Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

(Haver Lajos felvétele) szöknek otthonról és csava­Levelem, leveled Kedves Gábor! A közelmúltban többször egyeztettünk, vitatkoztunk azon, hogy a Búza téren is legyen buszmegálló, meg az Ady-híd­nál is. A kettő között van talán 200 méter távolság, ha jól megszámítjuk. Legyen a Lévay utcánál is. de nem úgy, hogy a népkerti sportpálya előtt, mert akkor a Lévaytól sokat kell gyalogolni. Majdnem 100 métert. Nem írom azt, hogy volt idő, amikor busz se járt, mert akkor írhatnám azt is, hogy volt idő, amikor a villamos a Széchenyi utcán mindegyik részvénytársasági tag háza előtt megállt. (A Szemere és Kos­suth között még egy megálló volt!) Ha egy új lakótelepen nincs óvoda minden házban, akkor rossz a telepítési terv. Le se írom, hogy én a Népkert mellől a Városház térre jártam óvodába, mert akkor írhatnám azt is, hogy Pesten van olyan, aki Újpestről Budára hordja a gyereket bölcsödébe. Egyszóval azt írhatnám két szóban, hogy „nőttek a távol­ságok”. Aki a Kun Béla úttól a Centrumba akar menni, in'k&'ob vár a villamosra 5—6 percet, de n:m indul el gyalog. Többen reklamálták már, hogy Tapolcán az Anna előtt miért nem lehet parkolni?! Mennyivel jobb a Júnó, ahol be lehet állni kocsival a bárpult mellé! Az előbbi gondolatok akkor vetődtek fel bennem, amikor a múlt vasárnap a barlangfürdőbe mentem, és a fürdő előtti placcon parkoltam. Megfürödtem, kijöttem. Megint megfü- rödtem. mert két rendőr érdeklődött, láttam-e a behajtani tilos táblát? Fentieket elmondtam, vázolva, hogy elszoktunk már a sok gyaloglástól, fő a kényelem, meg a heti fáradt­ság.Egyetértettek velem. Meg fizettettek 100 forintot. Ér eny- nyit az én kényelmem, Gábor? (Legközelebbi leveledben pénzt küldhetsz!) BÉRCZES JÓZSEF Kedves Józsi! Értem én a tréfát — különben meg sem. tisztelnél bizal­maddal, hogy szombat ró l-szombatra küldöd nekem kiváló kérdésekkel teli leveleidet —, de ami az óvodákat illeti, nincs egészen igazad. (Azt írod itt fölöttem: „Ha egy új lakótelepen nincs óvoda minden házbán, akkor rossz a tele­pítési terv.”) Elát szóval... Nemhogy minden házban nincs — tudom, ez humoros túlzás a részedről —. de... Mi taga­dás, tényleg kevés az óvodai férőhely. Ennyit erről. ’ Elkényelmesediiink.volna? Már aki. Én maradtam olyan, amilyen már tíz évvel ezelőtt is voltam: lusta. Úgyhogy jótól érdeklődsz. (Persze Te is Trabanttal cipeled be kedves leve­leidet ide a szerkesztőségbe, igaz, sietned kell, mert munka­időben teszed. Ha emiatt valami bajod lenne, mondd azt, hogy csak vicceltem, nem igaz.) Mit mondjak, néha olyan restség vesz rajtam erőt —. ha egyáltalán van ilyen kifejezés, de moit nincs hozzá energiám, hogy pontosabb meghatározáson törjem a fejem —, hogy magam is restellem. Tudom: a rest kétszer fárad, de jobb későn, mint most. Az még csak hagyján, hogy én így gon­dolkozom — nem is igaz, cso.1: humorizálok —, de sajnos nem vagyok egyedül. Komolyan! Pénz mellékelve. Remélem, nem esik , ki az újságból! Szia: SZABADOS GÁBOR Geítcéi fél iával páll Nixon nem hiszi, hogy még egyszer megválasztják Uj szelek fújdcgálnak a magyar popzene haza táján. Az okok egyértelműek: kor­szak- és nemzedékváltás zaj- liK a popéletben, úgy a ze­nekarok, mint a közönség köreben. A váltás nem sajá­tos magyar jelenség: szene a világon megfigyelhető a konzervatív ízlés térhódítása. A popzenében ennek leg­szembetűnőbb példája az ABBA együttes sikere, s az egyre naagyobb tért hódító, üzletileg csinált divatirány­zat. a diszkó, mely már csak táncba, szórakozóhelyekre és nem tömeges együttlétre, koncertekre hívja a fiatalo­kat. Mindezekkel szemben jelentkezik a legfiatalabb generáció ellenállás'a, azoké a zenészeké, akik még min­dig ragaszkodnak a beatzene eredeti törekvéseihez, és azé a közönsége, amely ma is mozgalmat, azonosulási, cse­lekvési lehetőséget remél a popzenétől. A zenei korszakváltás mel­lett nemzedékváltás is lezaj­lott a koúcertpódiumok kör­nyékén. Az Ifjúsági Park április 30-i nyitókoncertjén már egy új nemzedék kép­viselői özönlöttek el soha nem látott mértéltben a Gel­lérthegy oldalát. Bokában szűk nadrág, kockás, fenék­re simuló ing, borzas haj. csizma, illetve a lányokon papucs — ez a mai tinik egyenruhája. Ez a nemzedék is. mint annyi más elődje, különbözni akar az előtte já­róktól. Az apáktól vagy a huszonévesektől, akik már egyenruhaként hordják a farmert, akik megnövesztet­ték a hajukat, s akik a le­mezjátszón a tegnapi menők, Fonográf, Zalatnay és má­sok lemezeit bőgetik. A ti­nik mást akarnak. Azt. ami csak az övék. Újat. ami még nem volt, izgalmasat, ami kielégíti a kalandvágyat, va­dat. mozgalmasat, ami leve­zeti a fiatalos energiákat, zű­röset, amivel heccelni lehet az idősebbeket. Egyszóval olyat, amivel azonosulni tud­nak. A rockzene vadságával, látványával, az ő lelkűkből szól. mozgalmassá, izgalmas­sá téve életüket és a fiatal­ság fel is használja érzései­nek, hangulatának, vágyai­nak tükrözésére. ..Amikor kint vagyok a koncerten, megszűnik minden más — vallotta nem is egy fiatal. — Elfelejtem az unalmas sulit, az otthoni egyhangú életet, a veszekedő szomszé­dokat, a szüleim állandó perlekedését. Amikor feldü­börögnek az erősítők, boldog vagyok. Mintha belőlem sza­kadnának ki a hangok. Kell. hogy csapkodjak magam kö­rül, hogy üvöltsék, mert tu­★ Extázisbán ... dóm. csak ez a két óra van és utána vége. Ezért ha kel­lene. megszöknék, ellógnék az iskolából, otthonról bárhová, mert most ez a legvonzóbb' dolog a számomra.” Új nemzedék kopogtat a kapukon. Azok, akikről azt hittük, mindent megkaptak és csak a lehetőséggel kelle­ne élniük. De nem így van. Ök a gondoskodást nyűgnek, a jóakaratot kényszernek, az otthont kalitkának érzik. Ért­hetetlen — mondják a szü­lők — pedig mindenük meg­van — zsebpénz, szabadság, tanulási lehetőség. Ez se elég? A koncertre járó fia­talok azonban másról beszél­nek; az otthoni szeretet hiá­nyáról, a csalód széteséséről, az iskola unalmáról, életük egyhangúságáról, szürkeségé­ről. Ezért kerül sor tömegiele- netekre a rockegyüttesek fellépésekor, ezért kell gyak­ran kivonulnia a rendőrség­nek, ezért gyakoriak a ..bal­hék”. Sokan mindezek alap­ján a következtetéseket is levonták. A szülök megtilt­ják a ..púnk” koncerteken való részvételt gyerekeiknek, a rendezőszervek lemondják a már megkötött szerződé­seket. A következmények is­meretesek: a gyerekek meg­fognak, hevesen elutasítanak mindent, kedvenceikért akár ölre is mennek. Az egyre ritkuló koncerteken még na­gyobb a „felhajtás”, a fel­nőttek pedig mintha csak a pusztába kiáltanák a ..büdö­sekről", „koszosokról”, szóló történeteket. ■ ■ Ha visszaemlékszünk: a rock and roll és a beat szü­letésekor is hasonló, nemze­dék- és korszakváltásra ke­rült sor. Akkor a mai apák nemzedéke volt a szóbeszéd tárgya. Azok, akik ma értet­lenül állnak az új jelenségek előtt. Jó volna, ha észreven- nék: új nemzedék áll a ka­puk előtt: a rock and roll és saját gyermekeik. Az NDK-ban s/áflőlsr^vé vált — masam is idéztem már —, hogy az országban „minden­nek két oldala van: egy szép és egy nagyon szép.” A meg­határozás a berlini Distel (ma­gyarul: Bogáncs! -kabaré egyik emlékezetes műsorából szár­mazik, a hozzátartozó magya­rázatta! együtt: „Az élét szép oldalával naponta találkozni a közlekedésben, a bevásárló - nál és az üzemben, a nagyon szép oldallal a sa jtóban, a mo­ziban és a televízióban.” To­vábbi magyarázni: „Szép az. ha heteken ál hiába futkos az ember egy szekrénysorért, de nagyon széppé akkor válik, amikor azt láttuk a tévéhír­adóban és azt olvassuk, hogy bútoriparunk dolgozói miiven lelkiismeretesen tc’jesítik ex­port-kötelezettségeiket.” Magam .kissé zavarban va- .gyok: vajon magát a Distelt az élet szép vagy nagyon szép oldalához soroljam-e? Mert szép az, hogy a Dis- tel-kabaréhoz közönséges ha­landó aligha kap jegyet, vi­szont két Distel-jegyért -még esetleg Trabant-kipufogót is adnak. Szép az is. hogy ez a kabaré immáron negyedszá­zada játszik az ideiglenes színpadon, az NDK Újságíró Szövetségének előadótermé­ben. Szép az is, hogy ez a színpad még azelőtt mondta fel a szolgálatot, hogy a ju­bileumi műsort bemutatták volna, azaz „kiderült, hogy sürgős tatarozásra szorul” és Ma este a tévében Munkásarcok A sorozat első része ezt a címet viseli: Tóth Pál köz­érzete. A Diósgyőri Gépgyár harmincnyolc éves lakatosa Brády Zoltán riporter kér­déseire szívesen válaszol, es­sék szó a magánéletről, gyá­ri gondokról, pártmunkáról. Régi megállapítás, hogy nincs érdekesebb televíziós műsor, mint az emberi val­lomás. Ebből a szempontból is figyelmet érdemel a ri­port. A feszültségektől men­tes. titkolnivalóval. elfeled- nivalóval nem rendelkező vallomás a nézőt baráti be­szélgetés részesévé teszi. A riporter nemcsak meghall­gatta alanyát, nemcsak elkí­séri életének színtereire, az otthoni fe'*etézés, a kerti szalcjnnasütés. vagy a diós­győri várba tett kirándulás helyszíneire, hanem mögé is néz egy-es'y munkahelyi konfliktusnak, megszólaltat­va ellenfeleit is. Őszinte számadás hangzik el a család anyagi helyzeté­ről, ez a feleség feladata; ezzel is fény derül nemcsak Tóth Pálék, de sok munkás-_ család közös gondjaira, el­képzeléseire. (Ma 16.30-tól láthatjuk.) Kiváló amatőr együttesek Az amatőr művészeti együt­tesek idei pályázatán harmin­cán nyerték el a Kiváló Együttes kitüntető címet. A pályázaton részt vett száz együttes és művészeti kör közül huszonkettőt első ízben tüntettek ki. Másodszor nyer­te el a Kiváló Együttes cí­met a Dorogi Bányász Kon­cert-fúvószenekar, a HVDSZ Liszt Ferenc férfikara, a Szolnok és Vidéke Áfész Ko­dály Kórusa, az Ipari Szövet­kezetek Erkel Ferenc Mű­vészegyüttes vegyeskara. tánckara. kamarakórusa és népi zenekara, az Építők Szakszervezetének Vadrózsák Táncegyüttese, a Zalaegersze­gi Reflex Színpad, a kazinc­barcikai Izsó Miklós Képző­művészeti Kör, valamint az egri Harlekin Bábegyüttes.. emiatt csak egy jó hónappal kellett eltolni a bemutatót. Nagyon szép viszont, amit erről a kabaréról a jubile­um alkalmából olvasni le­het. Mintha ez a negyedszá­zad a Distel számára csupán hőskorból és még hősibb kor­szakból állt volna. Különösen az alapító igaz­gatónak, Erich Brehmnek, a jelenlegi direktornak, Ottó Síarknak, s a társulat kor­elnökének, az alapító tagok közül egyedüli színésznek, Gustav Mutternek jut ki a dicséretekből. Az ünnepi — többnyire szintén szatirikus hangnemben írt — megemlé­kezéseket olvasva már-már úgy tűnik, hogy az NDK éle­téből csak azért tűnt el né­hány hiba, mert a Distel megtalálta a megfelelő po­ént. a jelenlegi hibák pedig csak arra szolgálnak, hogy a kabaré művészeinek módjuk legyen egyszerre bebizonyí­tani, bátorságukat és elköte­lezettségüket. A konkurenciáról a vi­dék gondoskodik. Közülük a legrégibb a lipcsei. A vá­sárvárosban a ..Pfeffer­mühle”. vagyis a „Borsőrlő” nemsokára szintén jubileu­mot köszönthet: öt és fél hónappal a berlini Distel után alakult. Drezdában is van kabaré, „Herkuleskeule”, A memoárirodalom nem­csak édes hazánkban, de ha­tárainkon túl is sláger. Két híres filmszinésznő fejezte be most emlékiratait. Marlene Dietrich 500 oldalasat szer­vagyis „Herkules buzogánya” névre hallgat. Az NDK e három legis­mertebb kabaréján kívül szatirikus színpadok működ­nek Rostockban. Gerában, CoUbusban, a Néphadsereg­nek is van egy szatirikus együttese, s alig akad me­gyeszékhely, amelynek ter­veiben ne szerepelne hiva­tásos kabaré létrehozása. Ezen kívül mintegy 600 ama­tőr társulat működik üze­mekben, hivatalokban, főis­kolákon, közülük némelyik egészen jó, s ha nem is szí­nészi játékban, de csípősség­ben komoly konkurenciát jelent a „profiknak”. A Distel első műsorában a tervgazdálkodást köszöntötte a maga módján. A műsor címe ez volt: „Hurrá, a hu­mor be van tervezve!” A ju­bileumi műsor címe már nem annyira a humor, mint a hurrá társadalmi szere­pével kíván foglalkozni: „A hurrá be van tervezve!” Szóval, humor a hurrának • Vagy hurrá a humornak? Majd kiderül, a próbákra halandó lélek nem juthat be. A színházterem ajtaján táb­la: „Építkezési terület! Ide­geneknek a belépés veszé­lyes és tilos!” PINTÉR ISTVÁN kesztett. amelyet München­ben szándékszik kiadni a Bertelnsman kiadó, Ingrid Bergman ugyancsak kiadja visszaemlékezéseit, amelyek­nek azt a részét, ahol három házasságát tárgyalja, maga mondja magnóra és ennek alapján írja át Alan Burger, aki a többi részt is szerkesz­ti. Megírta azonban emlék­iratait most már Richard Nixon is. de nem elégedett meg ezzel (nyilván pénzre van szüksége), mert 2000-ig tartó világpolitikai jóslatokat vet most papírra. Közben azonban kijelentette: a napj politikába nem akar vissza­térni, mert „nem tudja el­képzelni, hogy még egyszer megválasztanák valami hiva­talos posztra”. — Hát, ez a Watergate után — elképzel­hető. Nem visszaemlékezés, csu­pán adalék korunk minden­fajta vetélkedéséhez, hogy legutóbb Genscher nyugat­német külügyminiszter, an­gol kollégájával, Owennel együtt járt Dél-Afrikában, és Namíbiából egyszerre indul­tait tovább Pretoriába. Nem tudni, a két külügyért száll­ta-e meg a buzgalom — ám a nyugatnémet Spiegel be­számol róla: repülőversenybe fogtak és a vetélkedőt Gen­scher nyerte meg. Ötvenöt perccel előbb érkezett Preto­riába, mint amikorra várták és megelőzte angol kollégá­ját. Owent 30 perccel. A re­pülőtéren szinte megzavaro­dott íogadóbizottság üdvözöl­te a nyugatnémet külügyért, miután a program szerint Owent várták, s helyette Genscher érkezett meg előbb. — Talán ez is jellemző ré­sze lesz egyszer egy emlék­iratnak, illusztrálandó ko­runk rohanását, amelyben külügyminiszterek repülő­versenyben is mérkőznek — a diplomácia mellett. MÁTÉ IVÁN ★ Nagy sikerrel szerepelt a budapesti Erkel Színházban. a koreai Manszvde ének- és táncegyüttes. Mint már hírül ad­tuk, hétfőn Miskolcon vendégszerepeinek. (Benkö Imre /elvétele) SEBÖK JÁNOS Bo gáncs és Herkules buzogánya A hurrá és a humor be van tervezve Más nemzedék... Új korszak a popzenében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents