Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-23 / 302. szám
A. „A zöld fenyőfán lágyullak a gyertyák... Karácsony a Gyermekvárosban # Még egy csillag, még egy gyertya . .. A legnagyobb karácsonyi» — ami niinuenkié — hat méter magas; s nem kevesebb, mint 12 kilogramm szaloncukor díszíti. Persze van rajta sok minden más is; mindaz, amit a gyermeki fantázia teremteni tud. De ezenkívül csoportonként is állítanak egy-egy fát a gyerekek (szám szerint tizenkettőt), s természetesen jutóit egy szép fenyő a betegszobába is. Csütörtökön ebed utániéi kezdve báromszáztizenkét gyerek (a legkisebbek háromévesek, a legnagyobbak már túl a tizennyolcon) készült a fenyőfaünnepre a miskolci Gyermekvárosban, mely erre az alkalomra még szebb lett, mint általában. Mindenki csomagolt, mindenki örömet akart szerezni valakinek. Dr. Dobos László igazgató asztalán már ott díszlett 1 Vadász Jancsika szép karácsonyi rajza és Nyisz- tor Csaba kézimunkája. Ők voltak a leggyorsabbak; mindenki mást meg akartak előzni. A felnőttekre is átragadt az izgalom, a pedagógusok kulcsokat csörgetve (most be kell zárni egyik másik ajtót, nehogy idejekorán kiderüljenek a titkok) siettek a folyosókon, az óvodások pedig a délutáni alvás után azonnal előszedték kis szekrényükből a legünneplőbb ünnepi ruhájukat. Ragyogtak a lakk ci- pőcskék, vakítottak a fehér blúzok, szép masni került1 a hajba, s a kicsik még egyszer átismételték a verseket. (Nem csoda, hogy a nagy ünnepségen, melyen részt vettek a szülők, patronálok, az óvodásoknak volt a legnagyobb sikerük.) ■ ■ A munka befejeztével soksok felnőtt sietett a Gyermekvárosba; mindazok a szocialista brigádtagok, régi kedves ismerősök, akik osztozni akartak a gyerekek örömében. A Gyermekváros társadalmi bizottságának felhívása természetesen már jó előre eljutott a különböző munkahelyi közösségekhez, s ennek eredményeként 91 ezer forint gyűlt össze ajándékokra. Mikor az esti órákban a különböző korú gyerekek bontogatni kezdték a csomagokat, kiderült, hogy a pénzt szinte könnyebb volt előteremteni, mint a sok és sokféle ajándékot megvásárolni. Mennyi szeretet és találékonyság kellett ahhoz, hogy ki-ki azt kapja, amit legjobban várt. aminek a legjobban örülni tud. Mert természetesen nem egységes, uniíormizált csomagokat, tárgyakat kaptak, hanem sok ötlettel, nagy fantáziával ösz- szeállított csomagokat. 'Az egyikből optikai játékkészlet, a másikból csengős mozdony, a harmadikból ródli, a negyedikből expander, a száztizennegyedikből sákk- késjlet került elő és ki tudná felsorolni, hogy még mi minden. Míg a legkisebbek a babáknak, felfújható gumijátékoknak örültek, a tinédzserkorban l^vők tetszéssel nézegették magukat az új gézingekben, Jeans-puló-. vérekben. A csomagokat ki-ki már a saját csoportjának karácsonyfája alatt — szőkébb családi körben — bontotta fel. Ez előtt volt a földszinti nagy ebédlőben a szép, színes műsor, melyen mindany- nyiunkat szereplővé avattak. Tudniillik nemcsak az énekkar énekelte „tiszta szívvel, bátran”, hogy Kis karácsony, nagy karácsony, hanem valamennyi pedagógus és vendég is; mind a kétszázan, akik jelen lehettünk az ünnepségen. Most derült ki, hogy milyen nagy és szex-te- ágazó a gyermekvárosiak családja. Senki ,nem jött hivatalból; mindenki valakihez, valakiért látogat el a városba, mint ahogy megteszi ezt akkor is, ha nincs ilyen nagy ünnep. A különböző szocialista brigádok tagjai — a patronálok — otthonosan mozognak a sok gyerek között; felmennek a csoportszobákba, itthon érzik magukat. Nincs hivatatos kérdés-felelet, csak beszélgetés van; őszinte érdeklődő szavak, közös öröm. A látogatók is kapnak ajándékot. mert a gyerekek a maguk módján ugyancsak készültek egy-egy kedves kis meglepetéssel. Az egyik kisfiú (hatodikos vagy hetedikes lehet) büszkén mutatja fémtálcán a hat kávéspoharai. amit a patronálójának vásárolt. — Ugye örülni fog neki? — kérdezi tőlünk, s mi megnyugtatjuk; hát lehet ennek nem örülni. .. Találkozunk néhány csinos fiatal lánnyal és immár bajszot viselő ifjúval is. Az igazgató sorra kezet fog velük, ök már felnőttek; pénzkereső emberek, de tavaly még a Gyermekváros lakói voltak. Hacsak tehetik, visszajönnek, hiszen ide jönnek haza. És sohasem ■ üres kézzel... Mikor van egy kis szabadidőnk, az iránt érdeklődünk, hogy mi lesz majd a téli szünetben. Megtudjuk, hogy 92 gyerek utazik el a karár csonyi és újévi ünnepekre a szüleihez, nevelőszüleihez vagy rokonaihoz. Tizenöten egy-egy miskolci családtól kaptak meghívást, tizen pedig részt vesznek a parlamentben rendezendő fenyőfaünnepen. A többiek bükki kirándulásokkal, mozi- és múzeumlátogatásokkal és sok más hasznos szórakozással töltik a szünidőt. Kedvenc helyük a műjégpálya (már van a városnak 45 pár korcsolyája), és nagyon remélik, hogy előbb- utóbb lesz majd hó is, hogy kipróbálhassák a negyven-öt- ven szánkót, ródlit. Azt hiszem, a Gyermek- város lakói csütörtökön esté, egy kicsit később vacsoráztak a szokottnál, s biztos, hogy nyugtalanabbul aludtak, mint máskor, hiszen nemcsak a szomorúság, hanem az öröm is ébren tart bennünket. # Viktória legyen a nevel (Kovács Attila felvételei) (gyarmati) Köztulajdonba kerülnek Csonlváry művei A Kulturális Minisztérium szerződést kötött a Csont- váry-életmű megmentője, Gerlóczy Gedeon özvegyével és külföldi örökösével, a századforduló nagy festője műveinek és az életére, munkásságára vonatkozó dokumentumoknak állami tulajdonba kerüléséről. A részben eddig is múzeumi letétben őrzött, kiemelkedő kulturális értékű művészi hagyaték végleges elhelyezéséről és állandó kiállításáról később, a szükséges feltételek megteremtése után intézkednek. ★ Csontváry Kosztka Tivadar műveinek zöme — mintegy tíz kép és ugyanannyi tanul- mányrajz, köztük A názáreti Mária kútja, a Balbek, a Tátrát, a jeruzsálemi panaszfa- lat ábrázoló kép — jelenleg a pécsi Csontváry Múzeumban látható. A Magyar Nemzeti Galériában őrzöttek között van önarcképe s a Madonnafestő című alkotása. Néhány mű a miskolci Pet- ró- és más magángyűjteményben található. A Cédrusokat és több más remekművet a Gerlóczy-gyűjte- mény őrzi. Rajzverseny és meseműsor Játékos gyermekműsorral kedveskedik a Vörösmarty Mihály Művelődési Ház a vakációzó gyerekeknek december 27-én, szerdán. Délelőtt 10 órakor kezdődik a vetélkedővel, rajzversennyel és meseműsorral tarkított program. T,— Gokota Talán szokatlan, ha egy sorozatot szerénynek nevezünk. Tekinthető ez értékítéletnek is, de nem annak szánjuk. Mert lenne mit bírálni, számon kérni a tévéfeldolgozáson, ám félő, hogy ez (ismét) a sztreoti- piák ismétlése lenne. Fogadjuk el' tehát, hogy egy ilyen regényóriást lehetetlen azonos értékű képekre, képsorokra lefordítani. Elmélkedhetnénk a sorozat közművelődési jelentőségén is, s ez sem lenne haszontalan. Bizonyára sokan előveszik a könyvet, s akkor a sorozat már betöltötte funkcióját. Arról szóljunk inkább, amit megvalósított a tévéváltozat, s ez nem is kevés. Mipdenekelőtt emberközelbe hozta, átélhetővé tette a forradalmat és a polgárháborút. Előbb azt a folyamatot, ahogyan Oroszország eljutott magához a forradalomhoz. (Nevezhetnénk ezt az eseménysort a címre asszociálva kálváriának is). Mert a történelem csak az utókor számára áttekinthető, tételekbe foglalható, a kortársaknak szenvedést és bizony sok-sok botladozást jelent. Alekszej Tolsztojhoz hasonlóan hatalmas epikus hömpölygés- ként, folyóként láttatja ezt az utat: az orosz értelmiség, vagy ha úgy tetszik, a középosztály útját. Az analógia Lev Tolsztojjal és a Háború és békével nem véletlen. Gondoljunk csak például Bolkonszkij jellemének fejlődésére, vagy Pierre Bezu- hov útjára a cselekvés vállalásáig. A Golgota hőseinek dönteniük, választaniuk kell, jóllehet sokkal drámaibb, mert gyorsabban változó körülmények között, mint Bolkonszkij éknak. Megnehezíti a döntést, hogy a forradalomban és a polgárháborúban nem csupán a hazaszeretetről, vagy annak hiányáról van szó. Dása vagy Roscsin is éppen úgy szereti hazáját és népét, mint Tyelepin. vagy Kátya, mégsem találják meg rögtön a helyüket. A felismerés, hogy a bolsevikok, s csak a bolsevikok jelentik Oroszországot, csak lassan és ezernyi szenvedés, áldozat árán fogalmazódik meg bennük, s bizony nem is olyan idilli módon, ahogyan azt a tévésorozat egyes jeleneteiben leegyszerűsítette. Alekszej Tolsztoj realizmusa abban tér el Lev Tolsztojétól, hogy a hősök mozgásában nem csupán az erkölcsi indítékokat mutatja be. Nem arról van tehát szó így, egyszerűen, hogy a vörösök jók, a fehérek pedig rosszak. Jó emberek is harcolhatnak rossz ügyért (lásd Roscsin, Dása), a jó ügyet is szolgálhatják rosszul, vagy éppen silány emberek. A lényeg más: a történelmi és a társadalmi igazság felismerése, s ehhez nem mindig elegendő az elhatározás. Gátja lehet maga az osztályhelyzet, a származás, a neveltetés, de nem kizáró ok! Az orosz értelmiség dolgát nehezítette az, hogy sokáig tájékozatlan volt. Arra gondolunk itt, amire már utaltunk is, hogy a patriotizmus éá a' forradalom fogalmai jó ideig nem kapcsolódtak ösz- sze, nem váltak cselekvő erővé. Ez magyarázza magát a polgárháborút is: Oroszor- / szág már-már 'több részre szakad; ugyanakkor éppen a polgárháború iszonyú szenvedése és vérfürdője döbbenti rá az értelmiség javát, hogy hol is a helye. Hiszen éppen a polgári Európában kell csalódnia, amely fegyvereket küld a sokat szenvedett,' békére vágyó nép és ország ellen. A forradalom ellen, amely 1917 óta Oroszországot jelentette. Ezt ismeri fel Roscsin például, s fordítja fegyverét azok ellen, akiket eladdig szolgált. A „jutalom” a regényben, s a sorozatban is nem csupán maga az ügy: az addig egymástól elszakított házasfelek az ügyben, az ügyért találkoznak. Tudjuk ma már. hogy a polgárháborút még nem a felhőtlen boldogság évei követték. Ám Alekszej Tolsztoj nem is ezt írta meg. Az élet mindenkor és mindenhol küzdelem, csak éppen nem mindegy, hogy miért. A Golgota éppen a miértre kereste a választ, s megmutatta a hogyant is. ahogyan a gondolkodó, felelős értelmiségi elkötelezett és ember maradhat. Mert az ember éppen azért ember, mert képes dönteni, mert mindenkor döntenie kell!... (horpáesi) TŰLEVELEK SAKK — Borítékolom a következő lépést. — Helyes. A borítékon ne felejtse el feltüntetni az irányítószámot. TALÁLÓS KÉRDÉS Feldobják. leesik. Mi az? (Megfejtés: rinocé- rosz. Csak legyen, aki feldobja.) a víz alatt — Légy az enyém! — mondta magában a hal, és lerágta a horogról a legyet. A KOR NÉGYSZÖGESÍTÉSE Az igazgató emelkedett szólásra: — Az üzemi négyszög mai kerekasztal- beszélgetését megnyitom. ARANYBORJÚ Vendéglő. — Borjúszeletük van? — Hahaha! Borjú? Aranyért sincs, uram! BANKBAN — Feltűnés nélkü adja át a pénzt, ami magánál van! Ha megpróbál valakinek jeit adni, azonnal keresztüllövöm ! • — mondta a pénztáros, és az utolsó centig elszedte a megszeppent kliens dollárjait. KEDVENC SZÓRAKODÁSAIM Sportopéd: lélekharangidős; karamelltartó. SZÓLÁS ' Sok kis megalkuvás sokra megy. NOSZTALGIA — Emlékszel? Amikor először pillantottalak meg, egy érettségi tablóképen... Az első randevúnk. Az első csók ... Amikor bemutattál a szüleidnek ... Az esküvőnk. A gyerekeink. A tíz évi boldog házasságunk . . . Emlékszel? — Nem. — És a válóperünkre ? TÁVIRAT SVÉDORSZÁGBA Inge Kjölmann. Stockholm. Boldog új évet kívánok, kedves Inge. Akinek nem inge, ne vegye magára. FAFEJ Fafejű ismerősömnek fején találtam a a szöget, ami szöget ütött a fejébe. AJÁNDÉK Ajándékot kapni — öröm. Ajándékot adni — nagyobb ötöm. Ajándékot eladni — még nagyobb öröm. ÁRNYALATOK Nem mindegy, hogy az az állat fehér birkák között fekete bárány, vagy szürke farkasok közt. ÖKÖLJOG — Ön bíráskodik a mérkőzésemen ? — önbíráskodom a mérkőzésén — felelte a vezető bíró, és a gong után azonnal leütötte az ökölvívót. KRIMISITETT KÖZMONDÁS Aki kíváncsi, az nem öregszik meg ANTIREKLÁM Fiatalok! Jelentkezzetek általános iskolai tanulónak! MADÁR Nem igaz, hogy arra várok, hogy a sült galamb a számba repüljön. Nem szeretem a galambot. Nekem sült liba kell! EMBEREK Az ember körülnéz, sóhajt egy nagyot, és eltöpreng:1 „Biztos, hogy az embertől származunk?” NO Az, hogy egy nő könnyűvérű, még nem zárja ki, hogy sűrűvérű legyen. NEM TELJESÍTETTEM A mai napig nem teljesítettem 1978, évi tervemet, és minden esélyem megvan rá, hogy december 31-ig már nem is fogom. Sajnálattal jelentem be, hogy nem kaptam meg az idei évre beütemezett Nobel-díja- mat, nem írtam meg a Nagy Magyar Drámát, Regényt, Szimfóniát, Humoreszket. Ezzel szemben: minden vállalatunk, üzemünk, gyárunk a határidő előtt tel’.^'ette éves tervét. ~~«’cz szívből irigyke .ve gratulálok, (szabados) 1