Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
Neves karmesterekkel Négy, a diósgyőri várban sorra kerülő hangversenyre készül a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Valamennyit neves karmesterek vezénylik. Így például június 19-én a tavalyi budapesti Nemzetközi Karmesterverseny 3. helyezettjét, Kardos Kaspar Trikolidist: június 26-án a már Liszt-díjas Medveczky Ádámot: iúlius 3-án a több neves külföldi ooeraház karmestereként is sikert aratott, s az 1973-as milánói Guido Cantelli karmesterverseny I. díját megnyert fiatal Fischer Ádámot, végül iúlius 10-én oedig a tavalyi budapesti Nemzetközi Karmester- versenyen II. díjat nyert lengyel Jerzy Salwarovskit láthatjuk. Rossz idő esetén a hangversenyeket a Miskolci Nemzeti Színházban tartják. Hórukk helyett egységcsomag Bírság helyett gépesítés * Látványnak szép ház, s tükörkép. Illusztráció a tavasz állandó kísérőjének, a zöldárnak az érkezéséhez. (Laczó József felvétele) Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban „Miskolcon jelenleg mintegy négyszáz gyermekkel foglalkozunk rendszeresen, de tapasztalataim szerint .. . sokkal többen szorulnának rá. Csupán a legfeltűnőbb, vagy egyszerre többféle beszédzavarral küzdők jutnak el hozzánk.” GYÓGYÍTÁS - JÁTÉKKAL A bevezető idézettel jellemzi a beszédjavító pedagógusok — a logopédusok — munkájának fontosságát a négy miskolci szakértő egyike, tír. Csete Lászlóné, a Nép- szabadság most vasárnapi számában megjelent „Kati néni, a játszónéni” című riport főszereplője. „Gyakran csak az iskolában derül ki, mennyire hátrányos helyzetbe kerül társaival szemben a beszédhibás gyermek .. s a következmények között rendszerint ott találjuk a gyermek személyiségfejlődését akadályozó vagy eltorzító jelenségeket.” A bizonyít^ példák sokasága indokolja, hogy a „ .. . nagy türelmet, különleges pszichológiai és pedagógiai ismereteket kívánó gyógyítómunkát a gyermekek iskolára való felkészítésében a városi tanács is nélkülözhetetlennek tartja, ezért tették kötelezővé az óvodások szűrővizsgálatát, s minden esetben tanácsolják a szülőknek logopédus igénybevételét.” A címbeli jelző pedig azért illeti meg a logopédusokat, mert gyógyítómunkájukban nagy szerep jut a játékos foglalkozásoknak. Az eredmény pedig az, hogy a gyermekek túlnyomó többsége hosszabb-rovidebb idő múltán iskolaéretten búcsúzik el a „játszónénitől”. VITA A RENDEZŐVEL A Film, Színház, Muzsika 22. számában Váncsa István kritikus vitába száll a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatott Dürrenmatt-mű — Az öreg hölgy látogatása — rendezőjének a koncepciójával. A kritikus szerint: „Másról beszél a dráma és másról a rendező, a kétfajta közlemény pedig kölcsönösen zavarja egymást. Az előadás tehát semmiről se szól.” A rendező következetlenségének jellemzésére említi: „A teljességhez tartozik még, hogy Szűcs János Az öreg hölgyet — ki tudja, miért — melodrámának nevezi, de operettként játszatja. Victor Máté andalító keringőket írt hozzá, ezeket a színészek néha songként próbálják előadni. Az eredmény sajátságos. Ilven Jehet, amikor a Berliner Ensemble ügyelője rosz- szat álmodik.” MUZSIKA A KÖNYVTÁRBAN A Könyvtáros című folyóirat legutóbbi számában három oldalas cikk mutatja be a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár zenei ismeretterjesztő tevékenységét. '~árom éve folyik rendszeresen ez a munka. Kiemeli az ismertető, hogy a „ ... zenei részleg több éve működik együtt a 104. sz. Szakmunkásképző Intézettel; zenei témákban péidául klubfoglalkozásokat (s kihelyezett bemutatókat) tartanak itt.” Az intézmény 220 ülőhe- lyes, jó