Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-16 / 244. szám

I a miskolciaké a szó Hol az illetékes? Olykor nehezebb az illetékest megtalálni, mint azt a bi­zonyos tűt a szénakazalban. Példa rá: A Vörösmarty u. 34—44. számú épületben egyszerre két műszaki hiba is keserítette a lakók életét. Október 3-tól a felső szinteken — VIII—IX. emeleteken — esaoe'^öben szü­netelt a hideg—meleg-vízszolgáltatás. A legelemibb higiéniai KöveteiményeKet sem tudták megoldani az öli lakók. A 36. sz. lépcsőházban tetézte a tarthatatlan heh-zé+e*. ho-v oly zajossá vált a lakások szellőztetését biztosító tetőventillátor, hogy az éjszakai nyugodalmat is lehetetlenné tette. A lakók ideeei pattanásig fesz. n Telefon az illetékesnek hitt vízműveknek. Válaszuk: Ha me­leg víz sincs a felső szinteken, akkor forduljanak a MIK-hez, mert abban az esetben ők az illetéke ' Telefon a MIK-hez. Közöltek- •'•»set. ugyanis ha hideg víz sincs, akkor a hiba kijavítása a vízmű­vekre tartozik. Mondom: ők utasítottak a MIK-hez. Az más — mondták —, akkor viszont az Egri Univerzál Szövetkezet az illetékes, mivel a szóban forgó épület hidroforról üzemel, annak karbantartásáért, javításáért az egri szövetkezet felel. Időközben arra is fény derült, hogy a zajos ventillátor ügyé­ben is az Univerzál az illetékes Az idő telt, megérkezett a hét vége, s a 36 család víz nél­kül, az említett lépcsőház zajban maradt. Az Univerzál Szövetkezet három nap múltán közölte: a hidrofor kezelését átadták a vízmüveknek, tehát mégiscsak ők az illetékesek. A ventillátor azonban valóban az övék, majd megvizsgálják. A víz témájánál tehát a kör bezárult. Vissza a vízművek­hez. S újabb nanokat vett igénybe, amíg kiderült; a vízhiányt mégiscsak a MIK dolgozói idézték elő, mivel egy korábbi ja­vításuk alkalmával megszakadt az épületet kizáró tolózár or­sója, a vízvezeték ezért csak csökkent keresztmetszettel tud­ta átbocsátani a vizet. Hát ennyi. Végre van vize az épületnek. És csend honol a 36. sz. lépcsőházban is. Az Univerzál Szövetkezet ugyanis ki­kapcsolta a ventillátort. Hogy mikorra iavítják ki? Tudja az — illetékes! Reméljük, őt már nem kell majd úgy keresni, mint azt a bizonyos tűt a szénakazalban ... F. P. Miskolc ... csak látszólagos, hogy tehertaxihiány van Miskol­con. Városunk lakosságúnak ugyanis 38 tehertuxi áll ren­delkezésére. A VOLÁN 3. sz. Vállalat illetékesei szerint annyira elegendő ez a gép­kocsiszám, hogy nincsenek is kihasználva. A látszólagos hiányt az okozza, hogy nincs megfelelő tehertaxi-állomás Miskolcon. Emiatt a helyi irányítást nem tudják meg­szervezni, ezért fordulhatott elő, hogy a gépkocsivezetők válogatnak a fuvarban. Egyébként, reggeli- és ebéd­szállítást csupán bölcsődék, óvodák és iskolák részére vállalnak. Ez is szolgálta­tás. Egyéb vállalati fuvart ezek a tehertaxik nem vé­geznek. (A válasz a rovatunk október 5-i számában meg­jelent cikkre érkezett.) ... az országos szabvány a ..hibás” abban, hogy D. Eász- lóné olvasónk nem ta’á* la­pos sarkú, divatos, ámde 39-es méretű leánykacipőt. Az or­szágos szabvány szerint -ugyanis csak 38-as méretig -őszülnek gyermekcipők, .ízen felül női méretben ta­lálatnak olcsó lábbeli* a leírivkáknak. A Rorsodi Ru­házati Kiskereskede'mi Vál­lalat kereskedelmi irazsmto- helvet*ese javasolja D. I.á-sz- lóré olvasónknak, bovv ke­resse fel a Széchenyi úti Tin. ton cinőbolt vezetőjét — Hor­váth f'tvánnét —, aki-ek seeítséeével orvosolni tusiak panaszát, amelyet rovatunk szeptember 25-i számában közöltünk. „Vak” villanyrendőrök Városunk déli kapuján a város felé árad a gépjárműforgalom. Ugyanakkor a város felöl — ki­szabadulva a forgalmi dugókból — nagy sebességgel igyekeznek kifelé. Többnyire szabad az út­juk. Legalábbis a Csabai kapu­ban. viert a forgalomiránvító lámpák — főként a sportcsar­nok előtt, levők — nem lók. Szinte sohasem. Legalább a vil­logó sárga fénv intené óvatos­ságra a nekifáltosodott autóso­kat . . . De az sincs. Sok száz gyermek közlekedik pedig a Vörösmarty utcai új is­kola felé és vissza. Érthetetlen, hogy ha már van villanyrendőr ezen a veszélyes szakaszon, mi­ért nem működik? Ezek a „vak” lámpák csak az ügyeskedő autó- sy'-yak kedveznek. Istók Éva Miskolc ... a strandszezon befejez­tével — szeptember 1-től — módosította az MKV a 2-es és 12-es autóbuszok menet­rendjét. A tényleges igénye­ket követve, ritkították a 2-es és sűrítették a 12-es auó- buszjáratok számát. Felméré­seik szerint csupán a csúcs- időszakban — 7.30 és 8 óra között — fordul elő, hogy néhány kocsi zsúfoltan köz­lekedik az Egyetemváros fe­lé. Véleményünk szerint csökkenne a zsúfoltság, ha az egyetemi diákoknál és dolgo­zóknál az eddigieknél széle­sebb körben alkalmaznák a lépcsőzetes munkakezdést, mivel „a népgazdaság teher­bíróképessége nem engedi meg, hogy a vonalhálózat ka­pacitását 20—30 perces csúcs- időszakokra méretezzék”. (Zsúfolt a 12-es — üresebb a 2-es címmel közöltük rova­tunk október 2-i számában az egyetemvárosiak panaszát.) Keresem, de nem találom ' Üzletről üzletre fá­rasztóm a magam és a boltosok ideaeit. Szük­ségem lenne biztons^oi — láncos — zárra. De nincs! Óvatos ember vagyok, a társadalmi tulajdon védelme mel­lett a családi tulajdon védelme is eszembe jutott. Sikertelenül! Állítólag régen, hóna­pok óta várják ezt a keresett cikket a szak­üzletek. Igaz, még a megyét nem vettem a nyakamba, csak a vá­rost, így hát ha valaki tud róla, hol lehetne kapni. várom szives értesítését. Címem a szerkesztőségben, mert nem szeretném, ha il­letéktelenek is felfi­gyelnének panaszomra. Biztos, arrii biztos.... hu már a záram nem biztos! X. Y. (Reméljük, olvasónk látta és hallotta a te­levízióban múlt csü­törtök este az Elzett gyár illetékeseivel e témáról készített ripor­tot. Megnyugodhat. Az Elzettben már „gon­dolkodnak” rajta, hogy elkezdenek biztonsági zárakat is gyártani. Bí­zunk benne, hogy nem várnak vele addig, míg gazdára talál a több­milliós és eladhatatlan, úgynevezett „becsület­lakatjuk”.) Búcsú a Bagolyvártól A MISKOLCIAKÉ A SZŐ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 **?e*.* ' ’ ... - «i s«, • . * Nem. siratjuk meg. Megszolgálta az „obsitot” a Bagolyvár. A falakból kibontott téglák magasházak vasbeton elemeinek adnak majd helyet. S bontását mint a gazdagodás élményét, tűri a város. B.—S., Miskolc Újjávarázsolják a főutcát Változó a helyszín, változatlan a felújítás — ezzel a mon­dattal lehetne jellemezni azt a munkát, amit a Miskolci La­káskarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet végez a „Fő utcán”. Alighogy befejeződött a Boje« ■-Zsilinszky úton a sor- tatarozás, a felújítók elköltöztek a Széchenyi útra. A páros oldalon — a Royal melletti épületnél — már előrehaladott a homlokzatszépítés. Vele szemben, a 91. szám mellett is áll­nak már az állványok. A színház mellett — képünkön — pe­dig éppen épülnek. A külső tatarozás elvégzése után — amely napra szabott menetrend szerint folyik — tovább állnak, örü­lünk. hogy a végső cél: újjávarázsolni a Bajcsy-Zsilinszky és a Széchenyi utat. (Beküldte: Kiss József, Miskolc) Egy harapófogó és néhány mozdulat hiányzik Kedvelt napilapunk, a DH, néhány éve művészi fotót kö­zölt a Széchenyi út 33. sz. ház szépmívű, kovácsoltvas kapujáról. Felhívták figyel­münket városunk egyik olyan szépségére, iparművészeti al­kotására, amely mellett na­ponta eljárunk, s talán ész­re sem vesszük. Már a közölt fotón megra­gadta a figyelmemet a kaput éktelenítő fekete tábla. A csúf vas’emez céltalanul és értelmetlenül megtöri a ka­pu művészi Harmóniáját, bántja szépérzékünket. A tábla valamikor funkciót töl­tött be. Felirat volt, infor­mációt közölt. S bár csúfsá­ga akkor is szembeötlő volt, „praktikuma” tompította íz­lésromboló hatását. Most azonban már csupán egy fö­lösleges vaslemez, rendelte­tése megszűnt, ám csúfsága megmaradt. Ezen a kapun naponta ki­be járnak az ottlakók. Nyil­ván megszokták, nem veszik észre a szembántó táblát. Le­het, hogy apróság. De apró­sággal lehetne segíteni is raj­ta. Nyilván van olyan lakó a házban, aki rendelkezik né­mi kézügyességgel, barkácso­ló hajlammal. Egy harapófo­gó és néhány mozdulat hi­ányzik: el kellene Vágni a négy kis drótocskát, amely- lyel a táblát valaha felerő­sítették. Hadd mutassa teljes szépségét az a kapu. Széli Imre Miskolc, Aulich E. u. 5. sz. Szemétbánya a Szabadságharc utcában Az új városközpont egyik kedvence Az Állami Gazdaságok Ku­ruc utcai Csemegeboltja a diósgyőri városközpont egyik közkedvelt áruháza lett. Ma­gam is ott vásárolok a leg­szívesebben. Legkivált azért, mert szinte állandóan bősé­ges húsválaszték áll rendel­kezésre — amelyet a Nagy­miskolci Állami Gazdaság saját vágóhídjáról küld ide —, s ugyancsak saját készí­tésű, különleges fűszerezésű kolbász- és felvágottfélékről is gondoskodik. A valódi juh­beles virsli,i a kitűnő, házia­sán készített hurka, a gyulai módra fűszerezett kolbász, a fokhagymás szalámi, sót még a parizer is saját „termés”. Ugyanakkor — bár kevesen vannak — az elárusítók fi­gyelmesek, udvariasak. Mi környékbeliek sajnál­juk, hogv az utóbbi hetekben nem tudják biztosítani szá­munkra a mirelit-terméke­ket. Mint mondják, elromlot­tak a hűtőgépek, s kicserélé­sükre — netán javításukra — eddig csak ígéretet kap­tak Nagy kár — s ugyancsak nem a bolt dolgozói tehetnek róla —, hogy az áruházat csak a villamossíneken ke­resztül lehet megközelíteni, ám az átjáró állaoota env- hén szólva bokaficam-veszé- lyes. Reggel 6-tól este 8-ig tartanak nvitva. s bizony sö­tétedés után csak a legna­gyobb óvatossággal lehet át­merészkedni a sínek között a töredezett macskaköveken. Nagyon íó lenne, ha felfi­gyelnének erre. s a közleke­dés szempontjából biztonsá­gosabbá tennék az átjárót. Toporniezki József Miskolc, Fazola H. u. 10. Az Állami Gazdaságo1 Csemegeboltjának vezetője. Drótos Zoltán köszönetté „nyugtázta" levélírónk álta lünk tolmácsolt dicséretét Ám maga is aggódik a hűtő-- pultok meghibásodása miatt Hetek óta várják a Nagymis­kolci Állami Gazdaság segít­ségét. Biztatást kaptak, hűtő­gépet azonban még nem. Egyelőre csak az ígéretekben reménykedhetnek. Hogy mennyire alkalmatlan — még gyalogos közlekedés­re is — a Szabadságharc utca útteste, pár hónappal ezelőtt már szóvá tettük rovatunk­ban. Arról is szó esett — a környék lakóinak jogos pa­nasza alapján —, mily mos­toha az utca köztisztasága. Előfordul, hogy hetekig „ér­lelődik” a szemét a hulladék­tároló edényekben, kukák­ban, konténerekben. Bíztunk benne, hogy a köztisztasági vállalat, vagy a tanács illeté­kesei felfigyelnek a panaszra s intézkednek. Sajnos, nem így történt. Azóta a helyzet annyit vál­tozott, hogy bővült a köz­egészséget veszélyeztető sze­métfélék választéka az ut­cában. A volt gyermekkór­házból ugyanis — amely jelen­leg az elfekvő betegeknek ad helyet — a Szabadságharc utcába helyezik ki a felhal­mozódott szemetét. Nyitott konténereikben, kukáikban, nappal a gyerekek „bányász­Elképesztő jelenetnek vol­tunk néhányan szemtanúi ma egy hete. A Tiszai oályaucivar mellett levő pihenőpark Utas­ellátó-pavilonjánál oltottuk kólával a szomjunkat. Egy fiatalember lépett a kiszolgá­lóhoz, s be akart váltani hat darab sörösüveget. A kiszol­gáló .tiltakozott: ők csak dia­betes sört árusítanak, a bor­sodi söröset nem veheti visz- sza. vigye oda a fiatalember, ahol a sört vette. kodnak” fiolák, üvegcsövek, és használt injekcióstűk után, éjszaka a kóbor kutyák ma­rakodnak a szennyezett géz­halmok fölött. Az utca lakói javasolják: vagy égessék el a közegészségre veszélyes kórházi hulladékokat, vagy legalább fedjék be az ezeket rejtő kukákat és konténere­ket. Persze, az sem ártana, ha hetenként legalább egyszer kiürítenék őket. Ami pedig az úttest szomo­rú állapotát illeti: megeléged­nének rrtár azzal is, ha leg­alább zúzalékkővel feltöl­tenék az egyre mélyülő göd­röket, s járdalapokat rakná­nak le a járda nélküli utcába. Az itt lakók ígérik: ők ma­guk társadalmi munkában le­rakják a lapokat. Ne kelles­sen ilyen úttalan úttal neki­menniük a télnek. (Az utca lakóinak panaszát a városi tanács építési és közlekedési osztályának szí­ves figyelmébe ajánljuk.) Csakhogy a fiatalember ezt a sört valahol Szerencsen vá­sárolta, ahonnan éppen érke­zett. s nyilván szabadulni szeretett volna — aminthogy szabadult is — az üres gön­gyölegtől. Szabadult, mert miután a kiszolgáló nem vál­totta be forintokra, egysze­rűen otthagyta a palackokat a oulton Továbbment néhány lépést és visszanézett. A kiszolgáló hölgy éopen akkor rakta re­keszekbe a sörösüvegeket Emberünk persze visszalé­pett. s kérte — teljes joggal — a betétdíjat. Sikertelenül. Mert bár palackjait már fel is pakolták az éppen ott veszteglő áruszállító teher­autóra, a kiszolgáló egysze­rűen megtagadta az üvegek beváltási díjának kifizetését. A kényszerű aiándét fölött jót mulattunk volna, ha nem jut eszünkbe az új üvegvisz- szaváltási rendelet, amelynek söröspalackhoz jutott a pa- kiiátszásával csokorr? való vilön eladója.. Nem ártana jobban odafigyelni az ilyen módszerekre. P. I. Miskolc, repülőtér Kényszerű ajándék v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents