Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-22 / 45. szám
Csinnadratta nélkül Atlétikáról, másképpen Régi igazság — szentencia is —, hogy, akinek nem inge, az ne vegye magára. Leszögezzük: nem vesszük magunkra, de nem mehetünk el szó nélkül az Atlétika című szaklap februári számának néhány megállapítása mellett. A Magyar Atlétikai Szövetség sajtófigyelő szolgálata a Népsportot, a Magyar Rádiót és a Népszabadságot emeli ki, mint olyan fórumokat, amelyek kellően foglalkoztak atlétikai kérdésekkel. A Déli Hírlap 1978-ban^valamennyi atlétikai eseményről beszámolt — a megyei kategóriába tartozók közül egyedül, a helyszínről tudósított az országos atlétikai bajnokságról (!) —, négyrészes sorozatban ismertette Miskolc város atlétikai életét, elemezte a miskolci szakosztályok munkáját, bírált, de néhány javaslattal is élt. Ennyit erről... Aminek viszont feltétlen örülünk, az az, hogy a szaklap a MASZ különböző kimutatásait az olvasók rendelkezésére bocsátotta. És mivel az Atlétika csak kevesekhez jut el, szükségesnek tartjuk, hogy az adatok között tallózva, a népesebb olvasótáborhoz eljuttassunk olyan — kevésbé közismert — tényeket, amelyek ismerete újabb híveket szerezhet a miskolci atlétikai életnek, az atlétikának mint alapsportágnak. Kezdjük talán a kevésbé látványosabb adatokkal! Borsod megyében a legmagasabb az elnökségi létszám, szám szerint 13. A megyék között a 8 szakedzővel is az első helyen állunk, és a 88 edzőt sem előzi meg egyetlen megye sem. Miskolcot két kiemelt szakosztály szempontjából érdemes nagyító alá venni. Az „A”-ka- tegóriás DVTK és a „C”-ka- tegóriás MVSC a mérvadó. A DVTK 19 edzővel dolgozik (ennél több a BHSE és a Csepel szakosztályának van), a szakosztály költség- vetése 1 millió 500 ezer forint (ennél több van a BHSE-nek, a Csepelnek, az Újpesti Dózsának és a Bp. Vasasnak). A 172 minősített sportolónál többel viszont csak a BHSE büszkélkedhet (a felnőtt I—III. o., az ifjúsági arany, ezüst, bronz tartozik ide). A Csepel mögött a DVTK szerzett legtöbb pontot az EB-n, illetve az IBV-n. Többször írtunk arról, hogy a diósgyőriek a bajnoki pontszámot tekintve másodikok, a minősítési pontokat tekintve a harmadikok a magyar élmezőnyben (hogy a MASZ ezt ösz- szeadta, az az ő dolga — egyébként így is a harmadik helyen áll a DVTK). Ami a szakosztályi edzőkeL | illeti, a MASZ ebben az évben — első ízben — bővített rangsort készített. Lemérték, hogy egy-egy edző saját szakosztályában hány eredményes versenyzőt tudott felkészíteni a magasabb minősítési szint megszerzésére, illetve az eredményes nemzetközi szereplésre. Ennek megfelelően az értékelés tényezői: a magasabb minősítési pontok és a nemzetközi szereplésre adott többletpontok (EB, IBV). Fazekas Miklós ebben a rangsorban a második helyen áll 275 pontjával, de az élmezőnyben van Tamás Zoltán is (130). Bánhídi Béla, Raáb Tibor (97—97 pont) sincs túlzottan leszakadva. A jók között illik említeni még Farkas Ferencet, 82 pontjával. Jó az utánpótlás-nevelés is: a sportiskolái szakosztályok tavalyi értékelésében a Bp. Honvéd és a Salgótarjáni TC mögött 3. a DVTK 321 ponttal, kiváló minősítéssel (a 321 pont összetevői: ellenőrző verseny 140, serdülő „B” 41, serdülő „A” 70, százalékos 70 pont). A „C”-kategóriás MVSC a MASZ összesített rangsorában ebben az évben a 31. lett (1975-ben a 73., 76-ban 60., 77-ben 39. volt). Csak az SZVSE előzte meg. Két válogatott kerettagja volt az utánpótlás, illetve az ifjak között. Az említett edzői rangsorban pedig Kispál Já- nosné 93 pontjával igen előkelő helyen áll. D. TÓTH BÉLA Kosárlabda NB II Vereséggel mutatkozott be a MEAFC * + Vasárnap, 18-án készült ez a felvétel Bánkúton, a 3-as sípálya aljában. Tegnap arról kaptunk hírt, hogy még mindig van'— igaz, eléggé összetömörült — hó két pályán. Kérdés: mennyit romlik a minősége a következő hét végéig? Ma ismét nemzetközit játszanak Honvéd Papp J. SE — FK Palics 4:1 (0:1) A szurkoló meglehetős dilemmában volt. Először azon törte a fejét, „hová is tegye” az FK Palicsot. Tavaly azi hallotta, hogy a Palics — otthon — 3:2-re verte a DVTK-t. Ebből arra következtetett, hogy ez egy NB I-es csapat. Fogta tehát magát, és kiment a tegnap délutáni mérkőzésre, amikor a DVTK vendégeiként itt tartózkodó jugoszláv labdarúgók a Honvéd Papp J. SE NB Il-es csapatával találkoztak. Itt azt hallotta, hogy a Palics C-ligás, azaz harmadosztályú együttes. El is hitte volna, ha nem lát egy keményen, időnként jól is futballozó csapatot, amelyik az első félidő végén 1:0-ra vezet. Aztán mégiscsak elhitte, mert az elfáradó jugo- szlávok ellen a Honvéd az utolsó 12 percben (!) négy gólt ért el. (Ma egyébként már nem lesz ilyen gondja szurkolónknak, hiszen az biztos, hogy a csehszlovák Ho- monna II. osztályú — akik ellen a Honvéd Papp J. SE 14.30-kor a népkerti pályán játszik újabb nemzetközi mérkőzést.) A Honvéd Papp J. SE a tegnapi mérkőzésen a következőket szerepeltette: Szögedi (Mező) — Kemenczei (Bakos), Szilágyi, Farkas, Fodor (Konrád) — Gregor, Osváth, petrovics — Tokár, Mohácsi, Szép (Répási). A „Vörös Csillag” pályán, Diósgyőrben, jobbára sár-, pontosabban salak-, latyakdagasztás folyt tegnap délután. Jórészt ez volt az oka annak, hogy az első félóráról nem tudtunk szinte semmit sem feljegyezni — bár ehhez némi köze a vendégcsapatnak is volt. Merthogy keményen védekezett, s időnként még mezőnyfölényt is tudott teremteni. Az első játékrész utolsó negyedórájában azután élénkült a játék, s a vezetést a vendegek szerezték meg. A 32. percben megingott a hazai védelem, s a vendégek középcsatára két védőn túljutva lőtt közelről a hálóba, 0:1. Az ellentámadás szabadrúgással végződött, amit Petrovics jól lőtt meg, de a jugoszláv kapus a léc fölé ütötte. A szöglet helyzetet eredményezett a Palics kapuja előtt, de azt többen is elhibázták. Majd ha elfáradnak — volt az általános vélemény —, s nem is gondoltuk ekkor, mennyire rászólnak a nagyon hajtó Palics kritikus szemlélői, a 23. percben zajlott le az első igazi tűzijáték — a II. félidőben —, de ez még nem hozott eredményt. Egy perc múlva Mohácsi a kapu torkából emelte fölé a már gólba tartó (!) labdát. Tizenkét perc volt hátra, amikor Gregor éles beadása a kapusról lepattant, s Tokár közelről kiegyenlített (1:1). Két perc múlva Tokártól indult az akció, s Bakos közreműködésével jutott a labda a nagyszerűen kiugró Répási elé, aki elegánsan elgurított a jugoszláv portás mellett — a hálóba (2:1). Üjabb két perc, és ismét zörgött a háló. A 37. percben Tokár ívelt pontosan a jó ütemben felugró Mohácsi fejére, aki a jobb alsóba „bólintott” . . . (3:1). Na, ennyi volt „betervezve”, jegyezte meg mellettem a szakosztály vezetője, Dzurkó Ernő (akiről most is szeretnénk elmondani, hogy sokat segít szerkesztőségünknek, mind a hírverésben, mind a távoli mérkőzésekről szóló beszámolói: közlésében). Arra már ő sem számított, hogy 12 perc alatt négy is sikerülhet. A „tréfát” Mohácsi követte el, amikor a 43. percben belőtte a negyediket is (4:1). A vendégek a végere nagyc:.i elfáradtak — jelzi ezt a Gondu játékvezető által adott két sárga lap is —, s a Honvéd győzelme így, s ilyen arányban is megérdemelt. A Honvéd Papp J. SE tehát ma ismét nemzetközi találkozót játszik — mint előbb már jeleztük —, fél 3-kor a Népkert- ben — a DVTK Il-t 5:0-ra verő Homonna ellen. A Palics egyébként szombaton ismét pályára lép Diósgyőrben, s a DVTK vegyes csapata lesz az ellenfél. (h. k.) Sokan voltak kíváncsiak tegnap a MEAFC NB Il-es férfi kosárlabdacsapatának hazai bemutatkozására az 1979. évi bajnokságban. Az egyetemisták a Fazekas utcai általános iskola tornatermében a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola együttesét fogadták. A tavalyi csapatból — sajnos — kivált a két center, Lestár és Busák, így a vendégek voltak magassági, fölényben. Eperjessy Gyula edző a következő ötöst küldte a pályára: petrucsik 17, Tóth 11, Suba 4 (ő játszott centert). Fodor 33 (!), Lórin ez 13. Csere: Ágoston. — Palicz, Juhász 1. Belley—Pázsitka sípjelére jól is kezdett a hazai csapat, a 3. perc elejére elhúztak 5:0-ra. Ezután Petrucsik percei következtek : remekül tört be, irányított, és kosarakat is dobott. Fodor következett utána, és távoli kosaraival sikerült az előnyt növelni. A félidő közepétől azonban rendre kimaradtak, a tempók, sokasodtak az eladott, illetve a meg nem játszott labdák, így a vártnál szorosabb eredménnyel, 41:29-cel fordiilhat- tak. A második félidő első két perce a főiskolásoké volt. Amíg az első félidőben semmi sem jött be beállásunknak, addig közvetlenül a kezdés után ötször talált a gyűrűbe. Kipontozódásáig majdnem húsz (!) pontot dobott. A hatodik perc végén már egyenlíteni tudtak a rengeteg hibával játszó egyetemisták el- tan (49:49), majd a vezetést is megszerezték: 51:53. Ettől kezdve felváltva estek a kosarak. A MEAFC két játékosra „szűkült”: Petrucsik és Fodor mellé nem tudtak felnőni a többiek (az viszont más kérdés, hogy az utolsó percben ők is hibáztak, nem is keveset). Az utolsó perc kezdetén 78:79-re alakult az állás, majd így fejeződött be: 79:79, 79:81, 79:82. Ez utóbbi egyúttal a végeredmény is. Röplabda iVB I TFSE—MVSC 3:0 (11,11,3) A Testnevelési Főiskola kérésére előrehozták a női •öplabda NB I. péntekre kiA hazaiak közül csak az említett két játékost lehet dicsérni. A két miskolci (!) játékvezető rendkívül korrekten fújt. } írt MVSC—TFSE találkozóA végeredmény tehát: meafc .• ját. Annak ellenére, hogy —Nyíregyházi TK 79:82 (41:29). 