Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-16 / 244. szám
Összezártság Egerben Az entrée sikerült Nem sokkal az ügyelő figyelmeztetése után belép az öltözőbe Orbán Tibor — meztelen felsőtesttel, bársony nadrágban, a vállára vetett zubbonnyal —, láthatóan vidám és pihent. Alig fél óránk van a beszélgetésre, így hát néhány perc után megkérdezem: nem öltözöl? — Már elkészültem — mondja. Csak a C’avigo első képében derült ki. mikor a címszereplő és barátja. Carlos vívni kezd (szép artisztikus jelenet). h"-» nem kellett a színésznek öltözni... Részlet a színész írásos művészi életrajzából: „Szolnok, Pécs, Kecskemét, Békéscsaba színházi vándorlásaim állomásai 1968 óta. Bár 1935- ben szereztem először riiolo- mát — akkor színészként —, ösztönzést éreztem nm. hosv beiratkozzam a főiskola rendező szakára.. Így hát a miskolci társulat az új szezonban egy sok tapasztalattal bíró színész- rendezővel gazdagodott. — Miskolcra Szűcs János csábított, aki a főiskolán évfolyamtársam volt, s akihez az emberi és művészi barátság szoros szálai fűznek. A napokban egy másik barátom érdeklődött, hogyan élek mit csinálok az új helyen. Nem minden büszkeség nélkül mondhattam el neki, hogy már túljutottam egy premieren, mint színész, rendezőként pedig megkezdhettem a kitűnő lengyel szerző, Cho- insky „... távollétében” című groteszk bohózatának előkészületeit. Ezzel gondolom azt is elmondtam, hogy sok izgalom közepette hasznos munkával teltek s telnek a hetek. A nyolcszereplős lengyel drámáról kezdünk beszélgetni. A szakma ártalm Varga Gyula — mint legtöbbször, ha új szereppel találkozik — most is szorong. Nem titkolja, hogy van benne ellenérzés, tiltakozás. A színház világában — ha igazán tehetséges művészekről von szó — ez egyáltalán nem szokatlan jelenség. Bajor Gizit " ' i szinte minden egyes alkalommal meg kellett győzni egy- egy feladat szépségéről, fontosságáról, sőt arról is, hogy alkalmas a szerepre. Varga Gyula is nehezen barátkozik „A mi Csellovunk” című produkció — több egvfelvonásost magába foglaló — feladataival. Az olvasóoróba (Ilién 1st- ván rendező vezetésével) „A dohányzás ártalmasságáról” című darabbal kezdődik. — Ettől félek a legjobban — mondja Varga Gyula. — Híres pályatársak. Páger Antal, Darvas Iván alakításai kísértenek, és persze félek attól, hogy egyes-egyedül hogyan tudom majd birtokolni a színpadot. Annál is inkább nehéz lesz a feladatom, mert a Csehov-estnek ez a darab kell, hoev meghatározza a hangvételét. Mielőitt a színész olvasni kezdi a monológot, a rendező csak ennyit mond — hangsúlyozva, hogy ez még nem instrukció: — A lehető legmonotonabb módon olvasd. Ez a fáradt, kizsigerelt öregember minden héten tart egy ilyen tudományoskodó előadást; végtelenül unja azt a szellemi és fizikai robotot, amire a felesége kényszeríti. Varga Gyula olvas; fáradtan, szürkén, fásultan, sőt, akadozva, az asztalnál ülő társulat tagjai azonban időnként máris derülnek, sőt nevetnek. Valami talán máris megszületett a csehovi világból ... Az elmúlt évek nagy sikerű Csehov-bemutatói után a sorozat következő előadásaként egy műsorban láthatjuk majd A dohányzás ártalmasságáról című darabot, a Jubileumot, a Leánykérést, a Lakodalmat és a Hattyúdalt. — A történet folyamán az vizsgáltatik meg, hogy egy sziget zártságában (két hétig nem jön az ide érkezettekért újabb csónak) hogyan létesít kapcsolatot nyolc különböző indíttatású ember; miként hatnak egymásra. Egyelőre nem szívesen mondanék többet. Legfeljebb annyit, hogy a játszó színészeket (Demeter Hedvig, Horváth Zsuzsa, Ko- máromy Éva, Csiszár András, Simon György. Kulcsár Imre, Ábrahám István, Radó Béla) alkalmasaknak tartom arra, hogy a dámát — teljes komplexitásában, sokrétűségében állíthassuk színpadra. A mi „összezártságunk” itt Egerben — mert van értelmes célja — rendkívül hasznos; elmélyült műhelymunkát tudunk végezni. Ami engem illet, nagyon remé’em hogy a jó entrée-mnek jó lesz majd a folytatása is. sfc Vitéz László: „Így fogom a halat is, csak egészen írásként. Ahhoz kell csali, merítőháló és persze szerencse is. Az utóbbi a pályánkon sem árt...” — Harmath Albert: „Eljutni az operaénekesi szintig!” Egy délelőtt a színészházban A színész nehezen ébred. Mikor „hajnali” fél tizenegykor Vitéz László és Holl Zsuzsa lakásába betörtünk, még mindketten álmosak, borzosak, úgyhogy adunk is nekik némi időt az ébredésre; egy emelettel lejjebb, Harmath Albertnél kezdjük a beszélgetést, ö már túl van a reggeli skálázáson, s egy kicsit aggódik, mért mintha influenza kerülgetné. Az énekes-színész számára ez több, mint kellemetlen ... — De azért ugye, ne ijesz- szük el fiatal rajongóid? — Azt semmiképpen nem szeretném, még akkor sem. ha nagyon jólesik, hogy any- nyian érdeklődnek felőlem. Mindennap sok levelet kapok, hívnak telefonon, megállítanak az utcán, s ez nagyon jó dolog.' Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy sok barátot szereztem Miskolcon. Leginkább magamkorú fiatalokat, vagy tinédzsereket. Persze, ők nemcsak' az én barátaim, hanem a műfaj kedvelői is. Különösen a Veronai fiúk bemutatója óta érzem, hogy milyen sokan érdeklődnek a zenés műfaj Iránt. Ezért nagyon sajnálom, hogy az idén nem játszunk musicalt. Pedig újabb és újabb közönségrétegeket hódíthatnánk meg. Persze A koldusdiáknak is rendkívül nagy a sikere. Szeretném — s ezzel, gondolom mindany- nyian így vaayunk — a népszerűséget megőrizni; mindennap szorgalmasan tanulok, legfőbb ambícióm, hogy eljussak a pályán az operaénekesi szintig. Hátha lesz alkalom majd kamatoztatni kvalitásaimat... Időközben Vitéz Lászlóék is felébredtek, sőt Holl Zsuzsa egy kis meglepetést is készített számunkra: bemutatja a C’avigóról készült több tucat fotót. Vitéz László pedig azzal a terrakotta plakettel büszkélkedik, melyet Ittes József — aki eredetileg keramikusnak készült — alkotott, a Clavigo próbái közben együtt töltött hetek emlékére. A plakett — ami tulajdonképpen színháztörténeti dokumentum — mindennél jobban árulkodik arról, hogy az együttes mennyire ösz- szeforrt az egii ..edzőtáborban”. — Szeretnénk lekopogni, hogy az idén kitűnő a hangulat, és igen jók a munka feltételei. Kemény. de baráti hangulatú szakmai viták közepette dolgozunk. A színészház falai különösen összetartanak; nap mint nap folytatódnak a már a főiskolán megkezdett viták, beszélgetések, ezeket időnként — ha i d hahónak a halak, mert Vitéz László szenvedélyes és eredményes horgász, Holl Zsuzsa pedig ki'űnő szakács — egy-egy közös vacsora is gazdagítja, vidámítja. A fiatalok nyáron sem szakadtak él egymástól: országi árás közben mindig útbaejtették a barátokat, pályatársakat. Nem egyszer elhangzik, hogy a színésznek milyen nehéz gyökeret ereszteni Miskolcon, mennyire hiányoznak a várossal, a közönséggel való kapcsolatok. Holl Zsuzsa, Vitéz László és Harmath Albert ezt kereken tagadják. Cáfolatként különböző iskolai, üzemi találkozókról beszélgetnek, leveleket mutatnak, s elmondják, hogy egyre többen keresik fel őket á színészházban is azok a miskolci fiatalok, akik komolyan érdeklődnek a pálya iránt — esetleg főiskolára készülnek maguk is —, vagy csak mint nézők kíváncsiak a szakma, a színházi alkotás műhelytitkaira. (gyarmati) Érdemes táncosnak lenni ? Két héttel ezelőtt mutatták he A koldusdiákot, és azóta telt ház előtt játsszák. Ha csak tíz előadást szorzunk be a férőhelyek számával, akkor is hatezer ember tapsolta vissza az elmúlt napokb a lengyel ritmusú tánckompozíciói és a cigánytáncot. Nekik most nem kell bemutatni a színház egyik művészeti csoportját, a tánc- kart, mint ahogyan nem kell általában a zenés műfajok közönségének bemutatni őket. Az arcok, a mozdulatok a színpadról ismerősek. Ismerősek a kész mozdulatok, és a többi nem is tartozik az idegenre. Ha a balettterem csukott ajtaja mögül kihallatszik a zongora hangja, a korrepetáló karmesteren és Somoss Zsuzsa balettmesteren kívül senkire nincs szükség. Ilyenkor nem mosolyog a száj, hanem keményen összezáródik, nem libben a szoknya, hanem csavarni lehet a trikóból a vizet, és lehet, hogy bukásban végződik az ugrás. Fogcsikorgatás ellen aztán legjobb gyógyszer a falba erősített rúd, és mire eltelik az alapmozdulatok gyakorlására 6zánt idő, már jó a piruett, biztos a beállás, egyszerre lendülnek a karok és lábak. Vagyis ki tudja, megéri-e színházi táncosnak lenni? A tanulást gyerekkorban kezdik, felnőtt fővel folytatják, és még nagyon fiatalok, amikor tudják: nemsokára kiöregszenek. Ha megkötik a szerződést. a sikertől boldogok, a munkát vállalják, és minden nap elölről kezdik, mint mindenki, aki az idegek teherbírásából, a vasakarattal erősített izmok ruganyosságából. a karcsúnak megőrzött test hajlékony vonalából, a szép mozdulatok harmóniájából él. * A színházi táncosok és fúvószenészek egy kategóriába tartoznak; a pályán töltött 25 év után nyugdíjat kapnak. A Miskolci Nemzeti Színházban most nagyon kevesen vannak. Kibicek Élő hal n'ncs’ hifömőU liba van Kellékek közölt A kicsit pocakosodó bonvi- ván — aki azonban még mindig a nők kedvence — és a szkeptikus kritikus — aki senkinek nem kedvence — egymás mellett ül a nézőtéren. Lemegy az első felvonás, s a két ember a büfében ismét találkozik. — Ez volna az élet, öregem — mondja a bonviván, miközben bed,ob egy vödkát -H csak nézni a színházat! A kritikus meghúzza a fröccsét és csak ennyit mond: azért ez sem könnyű ... Kapcsoljuk a titkárságot Ha a színház portáját tárcsázza az ember, és a titkai ságot kéri, hárman vehetik fel a 4e'efont. £'*•? ic' J ó-iá főtitkár. SHveaes- né Kunfalvi Ilona és Bátor Jánosné művésze.i titka, o.c jei :ek a vonat túl felén. De ha egyikőjük szól a kagylóba, ak kor pillanat alatt adhatja az éppen keresel másikat, mondjuk két pillanat, hogy meg mondják a holnaputáni próbarendet, tíz— h 'sz máso.'.pzrc, míg kiderül, hogy elérhe tő-e azon nyomban a direktor, harminc— negyven, míg megtudják, Miskolcon van-e az éppen keresett színész. Ha több időt töltünk el a vonal két végén, aldtor azt is megtudom, hogy jól érzi-e magát beszélgető- partnerem, hol töltötte a nyarat, és szabod-e ez a hétvégéje. De ritkán „magánbeszélgetünk”, mert van egy másik telefon is. amely két mondat után biztos, hogy megszólal, és sok mindent illik, de a titkárságot feltartani nem. Más kérdés, hogy nem is kell, mert itt kérdés nélkül is mindent tudnak. Ezért kérdeztem meg Siklósi Lászlótól: Miből áll a munkáin4? — Vem t"*Qm — r^g^ol+a. és megrökönyödésem láttán igen jól mulatott. — Nem tudom elmondani, és cg-;'kőnk sem tudná pontosan meghatározni, de nem is kell. Elég, ha annyit tud. hogy a golyóstoll- ba való betét beszerzésétől az Interkoncert- tel ral’j tárgyalásig minden itt bonyolódikle. Egyszóval a titkárság az a szita, amin minden átrázódik, és a fennmaradó dolgok azonnal elintézendök. Röviden: a pénteki megbeszélések után itt állítják össze a mindennapi, órára, percre pontos próbarendet, és ha kell, órára, percre pontosan itt módosítják. Itt kell a színésznek eltávozást: kérni, és itt fogalmazzák a fegyelmiket. Itt egyeztetik a miskolci, az egri előadásokat, intézik a beugrásokat, innen hívnak orvost, és ide hívjál:, aki más színházzal, filmgyárral köt szerződést. Itt gépelik a szövegkönyveket, és itt szerevezik a darabokat, innen tájékoztatják az előadások rendjéről a magyar sajtót, a színház rendjéről azt, aki talán elfelejtkezne róla, itt tudatják az átlagos és napi nézőszámot, és azt, hogyan kell valakivel bánni; mindenkivel másképpen kell. — Ló.ttam egyszer egy zsonglőrszámot — mondta Siklósi László —. azt. a bírón-"os háromgolyósat, amit bárki megtanulhat, ha a golyók egvj - Cvr,4 —-i a’-ban a számban egy kicsi pingponglabdát, egy nagy vízilabdát és egy hétkilós súlygolvó' váltogatott a zsonglőr. Itt sem árt tudn1 hogy mikor kell a pici. könnyű, vagy a nem till vagy, de annál súlyosabb vasgolyót el kapni. (makai) Alabárdok, bőröndök. Buddha, csokoládésdobozok, daráló, fegyverek, fokhagymás kolbász (nem valódi), gramofon, hajtű, halotti koszorú, indián fejdísz, jázmincsokor, kitömött liba (kalitkában) . . . kellékek. Lehetne folytatni az ábécét — aztán nagyon sokszor elölről kezdeni — meg is telne talán az újságoldal. Három helyiséget töltenek meg a kellékek, Szilágyi Tibor főkellékes még csak sac- colásra sem vállalkozik, hogy hány darab összesen. — Persze, van ami nincs. í Azt megcsináljuk,' megcsináltatjuk, megvásároljuk, vagy kölcsönbe kérjük más színháztól, esetleg a filmgyártól. A munkamenet a következő: ■ a rendező „megálmodja” a kellékeket, aztán vele és a segédrendezővel elkezdünk nézegetni a tárban. Mondjuk, élő halat hiába keresünk (a Veronai fiúkhoz kellett volna, a premierre sikerült is beszereznem egy keszeget, de aztán elhalt az ügy), vagy százötven darab sertéshólyagot (A koldusdiákhoz) sem tudtam előteremteni. De párbajpisztolyok lesznek. Igaz, kölcsönbe. A próbákon még nem az igazi kelléke1 játszanak, hanem próbakel- lékek. Alikor vagyok nyugodt amikor lement a harmadik sf: Bodó Miklósné kellékes A koldn'd.iák két bábszereplőjével (Agotha Tibor felvételei) főpróba — ez már természetesen a valódi kellékekkel — és engem nem hívnak utána tehát minden rendben van Szilágyi Tiboron kívül még két kellékes van. Bodó Miklósné és Velezdi Mária. Egy darabnak egy „gadája” van hármuk közül. Neki kell minden este előadás előtt ellenőriznie, hogy a helyükön (beleértve akár a színészek zsebét is) vannak-e a kellékek. Időnként selejteznek, mert a kellék törik, szakad, elhasználódik. Rozzant gitár lóg a talon, szerintem nyugodtan ki lehetne dobni. — Van ennél ócskább is — mondja Szilágyi Tibor (végre megvan, hogy honnan olyan ismerős. Szilágyi István szín- 1 művész testvére, feltűnően hasonlítanak egvmáshozl —, de miért dobnánk ki? Lehet, hogy valamikor éppen ilyenre lesz majd szbVcós. (szabados)
