értékek alapján ítél­nek, azok irigykedhetnek. De azt a szakmabeliek tudják, hogy a vadregényes táj na­gyon is mostoha feltételeket kínál. Túlzás nélkül állítha­tom. hogy erdőgazdálkodási szempontból a Bükk és a Zempléni-hegység a legne­hezebb terep. A meredek hegyhátakon mindenfajta munka — erdőtelepítés,- -ne­velés. fakitermelés — renge­teg kézi munkát igényel. Embert pedig egyre nehe­zebb kapni. A megyében, a többi mezőgazdasági üzem­hez hasonlítva, itt a legala­csonyabb az átlagbér. Ta­valy egy ember átlagosan 37 725 forintot keresett itt. — A termelési mutatók nem arányos változása miatt egy- s/cr-kétszcr szemrehányással illették a gazdaságot . . . — Ha arra gondol, hogy a bérek valamivel jobban nőt­tek. mint amennyivel a gaz­dálkodás hatékonyságát jelző számok emelkedtek, akkor a hír igaz. de a szemrehányást jogtalannak tartom. Az év­ről évre növekvő eredmé­nyek egyre nagyobb erőfe­szítések árán születnek. A kedvezőtlen terepadottságo­kat +etézte a termelés szer­kezetének költség- és mun­kaigényesebb változása. Az­az: rosszabb minőségű fát nehezebb körülmények kö­zött termelünk ki. A perem­területekre szorultunk. — Pedig a gazdaság fakiter­melői évek óta rekorddöntő fadöntö rekordokat állítanak fel... — A fakitermelő géppark ebben a gazdaságban a leg­jobb. Lopatovszkiék, Lévaiék (Lévai László már nyugdíjba ment) kiemelkedő eredmé­nyeket produkáltak. Nehe­zíti dolgunkat az alkatrész- ellátás, s az a tény. hogy a KGST-n bélül nem gyárta­nak speciális erdőgazdasági közelitő gépet... Nagy nyu­gati gyárak csinálnak ilye­neket, de ezek számunkra megfizethetetlenek. Ráadá­sul. ha egy ilyen szuper fel- szereltségű fakombáin — amelyet sík vidékre tervez­tek — meglátná a mi mere­dek hegyeinket, nyomban elfelejtené a tudományát... A permetezést Sárospatak és Tolcsva környékén már heli­kopter végzi. De minden munkát nem lehet gépesíte­ni. Ide ember kell. — A gazdálkodás biztonsá­gát a természeti körülmények bizonytalansága rontja. Meny­nyiben van kiszolgáltatva az erdészet —, hogy nagy szava­kat használjunk — a termé­szeti csapásoknak? — A néhány évvel ezelőtti, nyomaiban még ma is lát­ható jégtörés 10 millió fo­rintnál is több kárt okozott. Az idei jeges ár valósággal megnyúzta az ártéri nyárfa­erdőket. Ezek kivédhetetlen események. Az viszont már korántsem szükségszerű, hogy néhány felelőtlen ki­ránduló felgyújtsa az erdőt. Két évvel ezelőtt 12 millió forint érték vált a tűz mar­talékává Borsodban. Ebből a gazdaságot 6 millió forint sújtotta. A fák tűzhalála pénzben, statisztikailag ki­mutatható ugyan, de a vesz­teség sokkal nagyobb ... — Milyen a viszony a Bükki Nemzeti Park és az erdőgaz­daság között? — Hatásvadásznak tűnik a kérdés ... Érdekeink azono­sak. Nekünk is szívügyünk a környezetvédelem, a ter­mészet értékeinek megóvása. A mi cégünknek, a humánus környezet megteremtése, megvédése elveinek deklará­lása mellett, vállalatszerű gazdálkodást kell folytat­nia ... Ha bennünket a nem­zeti park igazgatósága —va­lamilyen szempont alapján — korlátoz, akkor anyagilag kártalanítania is kell. Erre kevés példa volt... Vagy mi vagyunk nagyon természet­pártiak, vagy a pénz a ke­vés __ — Milyen kérdésre válaszol­na legszívesebben kérdés nél­kül? — Szolgáltató vállalat is vagyunk. Kötöttünk és kö­tünk olyan kooperációs szer­ződéseket. ■ amelyek közérde­ket szolgálnak Vállaltuk, hogy az ipartelepeket kör­nyezetet óvó. embert kímélő erdősávokkal látjuk el. Azt szeretnénk, ha a természet, az erdő házhoz jönne. Ezért ültettünk sok ezer fát Lenin- városban. s vesszük erdővel körül a cementgyárat. BRACKÖ ISTVÁN 1 Hatásosabb cím is kí­nálkozott. írhattuk vol­na, hogy az erdő, ro­mantika nélkül. Közöl­hettünk volna képeket szarvasbögésröl. Mond­hattuk volna, hogy na­pokig bújtuk a párás vadont. Állíthatnánk, hogy a természet oly­annyira tántoríthatatlan szerelmesei vagyunk, hogy utálunk minden kéményt és minden gép­kocsit ... A múlt héten a Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságban jártunk. Élményeinkből, tapasztalatainkból szüle­tett ez az összeállítás. Zöld ruhában a Ké­mezőn — A tavasz a kedvencem. Most pattannak a rügyek, nap mint nap más arcukat mutat­ják a bokrok, a fák. Ismerő­seim« mind. Az év minden sza. kában ugyanazok, és mégis ál­landóan mások ... Fél kettő múlt pár perc­cel. Jóval Miskolc felett, va­lahol a Szénégető-völgyben egy bükkrönkre telepedve, oldaltáskájából ebédel Fodor József kerületvezető erdész, aki a kékm^zői, villannyal, vízvezetékkel, telefonnal el­látott szolgálati lakásban él feleségével. — Augusztus 15-én lesz kilenc esztendeje, hogy ide költöztünk. Közvetlenül előt­te Ómassán laktunk. Zöld ruhája, csercsillagos kalapja, idő cserzette, arca, messzire néző, keskenyre hu­nyorított szeme a rá bízott több száz hektárnyi terület gondos gazdáját mutatja. — Az egykori Szentléleki Erdőhivatalnál kezdtem gya- kornokoskodni 1942-ben. Há­rom évig ingyen dolgoztam. Ez ma már hihetetlen ... Ké­sőbb Parasznyára kerültem, a mahócai rakodóra. A fel- szabadulás után a Bükk- íennsíkon kaptam munkát. A hajdani ingyenes gya­kornok most a répáshutai er­dészet egyik 530 hektáros kerületének „gazdája”. Visszakerül a bőr-oldaltás- kába a kenyérvég. Hátát a vén gyertyánnak támasztva, az erdő újjászüle.:esét, az ébredő, tiszta levegőt szip­pantó rügyrengeteget simo­gatja tekintetével az erdész. — Szeretem az erdőt. Nem is tudnék másutt élni, csak idekint, a fák között. Sze­rencsére így van ezzel a fe­leségem is. Harminc éve már, hogy erdei házakban éljük az erdészcsalád nem mindig könnyű és romantikus életét. Tapolca és Kisgyőr egyaránt öt kilométerre van tőiünk. Van telefonunk, és Jáwa motorommal hamar beérek, ha valamire szükség van. Mert itt bizony nem fél kiló kenyeret vásárol egy­szerre az ember, ha a bolt­ba kell menni ... Vége a maga szabta ebéd­időnek, fölteszj kalapját, ha­tára igazítja táskáját, és út­jára indul a kékmezői erdész. — Megnézem még a me­szeseket. nemsokára munká­hoz látnak a szénégetők is, mert nekikezdünk a bükk- gyérítésnek. Az egyik mun­kahely lenn van a völgyben, a másik a hegyoldalon. Esté­re mindig elfáradok. Jófajta fáradtság ez ... (sólymos) I >á<Iiban Az erdöértö emberek szerint sok bükki növény­ritkaság annak köszön­heti létét és védelmét, hogy a kirándulók tájé­kozatlanok, s fogalmuk sincs az unikumokról. Röpköd a forgács Lillafüredre is belopta ma­gát a tavasz, a Bükk öles fái a szél meg-megújuló rohama, ban hatalmasakat sóhajta­nak, suttognak. Ébred az er­dő. A meredek sziklák völgyé­ben messzire hallatszik a Styhl-fűrész éles sivítása. Az 5-ös busz végállomásától nem messze kicsiny üzem búvik meg az út mentén: a lillafüredi erdészet fafeldol­gozó üzeme. Inkább műhely — mond­hatnánk — e parányi helyi­ség, ahol egy esztendő alatt egymillió forintnyi értéket ál­# Egy szép fánál nincs szebb ... (Solymos László felvételei) lilának elő. Nem sok — le- gyinthetnénk. ha ez az ősz- szeg nem a „sok kicsi, sokra megy” alapon jönne össze. Mert az itt dolgozó — a szó szoros értelmében — íamű- vészek apró használati tár­gyakat készítenek. Mint a kés a vajba, úgy vág a bükkfába a faeszter­gán dolgozó munkás kése. Nyújtófa formálódik a gé­pen. Faforgácsok röppennek, a másoló gyalugépen lapát­nyél alakul az előbb még oly ormótlan fadarabból, megint másutt húsklopfoló készül. A pár négyzetméte­res ..csarnokban'1 minden gép. a gyalu, az eszterga, a fúró, a szalagfűrész más­más hangon muzsikál, zenél a fa is. szép .. Az üzem — távol a város zajától, füstös, poros levegő­jétől — éli mindennapjait. Fából fát csinál... I. S. A londina már csak emlék Ládi. A Koralóstető és a DI- GÉP-be vezető vastúvonai ha­tárolta területen magánkezde­ményezésre fűrészüzemet hoz­tak létre 1931-ben. Három év­vel később állami irányítás alá került, később 1970-ig a Ládi— Pálháza—Felnémet alkotta Észak-magyarországi Fűrészek irányítója volt. Az erdőgazda­sághoz csatolás egyben egy nagyarányú rekonstrukció kéz. detét jelentette. A Ládi fűrészüzem vezető­je, Karsai János: — A fejlesztés 70 millió forintba került. Az alapvető feladat á puha fenyőről a keményfa- (bükk, tölgy, gyertyán) feldolgozásra való átállás volt. Speciális rönk- hasítókat kellett beszerezni, hiszen az itteni, például a répáshutai bükkfa szerkeze­te, gesztfelépítése egészen más, mint mondjuk a zalaié. — A gazdálkodás egyik varázsszava az export... j- Ez a mi esetünkben is számottevő. Üzemünkben 356-an dolgoznak. Nekik és a kitűnő exportlehetőségek­nek köszönhetjük, hogy az elmúlt évben terveinket je­lentősen túlteljesítettük. Év­ről évre rendszeresen szállí­tunk nyers parkettlécet, frízt Svédországba, bútorlé­cet az NSZK-ba. fűrészárut Olaszországba és papírfát Ausztriába. így elértük, hogy a rekonstrukció utáni dollár­visszatérítési kötelezettsé­günket a kiszabott határidő előtt két évvel teljesítettük! A ládi fűrészüzem jól gaz­dálkodik a bükki erdők fa­anyagával. Két műszakban dolgoznak, munkaerő-hiány nincs. Zömében miskolciak munkahelye az üzem, de szép számmal akadnak bükk­szentkeresztiek. bükkszent- lászlóiak is. Alkalmanként, és csak kisegítő eszközként használják az ősi londinát, eltűnt a rönktéri pályakocsi, száműzték a nehéz fizikai munkát. Nysa mikrobusz és 211-es panorámás Ikarusz szállítja a távolról bejárókat. Folya­matos szakmai továbbképző tanfolyamokat tartanak, és nemrég adták át a korszerű­sített hideg-melegvizes für­dőt. Van étkezdéjük, és szé­pen berendezett munkásszál­lóval is büszkélkedhetnek. Évente 25 millió forint ér­téket termeltek most a haj­dani magánfűrész területén a ládiak... S. L. „A környezetet ne a füstölő boksáktól, ne a motorfűrészektől féltsük, hanem a Szinvában, Ga. radnában kocsit mosó, gallyat tördelő vandá­loktól ... (Egy bakan­csos turista évülhetetlen bölcsessége.) „Néha a görbe út a legjobb!" — állítja a diósgyőri turisták 1950- ben kiadott túrakönyve. Ez a fenyő nem akármilyen fenyő. Szél az ágát nem him­bálja. nem vet el, s nem növeszt tűlevelet, madár sem lakja. Ez a fenyő köböl van, kőből való. Igazi fenyők között áll, hajlik, örökké mozdíthatatlan mozdulással. Az erdő mun­kásainak, mártírjainak emelték. A Bükkben, Kurtabérc kör­nyékén magasodik. A talapzaton friss virág virít. Akiknek az emlékére állították, azok nemcsak az erdőből, hanem az erdőért is éltek. Hűségüket, bátorságukat hirdeti a kőfenyő, fegyelmeztetve arra, hogy a látványnak szép táj nem adja ingyen a kenyeret, s utalva arra, hogy a békésnek hitt természetnek is lehetnek hősi halottat. Hirdesse hírüket ez a köböl rakott fenyő is; emléküket őrizze az emlékezet! Aki nevén nevezi a fát, akinek a kéküstökü csormolya, vag» az este illatozó holdviola nem gyom, aki az elejtett vaddiszn nem testsú­lya, hanem agyara alap­ján becsüli; az nehe­zen barátkozik, az nem ejti könnyedén a szót, ha a Bükkröl van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents