Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-27 / 279. szám
Most kell mókust nézni Tél előtt Tapolcán — De hiszen ez gyönyörű! Hepp József, szilvásváradi SZOT-beutalt, turistaként dicsérte a barlangot. Engel Ernő: — Amikor megérkeztünk, megkérdeztük, hogy mit érdemes megnézni. Miskolcra mindenképpen bejöttünk volna. de ha nem moqdják Tapolcát, akkor... Tapolca csendes ilyenkor késő ősszel. A fürdő mellett lakó mókus menetrendszerűen lejár a fáról. A helyi lakos, aki nyáron idegenként szemlélődött saját territóriumában, s nem feltétlen szimpátiával nézte a turistákat, most szívesen szegődik alkalmi idegenvezetőnek. Gúlában a székek, kocsikba gyűlik az avar, esténként a hűvös széllel már a tél is üzenget^ * Csathó Aladárné, a tapolcai SZOT-üdülök főkönyvelője: — Az idény véget ért, de természetesen azért vannak a SZOT-nak vendégei most is. Ebben a pillanatban kilencvennyolcán. És készül a jövő év is. A Kikelet A és B épületünket jövő szeptemberig átalakítjuk. A mai követelményeknek már nem feleltek meg. Most valameny- nyi szobához zuhanyozót, illetve fürdőt építünk .. . — Mit csinálhat itt a vendég télen? — Nem tudok olyanról, hogy akár .egyetlenegy vendegünk is elégedetlen lenne. Kirándulásokat szervezünk és gyönyörű a környék. Itt, Tapolcán van a barlang... Néhány buszmegállónyira a nagyváros, Miskolc ... Aki látni jön, az nem unatkozhat. Aki pihenni jön, az viszont pihen ... Ősz van, és a mókus valóban lejön a fáról. Berci bácsi nyaranta a tapolcai fürMilyen anyag a műanyag? A vásári díj kötelez ir Targoncába gyűjtik az avart.. dő udvarosa. És nyugdíjas. Ő szólít meg: — Maga idegen? Mondtam neki habozás nélkül, hogy igen. És ő gyorsan elmondta nekem, hogy hova kell elmennem, ha Tapolcát ismerni akarom, hogy milyen jelzések mellett induljak el, hogy egy nagy séta után hogy jöhetek haza busszal... Madarász Eszter és Madarász János kezdő turista. Ketten sincsenek tízévesek, így hát óriási kirándulásnak számít Miskolcról Tapolcára jönni. A nagyapa: — Az időből telik, így hát kihozom őket. Nézni a 'mókust. Meg nézegetni az őszt... A barlangfürdő előcsarnokában most is három nyelven beszéltek. Három nyelven mondták el, hogy Tapolca télen is szép, hogy őszszel is szép... Tapolcaiak mondták, hogy nekik most a legszebb. Most az övék. Hadd tegyem hozzá, hogy Tapolca is Miskolc. És a miénk. Jó érzés lett volna nagyon sok miskolcival találkozni odakint B. G. Amikor egy éve híre ment, hogy a Miskolci Müanyagfel- dolgozó Gyárat átveszi a Borsodi Vegyikombinát, s mint egyik gyáregysége tevékenykedik majd a jövőben, sokan a vészharangot kezdték kongatni, visszafejlesztésről kezdtek suttogni. Az elmúlt egy esztendő azonban egészen mást igazolt. Erre a legjobb példa: a gyáregységnél dolgozók bér- színvonala — noha még nem érte el a BVK-ét — már most meghaladja az 1980-ra tervezettet. # A jövő útja Glódi András, a gyáregység igazgatója már a biztató jövőről is beszélt: — A fejlesztést az anyagi lehetőségek határozzák meg, de minél többféle terméket állít elő az üzem, annál nehezebb az előrelépés. Ezért is határoztuk el, az anya- vállalat vezetőivel közösen, a profiltisztítást. Nem arról van szó, hogy megszüntetjük bizonyos keresett termékek gyártását, csupán arról, hogy a kisszériás, számunkra már gazdaságtalanul gyártott termékeket igyekszünk szövetkezeteknek, melléküzemágaknak átadni. Hosszabb távon — ezt ma már tudni — elsősorban a fröccsöntött és formázott műanyagoknak van jövője, ez persze nem jelenti azt, hogy a sajtoltról végleg le kell mondanunk. Ennék elhelyezése ügyében folynak jelenleg is a tárgyalások. A termelékenyebb, nagy sorozatú termékekre átállni persze lassú folyamai, de idővel meglesz az eredménye. Osztrák népek A gyáregység a fejlesztés útját évről évre magasabb szinten járja. Az idén nyolc új termék gyártását vezették be, amelyek mind keresett fogyasztási cikkek. A fejlődés eredménye, s a fejlesztési tevékenység igazolása az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron elnyert BNV-díj. Hogy távlatokban milyen kérdésekkel foglalkoznak, erről a gyáregység igazgatója a következőket mondotta: — Formázóüzemünkben várhatóak nagy változások, ide ugyanis szeretnénk Ausztriából olyan gépeket beszerezni, amelyek úgynevezett matricázott termékeket képesek készíteni. A címkézett poharaknak egyre nagyobb a keletje, s ezek a gépek a körkörös címkézés mellett vízszintes matricá- zást is lehetővé tesznek, ami azt jelenti, hogy a tartók fedelét is címkézhetnénk. Ugyanakkor tovább kívánjuk fejleszteni a lámpaburagyár- tást is. Most folynak a tárgyalások a budapesti villa- mosságlechnikai szervekkel, s ha ezek, valamint a próba- gyártások sikeresek lesznek, a jelenlegi 20—30 millió forintos megrendelésük jövőre akár 50—60 milliósra is emelkedhet. Jelenlegi termékeinket is tovább kívánjuk fejleszteni — ezzel is közeledve a vásárlói igényekhez. Teljesítik A miskolci üzem jó munkáját egyébként jellemzi: a bizalmat — tegyük hozzá, az előlegezett bizalmat — eredményeikkel igyekeztek meghálálni. Sikerrel. Termelékenységi tervüket már teljesítették, s Miskolc város felszabadulása évfordulója tiszteletére december 3-ára teljesítik termelési terveik — s ezzel együtt nyereségtervük — mutatóit is. Az anyavállalat a jövőben is bizton számíthat rájuk, a még nagyobb feladatok megoldásában is. T. Z. Városi tanácsnok füpadácrái 1978. november 28. Faragó Erzsébet, Ili i. pártalap- szervezet, Marx K. u. 49., 17 órától ; Sándor János, Szirma, ta- nácskirendcltség, 17 órától; Vin- cze Sándor, Gépipari Technikum, i£un B. út 10., 18 órától. 1978. november 29. Boda Józsefné, Felszabadítók u. 2., 17 órától; Szabó János, könyvtár, Szentpéteri kapu 117., 18 órától; Varga Zoltán, 18. pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. 1978. november 30. Dr. Farkas József, Vörösmarty Művelődési Ház, Lenke u. 14 a., 18 órától. Térkép, rágcsálókról Budapest után Miskolc következik Szapora, mint a nyúl — szoktuk mondani olykor-olykor — pedig inkább a patkányokra kellene hivatkoznunk. Amíg ugyanis egy anyanyúl 2, legfeljebb 15 utódot hpz évenként világra, addig egy jól táplált patkánypár akár 800-at is rászabadít környezetére. Bábolnán a takarmánytárolók megvámolása miatt dolgoztak ki több mint 10 évvel ezelőtt technológiát. az egészségre is ártalmas rágcsálók irtására. A hazai szakemberek korábban nem tud$ Nagyapa, két unokával Raktár? Szállítóeszköz? Vajon a címben jelölt fogalmak közül melyik illik a vasúti teherkocsira? Gondolom, mindenki rávágja: persze hogy a szállítóeszköz. Pedig nem egy gazdasági vezető széles e hazában raktárként kezeli a szállítási csúcsok idején olyany- nyira kevés vasúti kocsit. Legalábbis. erre vallanak a számok. Tehervagonjainkban ugyanis átlagosan csak mintegy harminc órát van úton a termék, ötven órát pedig ki- illetve berakás alatt, vagy „csak úgy”, áll. Mint akármelyik raktárban, azzal.a különbséggel, hogy a raktárra máshol nincs szükség, a vasúti kocsit viszont úgy keresik, mint a cukrot. Pedig nem olcsó a raktározásnak ez a módja. A szállítási költségeken felül kocsiálláspénzt is fizetnek a vállalatok, ha nem rakják ki időben a részükre szállított árukat. Persze nem azok fizetik, akik a vállalat szállítási problémáinak megoldásáért felelősek. Abban is hasonlít a „gördülő” raktár az igazira, hogy költségeit — a kocsiálláspénzt ’■— ugyanúgy a vállalati költségek között számolják el, mint az egyéb raktározási díjakat. Népgazdasági szempontból egyik zsebünkből a másikba tesszük a pénzt, s ebből a műveletből minden lehet,'csak több vasúti kocsi nem. .Más lenne a helyzet, ha a felelősök is ráfizetnének a boltra. Ekkor sem teremne nagyobb szállítási kapacitás, de talán jobban szorgalmaznák a korszerű szállítási és rakodási módszerek elterjesztését. Ez pedig csökkentené az állásidőt, s a jelenlegi harminc óra helyett lényegesen nagyobb szám jelentené a tényleges szállítási időket. A módszerek ismertek, a rakodólapok alkalmazása, egységrakományok kialakíts a és a konténeres szállítás segítségével nemcsak gépesíthető. hanem gyorsítható is a ki- és berakodás. Mindez természetesen pénzbe kerül, de azt mindenki tudja, hogy az idő is pénz. Azzal a különbséggel, hogy a várakozással eltöltött idő nem fektethető be okos gépek vásárlására, míg a megspórolt kocsiálláspénz — ha nem is közvetlenül, — igen. GŐZ JÓZSEF A pilisvörösvári bányászszírájk 1. # Eins akarunk! Fél évszázaddal ezelőtt, 1928. november 28-án sztrájkba lépett a belga érdekeltségű Budapest vidéki Kőszénbányák Társulás pilisvörösvári bányájának 1600 bányamunkása. Az egész Európában nagy feltűnést keltő, több- hónapos sztrájkot a bányamunkások rendkívül rossz helyzete, a nagyarányú elbocsátások, a fizetések csökkenése idézte elő. 1928 márciusának elején Losoncon illegális bányászkonferenciát tartottak, amelyen ott volt Kun Béla és Révai József is. A Kommunisták Magyar- országi Pálija a konferencián hozott határozatban megjelölte a feladatokat. „Az illegális, föld alatti szervezkedés mellett a Kommunista Pált felhasznál minden lehetséges legális eszközt is arra, hogy a munkásosztály mindennapi harcait vezesse mind politikai, mind gazdasági téren.” A KMP által vezetett és befolyásolt bányászmozgalom mind nagyobb területekre terjedt ki: 1928- ban mintegy 97 bérharc tört ki, összesen 52 850 résztvevővel. A salgótarjáni, majd a pécsi bányászok példája magukkal ragadta a pilisvö- rösvári bányászokat is. A pilisvörösvári bányászsztrájkról a Pest megyei Könyvtár 1968-ban megjelentetett „Pilisvörösvári sztrájk” 'című kiadványa ad hű képet a korabeli sajtó tükrében. A Vígh Károly által írt és szerkesztett, kiadvány a kéthetes sztrájk történetének a Népszava, a Friss Űjság és más lapok egykori cikkei segítségévei való bemutatásakor többször említi egy bizonyos Tóth István,' nevét. A kiadvány nem szol róla, hogy Tóth István, „aki a sztrájk főszervezője volt, három pici gyermeke és tüdőbeteg felesége mellett mindig másokat helyezett előtérbe”, kicsoda tulajdonképpen, noha a korabeli sajtó nyomán a kiadványban több alkalommal is történik utalás személyére. A Reggel című lap például a sztrájk vége felé írt cikkében hírt ad arról, hogy a Ma. gyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége kongresszusára igyekvő pilisvörösvári bányászdelegációt az úton csendőrök állították meg: „A csendőrök visszaparancsolták és vissza- lökdösték a Budapestf felé igyekvő bányászokat. Csak néhányan tudtak közülük az erdőn át gyalogolva eljutni ide” — tájékoztatta a viharos kongresszust Esztergályos János. Felállt ‘Tóth István is, s ezt mondotta: „Mi nem akarunk felfordulást, csak élni akarunk. Ezerhétszáz szerencsétlen ember és családja áll kenyér nélkül, télvíz idején, hogy tudja ezt nézni a kormány?”. A Népszava 1929. január 15-i cikke a pilisvörösvári bányászsztrájk befejezéséről írt cikkében ismerteti a 8 pontos határozatot. A sztrájk rész- eredményeket hozott csak, ezért a piUsvörösváriak ismét sztrájkra készültek. A sztrájkot, amelyet február 16-án akartak megkezdeni, a a salgótarjániak is támogattak volna. A csendőrség azonban tudomást szerzett a készülődésről és letartóztatta Tóth Istvánt, az újabb sztrájk szervezőjét. A . kiadvány így foglalja össze a sztrájk tanulságait: „Ha történelmi távlatból készítjük el az 1928. évi sztrájk mérlegét, akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a pilis- vörösvári bányászok sztrájkja a magyar bányamunkásmozgalom egyik leghősiesebb és legnagyobb jelentőségű megmozdulása volt. A pilisi bányásznép harca egyfelől megmutatta az ellenforradalmi Horthy-rendszer munkás- politikájának igazi arcát, másfelől leleplezte az uralkodó osztály és a bányatőkések közötti szoros érdekszövetséget, valamint a jobboldali szociáldemokrácia, opportunizmusát.” Nekünk, borsodiaknak, miskolciaknak is közünk volt az 1928. évi pilisvörösvári bá- nyászsztráikhoz. A sztráik főszervezője, Tóth István ugyanis városunk szülötte volt. (Folytatjuk) NYIKES IMRE tak eredményesen védekezni a siserehad ellen. A kombinát azonban a Bayer gyógy- szerárugyártól vásárolt méreggel tökéletes irtási módszert dolgozott ki. Bábolnát már 1988-ban teljesen mentesítették a nemkívánatos vendégektől, — amelyek az utólagos számítások szerint legalább 30 mázsa takarmányt faltak fel naponta. Így az irtás költsége 3 hónap alatt megtérült. A kedvező tapasztalatok alapján a bábolnaiak patkányirtó brigádot, majd fertőtlenítő állomást szerveztek. Ahol tanácsaikat betartják, ott azóta sincs patkány. Budapesten több mint 500 millió négyzetméternyi területet szabadítottak meg a veszedelmes kártevőktől. ’ A fertőzöttség a belső, csatornázott kerületekben és az ipari területeken volt a legnagyobb. A patkányok okozta gazdasági kárt évi 3—400 millió forintra becsülték a fővárosi szakemberek. Kétéves munkával előbb Budát, majd Pestet mentesítették. A fővárosi KÖJÁL tudományosan kidolgozott ellenőrző módszerei is bizonyítják, hogy feladatukat hiánytalanul teljesítették, pedig mintegy 2 millió patkány élt Budapesten. Á patkányok bevándorlásától azonban továbbra is védeni kell a fővárost. Az erre hirdetett pályázatot is a bábolnaiak nyerték meg, és a mentesség fenntartásával tovább növelték tekintélyüket. A Fővárosi Tanács ezért most újabb, 1935-ig szóló szerződést kötött a kombináttal, amelynek szakemberei most Miskolc „patkány- térképét” készítik. E'hez előbb megállapítják: hány négyzetméter szorul irtásra, mennyire fertőzött a ten Hét. B É. Hortobágyi hal Tizenötezer mázsa halat értékesít év végéig a Hortobágyi Állami Gazdaság. Az ország legnagyobb területű halastavaival rendelkező mezőgazdasági nagyüzemben a 6000 hektárnyi vízfelületből 4800 hektárnyit hasznosítottak halgazdálkodással az idén.
