Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-15 / 139. szám
Á szökekútb nem ez való Mi van a szökőkútban? Természetesen víz. S még mi mindent találunk benne? Miskolcon mindössze négy „komoly” szökőkút van. Egyikük, a Hoffmann utcai, sportnyelven szólva bedobta a törülközőt, vagyis megszűnt működni, elapadt a víz forrása. Mi történt vele? A szerelők — akik a fényképezéstől féltek. mondván, hogy ők technikusok, s nem csatornatisztítók — csizmaszárát félig víz borította; az a szennyvíz, amely már nem tudott eltűnni a medencéből. S ha még csak szennyvíz lett, volna! Ujjnyi vastagon állt az iszap, a papír, a rongy, a fogkrémes doboz a medencében. A „Nem ivóvíz” feliratú kis kutakban még különb tárgyakat találtunk: apróra tört sörösüveget, s vagy két centiméter vastagságú lécet. Pár héttel ezelőtt — tavasz elején — minden szökőkutat tisztán, használható állapotban adtak át a városnak. Nem bővelkedünk pihenésre alkalmas területekben, meg kellene becsülni azt az értéket. ami van. De nem becsüljük meg. Erre jó péld. egy kis eset: pár éves kisfiú, egyik kezében fűcsomóval, másikban jó adag papírgombóccal; irány a szökőkút. A szülei nézik. S a gyerek — mindössze két-három éves lehet — egy suta mozdulattal belehajítja a tárgyakat a szökőkútba. Hátha az is eldugul... A munkások — a technikusok — kitisztítják a kutat. Nem lehetett volna ettől megkímélni őket? Miénk a kút! A szomszédos államokban nem ismerik azt a szót, hogy tilos, csak azt. hogy óvd! Mi ezt az utóbbi szót nem ismerjük. Vagy nem akarjuk ismerni! ... (illésy — sólymos) Nagycsaládosok, egyedülálló nók Megfiatalodott a Weidlich Tíznapos felújítási munka után ismét megnyílik Miskolc egyik legnépszerűbb élelmiszerboltja, a Weidlich. Huszonnégyen vannak9 s néha fociznak if • rr f 1 99 „Mi, műszerészek... 'Nincs a világnak olyan statisztikája, amely a HCM termelési eredményeit a műszerészek munkáját J1 tenné függővé. Nem jellemző — mondhatnánk a nagyüzem kevés emberére. Együtt nőttek a gyárral Szabó István igazgató: — Írjon a műszerészeinkről. Valamikor 5—6 műszerész dolgozott a gyárban, most, az újban 24-en vannak. Együtt nőttek a gyárral. .. A huszonnégytagú Che Guevara ifjúsági szocialista brigád vezetője Gábor Attila: — Igen, valahogy valóban együtt nőttünk a gyárral. Huszonnégyen vagyunk, lényegében három éve dolgozunk így együtt. Kisebb változások voltak. Akadt, akit * felvettek főiskolára, egyetemre, volt, aki kismama lett, de a többség már itt dolgozod akkor, amiko:' a HCM kipróbálása megkezdődött. Mi, műszerészek a beüzemelőktől lestük el, amit lehetett. A magunkkal hozott eredmények alapján az első évben bronzkoszorus, most legutóbb vállalati kiváló ifjúsági brigád lettünk... — Várták? — Nem. Tény: mi láttuk, és hozzáteszem, hogy szakemberként láttuk egy nagy gyár születését. Érettségizettek, műszerészek, többen két- szakmások, magasabb képesí- tésűek dolgoznak itt. Van, aki azóta kezdett a főiskolához, van, aki végez most az idén. — Egy eredményes brigád brigádvezetőt dicsér... — Nem. A szervezés — és ezt nagy betűvel kellene írni — lehetősége az emberekben van. Fogékonyak voltunk és újak. Egy hihetetlen gyorsasággal változó szakma művelői, Manapság a mérnök lemarad, ha két évig nem olvas. Mi önképzőkört, saját előadókkal műszaki továbbképzést szerveztünk magunknak. Huszonnégy ember sokféle ember, ebben a szakmában nagyon sok különféle érdeklődésű ember. Egy sínen tartani magunkat csak úgy lehetett, hogy állandóan volt nagy, különös feladat is. Műszerrajz nélkül, amiket itt az asztalon boncoltunk, s csoportos vitákban értettünk meg. No, ez a munka! — Megtanulni, megszerezni a rutint? — Megtanulni, megszerezni. egy kicsit megszeretni, de ugyanakkor már unni is és eresni a nehezebbet... Jó szakma ? Samu Gyula művezető, a brigád hajdani rendes, ma tiszteletbeli tagja: — Azt gondolom, hogy a lényeg az „egy sínen” tartás. Harminckét éves a legidősebb, huszonegy éves a legfiatalabb tag. A műszerész szakma ezer ágában kit ez, kit az érdekel, ki ehhez, ki