Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-31 / 26. szám

(Keglovich János felvétele) Főnöknek lenni (3.) Vizsgázik a távvezeték (Bajkor József felvétele) Tizedik napja vizsgáztat­ják a magyar és a szovjet szakemberek, a prágai közös teherelosztó közreműködésé­vel, az Albertirsa—Vinnyica közötti 750 kilovoltos villa­mos távvezetéket és a hozzá tartozó berendezéseket, auto­matikus védelmi > felszerelé­seket. kapcsolókat. Ennélfog­va mesterségesen állítottak elő olyan zárlatokat, zava­rokat. amelyek üzemszerű körülmények között érhetik majd a távvezetéket és a szocialista országoknak szin­te fél földrésznyi területét átfogó energiarendszerét. A módszeres és szigorúi vizsgálatok már eddig is iga­zolták, hogy az építők és szerelők körültekintő mun­kát végeztek. Munkanap­fényképezés után A mesterséges ellentétek egyik forrása a „főnökösdi”. A vezetők — talán túlságo­san is tisztelt — árnyékában élők is megpróbálnak vala­miféle vezetői modorosság­gal főnöknek tűnni. Ám ez csak az egyik oldal. A másik: az irodaházban járó munkás el se hinné, hogy egy gépírónő több súlyt mozgat meg egy munkana­pon. mint ö de a kávéillatú folyosókon menthetetlenül eszébe jut, hogy odalent megszabott perc a reggeli­idő. Ha emiatt ingerültebb, akkor kész a vélemény: ne­héz vele bánni. INFORMÁCIÓ ODA-VISSZA Ismerjük-e egymást, avagy a vezetők és vezetettek viszo­nyában érződik a kölcsönös információhiány? Tény: a mai vezetők több­sége munkás volt, vagy mun­kássorból indult. Ám egy ré­szük nem most. hanem húsz­harminc évvel ezelőtt. A volt barátok nem azért koptak el mellőlük, mert ők „rossz em­berek”, hanem mert a haj­dani ultipartikat megszüntet­te az elvégzendő egyetem, a közös témákon ritkított a táguló látókör. Életformát az ember teremt, de az életfor­ma'az emberen alakít. Nem lehet partnerként külföldi delegációval tárgyalni, ha a tárgyalás közben rányitnak a vezérigazgatóra és egy „öreg szaki” megkéri, hogy Bandi, vagy Pista fiam, igazíts már ezen a normán ... De ugyan- gy nehéz megmagyarázni az gazgatói szoba zárt ajtaját is. Az a bizonyos, újságok ál­tal agyondicsért vezető, aki naponta végigjárja a műhe­lyeket, és mindenkor tudja, togy kittek született gyere­ke, legfeljebb egy kisüzem­ben lehet jó vezető. Az. aki t beosztottjaitól megkövete- i ezt az emberismeretet: jó önök. de már ki van téve i félreinformáltság veszélyé­nek. Gyárigazgató mondta: — Esküszöm, boldog len­nék. ha bejönne hozzám va- aki és kerek perec nnegmon- laná. hogy a munkásaink •zért és ezért nyugtalanok, összehívnék egy munkásgyű- ést... EMBERTŐL EMBERIG Munkás mondta: — Nem haverkodni akarok in a dirivel, de ha mondok tam: nem mindegyik építő végzett ugyan kifogástalan munkát, ám a tanácstag erő­sed eltúlozta a panaszokat. Túróczi József művezető pél­dául egyáltalán nem emlé­kezett arra. hogy kérték vol­na tőle a jó állapotban levő parketta megtartását, kate­gorikusan visszautasította, hogy lakások maradtak hosz- szabb-rövidebb ideig nélkü­lözhetetlen berendezési tár­gyak. így például W. C,- kagyló’ nélkül, hogy nem szerelték vissza a lépcsőkor- látcvkat stb.. stb. Tervszerűen., határidőre végezték el a fel­újítást. és csak azokat a sze­relvényeket cserélték ki. me­lyeket az előírások érte'mé­hen nem lehetett megtartani — vallották egyhangúlag a felsorolt vezetők. A többórás, meddő eszme­csere után Nyíri István igazgatóval együtt felkeres­tük Vincze Sándort. Kalau­zolásával körülnéztünk né­hány lépcsőházban és saját lakásában. A szemle vég­eredménye: amit a tanács­ülésen elmondott, az jóval kevesebb, mint amennyit el­mondhatott volna. A parket­táján tátongó ujjnyi rések, a szinte kinwithatatlan bejára­ti ajtók, lötyögő korlátok, a pattogzó festék, az egyik 'én- csőház pincéjét elárasztó szennyvíz, mind-mind arról árulkodnak, hogy a lakók joggal elégedetlenkedtek. A észleigazdálkodás, bérezés A leszerelt, még kitűnő ál­lapotban levő és hosszú éve­kig használható szerelvények — bontási anyagként — a MIK raktáraiba kerülnek. Üjra felhasználni csak úgy lehet ezeket, ha tetemes munkával, költséggel kija­vítják a — nem éppen kí­méletes — bontás és szállítás során keletkezett hibákat. Vajon miért kellett leszerel­ni, kicserélni például azt az elektromos vízmelegítőt, me­lvet alig három évvel ezelőtt illesztettek fel? Elhisszük, hogy a keres­kedelem nem szállítja folya­matosan a tartozékokat, de azt Nyíri István igazgató is elismerte, hogy jobb készlet- gazdálkodással — ilyen irá­nyú intézkedés született is az utóbbi időben — részben, vagy teljes egészében át le­hetne hidalni ezeket a zök­kenőket. Megfelelő bérezési rendszerrel elejét lehetne vejmii, hogy az elfogadható­nál jóval hosszabb ideig tartson egy-egy lakás festése, tapétázása és elérkezett az ideje annak is. hogy szigo­rúan felelősségre vonják azokat — nemcsak a munT kasokra, hanem közvetlen irányítóikra is gondolok —, akik esetenként kritikán aluli munkát végeznek, maid mellébeszéléssel próbálják menteni a mundér becsüle­tét. (bekcs) Az első veszteségek feltá­rására és a gazdaságosság tokozása érdekében átfogó intézkedési tervet készítettek a Beton- és Vasoetonipari Művek alsózsolcai gyárában. Ennek alapján most a köz­vetlen termelő munkahelyek­re átcsoportosítják azokat a dolgozókat, akik a korábban elvégzett munkanap-fényké­pezés szerint a kiszolgáló ágazatokban nélkülözhetők. Ezekben a napokban összesen harminchat dolgozót helyez­nek át a gyártósorokra. Megállapították, hogy a be­ton hőérlelésére használatos gőzölőkamrák szigetelésének átalakításával mintegy har­mincszázalékos hőenergia- megtakarítást érhetnek el. Saját készítésű automatikus hőszabályozókkal is ellátták a gőzölőkamrákat. A számí­tások szerint a hőszabályzók felszerelésével és a szigete­léssel évente mintegy fél­millió forint értékű fűtő- energiát tudnak megtakaríta­ni. * Ünnepi torta valamit a brigádvezetőnek, az már szelidebben mondja a művezetőnek, a művezető az egységvezetőnek, az az osztályvezetőnek . . . Addig szelídül a mondat, amíg rá sem ismerni. Gyárigazgató: —- Utasításba adtam: ezt és ezt kérem. Mire léért a műhelyekbe, az utasítás hem­zsegett a „követelemtől”. az .efváromtól”. Mit tegyek? Tíz kézen tízszer változott a szö­veg. Legszívesebben oda­mennék minden emberhez és elmondanám: ezt és ezt kö­veteli tőlünk a tröszt. Ezt és ezt várja el az állam. Ezért és ezért nem kaptunk anya­got. ezért és ezért álltunk le valaminek a gyártásával, és kezdtünk máshoz, de ez le­hetetlen. Még azt se feltét­lenül hiszik el rólunk, hogy egyes döntésektől, amelyet meg kell hoznunk, az üzem sorsa függ. Azt sem, hogy ezekért a döntésekért sze­mély szerint felelősnek kell éleznem magam. Kis dolog: vettünk egy sajtológépet. Megcsináltuk rá a tervet. Ki­derült. hogy lett volna jobb. hogy a mi viszonyaink kö­zött nem jó. Lelkiismeret? Tíz szakember tanácsa alap­ján döntöttem, de én döntöt­tem ... Termelőszövetkezeti elnök: — Birkózom, hogy meg­tartsuk. itt a városközeiben, az embereket. Gépek kelle­nének, beruházások. Szárító kellene, de nincs pénzünk. Ahogy itt megválasztottak, döntöttem, hogy megpróbál­kozunk a zöldborsóval. Sike­rült. Ha nem sikerült volna, amiről nem féhetnék. akkor én lennék a rossz elnök. Így nem vagyok jó. de rossz sem . . . Hogy hány nyugta­lan éjszakám volt közben? Nem kérdezik . . . MIRŐL VALL AZ ELŐJEGYZÉSI NAPTÁR? Az információ oda és visz- sza is hiányos. Ugyanerről az emberről panaszolják, hogy nem olyan barátságos, mint a másik volt. Ugyanez az el­nök panaszolta az. emberek­ről. hogy nem olyan dolgo­sak. mint az ő hajdani fa­lujában. és eszébe se jut. hogy talán csak a rossz vezetés lette ilyenné őket. Ezt egy vezetőnek megérteni viszont nagyon nehéz. Jó néhány igazgatói nap­iárt láttam. Két hétre előre bejegyzettek a napok, az órák. A vezető kockáztat, A városi tanács legutóbbi ülésén Vincze Sándor tanács­tag szenvedélyes hangon marasztalta el a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat építőrészlegét, a Bajcsy-Zsilinszky út ti— 20. szám alatti épületekben végzett hanyag, pazarló felújí­tási munkák miatt. Részben saját tapasztalataira — az ő lakását is felújították —. részben a lakók véleményére ala­pozva fogalmazta meg felszólalását. Székely László általá­nos elnökhelyettes válaszában ígéretet tett arra. hogy a kö­zeljövőben megvizsgálják a felújítási, tatarozást munkákat, különös tekintettel a minőségre és a gazdaságosságra. Mielőtt a Bajcsy-Zsilinszky úti panaszokkal foglalkoz­nánk, néhány adattal bizo­nyítjuk, milyen jelentős té­tel a város költségvetésében a felújítás, tatarozás. 1978- ban összesen 580 lakás fel­újítását. tatarozását végezte el a MIK, ezek közül 306-ot saját kivitelezésben, a többit pedig a Miskolci Építőipari Vállalat közreműködésével. Egy-egy lakás felújítása 100 —200 ezer forint között mo­zog. és a költségek összesen 180 millió forintra rúgtak. Hasonló célra az idén 223 millió forintot fordítanak. E néhány adat alapján az ol­vasó már következtetjni tud arra. hogy jó munkaszerve­zéssel, ésszerű takarékosság­gal súlyos milliókat lehetne megspórolni és e milliókból újabb lakások felújítására futná. Félreértés ne essék, éssze­rű -takarékosság alatt nem az elkerülhetetlenül szükséges felújítások elodázását értjük! Nem erről beszélt Vincze Sándor sem, amikor a város, a népgazdaság pénzének fe­lelőtlen herdálását emlegette. Miért kclleit kicserélni‘í Elmondta többek között, hogy szobájának gondosan kezelt parkettája kitűnő ál­lapotban volt, ezért kérte a munkát irányító művezetőt, ne cseréljék ki újra. Szerette volna megtartani az alig több. mint három évvel ez­előtt — ötven százalékos költség-hozzájárulással —• ki­cserélt csaptelepekét és a konyhai elektromos vízme­legítőt is. ígéretet kapott, ám amikor egy napon visszatért körülnézni felújítás alatt álló otthonába, megdöbbenve ta­pasztalta, hogy pompás par­kettáját feltépték, az emlí­tett szerelvényeket pedig le­emelték a falról. Az indoklás így hangzott: a munkálatok irányítói nála jobban meg tudják ítélni a berendezési tárgyak. burkoló anyagok állapotát, és úgy találták, hogy egyik sem bírta volna ki a következő 15 évet. (Egy-egy MIK-kezelésben le­vő lakás felújítására 15—20 évenként tudnak sort kerí­teni.) AI Utólag nem voll csavar Szabad így pazarolni, is­merve népgazdaságunk hely­zetét? — tette fel a kérdést Vincze Sándor, aztán foly­tatta a panaszlistát. Jóllehet az egész házsor felújítása befejeződött, a tervezett ha­táridőre, ezen belül számos lakásban nem tudták tartani az ígért ütemet az építők, mert1 hol ez, hol az hiány­zott az anyagpk, berendezési tárgyak közül. Leszerelték a W. C.- és mosdókagylókat, majd több »lakóval közölték, hogy egyelőre nem tudnak újat tenni a helyükre, mert kifogyott a raktárkészlet. (Nem részletezzük, mit je­lent akár csak napokig is nél­külözni egy lakott lakásban a szóban forgó berendezési tárgyakat.) Sok és jogos ki­fogás merült fel a munka minőségével kapcsolatban is. Á régi ajtók jól záródtak, az újakat — az idősebb, gyen­gébb fizikumú lakók —csak szomszédi segédlettel tudják becsukni. Ugyanez vonatko­zik az utcai nagy üvegezett ajtókra is. Nem szerelték vissza a lépcsőkorlátokat, az­zal a — laikus számára is hihetetlennek tűnő indokkal —, hogy nincs csavar. Vincze Sándor és felesége legalább a lépcsőházukban megoldot­ták ezt a „fogas” kérdést: saját kezűleg, saját maguk állal beszerzett csavarokkal. Mii mondanak az illetékesek ,y A tanácstagtól hallottak és saját tapasztalataim birto­kában felkerestem a MIK Vállalatot és Nyíri István igazgató szíves segítségével megpróbáltam — őszinte! — szóra bírni a felújításokban illetékes vezetőket. Az igazgató többször, nyo­matékosan kérte beosztott­jaitól. hogy őszintén mond­ják el. milyen hibák fordul­tak elő a felújításnál, ennek ellenére beszélgetésünk vég­eredményét így summázhat­dönt. felelősnek érzi magát. Nos. ez igaz, de nem vélet­len az a közhiedelem sem, hogy bizonyos magasságból nagyot esni már nehéz. Volt olyan ismerősöm, aki egy nagyüzem vezetőjeként kezd­te. onnan egy kis vállalat­hoz, később egy könyvtár élére, még később egy te­metkezési vállalat igazgatói székébe került. A történet igaz. de régi A holnap azért van közel, mert éppen az utóbbi időben nőttek a vezetők iránti elvá­rások. Valamikor történelmi szükségszerűség volt, hogy kiemelt munkásigazgatók, előképzettség nélkül kezdtek egy sor emberséget, politikai helytállást követelő munká­jukhoz. Történelmi feladatot oldottak meg. és természetes volt az is, hogy valamiféle védettséget élvezzenek. Ma a vezetők többnyire szakemberek is. Foglalkozá­suk: szakma... Éppúgy szük­ség van rájuk, mint a jó szakmunkásra. Éppenúgy! (Vége) BARTHA GÁBOR ★ Vágják a fát... A OH várospolitikai fóruma Rések a parkettán - és a munkafegyelmen Milyen ssahmu eis?

Next

/
Thumbnails
Contents