Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
I ^ajeggyel is segítik v Művelődési és ifjúsági liáz Sárospatakon A tervek szerint 1981 végére elkészül a művelődési és ifjúsági ház Sárospatakon. A munkálatokat a napokban kezdték, annak ellenére, hogy a tervek már régóta készen álltak. Eddig huzavona volt a kivételezés körül. A művelődési házat a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építi. A kivitelezéshez szükséges pénz rendelkezésre áll: az Országos Közművelődési Tanács, az Állami Ifjúsági Alap. a megyei tanács és a helyi tanács „adja a bankot". A lakosság téglajegyek vásárlásával járul hozzá a költségekhez. I * Búcsúpillantás az Árasról, a mélyben elterülő, őszre Készülő városra. (La.czó József felvétele) HHlyen munka a segédmunka? (2.) A művezető tojástáncot jár Akiket az írás elején idéztem: régi munkások, akik valami miatt megelégedtek a helyzetükkel. Általában meg. becsült emberek. Számuk fogy Néhány adat: a munkás- osztályhoz tartozó aktív keresők létszáma 1949 és 1973 között 1 367 000-rel nőtt. Az ötvenes évektől, az iparosítás gyors ütemének eredményeként, a mezőgazdasági munkások aránya 40 százalékról 24 százalékra csökkent. Az iparba szakképzet- len munkaerők tömege özönlött. sebb rész, a segédmunkás munkakörben sokáig megmaradók azonban a társadalomnak nem nyereséget, hanem ráfizetést jelentenek. Egy-egy egyetemi diploma. oklevél a társadalomnak sok százezer forintjába kerül. Ez még köztudott, de kevesebben gondolnak arra, hogy egy-egy érettségi bizonyítványt is az állam, a társadalom dotál, hogy tízezrekbe kerül egy-egy gyerék négy középiskolás éve. Ha ezt befektetésnek fogjuk fel. akkor ez, a fentiek ismeretében rossz befektetés. Ráadásul olyan, amely szinte kivédhetetlen, hiszen egy mégoly gazdag üzem sem adhat keresetben annyit, hogy versenyképes legyen a 10—12 órát dolgoztató maszekkal. Akiket nem pótol a t^ép A fődiszpécser: — Legalább ötven emberünk hiányzik. Igazából szakmunkások kellenének, de hiányzik segédmunkás is. A vagonjavítás nehéz mesterség, még csak nem is tiszta, fehérköpenyes munka. Érdekes módon a jó szakmunkások könnyebben megmaradnak, mint a segédmunkások. Annak, hogy vándormadarakkal töltsük meg az üzemet, semmi haszna. Viszont az se jó, hogy a ja. vitásra küldött vagonokat szakmunkások takarítják, tologatják, hogy olyan munkát is végeznek, amit elvégezhetne helvettük más. Olcsóbb. a teljesítményt jobban kifejező bérért. Megoldást viszont én sem tudok, pedig valamilyen megoldás kell. A művezető: — Gyárban könnyebb, de itt az építkezésen, ráadásul majdnem hagyományos építkezésen, nagyon nehéz. A gyár gépesíthet, olyan ügyes anyagmozgató masinák vannak, hogy csak pénz kell hozzá. Én itt egy-egy hétfőn valóságos tojástáncot járok. amíg meg nem tudom, hogy ki jött be. ki nem. Ki jön be olyan részegen, hogy haza kell küldenem. s hogy hová jut ember. A beruházónak hiába mondom, hogy azokkal kell dolgoznom, akik vannak, hogy az utcáról veszem fel az embereket.'.. Embereket, akiket itt nem pótol a gép. (Folytatjuk) Apa és fia A 60-as évektől lelassult az új munkaerő áramlása az iparba, előtérbe az intenzív fejlesztés került és ez megkövetelte az ipari munkások általános és szakmai képzettségi színvonalának emelését is. 1949-ben a munkások több mint 80 százaléka csak az általános iskola 0—7 osztályát végezte el. Ezek aránya 1973-ban már csak 35.3 százalék volt. A segédmunkások 1949-ben még a mun. kásság többségét jelentették, 1973-ban viszont a munkásoknak csak az egynegyede dolgozott semmiféle szakképzettséget sem igénylő munkahelyen. A szakmunkások aránya 30 százalékról 40 százalékra. a betanított munkásoké 14 százalékról 31 százalékra nőtt. Ez a minőségi változás az egyén számára biztosított érvényesülési lehetőséget, s ezzel a jobbak éltek is. Akik egyéni problémáik. . vagy bármi mák miatt nem tanultak és megmaradtak az iparban. ma a segédmunkásréteg színe-javát jelentik. A társadalmi mobilitás lelassultá- val megmaradtak a maguk szintjén, de a gyerekeik kezébe legalább szakmát adnak. Akik velük együtt lettek munkásokká, de képzettséget szereztek, azok a gyerekeiket diplomás emberként szeretnék látni. Van-e hát segédmunkásutánpótlás? 99 O sem keres hatezret... — Kocsikísérő vagyok. Se- gedmeló. de megfizetik. Érettségim van. de egyetemre vagy főiskolára csak az apámék gondoltak. Amíg behívnak katonának, ezt csinálom. Ha bevisznek, megtanulok kocsit vezetni. — Elégedett? — Minden oké. Valami a fizetés mellé is leesik. Apám marós, de ö sem keres hatezret .. . A munkaügyis: * — Kocsikísérőt kapni. Nézze meg a teherautókat. Csak a srácok ülnek a vezető mellett. Erősek, bírják. Érdekesebb életnek érzik ezt, mint a gyárat. A mellékes is igaz. Még csak nem is kell lopni , hozzá. Elég, ha egy boltvezetőnek azt mondják, hogy odaviszik először az árut. „Leesik" egy-egy kávé, régebben kis feles üveg. Olykor ugyanez pénzben... Nincs pontos adatom arról, hogy hány érettségizett segédmunkásunk van, de akikkel erről beszéltem, valamennyien tudtak példát arra, hogy valaki diplomával megy el Segédmunkásnak. A jól fizető kisiparos jobb „üzlet". mint egy kezdő fizetés. Más dolog, hogy a gyárakban elhelyezkedő érettségizett segédmunkások java része még egyetemről álmodozik. másik része' megtanul valamilyen szakmát. A kiBARTHA GÁBOR A DH várospolitikai fóruma Színesebb környezetben Színek vetélkedője címmel számolt be a Népszabadság múlt vasárnapi száma a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett színpre- ferencia-vizsgálatokról. Nem kevesebb, mint 70 ezer — különböző nemű és korú — embert kérdeztek meg, hogy hat fő szín (piros, narancs- sárga. sárga. zöld. kék és ibolya) közül melyiket kedvelik legjobban. A széles körű vizsgálat tanulságai közül csak néhányat ragad ki a szóban forgó cikk, én azonban most még to\«ább szűkítem a kört. Mindössze azt a megállapítást idézem, hogy: „A csökkent értelmi képességűek az úgynevezett tört színeket: a szürkészöldet, a szürkésbarnát, a szürkésviolát kedvelik.” És ehhez még annyit — a cikk szerzőjének fejtegetéséből —, hogy századunk hajnalán eluralkodott az acél és a beton szürkéje, a gépek barnája, feketéje. Azóta azonban ...... a színek birodalma és élet újra megtalálta egymást”. CSAK KÖZELEDETT... Valóban megtalálta, az élet számos területén. De ha például — és ez mondandóm lényege — új lakótelepeink képét idézzük fel magunkban. r.kkor e találkozás helyett legfeljebb közeledésről beszélhetünk. Az utóbbiról is inkább csak azóta, amióta megjelentek a házakon a színes üvegfalú .erkélyek. Mert a hatalmás szürke tömbökön vajmi keveset színeztek addig a sárga, kék és lilás árnyalatú függönyök. Tulajdonképpen a házgyárak üzembe helyezése óta folyik az építészek között a vita. Az egyik oldalon állók úgy vélik, hogy az épületek külső megjelenésén — ha egyszer olyanok, amilyenek, az adott technológia parancsának engedelmeskedve — nem sokat javítana a panelek színezése. Mások úgy vélik, hogy színezni lehet és kell is az építőelemeket, mert ily módon változatosabb, vidámabb. emberibb környezetet teremthetünk magunk es utódaink szátnára. Voltak is — hamvába holt — próbálkozások. Egy fiatal építészekből álló pécsj tervező kollektíva például népi ihletésű motívumokkal díszítette a lakóépületet. Újabban pedig arról olvashattunk, hogy speciális eljárással. színes, üvegszerű bevonatot lehet képezni a beton-építőelemek felületén. Ez azonban még csak kísérleti stádiumban van. TÖBBET ES SZEBBET? A bevezetőben említett színprefeiencia-vizsgálat is egyértelműen rámutat, kiknek a javára billen a mérleg a vitatkozó felek közül. Persze, a lakóházak, lakótelepek színezése nemcsak elvi kérdés. Bármilyen eljárást alkalmazzanak is, mindegyik pénzbe kerül. A fő kérdés pedig még napjainkban sem az. hogyan lehet szebb, hanem az. hogyan lehet több lakóházat építeni a rendelkezésre álló anyagi kereten belül. Remélhetjük-e, hogy az évek múlásával egyre többet áldozhatunk az esztétikum oltárán, amellett, hogy még évtizedekben mérhető az az idő, amíg minden család számára megteremtjük a társadalmi elvárásoknak megfelelő lakáskörülményeket? A kérdésre egyértelmű 'igennel válaszolhatunk, megismételve, hogy akár csak a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva is javult — ha nem is sokat — a lakótelepek esztétikai megjelenése. E folyamat meggyorsítása kívánatos, társadalmi méretű igény, és aligha vádolhatok túlzott op- ' timizmussal azok az építészek. akik már a közeli évektől sok kedvező változást remélnek. MIÉRT A KILIÁN? Miskolcon mindmáig a Ki- lián-lakótelepet tartják sokan a legsikerültebbnek. Pedig jó néhány év eltelt már azóta, amióta felépültek ott az első házak. Csupán az lenne az ok, hogy akkoriban még nem házgyári technológiát alkalmaztak? Talán ez is, a lakótelepet tervezők, építők tehetsége, szakmaszeretete mellett. Ám az sem elhanyagolható szempont, hogy azóta sudár fákká növekedtek a Kiliánban a parkosítás idején elültetett facsemeték, sok a lomb. virág. A lakásépítés mai ütemével képtelen lépést tartani a kertészet. Következésképpen, túl hosszú ideig állnak sivár. kopár környezetben a monoton szürkébe öltöztetett házak. Hiába, megint ide lyukadok ki. de éz a valóság: részben ez is pénzkérdés. önmagában az is költségtöbbletet jelentene, ha apró facsemeték helyett ..előnevelt”, azaz már felnőtt fákat ültetnének a lakótelepi parkokba, terekre. A kertészeti vállalat mai ereje pedig kevés ahhoz, hogy ne csak a beköltözés után hosz- szű évekkel zöldüljön ki a lakóházak környéke. PÉLDÁUL: REPKÉNY Ideje elgondolkodni afölött is — hallottam a minap egy szakembertől —, hogy nem szorul-e gyökeres reformra a lakótelepi „kertészkedés". Azok a fák. bokrok, virágok, melyek jól díszítenek például egy földszintes házakból álló lakónegyedet, nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy belopják a természetet a betonkolosszusok közé. Egyetlen ötlet: be lehetne repkénnyel futtatni azokat a falfelületeket, melyek egyhangúságát ablakok, erkélyek sem enyhítik. Többször idézett, de ismét csak idekívánkozó példa: a belvárosi lakótelepen néhány ház alapzatát kipingálták a kisiskolás gyerekek. Az egyik tanulság: gzek a házak elütnek a többitől és szebbek is. A másik: a gyermekrajzokon megjelenő lakóházaknak — kivétel nélkül! — vidám színe van. Csak a beteglelkű emberek kedvelik a „tört” színeket — idézem ismét a szín preferencia-vizsgálatból. A másik végéről megragadva a, kérdést': egészséges vágya az embernek, hogy szép. tiszta színek között éljen. S ha ebben meggátolják, vétenek ellene! (békés) Név a hajtókán A hír meglehetősen távoli: Pécsről való. A Szövetkezét című hetilapban Pécsett járt munkatárs -dicséri az ottani Kon- zum Áruházát. • Történt ugyanis, hogy az áruház eladói új munkaruhát : kaptak, s furcsamód a vásárlók ettől jobban érezték magú- i kát. Állítólag otthonosabb és hangulatosabb lett az áruház. í Az ötletnek licencértéke nincs, hiszen a vendéglátóipar már régen kitalálta az egyenruhát, de ha néhány boltunk nehezen adott és sokáig (túl sokáig) kitartó fehér köpenyeire gondolok, akkor irigyelni kezdem a pécsieket. Ráadásul Pécsett az eladók formakalapot, illetve -sapkát is viselnek. Egy női kalapocska lehet csinos, de egy férfisapka roppant hasznos lehet egy élelmiszerboltban, ha a fiatal fiúk frizuradivatjára gondolunk. Licencértéke még ennek sincs, de az ötletet érdemes lenne eliri^velni. Amiért akár licencdíjat is fizethetnénk (mi vásárlók), az egy jelentéktelen apróság. A formaköpenyeken olvasható az eladó neve. No nem azért, hogy az öltözőben ne cserélhessék el a ruhájukat, hanem nyilvánvalóan azért, hogy a kedves vevő megtanulja: Piriké felvágottvéget ad. Évike pontosan mér, Sándorné szívesen csinál szendvicset, Joli kedves, Marika vásárlási tanácsokat is ad . . . Gondolom, hogy Pécsett már elő-előfordul. hogy a vevő név szerint keres eladót, ahogy fodrászok vendégei az aranykezű mestert. Tudom azt is, hogy ez utóbbi hasonlatnál maradva. nem feltétlenül a mester frizurája a legjobb, de abban hisznek . . . Ügy eszembe jutott, hogy kereskedelmi vállalataink körülnézhetnének a pécsi Konzumban és hazahozhatnák az ötletet. A köpeny csak valamennyi cérna árával lenne drágább, mi vevők viszont jól járnánk. Gazdagabbak lennénk minden boltban egy ismerőssel, aki. mert ismerős, kedvesebb lenne hozzánk. Amennyiben az újítás bármilyen okból bevezethetetlen; javaslom, hogy mi vevők indítsunk mozgalmat és hímezzük nevünket a ruhánkra. A zord „nincs” helyett valóságos balzsam lenne azt hallani, hogy „pá Alfonzka, de jöjjön máskori” B. G. Érdemes újítani Érdekes adatokat közöl a Diósgyőri Munkás legutóbbi száma. A Diósgyőri Gépgyárban szeptembertől indult az újítási negyedév, s ha az első hónap nem is hozott kiemelkedő sikereket, figyelemre méltóak az eddigi eredmények. Október 1-ig 1466 újitást adtak be. amelyből elfogadtak 822 javaslatot, bevezettek 749-et. A megtakarítás 11 millió 500 ezer forint. Az anyagtakaré- kosság ebből 9 millió 800 ezer forint. Az újításokkal ezenkívül 32 normaórát is megtakarítottak. 11KMP tiszteletére A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat társadalmi szervezetei és gazdasági vezetősége a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére szakmai-poli tikai vetélkedőt rendeznek Az első három helyezet jutalmat kap. A vetélkedőt, Sajtóházban rendezik holnap fél háromkor. I I
