Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-23 / 302. szám

Már áramot ad Befejeződött a leninvárosi Tiszai Hőerőműben a két­száztizenöt megawatt telje­sítményű, 4. számú gépegy­ség próbaüzeme. A gépegy­ség — a korábban üzembe helyezett, három azonos nagyságú blokkhoz hasonlóan — megkezdte az üzemszerű áramszolgáltatást az orszá­gos hálózat számára. Az el­ső két blokkot 1977 február­jában, illetve júliusában kapcsolták rá az országos hálózatra. A harmadik és a negyedik gépegységet az idén indították, s jelenleg az erőmű összteljesítménye el­éri a tervezett 860 megawat­tot. A Tiszai Hőerőmű ma már hazánk egyik legna­gyobb energiatermelő üze­mének számít. % Karácsonyi utazók (Solymos felv.) Két évvel ezelőtt, 1976. de­cember 28-án alakult meg a Bükki Nemzeti Park. fc Ezt megelőzően, ezt követő­en is sokat beszéltünk, vi­táztunk a Bükkről. És per­sze csodáltuk, csodáljuk ezt a vadregényes tájat, de most már azzal a bizonyossággal, hogy az intézményesített vé­delem olyan értékeket ment meg, amelyek pótolhatatla­nok. Őstörténeti olvasókönyv A létrehozás sorrendjében ez Magyarország harmadik nemzeti parkja. A Hortobá­gyi Nemzeti Park a hajdani erdőspuszta ma még össze­függő tömbjét és marad­ványfoltjait menti át a jö­vőbe. A Kiskunsági Nemzeti Park az Ös-Duna homokján kialakult pusztai tájat, szi­kes tavakat, ősborókást hi­vatott megőrizni. Egy nemrég kiadott pros­pektus így vall a harmadik­ról: „A Bükki Nemzeti Park jellegében, értékei tartalmá­val is elüt két testvérétől, mert egyrészt az Északi-kö­zéphegység legépebb, legfi­gyelemreméltóbb, egyben legérintetlenebb hegysége, másrészt ősidők óta össze­függő erdőterület... A Bükk hegység a földtörténet olyan olvasókönyve, amelyből több mint 300 millió évre vissza­menőleg olvashatunk.” Ez a legmagasabb szintű természetvédelmi egység a Bükk összefüggő erdőségeit, földtani, víztani, növénytani, állattani, tájképi és kultúr­történeti értékeit foglalja magába. Kiterjedése 39 ezer hektár, azaz több mint 380 négyzetkilométer. Ebből ke­reken 25 ezer hektár Borsod, 14 ezer hektár Heves megye területére esik. (Érdemes megjegyezni, hiszen ezt még a bennszülöttek sem tudják, hogy a nemzeti park hatezer hektárnyi területe Miskolc- hoz tartozik.) Érzékeny ragadozók A két évvel ezelőtti ala­kulással egyidőben életre hívott BNP Igazgatóság leg­fontosabb feladata: hogy a Bükk területére irányuló sokféle használati igényt ter­mészetvédelmi szempontból átfogóan koordinálja. Ez a kissé hivatalosan hangzó ars poetica azt je­lenti, hogy hosszú távon biz­tosítsák a természeti érté­kek fenntartását, s ezzel egyidejűleg a természeti kin­csek gazdasági és kulturális célú kiaknázását, a pihenni, üdülni, tájat csodálni ideza­Ük.,.--. Az ország közepén A Pest megyei Pusztavacs község határában, közel az 5-ös számú főúthoz, a Kis­kunsági Nemzeti Parkhoz tartozó védett területen el­készült az ország geometriai középpontját jelző torony és tegnap fel is avatták. A ne-" vezetes földrajzi pontot a nemzeti park igazgatóságá­nak kezdeményezésére a Kar­tográfiai és Térképészeti Vál­lalat határozta meg, az épít­ményt pedig Kerényi József Ybl-díjas kecskeméti főépí­tész tervezte, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal megbízásából. A jeltorony tíz méter magas, faborítású, nyolcoldalú vas­beton gúla. Krómacél csú­csán messziről látható vörös­rézgömböt helyeztek el. A torony alsó részén feltüntet­ték az ország geometriai középpontjának földrajzi és jellemző csillagászati adatait. rándokló turisták igényeinek kielégítését. A védelem nem jelent ke­rítést, nem jelent tilalmas vadont. Igaz, a tervék mint­egy kétezer hektárnyi zárt területet irányoznak elő. de a megőrzés, átmentés szem­pontjából ez elkerülhetetlen. (Ilyen terület a jávorkúti ős­fenyves, a Nagymező, a re­zervátum jelleggel létesíten­dő észak-bükki zoológiái és a déli részen kialakítandó geológiai, botanikai kutató­terület.) A zárt területeken minden tevékenységet a vé­delmi szempontoknak kell alárendelni. A korlátozottan látogatha­tó területekre vonatkozó elő­írások is védelmi jellegűek. Korlátozni kell a gépkocsi- forgalmat, viszont a gyalogos turistáknak zöld utat kell biztosítani. Jól példázza ezt a Nagyfennsík esete. Ezzel kapcsolatban ezt írja a BNP programja: „A Bükki Nagy­fennsík az ország legnagyobb kiterjedésű, 4—5 kilométer széles és 16 kilométer hosz- szú, 700—900 méter ma­gas területével az országban egyedülálló geológiai alaku­lat. A szigorúan védett terü­letek közül tíz itt helyezke­dik el, vagy csatlakozik hoz­zá. Növény- és állatvilága, földtani formációi, tájképi, értékei kiemelkedőek. A te­rületen élő állatok, főleg a ragadozó madarak nagyon érzékenyek a levegő szeny- nyeződésére és a zajhatások­Borkóró ' és kígyókapor S végül néhány kedvcsi­náló, a védelem szüksé­gességét bizonyító, himniku­san szép sor a Bükki Nem­zeti Parkot bemutató kiad­ványból : „A szurdokerdők növény­világa gazdag; gímharaszt, holdviola, havasi turbolya, scopoli fű, rhind-mind jelleg­zetes magashegyi fajok. Szild­iai növénytársulásokban ta­láljuk mészkövön a deres csenkeszt és a bükki nyúl- farkfüvet... Sziklákon, szik­lapadokon pillás zanó, hegyi kőtőrő fű, sziklai borkóró, kí­gyókapor, a háromszínű ár­vácska, a magashegységi al­faja, a bennszülött magyar pikkelypáfráfty és Magyaror­szágon csak itt található, me­diterrán vidékről származó szirti pereszlény.” A botanikus ódái emelke- dettségű ismertetője mintha csak a Bükköt imádó Her­man Ottó ihletett forrásából táplálkozna. A nagy termé­szettudós mondta, hogy „Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mo­solyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mé- lyedtem el á bükkösben, az egyetlen templomban, amely­ben igazán, szívem és eszem jjj szerint tudók ájtatos lenni.” j (brackó) I Primőrök A szentesi zöldségter­melő tájkörzet termálvízzel fűtött üvegházaiban télen is jj nagy mennyiségben terme- !! lik a primőröket. Különösen jj megnövekedett a kereslet az ; utóbbi napokban, amikor a I budapesti ZÖLDÉRT és a Csemege Vállalat megrende­lésére mintegy 100 mázsa paradicsomot és 30 000 da­rab cecei paprikát szállítot­tak. Hol lakik a költségvetés? Szerinted mi lesz drágább? — állít meg a közért előtt is­merősöm, s üres szatyraira bökve jelzi, ha új tippem van, abból a valamiből is vesz pár kilóval. Ha minden úgy lesz január elsején, ahogy hallom, akkor eddig háromszáz forin­tot nyertem — mondja, s fülembe súgja saját „bombabiztos” tippjeit. Nem tudom, t lesznek-e január elsején központi fo­gyasztói árintézkedések, de azt egészen biztosan tudom, hogy ismerősöm várt árnyeresége semmiképpen sem lesz elegendő annak a — nem is feltétlen forintban mérhető — többletnek az ellensúlyozására, amelyet mindnyájunknak meg kell ter­melni 1979-ben áhhoz, hogy az 1978-as életszínvonalunkat megtarthassuk. De hát mi is les2 itt tulajdonképpen január elsején? Főleg fejfájás, egy fél ország