ahhoz ért. — A sin? — A gyár. Olyan fiatal, mint mi. Nem keresnek rosz- szul, de különösképpen jól • sem az emberek. Miért nincs fluktuáció? Érdekes, izgalmas, amit csinálnak. — Jó a gyár? Többen mondták: — Jó lesz. Nos, valamennyien hisznek abban, hogy a gyár, hogy az üzem ezentúl csak jobbá lehet: — Az új gyár újféle embert, de mindenképpen új szemléletet követelt. A szakmánk jó ahhoz, hogy ezt megérezzük... — Miért jó a brigád? — Mondják el mások, ha jók vagyunk ... Hajtani kellett Sorolhatnám az elmondottakat a brigádokról írt megszokott beszámolók módján: patronálnak két iskolát, számíthat rájuk a Gárdonyi Géza Művelődési Ház, s a brigádnaplójuk kulturális vállalásait is teljesítik. Gábor Attila: — Focizunk. Kijön tizenöt-húsz srác. Aki nem játszik az rekedtre szurkolja magát. Megiszunk utána egy sört, és nincs kizárva, hogy közben Afrikáról is beszélgetünk. Ez nem napló-téma. Ez az együttélés óriás előnye, hogy ma már nem kérdezzük meg, ha vala„ nem jön, miért nem jött. Családosok vagyunk, sokfélék. Húsz százaléknál többen sohasem hiányoznak, és mindig mások a hiányzók. — Mitől lehet három év alatt kiváló egy brigád? — Talán, mert mindig volt olyan, amiért teljes emberként kellett hajtani. BARTHA GÁBOR Se^ítik-e őket? A HVDSZ Borsod megyei Bizottságának nőbizottsága tizennégy borsodi, miskolci vállalatnál vizsgálatot végzett annak megállapítására, hogyan segítik a nagycsaládosokat és a gyermeküket egyedül nevelő nődolgozókat. Mint ismeretes; az 1970-es nőpolitikái kormányhatározat után a vállalatoknak évenként nőpolitikái intézkedési tervet kell készíteniük. A vizsgálat lényegében ezek megvalósulását kísérte figyelemmel. KEVÉS A BEUTALÓ Már ezeknek a terveknek az ellenőrzése is meglehetősen nehéz — állapította meg a nőbizottság —mivel csak kevés vállalat rendelkezik évenként megújított nőpolitikái intézkedési tervvel. Ez azonban nem akadályozza meg a vállalatokat abban, hogy anvagi juttatásokkal támogassák a nagycsaládosokat, az egyedülálló nőket. ‘ Lényegében, közvetett formában ilyen anyagi juttatás az üdültetés is. A beutaló, ami még mindig kevés. Ugyanakkor nem könnyű elküldeni egy 4—5 gyerekes családot üdülni. Még akkor sem, ha ingyen kapja a családapa vagy családanya az üdülőjegyet. NE KAPJON MINDENKI EGYFORMÁN A támogatás másik általános formája a segélyezés. A pénz különböző címeken jut el a segélyezettekhez. Szinte általánossá vált a beiskolázási segély. Az a jó — foglalt állást a HVDSZ megyei Bizottságának nőbizottsága —. ha nem pénzt, hanem vásárlási utalványt kapnak a szülők, s azok ellenében nem csak tanszereket, hanem például iskolaköpenyt is lehet vásár >oi. Ez elsősorban a gyermek érdeke, hiszen így valóban arra megy el a segély, amire adták ... A segélyezésnek még sok más módja van. A lényeg az lenne — fogalmazta meg jelentésében a nőbizottság —, ha a szakszervezeti szervek differenciálnának. Nem jó az egyenlősdi, az a módszer, amit például az Ózdi Városgazdálkodási Vállalat alkalmaz, ahol egy adott alkalommal egyformán 150 forintot adtak a kis keresetű segédmunkásnak és nagyobb jövedelmű főkönyvelőnek. Ne az legyen a cél — foglalt állást a nőbizottság —, hogy a segélykeretet kiosszák, hanem az, hogy ebből elsősorban valóban a rászorulók, mindenekelőtt a nagycsaládosok. gyermeküket egyedül nevelő nők részesüljenek. SZABAD IDŐ NEM LÉVÉN ... Az lenne jó, ha a több gyermekes édesanyák is minél nagyobb létszámban vehetnének részt a szakmai és politikai oktatásban, a közéletben, a továbbképző tanfolyamokon. Családjuk és gyermekeik közvetlen érdeke is ez. A valóságban azonban a nagycsaládosoknak a legkevesebb szabad idejük jut erre. Négy-öt gyerek mellett tanulni, társadalmi munkát, közéleti tevékenységet végezni majdhogynem abszurdum. A továbbképzés hiányát viszont az egész család érzi, hiszen mindez óhatatlanul visszaüt a bérezésnél, a jövedelmeknél. * l A HVDSZ Borsod megyei Bizottsága ma délután vitatja meg a nőbizottság vizsgálatáról készített jelentést, (nyikcs) Azt mondják a dolgozók, olyan, mintha új volna, s valószínű, hogy a vásárlók is ilyennek látják majd. Üj köntöst, azaz tapétát kaptak a falak, és új színre festették a gondolákat, a polcokat. A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat karbantartói kiváló, gyors munkát végeztek. Az üzlet dolgozói mindössze hat napot töltöttek más főutcai üzletekben, illetve szabadságon, s ma délelőtt újból kinyitott a szokásos időben, reggel hét órakor, a megfiatalodott feketekutyás Weidlich. Merre (art a nyomda? A Borsod megyei Tanács ipari, kereskedelmi és szolgáltatási bizottsága ma délelőtt tanácskozást tartott a Sajtóházban. A programban a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről volt szó. Ezt követően a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat hosszú távú fejlesztési koncepciójáról számoltak be. A Gyufaipari Vállalat Budafoki Gyárának gépparkja nap teljesítményű, modern gépekkel bővült. Az új berendezések kel az idén már több mint hatszázhetven millió doboz gyufái készítenek. A gyártásfejlesztéssel jobb lett a gyufa minősége és javultak az ott dolgozók munkakörülményei is. (Képünkön: modern, nagy teljesítményű töltőmártó gépekkel készül a gyufa.) (Fehér József felvétele) I Csak ami „belefér” Közéletünk egyik neves személyisége többször is megfogalmazta már: a társadalom építése tulajdonképpen senkitől se vár áldozatokat. Csupán arról van szó, hogy bárki, bármely területen dolgozzék is, ne lazsáljon, a tőle telhető igyekezettel végezze munkáját, Tény és való. hogy sokan, nagyon sokan túlságosan alacsonyra helyezik önmaguk igyekezet- mércéiét. Hányszor, de hányszor látjuk ennek igazoló példáit! Tegnap is, a MÁV rendelőintézetéből telefonált valaki a szerkesztőségbe. „Ugyan, küldjenek ki egy fotóst, mert ezt a látványt meg kell örökíteni.” Aztán elmondta, hogy a rendelőintézet mellett van egy hetek óta beállványozott ház s bizonyára úgy marad még hónapokig, talán évig is. ha ugyanaz az öt-hat ember dolgozik rajta. Dolgozik? Hiszen épp ez a baj, hogy nem. Ma is. órák óta heverésznek és csevegnek jókedvűen. Csakhogy ez a csendes szieszta dühbe gurítja azokat, akik napról napra ugyanezt látják. Nem egyedüli példa. Sajnos. Naponta tapasztaljuk az útkarbantartók esetében: az egyik piszmog, négy-öt pedig a lapátnyélre támaszkodva nézi egykedvűen. Vagy: hivatalos ügyét intézné az ember, intézné, ha az ügyintézőnek nem volna előbbre való a magándiskurzus. Találkozhattunk már munkahelyi vezetőkkel munkaidő alatt presszóban ráérősen. Sőt. tanúi voltunk annak is, hogy több ..ió beosztású” vállalati gépkocsival randevúzott a Miskolc környéki ..birtokon”, órákig kóstolgatva a tavalyi termést. Igen. munkahelvi vezetőkről van szó' Róluk is. Senki ne higgye, hogy a lazsálás, az „eleresztés” csak ott jellemző, ahol gép vagy szerszám iktatódik a munkf és a végeredmény közé. Az Irányító szerepkört betöltők fegyelmezet'en- ségéről elítélőbben kell szólni, mert elsősorban rajtuk múlik, hogy a végrehajtásban ne legyen lazaság, mindenki teliesít- se. ami „belefér”. Csak ennyit, mert senki sem kívánja, hogy szakadjon bele a munkába. Ám ha a munka mechanizmusa szervezetlen s ráadásul a vezetői ellenőrzés sincs meg — hiába az óhaj (ami egyébként manapság a szükséglet narancsszavává nőtt), hogy produkálunk többet, és jobban. Az. hogv többet adhassunk — a jobban függvénye. VagvN a közvetett vagy közvetlen, de mindenképpen szervezett irányításé. Az „ami belefér” már nem pusztán öntudati kérdés. Természetesen ezt sem nélkülözheti, miként a lelkiisme-e*et sem. Csakhogy, ahol kevés az öntudat és a lelkiismeret, ott már nem segíthet csak a következetesség, kellő szigorral párosulva. Végtére is igazságtalan, hogv az elosztásnál az k ’PPÚgy tartsa a markát, aki lazsál a mások „bőrére”, min 'Z, aki — csakugyan erejéhez képest! — végigdolgozza mur «.idejét. Általánosan elfogadott elv. hogy egyetértünk a szigorúk uinkaerkölccsel. Az egyetértés kevés. Tettek nélkül malas: í nem más. A tettek beszélnek — de egyformán az íróaszta' -= a munkagép mellett! —a
