Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-22 / 45. szám
/ a miskolciaké a szó Gondolatok egy síró asszony ürügyén A cscnffctcsre ajtót nyitottam, s egy, a könnyeivel küszködő asszony állt előttem. A labkerért jött, a MIK-től. „Valószínű, hogy utoljára, mert én ezt tovább nem csinálom” — mondta, miután érdeklődtem, mi a baj, miért sir? ..Az emberekből alig lehet kivasalni a lakbért, némelyik úgy tesz, mintha borravalót nyomna a markomba ... Meg gorombáskodnak ... Itt, a maguk szomszédjában, a másik házban a szó szoros értelmében megfenyegettek és kizavartak a lakásból. Hát mondja, mit tegyek?!” Nem tudtam tanácsot adni. Sem akkor, sem most, amikor papírra vetem c néhány sort: nem tudtam és nem tudom, mi a teendő. Mindössze annyit tehetek, hogy együtt érzek ezzel a munkáját végző, kötelességét teljesíteni akaró, de nem tudó asszonnyal. Csakhogy az én együttérzésem mit sem változtat a dolgon. Hatósági ügykör — mondanám — mondanánk! —, ha közben, míg a történteken morfondírozom, eszembe nem jutna ismét a már szinte unalomig hallott, közhelyszerű három szó: állampolgári jogok és kötelességek. Hogy micsoda az egyik, meg a másik, azt már az általános iskolás is tudja. Hát hogyne tudná a felnőtt! No, én azért ebben nem vagyok egészen biztos... Sok-sok példa mond ellent. Csak a legapróbbak és legismertebbek közül néhányat. Százszor, ezerszer hallottam, olvastam, hogy „.Erre és erre a vonalra buszt kérünk, mert..„Tegyék arrébb a villamosmegállót, mert...” A „mert” mindig azt jelenti: így kívánja a dolgozók érdeke. Nem vitatom. A szép és igazságos viszont az volna, ha arról is hallanánk olvasnánk, hogy: lefüleltük a bliccelőt — jegy nélkül utazót —, elkaptuk a tettest, aki az ülés műbőr huzatát felvagdalta, füíön csíptük a tolvajt, aki a vonaton a villanyégőket kicsavarta. Hogy miért tettük? A dolgozók érdeke így kívánta. Hiszen a bliccelő a dolgozók terhére akart potyázni, a műbőrt vagdosó sem a magáét rongálta, s a vasút se „külföldi csomagban” kapta a vlllanyégőkct. Jóllehet, nem nagy értékek, de sok kicsi sokra megy. Képzeljük el, ha a város valamennyi dolgozója kizavarná a lakbérbeszedőt!... S most tulajdonképpen visszakanyarodtam a kiindulóponthoz. Történetesen ismerem a szomszéd házban élő családot, amely állampolgári jogaira hivatkozva jutott lakáshoz — s hogy miként, azt megmondhatná az I. kerületi Hivatal, amely jól ismeri a témát! —, éppen ezért kérdezheti bárki: aki így ismeri a jogát, van-e joga nem tudni a kötelességéről? Sajnos, éppen arról van szó. hogy — a tapasztalatok szerint — a jogot ismerők, de a kötelességnek fittyet hányok között találjuk azokat, akik bliccelnek, csalnak, lopnak, rombolnak. A kötelességtudó állampolgár még a jogaira is kevesebbszer hivatkozik. Pedig neki van több joga — a jogra! Mint például annak az önérzetében megsértett bérbeszedö asszonynak, akinek arra se adatott jog. hogy kötelességét háborítatlanul teljesíthesse és eközben emberséges bánásmódban részesüljön egy másik állampolgár által. Hát milyen állampolgár az ilyen?! Emlékezetes vásárlás Olvastam a lapokban, hogy a kereskedelem a szezon végi vásár ideje alatt minden eddiginél nagyobb rekordforgalmat bonyolított le. Való igaz, hogy az üzletekben, boltokban dolgozók színe-java ilyenkor glóriát érdemelne a feje fölé. Jómagam — igaz, hogy a vásár második hetében, —, kerestem egy cipőt, ami nem volt a polcon a kívánt méretben. Megszólítottam egy fiatal eladónőt, hogy nem volna-e a raktárban ebből a fazonból a férjemnek szánt 42-es méret. Térült-fordult, s már hozta is. Persze, biztosra • akartam menni, hiszen a számozásban is van némi eltérés, s szerettem volna, ha a férjem