Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-31 / 26. szám

Negyven felé, hazafelé? Ősgyökérrel kapaszkodott ez a mondás — persze, állító tormában — apáink, anyáink tudatába, mert örökül kapták szüleiktől, nagyszüleiktől. És akként is éltek. A szentencia beidegződött, mert életük mindennapja igazolta: igazolta az a gazdasági, társadalmi közeg, amelyben éltek, igazolta az orvostudomány viszonylagos fejletlensége. Mindössze 50—60 évvel kell visszapergetni az időt, hogy a korabeli statiszti­kákat szemlélve megállapíthassuk, az átlagéletkor 15—20 év­vel volt kevesebb a mainál. Az is igaz, hogy a női és férfi változó kor (a klimax) is rendszerint negyven év előtt kez­dődött. Ma pedig? Aligha kell bizonyítani, bogy a megkezdett al­kotói pályák negyven fölött teljesednek ki, az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy az életpályák, életutak is ekkor. öltenek végleges formát. Ma már a „70 felé, haza­felé” igazsága is megkérdőjelezhető, hiszen lényegesen meg­változtak a létfeltételek, és ugrásszerűen fejlődött az orvos- tudomány is. Mindezt — a talán kissé hosszúra nyúlt bevezetőt — azért mondtam el, mert a Kosárlabda című szaklap 1979. januári számában a Magyar Kosárlabda Szövetség közzétette a kü­lönböző szintű nemzeti bajnokságok versenykiírását. Ott ol­vastam: „1979. január 1-től az NB I osztályban csak azok a 30 éven aluli (!) játékosok szerepelhetnek, akik az előírt atlétikai követelményeket teljesítették és az 1979. évre a sportköri tagsági könyvbe bevezetett játékengedéllyel ren­delkeznek.” Majd később így folytatódik a szöveg: „A sport­ágban szerzett különleges érdemek (?) alapján az NB I osz­tályban szereplő 30 éven felüli játékosoknak az MKSZ In­téző Bizottsága az éves bajnokság tavaszi (!) idényére játék- engedélyt adhat. A nyári atlétikai felmérő versenyen azon­ban kötelesek részt venni. Az őszi idényben való szereplé­sükről továbbiakban az MKSZ Intéző Bizottsága dönt.” Salamon: 311, Oláh: 31... Ki hány és mennyit? A diósgyőri játékosok jó ideje kérdezgetik az újság­íróktól: ki hányszor és mennyit.. ? Azaz: melyikük hányszor szerepelt az NB I-ben, és hány góllal szere­pel a góllövők örökranglis­táján. A Népsport sietett se­gítségünkre abban, hogy a kérdésre válaszolni lehessen, miután közreadta az NB I. jelenlegi mezőnye tagjainak ezen adatait. Kiderül, hogy Salamon a listavezető, s a bajnokságban eddig szerepelt 359 játékos közül — a lejátszott bajno­ki találkozók számát tekint­ve — a 6. helyen áll. A gól­lövőlistán Oláh a legeredmé­nyesebb diósgyőri játékos, őt kortársai közül 30-an előzik meg a rangsorban. Ez külö­nösebben nem is meglepő, hi­szen a 18 csapatnak — rela­tíve — 54 csatára van, s ez azt jelenti, hogy Oláh Feri sokukat megelőzi. Az is igaz viszont, hogy az egy mérkő­zésre jutó gólok átlagában — érthetően — lejjebb kerülne a diósgyőri középpályás, ő ugyanis 31 gólját 182 mér­kőzésen szerezte. A „korelnökök” élén Zám- bó áll 397 mérkőzéssel (ez­zel az „abszolút” örökrang­listán is ötödik), utána a ta­tabányai Szabó (387), Szűcs Lajos (360), máj a két dó- zsás, Fazekas (357), és Dunai (330) következik — Salamon előtt. A diósgyőriek ranglistája a következő (név után zárójel- ' ben az összes szerzett gólok száma): 311: Salamon (3), 195: Ve­réb (—), 185: Váradi (14), 182: Oláh (31). 