akusztikájú előadóterme, zenei stúdiójának korszerű felszereltsége tette lehetővé, hogy a könyvtár — a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának anyagi, a helyi zenei intézmények néhány vezetőjének, s a társadalmi testületekben munkálkodó közéleti embereknek a szakmai, erkölcsi támogatásával — otthor 1 lett a Miskolci Űj Zenei Műhelynek is. S szintén a zenei ismeretterjesztést szolgálják a zeneművészeti főiskolai kar kihelyezett nyilvános zeneórái a könyvtár fonotékájában. „Biztató, hogy az iskola „kilépése” egyben az önművelés meg- tanittatására is módszer lehet.” Összeállította: BERECZ JÓZSEF Faramuci helyzet, ha egy fuvarozó vállalatnak nem a fuvarozás a legfőbb gondja. Pedig előállhat ez a helyzet. Ezt tudtuk meg azon a tanácskozáson, amelyet a múl! héten pénteken a Borsodi Műszaki Hetek keretében tartott a Volán 3. számú Vállalat. Nagy Miklós, a szállítmányozási osztály vezetője a rakodás helyzetéről, a gépesítésről, illetve ennek problematikájáról beszélt. A Volán 3-asnak ugyanis nem a szállítás, hanem a rakodás, a még meglevő hórukkmunka jelent fejtörést. Mert nemcsak a megyében, de az országban is kevés a rakodómunkás. Ki jelentkezik ma már erre a nehéz fizikai munkára, amikor köny- nyebben is megkeresheti azt a pénzt? És itt nincs ünnep- és vasárnap, itt, ha befut az áru, éjszakai pihenő sincs. Szállítási kedvezmény De nem is az a cél, hogy a rakodómunkások számát növeljék, hiszen a népgazdasági érdek a gépesítés. Közgazdászok a megmondhatói, milyen anyagi előnyök származnak abból, ha kiiktatjuk a kétkezi fizikai munkát: gyorsabban fordulnak a vagonok, rövidebb idő alatt telnek meg áruval a teherautók, nem kell utaztatni a szállító„Olimpiai futás 9? Az NDK-ban 1973 óta tartanak rendszeresen tömeg- sportrendezvényeket. A legnépszerűbb mozgalom a „Fuss mérföldeket” versenysorozat. Március közepén dördült el az „Olimpiai futás” startlövése. Milliós sportkedvelő polgár — fiatalok és öregek — az 1980- as olimpiai játékok tiszteletére rendszeresen sportol. Örömet és pihenést találnak a futásban, úszásban, vízisportokban, síelésben és kerékpározásban. Megrendezik a hagyományos távfutást is, ahol a táv hossza a naptári évszámnak megfelelő, ez alkalommal az olimpiai évet számítva 1980 méter. A tév sportáganként változó: úszásban 400. távgyaloglásban 4000, kerékpár- versenyen 8000 méter. Mesterek Ha kimondom ezt szót; mester, akkor sok mindenre gondolhatok. Elsősorban természetesen valamilyen szakmának az ügyes kezű, gyakorlott művelőjére. De gondolhatok művészre: festőre, szobrászra, hangszeres szólistára, avagy egy olyan emberre, aki az elméleti vagy gyakorlati tudásnak valamely területén kiválóan jártas. Esetleg jelölhetek így egy ügyes, leleményes személyt, netán megszólításként használhatom — jobb híján — a mestert. Házmesterre nem gondolhatok, mert e szakma gyakorlóit ma már — ki tudja milyen megfontolás alapján? — házfelügyelőnek nevezik, és a falusi tanítókat sem emlegetjük így manapság, mint ahogy az ítéletvégrehajtóra, a hóhérra sem asszociál senki a mester szó hallatán, jóllehet, valaha őket is így emlegették. Igen gazdag tartalmi háttere van tehát a mester szavunknak, de attól tartok, hogy első és legfontosabb jelentése veszített a rangjából az évek során. Van, aki azt mondja, hogy törvényszerű ez, hiszen a szakmák a specializálódás irányába fejlődnek, részfeladatokat bíznak mindenkire a gyárakban, az aranykezű, univerzális tudású mesterek ideje lejárt. A szalagon dolgozó varrónő például ma már nem az ing, hanem csak valamely darabjának, mondjuk a nyakának az elkészítését fejleszti tökélyre, mások az ujját szabják- varrják évszámra, ismét mások a gomblyukak elkészítésében lesznek verhetetlenek. És így van ez más munkaterületeken ts. Igen ám, csakhogy világszerte felismerték, hogy a szalagmunkába előbb-utóbb belefárad, belefásul az ember. Csökken a teljesítménye, és ami még fontosabb: elidegenedik munkájától, és csupán kenyérkereseti lehetőséget lát benne. Ezért — az előbbi példánál maradva — a varrónőket megtanítják az összes részfeladatra, és időszakonként cserélik őket a szalag mellett. A jövő útja tehát a feladatokra specializált, de mégis univerzális szaktudású és képességű munkások képzése. Csak ez lehet, hiszen bármilyen magas fokú is a munkamegosztás egy-egy szakmán belül, számos olyan teendő van, ami — szakmailag — teljes embert kíván. Ilyen emberből, aranykezű mesterből viszont egyre kevesebb van. Belsőépítész ismerősöm panaszolja, hogy ha igényes munkát bíznak rá, például egy közintézmény berendezését, akkor nemcsak az anyagellátás gondjaival kell megbirkóznia, hanem azzal is, hogy honnan szerez olyan iparosokat, akik rajz alapján is tudnak dolgozni, és fél szavakból megértik. Sajnos, az asztalosok, kárpitosok, burkolok és más szakma képviselői — tisztelet a kevés, kivételnek — csak úgy tudják elvégezni a rájuk bízott munkát, ha valaki ott áll mellettük és lépésről lépésre megmagyarázza a teendőket. Kit hibáztassunk ezért? Fiataljaink semmivel sem tehetségtelenebbek, mint egy-egy szakmát művészi fokon gyakorló eleik voltak, és egyikük sem úgy kezdi a pályát, hogy élete fogytáig valami részmunkát végez majd. A gyakorlat viszont sokszor meghazudtolja az életpályáról kialakított elképzeléseket. A gyakorlat, mely praktikus szempontok alapján alakul. Hozzáteszem mindjárt: rövid távra spekuláló prakticitás ez! Azok a munkahelyi vezetők gondolkoznak helyesen, előrelátó módon, akik a szakma minden szépségét megízleltetik a fiatallal, hagyják, hogy mesterré váljon, akkor is, ha pillanatnyilag elég lenne — termelési oldalról nézve —, hogy egészen szűk körben, szerezzen tájékozottságot, rutint. Félő ugyanis, hogy a ma még aktív — talán utolsó — generációval kihalnak azok a mesterek, akik egy-egy szakma minden csínját-bínját ismerik és tudásukat át is tudják adni. (békés) munkásokat. Szó, ami szó, a rakodás gépesítése nem lehet egyedül a fuvarozó vállalatok szívé-vágya. A Volán 3-asnak mégis sokat kellett tenni, ha gyorsan akarja forgatni gépjárműveit. Már három éve, hpgy teljesen megoldották a szóródó áruk rakodásának gépesítését, s ehhez különböző típusú daruk állnak rendelkezésre, mind a tizenegy vasútállomáson. A darusküldeményeket ugyancsak korszerű módon tudják kezelni az autódarukkal. A legproblémásabb viszont a kereskedelmi áruk rakodása. Ez ugyanis a legköltség- igényesebb. Itt szabadulna fel a legtöbb munkáskéz, ha a vállalatok egységrakományként szállíttatnák küldeményeiket. A legtöbb viszont „ömlesztve” csomagolja, dobozban érkeznek az élelmiszerek, a kávé, a cipő és a ruházati cikkek. Sajnos, a Hejőcsabai Cementgyár és a Szerencsi Cukorgyár sem áll még a korszerű szállítás magaslatán. Pedig azoknak a cégeknek, amelyek modern módszerekkel fuvaroztatnak, szállítási kedvezményt is adnak. Mégpedig 10 százalékot. Miskolcon a Gömöri pályaudvar, a sátoraljaújhelyi, a szerencsi, a forróencsi és a mezőkövesdi állomás várja gépesítve, felkészülten az egységrakományként érkező árukat. A volánosok beszerezték a ki- és a berakodáshoz szükséges elektromos targoncákat, de fájdalom, a kapacitásuk nincs teljes mértékben kihasználva. Lejár a türelmi idő Az év végén viszont lejár a türelmi idő azoknak a vállalatoknak, amelyek nem léptek a tettek mezejére a korszerű szállítás terén. A jövő év január elsejétől ugyanis a késedelmes rakodást, átháríthatják a fuvarozók a feladóra, illetve az átvevőkre. A szállításpolitika tehát díjszabásiig is ösztönözni fogja, hogy lépést tartsanak az élettel. A volánosok azonban eddig sem ültek a babérjaikon, nem várták ölbe tett kézzel a segítséget. Most olyan „magad uram” módszert választottak, s ahol már megtehetik, rakodólapokra rakják, s a saját szállítómunkásaikkal készíttetnek egységrakományt. Olyan pántoló gépeket használnak, amely megvédi az árut a szétcsúszástól, és a társadalmi tulajdont is védi a reá leselkedő szarkáktól. Jó példával járnak elöl a fűszert és a vasvill illetékesei: valamennyi telephelyükön biztosítják a targoncás rakodást, s így megtakarítható a szállító- munkások utaztatása. A még ennél is nagyobb gondot az építőipari anyagok szállítása jelenti. Lehetetlen ezeket az árukat az engedélyezett rakodási időn belül — 20, vagy 60 tonnás vagonokból —, 5 óra alatt kirakni. Az átvétel a TÜZÉP-te- lepeken ugyancsak korszerűtlen. A volánosok úgynevezett Tikó-darus gépkocsik beszerzését szorgalmazzák, s a már meglevő hét géphez ötöt vásárolnak, hogy mind folyamatosabb legyen a rakodás. Vannak tehát eredmények, de tennivalók is jócskán. Sokat várnak a jövő évtől. Azt, hogy a késedelmeskedők belátják, hogy a rakodás gépesítése népgazdasági érdek, hogy az ország vérkeringésének pezsgését csak egy egész, egészséges szervezet képes biztosítani. O. E. Mindenki, aki a házban lakik... Vándor Sándor utca 30—32. A Vándor Sándor utca 30—32-es számú ház előtt a tuja szemmel láthatóan jól érzi magát: egy fenyőcske megsápadt, de gyógyul, a rózsatövek vidámak és harso- góan zöld a fű ... Kép a jövőből? Inkább csak minta, üzenet, de nem érték nélkül. Megnéztem. Tudom: az a. rajárók meg-meg- állnak, és van, aki irigykedve sóhajtja, hogy biztosan lakik „valaki” a házban, ha eny- nyire megcsinálták a parkot. Valóban lakik valaki a házban: a Vándor Sándor (még csak soha ki sem tüntetett, még sehol sem jegyzett) brigád. Ottjártamkor Kosa János, az LKM nyugdíjasa éppen nagy odaadással festette fehérre a füvet óvó vasrácsokat, ö, mint a brigád egyik megalapítója mesélte: — Mindent, amit a ház körül lát, a brigád csináL — Ki ez a brigád? — Hát, mindenki, aki a házbaa lakik. Még a nevünket is az utcánk adja... — Ismerték egymást régen is? — Biztos volt, aki ismerte a másikat, de két év nagy idő. Volt időnk megismerni egymást. Tegnap negyvenötén dolgoztunk már... Mire idáig értünk a beszélgetésben, már jó néhányan körénk is gyűltek, s mert írtam, amit beszélnek, kaptam a tanácsokat: — írja meg, hogy Takács Istvánná, a gondnok (házmester) segít szervezni... — Építettünk szalonnasütőt... — Meg a porolókat... — írjon Molnár Lászlóné- ról is. ö a lakóbizottság elnöke. Ö meg a Takácsné, meg a Kosa bácsi... Közben megállt mellettünk valaki és megkérdezte, hogy a kertészeti vállalat csinálta-e a parkot? Mondták rá: — Igen. A Vándor brigád... Irigykedve gondoltam az olyan városainkra, ahol ugyanezért a munkáért tekintélyes jutalmakat kap egy- egy lakókörzet, s ahol (ez sem véletlen!) a jutalomból kertészeti kisgépeket vettek. Az igazságnak tartozom azzal, hogy itt is jókedvűen mondták: „Ez is nagy öröm, a növő fákban kamatos kamat van...” Iliért írtam, amit írtam? Jelentésnek szántam valamiről, ami van. Valamiről, amiből több kellene, valakikről, aki'- már vannak, valakikről, akikhez sok-sok hasonló kellene. Hogy egyszer már végérvényesen jobban miénk legyen ez a város. B. G. Hogy hangverseny a diósgyőri várban