5 (d. tóth) I hétköznap volt, mintegy száz néző gyűlt össze az MVSCSakk-sarok A XIX, sz. feladvány megfejtése .Jó néhány olvasónk a megfejtés mellett észrevételeit is közli. Ezeknek ritkán tudunk helyet adni, most azonban mégis megtesszük. Ugyanis ennyi kedves, meleg hangú, elismerő mondatot eddig még nem olvastunk. Volt aki a feladvány színvonalát emelte ki, mások a szellemességét. Talán Kalafusz Zoltán mondatával összegezhetjük olvasóink véleményét: „Kitűnő feladvány, remek szórakozás!” A megoldás — a sötét kényszerlépései miatt — nem volt túlságosan nehéz akkor, ha a világos kulcslépésére, a Val-re rájöttek. Innen három változat lehetséges, három változat vezet el a mattig. Val, c3, 2. Va2 -b c4; —J—, c5 ; 4. Va8 matt. Val d3; 2. Vc3, e3; ; 3. ed:, e2; V c4: matt. A B változat egyik alfaja a 3. lépéstől jön létre, addig azonos. 3. ed:, e4, 4. de: és matt. O 1. Val, e3, 2. Vhl -f, e4, 3. VhS -K «5» 4. V#7 matt. pálya tornatermében, hogy megnézze a mérkőzést. Az első játszmában már látszott, hogy jobbak a főiskolások. Pedig — Molnár révén — magasabb leütővei a hazaiak rendelkeztek. Meg is szerezték az első három pontot, sőt l0:6-ra is vezettek. Ezzel azonban előtték a puskaporukat, és a játszma végéig csak statisztáltak. Egyedül Szabóné játékát lehet kiemelni. A második játszmában kiegyenlítettebb küzdelem folyt a pályán — de jó játék nem alakult ki. Mindkét csapatnak meg kellett harcolnia egy-egy pont eléréséért. Az MVSC küzdőszelleme dicsérhető, és talán Szlovák emelkedett egy árnyalattal a többiek fölé. A harmadik játszmában teljesen visszaesett ,a hazai csapat, ekkor nem volt egyenrangú ellenfele a budapestieknek. Csak néhány labdamenet mutatta, hogy azért a látottaknál több van a miskolci gárdában. A mérkőzés jegyzőkönyve: MVSC—TFSE 0:3 (—11, —11, —3). Vezette: Juhász—Gallai. MVSC: Szabóné, Szlovák, Perecsi, Puszta. Molnár. Laib. Csere: Páz- mándi, Fejes, Urbánné. Edző: Homola György. Reménysugár rák betegeknek Az interferon — a sejtben keletkező fehérje —, amelynek sokáig csupán vírusgátló tulajdonságait ismerték, talán felhasználható lesz rákbetegségek kezelésére is. A daganatsejtek tenyészeteivel végzett biológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy az interferon gátolja e sejtek növekedését. Ha ugyanis rákos daganatokban szenvedő állatokba injekciózták, daganataik növekedése lelassult. Ha az állatoknak röviddel a daganatsejtek átvitele előtt adnak interferont, akkor ezzel a sejtek elburjánzása megakadályozható. Az interferon tehát gátolja a tumorsejtek növekedését, egyelőre még ismeretlen módon. E kísérleti eredmények alapján rákbeteg embereken is kipróbálták az interferon hatását. Az első klinikai vizsgálatokat a stockholmi Karolinska kórházban végezték. Ritka csontdaganatban szenvedő betegeket kezeltek interferonnal. Az ilyen bete- . gek 80 százalékának — a műtét (többnyire a beteg végtag amputációjának) ellenére — a tüdejében egy éven belül áttétek fejlődnek ki, amelyek rövidesen halált okoznak. Stockholmban 25 ilyen beteget kezeltek a műtét után másfél esztendeig interferonnal; 60 százalékban még két év múlva sem voltak áttétek. A kezelésnek mellékhatása nem volt. Akiket Marlene Dietrich szeretett Egyik fényképén Joseph von Stern- berggel, aki felfedezte és a Kék angyal „bolond Lolájával” világsztárrá tette, a másikon barátjával, Chaplinnel, aztán Remarque, alatta Hemingway és a másik oldalon Jean Gabin társaságában látható a hagyományos Marlene- mosollyal. Ezek a képek illusztrálják (több más felvétellel együtt) annak a csodálatos életnek epizódjait, amelyek a 77. évét betöltött Marlene Dietrich önéletrajzában foglalnak helyet. A nyugatnémet Stern Magazin kezdte meg most ennek a memoárnak a közlését és elöljáróban mintegy „ízelítőül” mutatja az előbb ismertetett képeket, a művésznő egyes korszakait jellemző mondatokkal. A németországi időszak tulajdonképpen rövid, hiszen 1930-ban lett világsiker a Kék angyal, és Marlene 1933-ban, Hitler uralomra jutásakor, már *el is hagyta Berlint, ahol egy rendőrtiszt, majd annak halála után egy hivatásos katonatiszt gyermekeként nevelkedett fel. Mindkettőt elvesztette 1911 és 1916 között. Önéletrajzában a valódi és a mostohaapa alakja szinte összemosódik. A nagy korszak tehát tulajdonképpen Amerikában kezdődött, ahol a háború kitörésekor front- szolgálatra jelentkezett és látható is a Stern fényképén egyenruhás „amik” között ő maga is, hasonló öltözékben. „Amerika befogadott, amikor Hitler Németországát otthagytam, tudtam, nemcsak elfogadni kell valamit, de adni is kell érte” — indokolja frontszolgálatát emlékiratában. Még egy kép jellegzetes: a 30-as években ő tette népszerűvé a nőket nadrágban, és egy ilyen képen is látható. És aztán felvonulnak a férfiak, akik jelentős szerepet játszottak életében: nem is megvetendő gárda. Alig ér véget a háború, Jean Gabin partnere egy filmben és egy ideig az életben is. „Szerettem. Jó volt és megértő, ahogy minden nő óhajtaná. Csak később vesztettem el. Amikor visszajött, én hagytam el, azaz nem is: ő hagyott el engem” — írja erről a korszakáról, hogy aztán Hemingway - korszakát úgy jellemezze: „szerelmünk határtalan volt”. Végül Remarque, — a „Nyugaton a helyzet változatlan” világhírűvé lett regény írója, akinek „A Diadalív árnyékában” című másik regénye is jól ismert nálunk —, akit — mint írja — „követtem, mii* ^lyfc megismertem, még csak azt se kérdeztem, hová”. Maga Remarque „A Diadalív árnyékában” című regényében pedig arról beszél, hogy „Marlene hideg, világos arcába mindent bele lehetett álmodni, olyan volt, mint egy szép, üres ház, amely lehetett palota, vagy egy utcalány barlangja is, attól függött, mit érzett valaki vele kapcsolatban.” Mi utoljára a „A vád tanúja” című filmből emlékszünk rá, és nem is tudjuk elfelejteni alakítását: teljes életet élt a politikai közéletben és a magánéletben egyaránt. (MÁTÉ IVAN) Viszontlátásra Boney M! * Hatalmas érdeklődést váltott ki a Boney M együttes decemberi moszkvai vendégszereplése. A napi két koncert ellenére a rajongók töredéke részesült abban a szerencsében, hogy kedvenc együttesét láthatta.- Az együttes Moszkvában legjobb dalait adta elő. A Melogyija szovjet hanglemezcég kiadja legnépszerűbb számaikat, a Szovjetunió központi televíziója pedig „A Boney M Moszkvában” címmel filmet készített róluk. Az együttes tagjai az újságíróknak adott nyilatkozataikban kiemelték, milyen szeretettel fogadta őket a moszkvai közönség, milyen nagy élményt jelentett számukra első szovjetunióbeli útjuk. Az együttes vezetője elmondotta, hogy szeretne visszatérni az olimpiai játékok idején Moszkvába..,