138: Görgei (19), 129: Fekete (19), 121: Tatár (20), 98: Kutasi (1), 69: Szán­tó (1), 57: Szabó (—), 56: Szalai (1), 45: Kerekes (3), 28: Magyar (5), 27: Teodoru (2), 21: Grolmusz (3), Tomesz (—), 16: Tokár (1), 2: Kole- szár (—), 1: Majoros (—). Veréb, Tatár, Kutasi és Ke­rekes tehát néhány mérkőzés után jubilál, legközelebb Ku­tasi, akinek már csak két mérkőzés hiányzik a 100-hoz! Hadd ne én cáfoljam ennek az életkormegkötésnek lét­jogát, hanem néhány élversenyző életkora: az egyik kana­dai jégkorongválogatottban az 56 éves apa együtt játszott huszonéves fiával, az amerikai diszkoszvető Oerter negy­venéves elmúlt, amikor olimpiai bajnokságot nyert, Papp László harminc éven túl maradt veretlen súlycsoportjában, a profi ökölvívók kíméletlen (15 menetes) világában; és ek­kor még nem említettem Zsivóczkyt, Kulcsárt, Gerevichet, Gremingert... és a többieket, akik szintén harmincon túl szereztek dicsőséget az országnak, egyesületüknek, és önma­guknak. De az életkormegkötés létjogát maga a kosárlabda játék is cáfolj^. Mert vegyük csak sorra az egyes korosztályokat! Egy tizenéves lehet ponterős, ha nem zavarják. A csapatok általában befejező (ziccert dobó) játékosnak állítják be. Igen ám, de abban a pillanatban, hogy kísérő emberfogással rá­áll az ellenfél, „meghalt a pályán”. Egy huszonéves akkor is ponterős, ha fogják. Megtanulta az ellépés, a leválás, a befordulás, a betörés... fortélyait, jó játékos lehet. Ám itt kezdődik a harmincasok plusza (amit persze befolyásol az, hogy milyen szinten és hányszor játszottak addig): látnak a pályán! Tudják mindazt, amit huszonéves korukban, de —, ahogy azt egy interjúban Greminger elmondta — azt is lát­ják, ami a hátuk mögött van, látszólag holttérbe dobják a labdát, de csapattársuk éppen akkor ér oda, amikor a lab­da. Ismerik társaik gondolatát is, ők a szintetizálok. Mind­ezek mellett remekül fognak embert (csak annyit futnak, amennyi szükséges), és rendkívül eredményesek a palánk­ról, gyűrűről lepattanó labdák megszerzésében. Mindezek — úgy véljük — megkérdőjelezik az MKSZ ha­tározatának hatékonyságát. ... D. TÓTH BÉLA Sallai sokkja A Reuter Zágrábból kelte­zett jelentése szerint még a versenyek kezdete előtt két sérülés történt a műkorcso­lyázó és jégtánc EB helyszí­nén. Az osztrák bajnoknő, Claudia Kristofics-Binder szállodai szobájában „száraz edzés” közben kulcscsonttö­rést szenvedett és nem lép­het jégre az öreg kontinens versenyén. A másik hír magyar vo­natkozású: a jégtáncosok mezőnyében éremesélyes Regöczy—Sallai duó férfi tagja, Sallai András az egyik jeges edzésen összeütközött valakivel, s a hivatalos or­vosi jelentés szerint enyhébb sokkot kapott. Vera Amsei versenyorvos elmondta, hogy a szerdai táncos nyitányig Sallai minden bizonnyal tel­jesen kiheveri a balszeren­csés ütközés utóhatásait. Az első napi kötelező gya­korlatok után a férfiak me­zőnyében Vajda László a 11. helyen áll. Sakkozóink sikere Varsóban Varsóban befejeződött a sakkvilágbajnoki zónaver­seny döntője. Már az utolsó forduló előtt gyakor­latilag biztos volt a három magyar versenyző továbbju­tása a zónaközi versenyre, hiszen a döntetlennel ezt el­érhették. Az előzetes vára­kozást a mérkőzések igazol­ták, hisz’ mind a négy ta­lálkozó döntetlen lett; azaz a Smejkál (csehszlovák) — Ribli, a Gheorghiu (román) —Adorján, a Sznapik (len­gyel) —Sax és a Prandstet- ter (csehszlovák) — Ghinda (román) összecsapás. A torna végeredménye: 1. Ribli 4,5 pont, 2. Sax 4 