megpróbálja. Az eladó a legkészségesebben vállalta. hogy elteszi, s közölté; ettől eddig ebédidőm lesz, s ha akkor jönnénk, egy másik kollégája szívesen áll rendelkezésünkre. Nézelődés közben megtetszett egy nem leértékelt, és akkor érkezett női cipő, ami színben teljesen egyezett a csauszínű fér- ficipővel. No, persze ez csak tetszett, de nem volt rá anyagi fedezetem. Délután újból jelentkeztünk, s megvettük a férficipőt. Közben ezzel a jó kereskedői szellemmel megáldott fiatal hölgy — nem is kérdezve a lábam méretét — hozta az előbb megcsodált női cipőt. Nem ragaszkodott hozzá, hogy megvegyem, de annál kedvesebben kapacitált arra, hogy próbáljam fel. éppen jó volt. Mi tagadás, nagyon sajnáltam otthagyni. Mindez, a számomra emlékezetes vásárlás a Sajó cipőboltban zajlott le. Sajnos, nem tudom az eladónő nevét, de az ilyenek, s a hozzá hasonlók érdemlik ki a vásárlók elismerését. Anti— pedagógia Fiatal házaspár egyéves és hároméves forma kisfiúval utazik. A nagyobbik sehogysem leli a helyét. Fészkelő- dik, le-fel ugrál az ülésről. Hirtelen rászól az apa: — Maradj nyugodtan, mert megveretlek Gergővel! A kicsi érti a fenyegetést, emeli kezét a bátyjára. Elhűlve nézem a jelenetet. A nagyobbik fiú éppen csak kiheverhette a testvér-érkezés megpróbáltatásait, hogy nem egyetlen, hogy meg kell osztania a szülők szeretet ét, s most éppen azzal az emberkével fenyegetik, aki kis életében idáig is a legtöbb keserűséget okozta. A szülők még megnehezítik a nagyobb fiú dolgát. S nem gondolnak rá, hogy így elöbb- utóbb megutálják egymást a testvérek ... Á. L. Kaszinecz János, Miskolc, Fel- sösor 464. sz.: Javaslatával a Miskolci Köz- tisztasági Vállalathoz fordulunk. Levelét válaszukkal együtt, köböljük. „ • . Bud Antalné, Miskolc, Pozsonyi u. 66. sz.: örülünk, hogy sikerült segítenünk. Reméljük, porszívójának új gégecsöve kitünően bevált. Papp József, Mezőkövesd, Hór- köz 17. sz.: Panaszát a BM Borsod megyei Rendőr-főkapitánysághoz továbbítjuk. Az orvosi látlelet megtagadásával kapcsolatosan a megyei tanács egészségügyi osztályának intézkedését kérjük. T. Z.-né Miskolc A Pálma utca viszi a „pálmát” Az utóbbi napokban a város legkülönbözőbb területeiről telefonáltak olvasóink, panaszkodva a hihetetlenül nagy sár miatt. A Tömörkényi utcából, a Besenyői útról, a Béke-szálló területéről, az Ernye bán utcából kaptunk hívást ilyen panaszok miatt. A Pálma utcából egész tekercs fotót is küldtek. bizonyítván: bokán felül kell dagasztani a sarat az ott- lakóknak. A ..pálmát” nyilván ők nyerik el. hiszen — mint e felvétel is tanúsítja — valóban be kell öltöznie annak, aki át akar kelni a 20—25 centiméter mély sárrétegen. S hasonló a sorsa a szomszédos Márton bíró utcának és Páfrány utcának is. Mindhárom utcában felbontották az úttestet még októberben, szennyvízcsatornát fektettek le, majd ismét betemették az árkokat. A laza talajon olykor-olykor csak a fagy segít. A három utca lakóinak ígérik az illetékesek: rövidesen salakborítást terítenek a megbolygatott úttestekre. Ideiglenes megoldás lesz addig, míg korszerű utat alakítanak ki. Am nem csillapszik az aggodalom a lakók körében: vajon így köszöni rájuk majd a tavasz...? (T. 1. felvétele) Tavaszig megköt... ... mármint az a cemen-por, amely november óta ismét tetemesebb mennyiségben hull a cementgyár környékére. B. Gy. olvasónk tart tőle: mire kapálgatni kezdhetik a kis kertjüket, maguk is cementbe ágyazottak lesznek. Kéri: környezetvédelmi szakembereink .figyeljenek fel rá, hogy az utóbbi időben ismét cementportól fehérük a házak teteje Hejö- csaban. Jó az Ételbár Délutáni eszegetés ürügyén bevetettem magam az Ételbárba. Hollétéről közelebbit