Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-29 / 24. szám
Főnöknek lenni (1.) Milyen a közérzete, igazgató elvtárs? — Főnök! Van egy kis tüze? Főnök vagyok a váróteremben, talán csak a nyakkendőm, vagy az éppen vasolt nadrágom miatt. A megszólítás, és aki nem autón jár, az csak tudja, általános. Van benne egyfajta távolállás. egyfajta tisztelet. Társadalmunk nem degradálta a „főnök” szót, de egy kicsit közelibbé tette. ÖRÖMRE, BÚRA 0 A vezetéstudományban — tantárggyá nőtt ez is végre — egyértelműen elfogadják azt az állítást, hogy a vezetői magatartás meghatározza egy-egv munkahely hangulatát. Üzemi demokráciánk gyengesége. hogy egy-egy kollektíva ritkán határoz meg alapvető vezetői magatartást. Hol a határ a vezető és a nem vezető között? Kiből lesz, miért lesz valakiből főnök? Mi az ő véleményük magukról, és mi a beosztottak véleménye róluk? Mi formál, alakít ezekben a véleményekben, van-e eltérés a magatartást illetően a „hivatalos” és a társadalmi elvárások között? A gyárigazgató: — Egy gyár, ezer emberrel. Műszaki ember vagyok, azt mondom: majdhogynem fiatalon ez karrier, de különösképpen azelőtt semmi dolgom nem volt az orvosokkal. Most van. Nem magamról mondom, hanem mindönkiül: az én munkásom hazamegy, esetleg mérges vagy vidám a prémium miatt. Én — de ettől a státustól lefelé még sok munkatársam — hazamegyek. Vidám vagy rosszkedvű vagyok: ezer ember prémiuma, közérzete miatt. Mi utóbbiak viszont nem alhatunk egyet se az örömre, se a búra. Az állandó feszültség, ami bennünk van, nem oldódhat ... IRIGYLIK-E? Főmérnök: — Nem tudom, de talán már nem is érdekel, hogy hányán irigyelnek. Az se érdekel, hogy hányán szeretnek, hányán utálnak. Én nem írom elő, hogy mit kell teljesítenünk, nekem azt a terv előírja. Szakmám, tehát ki tudom számítani, hogy az adott anyagellátás, géppark fedezetével mit kellene elérnünk. Ezt meg is követelem. Ha ennyi lenne a munkám, akkor nem lenne semmi baj. Mérnök az igazgatóm is. Mindketten szívesebben lennénk csak mérnökök, de, és a magyar gyakorlatban az nagyon rossz, az igazgatás ideje felét, én időm harmadát olyan másirányú dolgokkal töltöm, aminek nincs sok köze a mérnöki diplomához. Arról van szó, hogy meg kell oldani bizonyos emberi gondokat. Ez természetes, de vannak bizonyos társadalmi munkák, amikért — önmagából — sokat áldoz ember. A vezető nálm thetetlenül közéleti ■ s. Főkönyvelő: — Gondolom, hogy mondanom sem kell: a főkönyvelőket nem szeretik. Engem sem. Igazából az állam sem könnyít sokat a dolgunkon. Valóságos rendelet- és utasításerdő az. amiben ki kell ismemi magunkat. Az állam is elvárja a magáét, a nálunk dolgozók is elvárják ugyanezt. Itt, a gyárban akkor lennék jó, ha szétosztanék, a gyárnak akkor lennék jó, ha megfognék minden fillért. Kívülről azt mondják: vezetés. Én itt az igazgatómmal, a főmérnökömmel. a párttitkárral és az szb-vel is kénytelen vagyok adott 'esetben „veszekedni”, mert a bérezési szabályok kötöttek, a munkáshiány viszont termelési kényszer. Irgalmatlan nagy felelősség az ötünké, de ide kell sorolni még számos vezetőt. Minden üzem egy kis világ, de a világban világ... Gyáregységvezető: — Brigádvezető voltam ugyanitt. Előbb persze me- lós. Aztán művezető. Beosztott vagyok és főnök, de voltam sokáig csak beosztott, Ha valaki azt kérdezné, hogy mi volt a jobb? Ez izgalmasabb és szebb, de az nyugodtabb volt. Más dolog: egy jó munkás adott esetben többet keres nálam. Középen lenni különben is nagyon rossz. Senki nem mondja azt, hogy tőlem kérnek, mindenki csak azt látja, hogy én követelek. Ebben a hazában manapság nem feltétlenül népszerű ember az, aki a munkahelyen követel. Én