p„ 3— 4. Smejkál és Gheorghiu 4— 4 p., 5. Adorján 4 pont. Ök öten továbbjutottak. Ki­esett Ghinta, Prandstetter és Sznapik. A magyar sakkozók Var­sóban is bizonyították, hogy nem véletlenül nyerték meg tavaly Buenos Airesben a sakkolimpiát ^ Értesítjük T. bérlőinket, hogy 1979. januór 1-jével megalakult a Megyei Távhiszoigáitatő Vállalat A vállalatok között történt megállapodás alapján a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás díjait vállalatunk díjbeszedői, illetve házfelügyelői szedik. Kérjük a díjak pontos rendezését továbbra is. Köszönjük vállalatunkkal történő együttműködésüket. A távhőszolgáltatással kapcsolatos panaszaikkal, észrevételeikkel az új vállalatot (Miskolc, József Attila u. 51. sz.) szíveskedjenek megkeresni. MISKOLCI INGATLANKEZELŐ VALLALAT Lövészverseny az im Ma délután négy órai kez­dettel az ÉÁÉV szakszerve­zeti bizottsága, a lövészklub­bal közösen, légfegyveres lö­vészversenyt rendez a Lo- rántffy Zsuzsanna utcai mun­kásszálló pincelőterében. Ezen a vállalat gazdasági, politi­kai, társadalmi vezetői mel­lett lapunk munkatársai is részt vesznek. Biatlon Galyatetőn a Bp. Honvéd mellett a Honvéd Papp J. SE volt a rendezője az országos biatlonversenynek. A ver­senyzőket rendkívül kedve­zőtlen időjárás fogadta, esett, és köd is volt. Ez csak emeli a miskolci versenyzők ered­ményeinek értékét. A felnőt­tek 10 km-es versenyében 4. lett Kiss (H. P. J. SE) 40:48 perces idővel. A junioroknál pedig a dobogó harmadik fo­kára állhatott a Honvéd ver. senyzője, Pál, 44:26 p-es tel­jesítményével. apróhirdetés adas-ivétel Vennék újszerű, legfeljebb 1 éves 1200-as Ladát. „Sürgős 52154” jeligére, a kiadóba. ingatlan összeköliözők, szanáltak fi­gyelem! Három családnak is al­kalmas kertes családi ház, ga­rázzsal eladó. Garzon vagy bér­házi lakás szükséges, a harma­dik emeletig. „Szent Annától a Tiszaiig” jeligére, a kiadóba. Beköltözhető nagyméretű, kom­fortos szoba, konyha, hallos házrész eladó. „Kedvező körül­mények” jeligére, a kiadóba. Elaéfc 2 szoba összkomfortos lakás, közművesítve, mellékhe­lyiségekkel, 676 négyszögöl sző­lővel, gyümölcsössel. Azonnali beköltözéssel. 14 órától megte­kinthető : Miskolc III., Batthyá­ny sor 63. Elveszett 1 éves, fekete német juhász. Becsületes megtalálóját kérem, értesítsen, Felső-Hámor, Losonczi a. 2. Lovas nemzet vagyunk ★ Az Amerikát is megjárt Imperiál Sokáig úgy tartottak bennün­ket számon, hogy lovas nemzet vagyunk. Ezt a hírnevet csak rövid néhány esztendő szakítot­ta meg, mivel ismét felismertük a lótenyésztés és fajtanemesítés hasznosságát. Hogyan is kezdődött? így ír a hazai lósport és lóte­nyésztés megálmodójáról és megteremtőjéről Halász György, a telivértenyésztés kiváló isme­rője: „Az angol ló elterjesztője, s a hazai telivértenyésztés meg­alapítója Széchenyi István volt. Felmérte azt a hatalmas köz- gazdasági érdeket, melyet a ló- tenyésztés jelent. Tollal és tet­tel, intézmények kezdeményezé­sével és alapításával igyekezett lótenyésztésünk fejlesztését elő­mozdítani. Széchenyi 1815 őszén utazott Angliába., és ennek a kirándulásnak köszönheti Auszt­ria és Magyarország a telivér- tenyésztésnek cs lóversenyzés­nek megindulását, ö maga is importált méneket és kancákat. Vadász- és ménesmestert, ido­márt, valamint versenylovakat szerződtetett, hogy a magyarok­nak is alkalmak legyen elsajá­títani az angol lovak idomítását és a versenylovaglást.” Széchenyi igyekezete nem volt hiábavaló. 1827. június 6-án, az üllői út és Soroksári út közti gyepen — tehát százötvenkét éve — megrendezték az első futtatást. S ez idő óta a ma­gyar telivértenyésztés arany- könyvébe olyan # nevek kerültek, mint az ötvennégy versenyt nyert Kincsem, „ekinek” tizen­negyedik generációja ma is hó­dít szerte a világban. S a rang­lista élén szerepelt nemzetközi mezőnyben hosszú éveken ke­resztül: Imperiál, Kisbér, Tokió, Botond, Miczi, Pardon, Imi, s mind a többiek, akik rangot és elismerést szereztek a magyar lótenyésztésnek. Ma a magyar lovastradíciók egyik leghívebb őrzője a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát, melynek törzsmén-istállója az 182S óta meglevő állományából folyamatosan tenyészt. Csupán O’Bajan, ez a kiváló arab mén, huszonöt évig fedezett a ménes­ben, s mintegy 301 csikó szár­mazott tőle. De sokat tesznek a hazai ló- tenyésztés érdekében a Szilvás- várádi Állami Gazdaságban is, melynek lipicai ménese világ­hírű, csakúgy mint a Hortobá­gyi Állami Gazdaság nóniusz ménese, mely 1971-ben ünnepel­te megalapításának háromszáza­dik évfordulóját. S szintén nem­zetközi tekintélynek örvend a mezőhegyesi ménes, mely már az 190c-os párizsi világkiállítá­son felhívta magára a figyelmet. Masztodon-tragédia A masztodonok két első, Európában' talált csontvázát jelenleg a weimari paleonto­lógiái intézetben vizsgálják. A masztodonok elefánthoz hasonló ormányos állatok, amelyek kétmillió évvel ez­előtt kihaltak. Az NDK-ban a tudósok több éves munkával két tö­kéletes csontvázat ástak ki. A rekonstrukció megmutat­ta, hogy 3 méter magas és csaknem 5 méter hosszú ál­lat csontvázáról van szó. Az agyarai 3—4 méteresek vol­tak. Az NDK-ban Kaltensund­heimban, ahol ezt a csontvá­zat megtalálták, már akkori­ban is voltak földbeomlások. Ezeket föld alatti kimosások okozták. Ilyenkor 100—200 átmérőjű, tölcsér alakú tavak keletkeztek. A tavak meredek partja­ikkal természetes csapdát je­lentettek. A nehéz maszto- dónok ivás közben becsúsz-; tak vagy beszakadtak, és el­süllyedtek az iszapban. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy a csontváza­kat háton fekve, felfele álló lábbal találták meg, és ne­héz agyarakat hordozó fejük mélyen hátrahajlott. Könyvto!vaJók el;en: mágnescsapda A könyvtárakat új mód­szerrel próbálják megóvni a könyvlopásoktól: a mágnes­csapdával. Egy aacheni diák igen jól felszereltnek bizonyult. Szo­bájának 3 falát borította a tekintélyes kézikönyvtár, ösz- szesen 30 000 márka értékű könyvek, amelyeket mind lo­pott. Amikor rajtakapták, kije­lentette, hogy fárasztó volt neki állandóan a könyvtárak­ba rohangálni. Ez szokatlan eset, nem annyira a vétség, mint inkább a könyvek tö­mege miatt. A jelenség éppannyira is­merős az egyetemek, mint a nyilvános kézikönyvtárak számára. Az amerikai egye­temi könyvtárak évente a könyvállomány 2—10 száza­lékának eltűnésére számíta­nak, az NSZK-ban azonban még csak becslések sincsenek a könyvlopásokra. A jövőben elektromágneses rendszerrel próbálják megvé­deni a könyvállományt az NSZK-ban. A könyveket 3 milliméter széles és 70 mil­liméter hosszú, különleges fémötvözetből készült csík­kal látják el. Ha valaki ti­tokban a nadrágjába, vagy máshová rejti el ’ az ilyen könyvet, akkor az e'wmőrzc sáv átlépésekor a könyvtár kijáratánál felhangzik a sí­poló hang.

Next

/
Thumbnails
Contents