lesz. másnapos. Egyébként meg; ami jövőre lesz, az tíz éve kezdődött. Aranykor, ma már így be­szélnek a közgazdászok a hatvanas évek utolsó, és évtize­dünk első esztendeiről, amikor a gazdasági növekedés ko­rábban elért, de az idejétmúlt irányítás miatt rejtve maradt tartalékai felszabadultak, s kézzel fogható közelségbe kerül­tek a jólét távoli céljai is. Pechünkré, de nem előzményei« nélkül, jött 1973-ban az olaj, majd egyéb nyersanyagok árá­nak hisztérikus, öngerjesztő emelkedése, amely egy ideig — nálunk talán túl sokáig — leplezte, hogy a jelenség mögött a lényeg, egy új világgazdasági korszak beköszöntése. A nyers, anyagok árának — véges tartalékaik miatti — állandó emel­kedése (az OPEC épp’ a napokban újabb 15 százalékos, és bennünket is érintő áremelkedést jelentett be) a nemzetközi kereskedelem összetételének és irányának gyökeres változá­sa, a fejlődő országok gazdasági státusának módosulása, és egy sor más jelenség kíséri a korszakváltást. Egy nyers­anyagokban szegény és kényszerűen szoros külgazdasági kap­csolatokat fenntartó ország érzékeny veszteségeket szenved ilyen helyzetben, amit csak tetézett, hogy míg a legfejlettebb tőkés országokban 1973—1975-ben drákói anyag- és energia* takarékosságot,, gazdasági racionalizálást vezettek be, az élet- színvonal és a termelés stagnált, vagy visszaesett, addig ná­lunk a lakosság és a vállalatok szinte észre sem vették, ami a határokon túl történt. Ezekben az években, amikor kiugró növekedési mutatókast produkáltunk, az egyre drágább jólétet a költségvetés finan­szírozta. Csakhogy a költségvetés — pénzügyi fikció. Nem több, mint egy kétoszlopos számsor, egyik oldalán a vállala­toktól, szervektől, lakosságtól befolyt jövedelmekkel, másik oldalon a szociális, jóléti, kulturális kiadásokkal, dotációkkal stb. Ha a kiadási oldal számoszlopa ad nagyobb végösszeget — túlköltekeztünk, kölcsön 'kell kérni, persze külföldről, hisz a kölcsön lényege nem a pénz, hanem az érte vásárolható termék. Mai nehéz pénzügyi-gazdasági helyzetünkhöz hozzájárult az is, hogy a felvett kölcsönök sokszor egyenesen a fogyasz­tást, jobb esetben a további, gazdaságtalan termelést finan­szírozták. így jutunk el mai gondjaink végső forrásához, gazdálkodásunk — különösen életszínvonalunk tükrében mért — rossz hatékonyságához, amely az elmúlt egy-két eszten­dőben sem javult érdemlegesen. A népgazdasági egyensúly újbóli megteremtése — azaz ki kell fizetni külföldi adóssá­gainkat — tovább nem halasztható, elsőrendű feladatunk, ezért az elkövetkező néhány évben ennek kell alárendelni gazdasági növekedésünket, a belső felhasználás, a fogyasztás, végső soron az életszínvonal alakulását. A SZOT legutóbbi ülésén Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára így fog­lalta össze rövid - és hosszabb távú tennivalóinkat; „Lénye­gesen javítani- kell a gazdaságirányítás napi gyakorlati mun­káját, beleértve a szervezés korszerűsítését, a munkaerő- gazdálkodást, a vállalati bérpolitikában pedig a messzemenő differenciálást. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a ma­gasabb követelmények csak egy rövid, átmeneti időszakra érvényesek, s a helytelen tendenciák később kezdődhetnek elölről. A különféle kényszerű szigorítások több évig tarta­nak, a racionális gazdálkodásról azonban problémáink lénye­ges csökkentése után sem mondhatunk le.” A karácsonyi nagy pénzköltések idején jól fejlett pénzügyi érzékkel kalkulálunk; mi mibe kerül, hogyan jöhetnénk ki ke­vesebből, újév felé pedig évről évre azt latolgatjuk, mi mibe fog kerülni jövőre — nekünk. A családi költségvetés és az állami költségvetés közötti szoros kapcsolat talán naég nem eléggé széles körben közismert, mint ahogy az sem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a munkahelyünkön eltöltött első nyolc óra színvonala hosszabb távon semmiképpen sem lehet alacsonyabb 'a maradék tizenhaténál. rmassm-íBA Szabadságtilalom: december 15-től. Ez a vasutasélet, ez már vasutaskarácsony. Tötök János katonásan szolgálatra jelent­kezik. Első pillantásra az eleganciája lep meg. Ez a módi nem gőzmozdónyos szere­lés. Alaposan végigmustrálom: a sötétkék egyenruhához legmodernebb szabású vilá­goskék inget visel és sötétkék nyakkendőt. — A szebb vonatokhoz mindig felkötöm — mondta később, a bajusza alatt moso­lyogva. Engedélyt kapok egy kis mozdonyos uta­zásra a fűtőháztól a Tiszai pályaudvarig. Indulás előtt gyors rutinellenőrzés. Minden­tudó kulccsal a mozdony kis szekrénykéit nyitogatja, s beléjük pillant. Rádiópróba. — 1081-es, a rádiója első osztályú. Rendben az éberségi és a vonatbefolyásoló műsze­rek is. „Kijárunk." Ez vasutasnyelvből lefordítva annyit jelent, hogy eldöcögünk a Gömöri felé, kihúzunk a „Szinvára”. Űrházi zászló- jelzésekre, szabad jelzőre várunk. — Aki a vasúttal jegyzi el magát, bele­kalkulálja az életébe; másmilyen itt a vi­lág, az éjszakák nappalokká válnak, az ün­nepnapok munkanapokká. Senki sincs vas­utas a családban, el is álmélkodtak rajtam, amikor az érettségi után közöltem: moz­donyvezető leszek. Még ma is keresem azt a mozdonyvezetőt — és emlékszem is az ar­cára —, akit annak idején faggattam: hogy lehet valaki, mondjuk én, villany mozdony- vezető. De 600 ember közül... Aztán kijár­tam magamnak; küldözgettek jobbra-balra míg a tizedik helyen célt értem. így szerez­tem meg a villamos járműszerelő szakmun­kás-bizonyítványt. — A vasutasok karácsonya Fortuna kezé­ben van. Persze, hogy mindenki a családjá­hoz húzna. De ha menni kell, a vasúton a helyünk. Különben a vigíliáján otthon lenni az igazi. Nálunk most, kora délután ken csengetni — este nyolckor szolgálat .—, mert én is szeretném látni a kisfiam arcát. Most ötéves. Hogy mi lesz a fa alatt? Sikerült matchboxot szerezni. Nem jvát alól; egy kis sorba állással. Meg a kisvasút kocsiállo­mányát gyarapítjuk. No, nem sokkal, csak néhánnyál. Tudja, úgy van ez, mint az igazi vasútnál, nálunk is a fejlesztési kerettől függ. S mi tagadás, gyermekem apja is szí­vesen eljátszogat vele... — Nagy, karácsonyi megpróbáltatásaim még nem voltak, hiszen öt éve vezetek. El­vegyültek a hétköznapok között. Az első ön- áló utamra annál inkább emlékszem. A Gö- möriből a Borsodi Ercelőkészítö Műbe, on­nan pedig egy 200 tengelyes vasérces szerel­vényt vittem Záhonyba. Ragyogó, csillogó hóesésben. Szó, ami szó, megizzadtam az elején, mint annak idején a mozdonyvezetői vizsgán. De itt, a vasútnál is minden az emberhez van mérve. Tiszai pályaudvar. A kocsirendező már ott áll a szerelvény és a mozdonyunk között. Centikkel araszol a monstrum. Az ütköző összecseng, a vaskapocs összeköt a két sze­relvénnyel. Budapest Keleti pályaudvarra gyorsvonat indul 13 óra 18 perckor. Vasutasnyelveti úgy mondják: a 405-ös. Akik Tötök János vona­lán ülnek — csomagjaikról ítélve — mér ünnepelni utaznak... OLÁH ERZSI A Bükk barátai Nincs tilalmas vadon Vasutaskarácsony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents