Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-21 / 196. szám

\ a miskolciaké a szó Ezcc'sSisla kczrcncc’kcdést! w Olvastam e rovatban augusztus 7-cn a Figyeljünk egymás­ra címmel közölt levelet. Elgondolkoztam rajta, hiszen sok igazság van benne. Valóban: jobban kellene tisztelni és be­csülni egymást, munkahelyen, lakókörnyezetben, életünk minden területén. Hatalmas lakótelepeinken, a jókora bérházakban emberek százai élnek egymás mellett hosszú ideig, s nem is ismerik egymást, nem törődnek egymással, nincs emberi kapccs kö­zöttük. Némelyikük fennen hirdeti „Az én házam, az én vá­ram” elvét; érdeklődést sem mutat szűk otthon nak falain kívüli eseményekre. Véleményem szerint az így gondolko­dókból hiányzik a közösségi szemlélet, a közösségi érzés. A múlt esztendőben a Hazafias Népfront egyik ülésén fel­szólaltam, s elmondtam: esős időben nem lehet közlekedni a selyemréíi lakótelep és a Tiszai pályaudvar között, a Szin- va-parton. Olyan döntés született, hogy ha a tanács ad be­tonlapokat, akkor társadalmi munkával megépítjük ott a jár­dát. Mit mondjak: mire arra került a sor, hogy el lehet kez­deni a munkát, már csak négyen-öten maradiunk, a többiek­nek más dolga volt, nem értek rá. Szerencsére az iskola diákjai segítettek; a járda megépült. Csakhogy időközben szomorú tapasztalatokkal „gazdagodtunk”. Mert miközben mi verejtékeztünk a járdaépítésnél, az arra járók leálltak kri­tizálni a munkát. Volt, aki megjegyezte: nocsak, biztosan sok időm van, azért csinálom. Mondanom sem kell, főként a munkában részt vevő fiatalokra volt rossz hatással az ilyen, s ehhez hasonló megjegyzés. Jóllehet, a kritizálgatóknak is inkább örülni kellett volna, hogy van, aki helyettük és értük is feltöreti a tenyerét a csákánnyal, lapáttal. Nem figyelünk egymásra, nem méltányoljuk, nem kímél­jük egymást. Apró példa: gyakori látvány, hogy a felsőbb emeletek ablakaiból rázzák ki a szőnyeget, porfelhőt kavar­va az alattuk lakók lakásába. Nem figyelünk egymásra ak­kor sem, amikor az ablakon szórjuk ki a szemetet. Nem tö­rődünk egymással, amikor este 22 óra után nagy hangerő­vel bömböltetjük a tévét, rádiót. Ügy tűnik, igen sok ember­ből hiányzik még a szocialista közgondolkodás. Tapasztalatból tudom, hogy vannak olyanok, akik — jól­lehet a munkahelyeiken szocialista módon dolgoznak, ám a lakóhelyi közösségben már közömbösek a közösséggel szem­ben. Akadnak olyanok is, akik valamiféle kiváltságot igé­nyelnek maguknak, úgy gondolván: nekik mindent szabad. Ez a fajta embertípus nem szereti a rendet. S ha a legcse­kélyebb dologban is alkalmazkodnia kell, agresszíven lép fel. A közelmúltból egy példa: Az Augusztus 20. utcában sor­ban parkíroztak az autók. Szorosan álltak, s ezért az egyik vezető csak nehezen tudott kiállni a sorból. Dühös volt, ezért a mögötte parkoló kocsi három kerekéből kiengedte a leve­gőt. Aztán elment... Mit lehetne tenni, hogy jobban figyeljünk egymásra, tö­rődjünk egymással — kérdezték az említett cikk végén. Vé­leményen! szerint sokat tehetnének ezért a szocialista bri­gádok tagjai. Hiszen a munkahelyükön az egymás segítése, az egymással való törődés a szocialista brigádokban alapvető törvény. Jó lenne, ha ki-ki a lakókörnyezetébe is elhintené ennek magvait, tenne azért, hogy kialakuljon a szocialista közgondolkodás. Magyar Ferenc, Miskolc, Augusztus 20. u. 18. sz. Csökkentették a nyitvatartási időt? Megszerettük és meg is szoktuk a Patyolat szolgaita­tásait a Szentpéteri kapui la­kótelepen is. Éppen ezért ért nagy meglepetés a napokban, amikor a szokott időben — 5 óra után — szerettem volna igénybe venni, s zárt ajtó fo­gadóit. Kiderült, hogy jelen­leg most már csak egy mű­szakban dolgozik ez a fiók. Előttem és utánam is sok-sok munkából énnhogy hazaté­rő lakótelepi lakos érkezett még oda, a bezárt ajtó előtt beszélgettünk: nevükben is kérhetem hát, hogy úgy, mint régen, a továbbiakban is két műszakban üzemeltessék ezt a fiókot. Legyen nyitva 19 óráig. Lovrity Józsefné Miskolc, Kassai u. 80. sz. Olvasónk kérését tolmá­csoltuk a Patyolat Vállalat hálózati ellenőrzési csoportjá­nak, ahol megnyugtató vá­laszt adtak. Tulajdonképpen csak kényszerűségből, s ideig­lenesen'vezették be az egy- műszakos nyitvatartási ren­det a Szentpéteri kapu pa- tyolati fióknál. A szabadsá­golások miatt, az egyműsza- kos boltokhoz „kölcsönzik” a többszemélyes boltokból a dolgozókat. E héten ismét csak egy műszakban tudják nyitva tartani. Az ezt köve­tő héten azonban helyreáll a „rend”, s 19 óráig állnak majd a lakosság rendelkezé­sére. Addig is türelmet kér • Patyolat Vállalat. A lakáshivatal indoklását várjuk A miskolci lakáshivatal il­letékese még áprilisban nyi­latkozott az újságnak és a Miskolci Rádió stúdiójának is arról, hogy mindazok, akik a lakásjuttatási név­jegyzékben nem szerepeltek,, s ezt megfellebbezték, az el­utasításuk indoklásáról jú­niusban határozatot kapnak. Állandó ellenőrzést! A Hoffmann Ottó utca és a Kellner Sándor ut­ca sarkán pénteken még mindig ott állt a múlt hét elején történt össze­ütközés egyik roncsolt autója. Miután ennél a kereszteződésnél elég gyakori a karambol, sze­rény javaslatom lenne. A Hoffmann Ottó utcán egyirányú a közlekedés, ami az autósokat arra csábítja, hogy verseny- pályának nézzék az utat és rohangáljanak. Nem meglepő, hogy a Kellner Sándor utcai keresztező­désnél nem tudnak már fékezni, ebből van a baj. Jó lenne hát állandó el­lenőrzést tartani itt és sz’gorúan büntetni. Ta­lán ennek tudata jobb belátásra bírja azolzat, akik az utat összetévesz­tik a versenypályával. M. I. Nemcsak a villamosok kaptak jj külsőt.. » Egyre több a csinos, ápolt, jólöltözött nő. csakúgy, mint a meg­nyerő külsejű férfi. .. Jól emlékszem — ta­lán nem is olyan régen volt — a csatokkal fel­erősített sötétkék svájci­sapkákra! A legszebb frizurát is tönkretevő tányérsapkára! A daróc sűrűségű, kályhacsövek­re emlékeztető — nehe­zen adjusztálható — nadrágokra és zubbo­nyaidra. S ha nem is panaszko­dott senki, a legegysze­rűbb divotot kedvelő nő sem erezhette jól magát ezekben. Ma divatos ci­pő, szép harisnya, szép szoknya, blúz és puló­ver. ápolt arc és frizu­ra. s az igen ápolt kéz is felkelti a figyelmet, mely az indító gombon nyugszik! A kényelmes, modern cipők, a jólva­salt nadrágok, mintás és sima pulóverele — igen, és a szép nyakkendők azt a vállalatot dicséri, amely a merev egyen­ruhát kényelmes és esz­tétikus öltözettel cserél­te fel. Nem titkolom, a mis­kolci villamosok vezetői keltették fel figyelme­met. Állandó „megfi­gyelőjük” vagyok, hisz szeretek mögöttük álldo­gálni útjaimon. Apróság? ... lehet! De talán „mindkettőnk” jobb közérzetét szolgálja az, hogy Miskolcon nem­csak a villamosok kan­tok új külsőt. Vezetőik is. i. r.. Miskolc, Baross G. u. A lakáshivatal indoklását azóta is várjuk, pedig június már régen elmúlt... Nem lehetne megoldani, hogy legalább szeptemberben adják ki ezeket a határoza­tokat? Ne érezzük becsapva magunkat. Kiss Béla Miskolc, Középszer u. 34. sz. Gáspár Jenőné lakáshiva­tali főelőadó válasza: A feb­ruárban kifüggesztett ideig­lenes névjegyzékben szerep­lők ellen kifogást emelők sajnos, valóban nem kapták meg az ígért határidőben a kifogásukat elutasító határo­zat indoklását. A lakáshiva­tal ugyanis igen jelentős munkaerőgonddal küszködik. Tulajdonképpen csupán fele­annyian vannak, mint amennyi létszámot a hivata­li munka zavartalansága megkívánna. Ennek tudható be, hogy csupán most jutot­tak el odáig, hogy az indok­lásokat elkészítsék, s folya­matosan postázzák az érin­tett ügyfeleknek. Nem pa­nasz-, hanem magyarázat­képpen fűzte hozzá a főelő­adó: többnyire túlórában ké­szülnek a válaszok. Túlnyo­mó többsége már kipostázás­ra került. ígéri: szeptember 10-ig mindenki megkapja. Addig is kéri: amennyiben panaszosunk „rövid úton” akar tájékozódni, keresse fel félfogadáskor a lakáshivatalt. Ez egyébként vonatkozik mindazokra az ügyfelekre, akik ez ideig nem kapták meg az írásos választ kifo­gásukra. Ha!szaküz?et... Elorozzák a temető zöldjeit, virágait Szégyellje magát, törjön le a keze... ez az első gondo­latom, amikor meglátom a beültetett virágok üres he­lyét a családi síron. Loor-' bűn,'bármi is legyen az! De aki sírról lop. az meg­bocsáthatatlan vétket követ el. A kegyelet és a tisztelet szentélye minden temető, sze­retteink emlékét gyalázzák meg a virágtolvajök. Már több esetben olvastam arról, a DH-ban is. hogy a Deszka temetőben nem ritka az örökzöld, drága növények elorzása! De arról még egy­szer sem olvastam, hogy va­lakit is fülöncsíptek volna! Egy nagy területen fekvő te­mető áttekintése, ellenőrzése valóban nem könnvű feladat, de ha egyáltalán lenne „ilyenT, biztosan kevesebb bá­natot okoznának az ide láto­gatóknak. Véleményem szerint igen kevés emberismeretet és fel­ügyeletet kívánna az, hogy mély gyökerű, örökzöld növé­nyek kiemelését megakadá­lyozzák. Egyébként is meggyőződé­sem, hogy aki lopni jár a temetőbe, az kirívó a teme­tőlátogatók közül. Felügyele­tet, ellenőrzést kérünk a nem kis értékű és jól karbantar­tott sírokhoz. Fodor Lászlóné Miskolc, Tízes honvéd u. Ezt látni kellene mindenkinek! Mini dinnye...maxi áron Még nem lőttem vadra, tó­ból-folyóból halat sem fog­tam, lepkét sem gyűjtöttem soha, kőzetmintát sem szed­tem. Ez mind akkor jutott eszembe, amikor megnéztem az utóbbi évek egyik legszebb kiállítását, a természetvédel­mi kiállítást. Az illetékesek és a szak­értők már mindent elmond­tak róla, figyelemfelkeltően, no de — mint mindenről —■ legjobb személyesen is meg­győződni. Sok más kiállítással a há­tam mögött elmondhatom; egy közös rendezés gazdag és értékes bemutatója ez. Az igényes és gondos elhelyezés­nek, a tágas, szép, modern iskola, igazi otthont nyújt. Ezt látni kellene mindenkinek! Elnéztem a szülőkkel érke­ző kisebb-nagyobb gyermekek arcát, már maga az is élmény volt! A sok-sok városi gye­rek csendben, ámulva állt az óriás halak előtt, s bámulta az akváriumokban ficánkoló kishalakat. A kitömött ki­sebb-nagyobb erdei vadaktól csak a ritkán látott — mű­vészi ízléssel kiállított — lep­kegyűjtemény vonzotta job­ban őket. A csillogó, értékes kőzetminták mellett már csak a kertészeti vállalat virág- bemutatója gyönyörködtette jobban a látogatót. A szívár- ványszínekben pompázó virá­gok köszöntik és búcsúztat­ják az idelátogatót. Köszön­jük. Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak. Csák Éva Miskolc A miskolciaké a szó Rovatvezető: Rád vány) Éva Levélcím? Déli Hírlap szerkesztősége 352*? Miskolc. Bajcsy • Zsilins/kv út 15. Telefonszám: 18-221 ...................................... # ...hirdeti a ^kirakat fe­letti felirat. A magam ré­széről kiegészíteném: „Hal- konzerv-szaküz!et”-re. És a kirakat a tanúm rá, hogy he lyesen tenném. Egy szaküz­letet ugyanis úgy tudok el­képzelni — ahogy a neve is utal rá —, hogy egy bizonyo- árucsoport értékesítésére sza kosodik. Ha ez éppenséggel halszaküzlet, akkor halat le­het vásárolni benne minden mennyiségben, s több fajtá­ból válogatva. Nos, a miskol­ci halszaküzlet cáfol: lassan ők is elfelejtik, hogyan néz­nek ki a konzervdobozba íráséit halak, ha élnek. Ve­im együtt nyilván sokan te­kintenek értetlenül a halat, mint jó falatot reklámozó Szövegre. Mert valóban, ho­gyan is együnk halat, ha hó­napokig üresen állnak a ízaküzletek „akváriumai”. Es éppen most, a szezonban. Mi történt vajon? Nem kapnak a' halak? Vagy rossz a csali? P. F. Miskolc tet*e. mint a többiek a szemre is tetszetős és ízre is kifo­gástalan terméket. Bár cég­táblát az elárusítóhelyen nem találtam, ő büszkén ne­vezte magát maszeknak. Fi­gyelmébe ajánljuk a piaci ár­felügyelőségnek és a többi kistermelőnek, mert mind­nyájukra nézve hitelrontás. (A Búza téri piac halsütödé­je melletti pavilonról írtunk.) (Fotó: Fekete Péter) Sárgadinnye! Legalábbis így tájékoztatott ,a zöldséges­pavilon eladója, aki a ter­mészet liliputi alkotását 12 forintos kilóáron eladta. F hogy a 70 milliméteres átmé­rőhöz sárgadinnye íz nem pá­rosult nem is csodálkozom, legfeljebb az eladó zsebmet sző élelmességén, aki az ilyen és egyébként 70—80 százalék­ban romlásnak indult áruját ugyanazon az áron értékesí-

Next

/
Thumbnails
Contents