Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-14 / 190. szám

, Mentővas, csavar kapocs, ütköző Még álmomban is... egy évet áldoz rá, és nem ke­res annyit, mintha napi 8 órát dolgozna valahol... + A dinnyesoron Szerelnénk a dinnyét Néhány szám: 1Ö61—65 kö­zött 9702, 1988—77 között 9114, 1967—71 között 8604 hektáron termeltek Magyar- országon dinnyét. 1976-ban már 2304 hektáron. Mindeh­hez hozzátehetjük: a dinnye egyike azon ritka növényfé­leségeknek, amelyeknek a termésátlaga nem növekedett, hanem az utóbbi évek átla­gában a rossz időjárás követ­keztében csökkent. Míg 1956 és 60 között a hektáronkén­ti termésátlag 142 mázsa volt, 1976-ban már valamivel ke­vesebb, 104 mázsa. Kínáló­ban vannaK régi dinnyéscsa­ládok, kihalóban egyfajta termelési kultúra, amit en­nek a növényféleségnek az esettben nem pótoltak a nagyüzemi termesztés mód­szerei. Mindez természetesen jelentkezik a kínálatban is. Taktaharkányban K. Sán­dor elmondta, hogy ő min­den évben termel, két hold- nyi dinnyét. A dinnye felét sem hozza annak, amit a do­hány, ebben az évben azt se hozza, amit a búza hozott volna. Kapálni viszont kéz­zel kell, a növényvédő szerek árát állni kell, a palántane­velés, a palántázás, a vegy­szerezés gondja a termelőé. Szörnyűlködöm: egy kiló dinnye 12 forint. Súgva meg­kérdezem a termelőtől, hogy ő mennyiért adta a kereske­delemnek? Megértem, hogy a kereskedő ezt nem mondja meg, de a .termelő sem mond­ja meg. Kereslettől függően nemcsak a megengedett 50 százalékot, hanem olykor en­nek a kétszeresét is „rátart­ja” a kereskedelem. A kereskedő: — Uram, miniszteri állás- foglalás van arról, hogy ne­kem lékelni kell a dinnyét. Am. rossz, az rajtam marad. Rá nem fizethetek ... Évek óta a piacon dolgozó szakemberek szerint ilyen rossz dinnyevásár, mint az idén, évtizedek óta nem volt. 1„._. .neg nem ettem diny- nyét. Szidhat érte a keres­kedő. Magas az ára. Szidha­tom a kereskedőt, és a ke­reskedő szidhatja a termelőt, hogy végül a vásárló, keres­kedő és termelő együtt kár­hoztatja a rendhagyó időjá­rást. A termelőt kérdezem, ő mondta: — Az az igazság, hogy most még a megtermett diny- nyének se hiszek. Máskor a rengésén tudtam, hogy jó-e. Most legfeljebb kitalálom ... BARTHA GABOR Ketten állunk az ablaknál. Nézzük a pályaudvar állandóan mozgó világát. A tolatómozdo- nyok sípolnak, tehervagonok gurulnak, kocsirendezők dolgoz nak a mozgó kocsik között, ug ranak fel a fékállásra, vagy o mozdony lépcsőjére. — Nehéz és veszélyes szol­gálat ez — szólal meg mel­lettem az ablaknál a fiatal­ember. — Valamikor és ú kocsirendező voltam. Ki próbáltam. Jól tudor Tizenkét órás műsza kokban, hétköznap, vasárnap ünnepnap, éjszaka és nappal, ködben, hőségben, esőben sárban, hóban, fagyban. Itt nagyon ébernek kell lenni. Csak kipihenten jöhet az em­ber ide szolgálatba, állandó fegyelem és figyelem kell ma­gunkra, társainkra, az érté­kes rakományokra. El tudja képzelni, hányfelé kell egy­szerre figyelni két vasúti te­hervagon összekapcsolásánál? Figyelje csak! — előremutat. Lent, a sinek mellett siet, vagy inkább fut egy kocsi- rendező, ahogyan gurul a va­gon, közeledik a másikhoz. A kocsirendező menet közben a hatalmas ütköző alatt jobb kézzel megfogja a mentővasa* közben együtt halad a mozgó kocsival. Az ütköző alatt be­bújik a két ütköző közé, köz­ben ott lépked a durva ter­mésköveken, a talpfák között. Aztán megragadja a súlyos csavarkapcsot, és amikor a két kocsi ütközője — mint két elefánttalp — összenyo­módik, a csavarkapcsokat összeakasztja. Közben halad­nak a kocsik, a két ütköző kö­zött lépked az ember. Az ösz- szekapcsolás után a kocsiren­dező bal kézzel megragadja a mentővasat, az ütközők alatt kibújik a sínpár mellé. — Amikor legelőször kel­lett ezt végigcsinálnom — szólal meg ismét mellettem az ablaknál a fiatalember, és az arcomat figyeli, milyen hatással volt rám a jelenét —, a torkomban dobogott a szívem. Féltem. Majdnem egy esztendeig csináltam ezt. Nen. tudtam megszokni, megszök- em, vagyis hát, átkértem ma­gam a pályamunkásokhoz Mert még műszak után is ezekről a mozdulatokról ál­modtam ... Tavasszal, hajnalban, köd­jén. Védősisak, munkaruha, védőkesztyű, jelzőzászló, jel- :ősíp, bakancs. Lassan mozog i kocsi, közeledik a másik­hoz. A kocsirendező melletti lépked. A köd miatt alig lát 'ovább az orránál. Jobb kéz. mentővas. Ütköző, alatta be­bújik. Két ütköző között lép­ked. Terméskő, talpfák. Csa­varkapocs. Legalább 25 kilo­gramm. A két vagon ütközői összecsengenek. A csavarkap­csokat összeakasztja. Két sín, négy ütköző között lépked. Bal kéz, mentővas. Ütközők alatt kibújik. A tovamozgó kocsikat a köbtől már nem látja... Nyáron, délben, hőségben. Védősisak, munkaruha, védő­kesztyű, jelzőzászló, jelzősíp, bakancs. Lassan mozog a ko­csi, közeledik a másikhoz. A kocsirendező mellette lépked. A védősisak alatt a homloká­ról, a tarkóiáról, a mellérő’ csorog a verejték. Kánikula’ hőség van, vibrál a levegő. Jobb kéz, mentővas. Ütköző, bebújik. Lépked a terméskö- vön, a talpfák között. Csavar­kapocs. összeakasztja. A moz­gó kocsik között, az ütközők alatt kibújik a sínpár mellé. Fejebúbjára tolja a védősi­sakot és megtörli verejtékező arcát... ősszel, este, esőben, sárban. Védősisak, munkaruha, eső­köpeny, amely már a hátán átázott, védőkesztyű, jelző­lámpa, bakancs. A kocsiren­dező a mozgó vagon mellett lépked. Bakancsa alatt csú­szós sár és kő. Fölnéz a va­gonra. Arcára zuhog a hű­vös őszi eső. Jobb kéz, men­tővas. Ütköző, alatta be. Lép­ked az esőtől csúszós talpfá­kon. Csavarkapocs, össze­akasztja. Bal kéz, mentővas. Ütközők alatt ki. A védő­sisakon hallja az esőcseppek kopogását... Télen, éjszaka, hóban, fagy­ban. A védősisak alatt sváj­cisapka. A munkaruhán pu- fajka, védőkesztyű, jelzősíp, jelzőlámpa, csizma. Lassan mozog a kocsi, közeledik a másikhoz. A kocsirendező mellette lépked. A sok fény is zavarja, alig lát. Jobb kéz, mentővas. Az ütköző alatt be. Két ütköző között lépked a bokáig érő, csúszós hóban. Csavarkapocs. A két vagon ütközői összecsengenek. A va­gonok tetejéről hó hullik a lyakába. A csavarkapcsokat összeakasztja. Két sin, négy ütköző között lépked a csú­szós hóban, sötétben. Bal kéz, mentővas. Ütközők alatt ki. Az emberi lábnyomoktól, a mozdonyok, a vagonok, a sok vas rozsdájától meggyötört hó világít... * — Még álmomban is ezt csináltam. Folytatja mellet­tem a fiatalember. — Tudja, hányfelé kell itt egyszerre figyelni? Olyan ez, mint a tangóharmonika. Valamikor tanultam rajta. Soha nem tudtam megszokni, hogy egy­szerre többfelé figyeljek, vagyis hát, hogy húzzam-tol- jam, bal kezem ujjaival mást csináljak, mint a jobb ke­zemmel, s közben a kottát nézzem. Hát ilyen a kocsi- rendezők dolga is. Csakhogy míg a tangóharmonikán egy melléfogásért még nem fejez­tek le senkit, itt elég egy rossz lépés, vagy egy rossz mozdulat és ... A találmány már megszü­letett. Olyan berendezés, amely automatikusan össze-, illetve szétkapcsolja a vago­nokat. Annak aztán nem szá­mít, hogy hétköznap van vagy vasárnap, éjszaka vagy nap­pal, köd vagy sár, hőség vagy eső, vagy hó vagy fagy. Es akkor majd nem erről ál­modnak ezek a nehéz és ve­szélyes munkát végző embe­rek Hanem valami szépről . 1 ORAVECJÁNOS Egy ház elfogy A házakat általában elbontják, ha feles­legessé válnak, vagy útban vannak. A há­zak összedőlnek, ha elöregszenek és nem gyógykezelik őket. A hdzak megsemmisül­nek, ha elemi csapás éri őket. Ez a ház nem. Ez a ház elfogy. Mint egy darab sajt, amelyet már felemelni sem tart érde­mesnek senki, s hol az egér, hol a patkány rág le belőle jókora darabot. Mert a sajt­darabka, mint ez a ház is, a szemétből emelkedik ki. Vagy a szemét tetején őrz még romjait. Erre a házra is kimérték az ítéletet. A város rendezése okkal kívánja pusztulását. Földszintes, U-alakú épület volt, amíg volt. Főút felőli oldalán egy sötét bolthelyiség valaha drogéria, mostanában háztartási bolt, a valahavolt dufartos kapubejárat má­sik oldaláról a két kis árudát már elvitték. Trafikárut, meg mindenféle giccses bizsu­féléket kínált itt a megosztott helyiségben két konkurrens magánkiskereskedő. A má­sik bolt még vegetál. A megszűnt árudák küszöbét már aláásta valamilyen csatorna, talán a közeli villanyrendőr kábelét kacs- karingóztatták erre. A ház pucérrá lett ol­dalán, ahol új utcát nyitottak, néhány árva csempe hirdette, hogy itt valaha zöldség­bolt volt. Később lefedték egy több négy­zetméteres bádogplakáttal — volt vagy húsz négyzetméter —, amely sötét alapon, még sötétebb betűkkel hirdette egyik baráti or­szág bányagépeinek kiválóságát. Hátha ép­pen erre jár a nehézipari miniszter — úgy­is Miskolc szülötte — és meglátja. Én már vettem volna a hirdetett termékből, de bá­nya nélkül mire mennék vele. Meg a pia kátbádogot is lebontotta enii daruskocsi r minap. A főútvonalról még ház a ház, úgy-ahogi De mögötte már csak a romlás. A haida tíz-tizenkét lakást magába foglaló két föld­szintes szárny, hátulról előre haladva, las­san elfogy. Nem tudom, ki, vagy milyen szerv irányítja e ház lassú kimúlását. Több mint egy éve már, hogy pusztítása elkez­dődött. Akinek kell egy kocsira való építő­anyag, megjelenik, bontogat magának, fel­rakja és elviszi. Előfordul, hogy két for­duló között valaki más is elviszi. Elkoptak így a cserepek a tetőről, a szarufák, egyéb gerendák, könnyen bontható közfalak, padló­zatok. Az egykori pincék most óriási sze­metesgödrökké lettek. Először az egyik telt meg valahonnan vízzel, majd kezd átszivá­rogni a másikba is. Ide hordja szemetét a bolt, meg sokan mások. Egy vaságy sodro­nya, meg egy ócska dívány is ott díszeleg Nemrégen egy kopott karácsonyfa is oda­került. (Vajon honnan, ilyenkor?) Bűzlik a két gödör, óriási legyek szálldosnak körü­lötte, viszik a szennyet a közeli bérházak konyhaablakaiba. A környékbeli gyerekek ott játszogatnak, az idegenek alkalmi illem­helynek tekintik és használják. Közben a ház lassan sorvad. Ügy tűnik, egyre kevesebb embernek kell az anyaga. La­kói régen elmentek, a házbeli öt telefont a posta leszerelte, de nem jutott belőle a kör­nyékbeli igénylőknek. (Vajon hová jutot­tak?) Az új utca felé már csak a tűzfal egy része áll. mert homokkő és tégla keveré­kéből épült, kevés benne a használható épí­tőanyag, nem bontja már senki. Félő, hogy egy nagyobb beázás, vagy szél esetén le­dől. A pincéből lett szemétdombok fertő­zésgócok. bár játszótérnek használják. Azt hihetne az ember, valahol, valami félreeső területen van ez a szellemház, ahol nem tűnik senkinek a szemébe. Pedig itt van a centrumban, szemben a Centrum­mal, a miskolci Széchenyi István út és a Korvin Ottó utca sarkán, és az előbbi út 74-es számát viseli. Igen lassan fogy. ap­ránként sorvad. Már egy éve vegetál, bűz­lik, porlik. Igaz. nem a főutca fel* Lehet, hogy azért tartja még rr' rá* mert homályosuló kirakatszemeivel mén látni akarja, mi is történik szemben, a Beloian­nisz utcán? ... (benedek) Elöljáróban is: szeretem a dinnyét. Idén még nem et­tem dinnyét, és ha az árak magasabbak lesznek mint én, akkor nem is fogok. Rajta kaptam magam, hogy házi­asszonypanaszt fogalmazok, hiszen ha valaki mérges le­het a dinnyeárak miatt, az elsősorban a háziasszony. Ö a piacot látja és a standot, a kitett árcédulát. Alig há­rom hete, hogy a naptári dinr.yeszezon kezdetekor köz­nevetség tárgya volt a 100 forintos sárgadinnye. A gö­rögdinnye valamivel szoli­dabb volt, kilónként 40 fo­rintért kezdett, s két nap alatt engedett az árából 20 forintot. Csütörtökön a gö­rögdinnye ára 17—14 forint volt. Pénteken már csak 12 forint. 12 forintért sem eszem dinnyét. A piaci kirendeltség veze­tői mondják: az idén jó két- háromhetes késéssel kezdő­dött a szezon. Sajnos ezt a kiesést már egy jó szeptem­ber sem hozhatja be. A ter­melő az időjárásra, a keres­kedő a termelő által diktáll árakra panaszkodik. Lénye­gében mindenkinek igaza var de legfőképpen a házias-- nvoknak, aki... A kereskedő: — Az árakért minket k reskedőket szidnak. Az ára­kat a termelő határozza meg, és nekünk a legrosszabb, ha nem fogy a dinnye ... A dinnye valóban nem fogy. A tegnapi piacon több min* 100 mázsa volt, de eb­ből jócskán marad szombat­ra is. A termelő: — Megvert minket a má­jusi fagy, aztán jött a hű­vös idő ... Nincs még egy olyar növény, vagy ha van, kevés van, ami annyira ér­zékeny lenne az időjárásra, min a dinnye. A városi há­ziasszony nem tudja, és nem is tudhatja, hogy amit ne­kem most darabonként 10 kilós átlagsúlyként kellene behoznom, az nem nőtt na­gyobbra 3 kilónál. Józsa Pál, a fiával, a ba­rátjával és a. sógorával 40 hold dinnyében gazdálkodik Ároktőn. Valamennyien csá- nyiak, régi dinnyéscsalád, március 10-óta szükséglakás­ban sátorban, faházban lak­nak, s előreláthatólag szep­tember végéig napi 14—16 órát dolgozik a család vala­mennyi tagja. — Mi van a dinnye árá­val? — Nézze, egyre kevesebben vagyunk dinnyések, és ha így folytatódik, akkor még kevesebben leszünk. Hajdan felesbe vettük a földet, most már 38 százalék. Miénk az értékesítés gondja, miénk a kockázat is. A közhiedelem azt tartja, hogy egy jó év­ben meggazdagszik a diny- nyés. Egy rossz évben viszon' j|c.Kóstolja meg! Rátart a kereskedelem?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents