Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-18 / 220. szám
i Hangok az éjszakában: a gurítást megkezdjük. A tizedikre három rakott, a nyolcadikra kettő üres ... Az őslakók életéhez úgy hozzá tartoznak e nagyüzem zajai, az expresszvonatok robaja, az ütközők csattanása, a sinek-Icerekek fémes sikolya, talán már aludni sem tudnának jóízűen nélküle. Ez a Martintelep. Közvetlenül a rendező pályaudvar mellett. A századeleji, sárga vasutas-kolónia, a vaspálya túlsó oldalán épült sok apró ház beleremeg a dízelek, a villanymozdonyok, a gyorsvonatok robogásába. Lakói tanúi voltak, amikor a háborúban, mint a kártyavár, összeomlott az egész rendező. Űjjáépítették. De úgy, hogy még a házakat is el kellett tolni. Jómagam csak szüleim visszaemlékezéséből tudom; mint csodát emlegették, hogy kerekeket raklak a házak alá. Volt, amelyiket meg is fordították. A tősgyökeresek legtöbbje egy emberöltőn át szolgálta a vasutat. Sohasem munkába, vagy dolgozni mentek: mindig szolgálatba. Annak idején nagy, fémláda-táskával jártak a vasutasok. Az asszonyok készítették az út- ravalót. Abban az időben nem egy napig tartott a forda. Igaz, apám mindig ellenőrizte, hogy megvan-e minden: kanál, kés, villa, só, krumpli, meg a szalonna. A paklikocsiban minden úton főtt a vasutasleves. Finom, sűrű, lebbencses ételek, szalonnával meg kolbásszal, jól megfűszerezve. Van már talán egy évtizede, hogy nem ettem., de még ma is a számban van az íze. Mára már kiöregedett az így élt, itt élt generáció. Aki így, s innen, a város pereméről szolgálta a vasutat, becsületben megöregedett, s megérdemelt nyugdíjas éveit tölti. Vagy végleg megvált e zaklató világtól. Akik itt maradtak, s őrzik a vasutas-tradíciót, folytatva apjuk útjait a véget nem érő síneken, piár modernebb életet élnek. Közülük való vagyok. Amit kaptam e világtól: a pontosság szeretete. Apám mindig arra tanított: gyermekem, a vasút nem áll- ha* a vonatnak menni kell... OLÁH ERZSI Mozdony doktor... A göcüsök jelciílíiél még mindig nem nélkülözheti a vontatás. A járműjavítóban így csinálják Több kilométer hosszú lenne az a szerelvény, amelyet a Miskolci Jármű javítóban a javításra váró kocsikból összeállíthatnának. Szabó László fö- dlszpécser mondta el. hogy 457 — hatvan tonnás — kocsit két' soron kívül javítaniuk. Az őszi csúcsforgalom hatását az üzemben is nagyon megérzik. — Évi hatezerötszáz kocsit javítunk itt — mondta Szabó László. A jelenlegi feladat, bár számítunk rá, hiszen ez minden évben így van, terven felüli. Ilyenkor tárolási, szállítási gondjaink is vannak, nem beszélve arról, hogy az üzem létszámgondokkal is küzd. — Ha számítani lehet az őszi csúcsforgalomban meghibásodott vagonokra, akkor mi magyarázza a feladaiok hirtelen növekedését? — A megye, illetve a vas- útigazgatóságunk területéről mindig többet szállítunk el, mint amennyit behozunk. Tehát több kocsira van szükségünk, mint amennyi áruval bejön. Kialakult egy kellemetlen gyakorlat: az üres kocsikkal sok rossz kocsit is kapunk. Sajnos, hiányos kocsikat is. Ha úgy tetszik, ez panasz a fuvaroztatókra. Előfordul például, hogy az ajtók hiányoznak. Ügy nyitják fel a vagonokat, hogy gépkocsihoz kötik, azzal „húzzák” meg. Az ajtó leszakad. Alkatrészként nem kapunk, magunk gyártjuk, sokkal drágábban, mint amennyiért a vagongyár gyárthatja. — Vannak tehát alkatrészgondjaik is? — Bőven. A speciális alkatrészeket gyártanunk kell, de hiányzik nem egy, a kereskedelemből beszerzett anyag is. Az például luxus, hogy szegecset is gyártani kelljen. pedig kell. És nyilvánvaló, hogy mi szinte kisipari módszerekkel drágábban tudjuk megcsinálni. Az őszt, és ez már decemberig így tart, csak rendkívül precíz munka- szervezéssel vészeljük át. Jó órában mondom: az emberek ezt itt meg is értik. Ilyenkor derül ki, hogy milyen érték nekünk a törzsgárda. — Példákat mond? — A VII-es nagykocsi osztály dolgozói, a futóműjaví- tók, ott az Oravecz brigád, a nyomállványjavitóktól Tóth Ferencék, de szerencsére sokáig kellene sorolni, akár név szerint is azokat, akikre mindig számíthatunk. — A rendkívüli feladatra nyilván rendkívüli terv is készül. — Ügy számolunk, hogy öt százalékkal csökkenthetjük a kocsik átfutási idejét, amihez egy százalékkal csökkenteni kell a tényleges javítási időt. A többtengelyes kocsik futóműjavítását pedig 7 napról négy napra csökkentjük. Eny- nyit segíthetünk a forgalomnak, a szállítóknak, de most a szállítóknak is meg kellene érteni, hogy ők is segíthetnek. — A kocsik kímélésével? — Részben, de ha már erről beszélünk, akkor hadd mondok el egy furcsa dolgot: nekünk itt külön gépkocsit kell biztosítanunk, embereket foglalkoztatnunk ahhoz, hogy a kocsikban maradt hulladékot, otthagyott szállítmányt a szeméttelepre vigyük. Egymillió forintot költünk erre, pedig nem hiszem, hogy a napokban kisepert tíztonnányi kaolin, vagy a mész, a cement ne hiányozna valahol. A tiszta kocsi nekünk perceket, órákat, sok kocsinapot jelent. És most a percek is számítanak ... A kérést leírtuk, mert ezek a percek a fuvaroztatóknak is számítanak. B. G. Itt az ősz, megkezdődött az év végéig tartó szállítási csúcs. A vasútra figyelünk, de a vasutasok munkáját minősítjük, ha megállapítjuk, hogy az utas, az áru időben, épségben megérkezett-e rendeltetési helyére. A kékegyenruhások a kirakatban dolgoznak. Látjuk, hogy mit csinálnak, de ismerjük-e őket, becsüljük-e őket eléggé? Ezért és ilyen meggondolásból készült ez az oldal. Hogyan utazunk? Nemcsak szén, olaj, mező- gazdasági termények utaznak vasúton, hanem mi is, valamennyien, utasok. S nem mindegy, hogyan. Az év első hat hónapjában a miskolci igazgatóság 1200—1500 kilométer hosszúságú sínhálózatán 15 millió 815 ezren utaztak. Csaknem egymillióval kevesebben, mint amennyit terveztek. Miért? A MÁV- osok azt mondják: több lett a közúti jármű, vasút helyett sokan a buszt választják, s sokan a lakóhelyükön keresnek munkát. S mit mond az utas? Zsúfoltság! Állva, hering módjára utazzunk? Csúcsidőszakokban a vonatok kihasználtsága 110—120 százalékos. És 10—20 perces késések szinte mindig előfordulnak. Naponta és átlagosan 382 vonat közlekedik az igazgatóság területén. A személyvogelyes kocsikból áll, a vasút mindent megtesz a kulturáltabb utazásért. Ám ha vágányzár, pályaépítés miatt késik a vonat, az utas mindent elfelejt. Joggal? Öt csak az érdekli — bár látja a késés okát —, hogy pontosan célba érjen. Az igazgatóság beruházási keretének 75 százalékát a pályák rekonstrukciójára fordítja. Üj vágányok épülnek, 54 kilogrammos síneket fektetnek le, ebben az ötéves tervidőszakban villamosítják a leninvárosi vonalat. S hogy mikor ér be pontosan Budapestre a Miskolcról indult expressz? Évek múltán. De akkor sok-sok évig már nem lesz késés... $ Az áruszállítás teljesítménye ebben a tervidőszakban 32— 34 százalékkal növekszik. Nem csábít az egyenruha A gőzös az én mozdonyom — mondja Urbán István, amint lekászálódik a 424-es vezérállásából. — Vezettem már dízelt, de visszajöttem ide... Sátoraljaújhelyen, a fűtőház mellett beszélgetünk. A fűtőház túloldalán a mozdonytemető, a mozdonybontó. Itt végzik a kiszolgált csühösök, az utolsó útjuk ide vezet, innen már csak tehervagonokban jönnek ki, amelyeknek úticélja: a kohó. — Két éve végignéztem egy volt mozdonyom „halálát”. Igaz, még ment volna, de már nem volt érdemes kijavítani az öreg Trumant... összeroggyant, vége volt... így kellett lennie... Tavaly 18 mozdonyból lett itt ócskavas, idén eddig tizenegyet vágtak fel. Eltűnnek a gőzösök, korszerűsödik a vasút. Vasutasdinasztiák. Ma a miskolci igazgatóságon 14 ezer ember dolgozik. Négy megyében, Borsod, Heves, Nógrád, Szolnok (ez utóbbi kettőnek csak egy részén) teljesítenek szolgálatot. A 14 ezer vasutas között nagyon keli keresni olyanokat, akik a vasutasmesterségüket apjuktól, nagyapjuktól örökölték volna. A Vontatási Főnökség Vörös Csillag szocialista brigádjának vezetője, Bárány Árpád negyedszázada dolgozik a MÁV-nál, bátyjától kedvet kapva szegődött Ide. Öt még két öccse követte. Valamennyien mozdonyok körül serénykednek, mozdonyvezetők, fűtők, szerelők. De Bárány Árpád lánya már nem utánozta apját, a hagyomány megszakadt. S nem csak ez. Sok-sok évvel ezelőtt rang, mégtiszteltetés volt vasutasnak lenni. Ma már keveseket csábít a szabadjegy, az egyenruha. Ám a vasútnak élni, a vonatoknak menni kell. Budapest után Miskolc küzd a legnagyobb munkaerőhiánnyal. Kevés a kocsi- rendező, a sarus, a pályaSzolgálat9 Martintelep munkás, a felsővezeték-kar- bantartó — egyszóval a nehezebb munkákhoz nincs ember: az öregebbek még kitartanak, amíg bírják, a fiatalok pedig nem jönnek ide. Mozdonyvezetőnek, forgalmistának, jármű- és dízellakatosnak tanulnak. Igaz, a MÁV Oktatási Intézete szervez még időszakos tanfolyamokat, erre azonban vagy nincs jelentkező, vagy nagyon kevesen szánják rá magukat, hogy jegy vizsgálók, sarusok legyenek ... Pedig a fizetésre nem lehet panasz. Annál inkább a munkahelyi körülményekre: azok, akik télen-nyáron szabadban dolgoznak, nem reménykedhetnek tetőben, akik 191 órát dolgoznának, nagyon sokáig még 240 órát dolgoznak. A túlórát nem sikerül csökkenteni. A miskolci igazgatóság évente több mint százmillió forintot áldoz a munkafeltételek javítására, szociális létesítmények építésére. A vasút saját egészségügyi szervezettel rendelkezik, az országban az egyedüli ilyen vállalat. Mit lehetne még tenni, hogy csökkenjen az „elvándoroltak” száma? Miskolcon ezt így foglalták össze: még ösztönzőbb bérezés és gépesítés. I. S. Amikor jó száz évvel ezeiött a fütöházat alapoztak, mammutagyarat találtak A párctlan trófea a múzeum egyik legérdekesebb, legtöbb látogatót vonzó látványosságává vált. A hajdani fütöház utóda, a vontatási főnökség legalább ilyen hires a MÁV-nál. Őszi csúcs idején Ügy tűnik, hogy a vállalatok végre megértették, mivel jár a szállítási csúcs. Igaz, hogy szeptemberben a MÁV Vezérigazgatósága kéréssel és felhívással is fordult a fuvaróztatókhoz, hogy ne késlekedjenek a kies a berakodással. Az őszi szállítási csúcs idején 13 millió tonna árut kell a rendeltetési helyére továbbítani. Talán ebben az évben jelenthetik először örömmel a MÁV Miskolci Igazgatóságának területéről, hogy nincs restancia. A vállalatok többsége igen tervszerűen szállított. De még nem szállította el a tervezett mennyiséget a nyékládházi kavicsbánya, a Beton- és Vasbetonipari Vállalat alsózsolcai és kazincbarcikai gyára. A jelenlegi nagy kampány: a cukorrépa-szállítás. Egyedül a kocsiellátás okoz kisebb -nagyobb gondokat az igazgatóság területén. Ami any- nyit jelent, hogy kevesebb kocsi érkezik ide rakottan, mint amennyit szerte az országba rakottan el kellene küldeni rendeltetési helyére. Ez azt is bizonyítja, hogy megyénk igen nagy szállító, s így létérdekünk, hogy a vagonok minél gyorsabban forduljanak. Emlékeznek még a büszke, kevélykedő slágerre? ... Teheti, mert vasúti, magyar állam fizeti ... Egy év alatt a MÁV Miskolci Igazgatóságától 336 ember távozott, 149-en az utazó személyzetből, tehát mozdonyvezetők, vonatveze- tők, jegyvizsgálók, natok többsége már négyten„A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatba került már valamiként — utasként bizonyosan: a MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint." (A tiszteletbeli vasutassá fogadott Moldova György írja az Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvében.) Mozdonytemető