az igazgatómnak nem mondhatom, hogy az embereim az arcomba vágják: másutt is keresnek embert. Ugyanakkor, ha nálam nagy lenne a munkaerőcsere, akkor azért én vagyok a hibás. Ha én bérért veszekszem. akkor fent legalább hárman tartanak izgágának. Ha megszer- zem. akkor lent százan keveslik. MIÉRT CSINÁLJA? Gyárvezető: — A trösznél voltam osztályvezető. Igazgatóként átvettem egy rendkívül rossz hanguiatú üzemet. Ráadásul egy olyan üzemben, ahol a szinte nullára kopott gépekkel a termelés az idén csökkent, jövőre is csökkeni fog. Mit mondhatok a vezetői közérzetről. Az az ember, aki mindezt tudva és megértve kinevezett, nyugdíjba ment. A csökkenő termelés, ami természetes, egyszeriben bűnné lett. Miért csinálom? Van ebben valami nagyon szép is, ha sikerül partnereket találni hozzá. Nem magyarázhatom meg minden dolgozónak. hogy nem autókázni van kedvem, ha naponta háromszor-négy- szer el kell mennem, ha. lényegében szakmai képesítéssel, a beruházásért diplomatává, az eredményekért üzletemberré kell lennem. De ezt hányán értik... ?! (Folytatjuk) BARTHA GÁBOR Kenyér, születőben ... (Kerényi jelv.) A Gárdonyi Géza Művelődési Házban szeptember óta folyik a Szocialista brigádok fóruma címet viselő ismeret- terjesztő sorozat. Ma délután fél 3 órakor az érdeklődők nem mindennapi vendéget fogadnak. Papp László háromszoros olimpiai bajnok, a Magyar ökölvívó Szövetség vezetőedzője látogat a művelődési intézménybe, s filmvetítéssel egybekötött élmény- beszámolót tart Miután a terem bizonyára kicsinek bizonyul majd, este 6 órakor Görömbölyön, a pártházban ismét találkozhatnak vele az érdeklődők. rk Sok dolga van a naposnak ... (Kovács jelv.) Tapolca rendezési terve Az MTESZ Borsod megyei Bizottságának kommunális bizottsága és az Építőipari Tudományos Egyesület ma délután 3 órakor Tapolcán, a Győri út 3. szám alatti általános iskola földszinti zsibongójában tervismertetést tart. (Az érdeklődők hozzák magukkal telkük új helyrajzi számát.) Minden érdeklődőt szívesen látnak. Kedvencem Kukori, jókat derülök rajta akkor is — vagy épp ezért? —, ha néha magamra ismerek benne. Nem tudom, így van-e vele az az osztályvezető is, akiről az alábbiakban szó esik. Szándékosan hallgatom el a nevét, munkahelyét, hiszen kukoriságával nem áll egyedül. Sajnos, nem ritka az olyan vezető, aki úgy tekinti hivatalát, beosztását, mint a kakas a szemétdombját. azt hiszi, hogy ott csak ő kapirgál- hat, kukorékolhat. Levelet írt egy kollektíva a szerkesztőségnek. Így, nyilvánosan mondtak köszönetét valakinek azért, hogy humánus, áldozatkész magatartást tanúsít velük szemben. A köszönőlevél megjelenése után arról értesültünk. hogy a szóban forgó kollektíva közvetlen főnöke felelősségre vonta őket; hogy merészeltek az ő tudta és beleegyezése nélkül köszönőlevelet írni. Az első olvasásra bizonyára hihetetlennek tűnik sokak számára az eset, de azok sem lehetnek kevesen, akik hasonló példákat tudnának sorolni, mert közvetlen környezetükben is él, harsog egy Kukori. A hasonlat egyébként — mint általáKukori ban — most is sántít egy kicsit. A rajzfilm figurája ugyanis a végén mindig megbűnhődik gyarlóságáért, a valódi dombocskák valódi uracskái azonban sok embernek veszik el a kedvét a kapirgálástól, kukorékolástól, amíg... Jó lenne úgy befejezni a mondatot; ... amíg le nem szoktatják őket róla. Attól tartok azonban, hogy túlságosan optimista lenne a befejezés. A kiska- kasok mögött ugyanis sokszor nagyobbak állnak, vagy legalábbis sikerül nekik elhitetni, hogy nemcsak az ő éles sarkantyújától, csípős csőrétől kell tartania annak, aki a domb közelébe merészkedik, netán kétségbevonja a tulajdonjogot. Hallgatni és tűrni mindig kisebb kockázattal jár, és valljuk be őszintén, hajlamosak is vagyunk rá, hogy ezt az utat válasszuk. Van aki azért, mert néhányszor már megbillentették, megcsípték azon a pontján, ahol a legérzékenyebb, mások azért óvatosak, mert hallották hírét ilyen egyenlőtlen küzdelemnek, ismét mások azért, mert nem születtek hősnek, és képzeletükben jóval magasabb minden szemétdomb, élesebb minden csőr. mint valójában. Végül — ezt nem szívesen írom le, mert a Kuko- rikkal és nem beosztottjaikkal van elszámolni valóm — olyanok is akadnak, akik egyl fél marékkai több ma- gocskát remélnek, cserébe azért, hogy hangosan megtapsolják a vörös tarajú, kac- kiás farktollú dalia minden megmozdulását. Bár hallásuk tökéletes — mi több: kifinomult —, akár naponta is hajlandók letenni a nagyesküt: a fülemüle dala rekedt óbégatás kakaskájuk kukorékolása mellett, aki kecsesebb. mint a hattyú, és jobban repül, mint a szirti sas. Addig mondják, mondogatják, amíg a kakas el is hiszi, mert ha mástól nem, népszerű Kukori barátunktól tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk erre egy kicsit mindannyian. No, ezt azért nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen tréfa az egész, a rajzfilmet bevezető dalocska szerint pedig: „Tréfa senkit meg nem bánthat, s néhány dolgot helyre rak”. Ezzel be is fejezem, mert sürgős dolgom van: rá kell tenni még egy lapáttal — a saját szemétdombomra. (békés) KISZ-fiatalok számadása A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1978. október 24-i határozata értelmében 1979. február 1. és április 30. között kell megtartani — a tanintézetekben működő dolgozók, pedagógus-alapszervezetek kivételével — a KISZ-alapszervezetekben az értékelő, vezetőséget választó és mozgalmi évet indító, tervező taggyűléseket, valamint a KISZ Miskolc városi Bizottsága határozata alapján a munkahelyi és tanintézeti KISZ-szervezetek küldöttgyülé- ,seit. Miskolc város KISZ-szervezeteinek feladatait — a tavaszi időszakban — közvetlenül az 1978. november 24-én, az irányító városi testület által elfogadott intézkedési terv szabja meg. Az elfogadott dokumentum az 1979. évi KlSZ-vá- lasztasok káderpolitikai és szervezeti feladatait' tartalmazza. Az idei számadást nagy érdeklődés előzte meg fiataljaink, de különösen KISZ-vezetőink körében: vajon miben hoz új döntést a KISZ Központi Bizottsága. A már ismert határozat értelmében megállapítható, hogy a KISZ szervezési rendszere lényegében változatlan. A tervezési’, illetve választási mechanizmusban azonban két eltérés van a korábbi évekhez viszonyítva: egyrészt a tanintézeti (kollégiumi, pedagógus) alapszervezeti tervező taggyűlésekre 1979. október 20-ig kell. hogy sor kerüljön; másrészt a közvetlenül irányító KISZ-bizottság — a KISZ KB által előírt napirendeken túl — előírhatja a testületiek) részleges vagy teljes körű újraválasztását a küldöttgyűlés számára. A bevezető sorokból következik, hogy a vezetőségválasztást nem szabad kiszakítani a folyamatos KISZ-munkából A választás nem ünnepély és ami még fontosabb: a választás nem cél, hanem eszköz. Ebben az időszakban is sok, nem háttérbe szorítható politikai tevékenység folyik, amelynek célja egybeesik a választások céljával: erősíteni az ifjúkommunista közösségeket, teljesíteni feladatainkat. A túlértékelés mellett létezik egy másik veszély is: a választások jelentőségének alábecsülése. az előkészítés elhanyagolása. Ez legalább akkora hiba, mint a választások túlzott ünnepélyessége, hangsúlyozott megkülönböztetése. A tavaszi taggyűlések és küldöttgyűlések során valameny- nyi KISZ-szervezet legfontosabb politikai feladata, hogy mozgósítsa tagjait az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak folyamatos és következetes végrehajtására. Bontakozzék ki alapszervezeteinkben a fiatalok közéleti aktivitása, hiszen ez ad „fedezetet” az említett hagy feladatok megvalósításához. Azt mondjuk, hogy a taggyűlések munkaértekezletek és ne fényes ünnepségek legyenek. Ebből az is következik, hogy a beszámoló — amely mindig kollektív munka eredménye, hisz a vezetőség, illetve a KISZ-bizottság számol be és nem a titkár — rövid, a tagság összetételét és életkorát, végzett munkáját elemző, értékelő, figyelembe vevő legyen. Fiatalokhoz szóljon, a fiatalok nyelvén. A feladatokat konkrétan, a lehetőségekhez mérten fogalmazza meg. A beszámoló akkor éri el célját, ha vita követi és közös „hangosan gondolkodás” során alakul ki az eddigi munka olyan értékelése, amelyből, szervesen nő ki a kollektív bölcsesség legfőbb eredménye: a jövő céljainak és feladatainak rendszere. Csak így válik a választás a mozgalmi élet fontos állomásává. De még egy dologra nagyon kell vigyázni: a vita során el kell jutnunk az adott közösség továbbfejlesztését szolgáló, döntő célkitűzés kiválasztásához. A beszámoló—vezetőségválasztó taggyűlésen túl, nagyon fontos feladatai vannak az alapszervezeteknek a második, az ún. mozgalmi évet indító taggyűléseken. Sajnos, az elmúlt években is előfordult, hogy szervezeteink nem a jelentőségének megfelelően készültek fel ezekre a taggyűlésekre, ahol gyakorlatilag a mozgalmi év tervei realizálódtak. A KISZ gazdasági építőmunkáját a KISZ 1979/80. évi akcióprogramjának és a helyi feladatoknak megfelelően kell meghatározni. A gazdasági építőmunkában való résztvéte- lükben a fő hangsúlyt a népgazdaság egyensúlyának javítására és a tartós javulást elősegítő folyamatok megalapozására kell helyezni. KISZ-szerveink. -szervezeteink fordítsanak nagy hangsúlyt arra, hogy az általuk készített akcióprogramok — a KISZ KB akcióprogramja, a KISZ városi bizottságának kiegészítése, valamint a pártszervek éves gazdasági cselekvési programja figyelembevételével — legyenek konkrétak, képezzenek szoros egységet a központi elképzelésekkel, az azokból adódó helyi feladatok végrehajtását szolgálják. Saját feladataink körültekintő meghatározásával és színvonalas ellátásával, tovább kell erősítenünk az ifjúság szocialista szellemű nevelésében kialakult társadalmi munka- megosztást. A szabad idő tartalmas és fiatalos, a közösség és az egyén sokoldalú fejlődését szolgáló eltöltése érdekében tovább szélesítjük kulturális és közművelődési tevékenységünket, dinamikusabban fejlesztjük a tömegsportmozgalmat, s ezen belül különösen az ifjúsági turizmust. Vonzó programot kell nyújtanunk a fiatalok tömegei számára és ezt tudatosan kell felhasználnunk tömegbefolyásunk erősítésére. E célok elérését segítik KISZ-szervezeteinknél az 1979. évi tavaszi taggyűlések, ahol ifjúkommunistákhoz méltóan, lelkesedéssel és ténniakarással teszünk majd eleget az elvárásoknak. VARGA ZOLTÁN, a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkára Rozsdrínakt savnak ellenáll Csodacsavar Ongáról Elsősorban az élelmiszer- és a vegyipar számára lesz igen kelendő az a nagy szilárdságú. korrózióálló csavarfajta. amelynek kísérleti gyártását most kezdték meg a Csavaripari Vállalat ongai üzemében. Az új acélfajta a savaknak és a korróziónak tökéletesen ellenáll, szilárdsága pedig lényegesen magasabb. mint a jelenleg ismert acélfajtáké. Az üzemben az idén kialakítják az új termék gyártási feltételeit és várhatóan mintegy tizenöt-húszezer darabot készítenek belőle egy exportra kerülő gépsor számára. A szocialista brigádvezetők fórumán Papp László élméRvbeszámolója