fölösleges írnom, tudtommal csak az az egy van Miskolcon, amelyik a Muskátli her- vadása után nyílt. Tisztaság, rend, választék: jeles. ízletes különlegességek, a szemünk előtt sütik, alkotják a kedves, egyenruhás lányok. Az árak elviselhetők, sőt mondhatom, olcsón étkezhet a betérő. Dohányzás TILOS! Nem mellőzését kérik! Első látásra olyan a színvonal, hogy teljes biztonsággal remélhető a volt törzsrészegek sikeres távolmaradása. Hasonlít pesti rokonához, csak ott körben ülnek a vendégek a „tűzhely” körül, itt pedig hosszában előtte. A kóla hideg, a szervírozás elegáns. (Ha ez II. osztályú, akkor a közelíhúltban említett vasúti kocsi büféje kb. a 26. osztályba tartozik.) Gondolom, pesti mintára követték el az egyetlen, említésre sem nagyon méltó ba- kicskát. Ráírták az étlapokra, és a bejárati ajtókra a „Grill internacional” szövegű ostobaságot. Nemzeti ételről hallottam már. Nemzetközi viszont akkor sem lesz egy nemzeti étel. ha azt egy külföldi eszi idegenben. Pontosítva: ha a gombás pizzát (ami valószínű olasz) eszi eav belga Magyarországon, attól sem az étel. sem fogyasztója. sem az ország, még kevésbé a vendéglő, ahol eszi. nem lesz nemzetközi. Annak bizonyításául, hogy nem akadékoskodni akarok, és a jól indult Ételbár színvonalát nem a feliratokból kívánom megítélni, még további javaslatokat is adok! írják ki azt is, hogy „super”, de lehet „Schupper” is! Akárhová kiírható. Azután: elit-elite-ellithe”, és azt feltétlenül. hogy „Grand Caffe”. A közkedvelt „Damen” és „Herren” jól kiegészíthető a „boody” felirattal. Teljesen mindegy ugyanis, hogy mit írunk ki idegenül, a lényeg az, amit közölni akarunk vele. A „Grill internacional” felirattal semmit nem akartak közölni — gondolom. Ez sikerült is. Őszintén kívánom, hogy egy év múlva is csak ennyi megjegyeznivalót találjunk az Ételbárban, és akkor valóban ki lehet egészíteni a feliratot: Super grill internacional! Ezzel a bornírt feliratok magyar bajnokságán, „fyrsthe sl lasch posthra” kerülhetünk (h). Bérezés József, egyébként mindennel elégedett leendő törzsvendég A bérlők kötelességeiről „A jogszabály, valamint Önök nagyon szépen leírták a házfelügyelők jogait és kötelességéit. Valóban úgy is van. De kérem: azóta a következő alkalom már hetekkel elmúlt. Pedig azzal fejezték be a cikket, hogy a bérlők kötelességeit is ismertetik. Ne csak a házfelügyelőkét hozzák nyilvánosságra, hanem a bérlőkét is. Ügy tökéletes az újságcikk, ha nemcsak az egyik oldalát ismerjük a dolgoknak, hanem a másikai is. Higgyék el, kérem, hogy vannak érettségizett nők is a házfelügyelők között. Ki ezért, ki azért vállalta ezt a nem éppen hálás ^feladatot. Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak, ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor hozzák nyilvánosságra a bérlők kötelességeit is. Annál inkább, mivel a házfelügyelőket előszeretettel pellengérezik ki a nagy nyilvánosság előtt, a nevem nem írom alá, mert nem tartom fontosnak, Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagálnak rá** — írta - levelében „Egy olvasónk”. Igaza van. Adósai vagyunk olvasóinknak a bérlők kötelességeiről szóló jogszabályok ismertetésével. Köszönjük a figyelmeztetést. Az alábbiakban1— s rovatunk további két számában — erről szólunk tehát. Elsőként azt taglaljuk, hogy a jogszabályok értelmében miről köteles a lakás bérlője gondoskodni. Eszerint: a bérlő kötelessége gondoskodni; — a lakás belső burkolatainak karbantartásáról (a szőnyegpadló tisztításáról, a padlóburkolat védőkezeléséről, a falak festéséről, illetve meszeléséről, a tapéta cseréjéről stb.); — az ajtók és ablakok karbantartásáról, azok lakáson belüli mázolásáról (ebbe a körbe tartozik még a gitteléspótlás. üvegezéspóilas, zárak, csuklópántok kenése, javítása, hézagok tömítése, küszöbök rögzítése stb.); — az elektromos vezetéknek a lakáshoz tartozó szakaszán keletkezett hibák kijavításáról; — a vízvezetéki, elektromos és gázberendezések javítása körében az alábbi munkák elvégzéséről: szifonok tisztítása, kifolyószelepek, csaptelepek bórözése, kézizuh any csere, az elektromos és gáz-vízmelegítők évenkénti megtisztítása a vízkőtől, elektromos szabályozó, gyújtóláng-tömítési rendellenesség javítása, továbbá füstcsőcsere; —t. — a lakás tisztán tartásáról, a beépített bútorok javításáról, mázolásáról; — az épületben, az épület központi berendezéseiben, a közös használatra szolgáló helyiségekben és ezek berendezéseiben, továbbá a lakásban és a lakásberendezésekben a saját vagy vele együtt lakó személyek magatartása folytán keletkezett hibák kijavításáról, az eredeti állapot helyreállításáról, illetve a kár megtérítéséről: — rendeltetésszerű használat ellenére — nedves, vizes állapot miatt — bekövetkezett vakolatleválás kijavításáról (a felület 20 százalékát meg nem haladóan); — az előzőekben jelzett okok miatt szükségessé váló csempe-, fal- és padlóburkolat javításáról, pótlásáról (a felület 10 százalékát meg nem haladóan). (Folytatjuk) Nagyvonalúság Február 17-én voltam a Kilián György Gimnázium farsangi bálján, az Avas étteremben. Nem kis meglepetésemre minimális tánctér fogadott bennünket, jóllehet, szerintem a tágas táncterület lett volna legfontosabb, hiszen mi kell a legjobban ilyenkor egy 14—18 éves embernek, ha nem a mozgás. Az állandó ütközések szinte lehetetlenné tettek a, tánc örömét. Legjobban talán azok jártak, akik meg sem próbálták magukat bezsúfolni a tömegbe. Levelem megírására mégsem a helyhiány, hanem az árak késztettek. Voltam már hasonló rendezvényeken, nemcsak Miskolcon, Debrecenben Is — beleértve az Aranybika éjszakai mulatóját is —, de nem tapasztaltam hasonló árakat sehol, mint amilyet az Avas étteremben ezen az estén. Csak néhányat a példa kedvéért: egy üveg kóla: lo forint. egy üveg Berliner sör: 25 forint, egy üveg (egyébként 30 forintos) bor; 80 forint, egv darab rántotfhűsos szendvics: 37 forint... Az, árak természetesen betét nélküliek, s borravaló sem lehet benne. Sőt. még a zenepénz sem növelheti meg eny- nyíre az árakat, hiszen akkor miért volt 30 forint a belépő. Megjegyzem: az országos hírű debreceni gólyabálokon sem éri el a 30 forintot a belépőjegy ára, pedig ott nem olyan színvonalú együttes zenéjére lehet táncolni, mint amilyent az. Avasban hallottam. Ráadásul az árak a debreceni gólyabálokon másod- osztályúak. Nem vagyok anyagias, hiszen én sem dolgozom meg azért, amit elköltők, de az itteni árakat kicsit sokalloltam. Különösen a kóla és a szendvics ára az, ami megdöbbentett. A szeszes italok árát ugyanis sikerült megmagyarázni magamnak: nyilván azért emelték olyan magasra, hogy egy gimnazista ne tudja megfizetni. Ez tetszett is, s ennek tudtam be, hogy nem láttam szédelgő diákot a mulatság végén sem. A végeredmény tehát szép volt. Csupán az eszköze nem tetszett, amivel elérték ezt. Befejezésül még talán annyit: nem hiszem, hogy nem lett volna jobb a hangulat, ha az egész ceremóniát a saját iskolájukoan rendezték volna meg, ahol a tornaterem csodálatos táncteret kínál. Talán egy picit több rendezési gond lett volna vele, de cgy-két bál — hasonló árak mellett —s akár uszodát is építhetnének az iskolának a bevételből. Igaz, lenne egy bökkenője is az egésznek: nem tudnák azt mondani, hogy az Avasban farsangoltak. De, vajon csak ezért — megéri-e? Novák Sándor egyetemi hallgató Miskolc, Fazola Henrik u. 8. sz.