Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-18 / 90. szám

# A forgón. Már mehet. Képek a mozdony kórházból (2.) Gőzösök és A szelepeket csiszoljuk a fiúkkal Az első Szinte suttogó, meghatott tisztelettel, meleg emlékezettel őzri a család a gyermek szaporodó „elsőit’'. Az első bölcső­dei, óvodai, iskolai napot. Az első hosszú nadrág, vagy báli ruha emlékét. Az órára is emlékeznek, amelyet először csa­tolt a karjára a gyermek. Ám, úgy tűnik, mintha mindennél szürkébb, fakóbb eseménynek számítana az a nap, amikor a gyerek először indul munkába. Az érettségi, a diploma­átadás nagyobb ünnep. Összegyűl a rokonság, eljönnek a csa­lád jóbarátai, dínom-dánommal köszöntik a napot. Illik ilyen­kor szép és drága ajándékokat hozni. Mindezért nem akarunk száraz fanyalgással szemrehányást tenni, de a szokás töprengésre ad alkalmat. Mert végül is minden előző „első”, a bölcsőde, az óvoda az iskola az érett­ségi, a diploma csak a munkára való felkészülés egy-egy lép­csőfoka volt. Hogy munkálkodó, alkotó, dolgozó felnőtté vál­jon az ember, hogy felnőtt, felkészült felnőtt lehessen a gyermek. Minden korábbi örömre végül is az teszi fel a koronát, hogy az annyi küzdéssel, bánattal és örömmel felnevelt ifjú munkához láthasson élete első munkanapján ott. ahol erre alkalmassá teszi a felkészültsége, iskolázottsága, hajlama, tehetsége és felnőtt akarata. A fiatalok belépése a munkába, a termelésbe, a felnőtté válás folyamatának, a társadalmi beilleszkedésnek legjelen­tősebb állomása. : Az ifjúságpolitika egyik kulcskérdése a pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés elősegítése. Nem véletlenül foglal­kozik ezzel kiemelten az Ifjúsági Törvény is, amely többek között előírja, hogy a gazdálkodó szervek személyzeti és munkaügyi szervei az első munkábalépéstől számított öt évig folyamatosan, kiemelt figyelmet kötelesek fordítani a fiata­lok beilleszkedésére. Nem kényeztetést követel, hanem illő és méltányos gondoskodást. Hogy ki ne hunyjon az ifjonti lelkesedés, tettrevágyás, újat akaró lobogás. Ne kösse gúzsba őket, ne okozzon keserűséget a rideg közöny, a nemtörődöm­ség, a bürokratizmus. Ne gátolja őket az, hogy a lehetséges­nél kevesebbet juttatnak ngkik az anyagi javakból akkor, amikor otthonteremtés, családalapítás előtt állnak. Hogy fo­gadja be és segítse őket a kollektíva még akkor is, ha ter­mészetes módon az ú.i generáció gondolkodása, szokásvilága, öltözködése, modora el is tér az idősebbekétől, viszont a cé­lok. a törekvések egyazon úton vannak. A kohó- és gépipar, a nehézipar legtöbb vállalatánál be­számít a törzsgárda tagságba a szakmunkástanulók iskolai ideje. Az Egyesült Izzóban „mérnökóvoda” van, részletes terv alapján foglalkoztatják a kezdő mérnököket. A miskolci pos­taigazgatóságon a tanítómester-mozgalom keretében készül­nek az első évben a fiatalok a kötelező munkahelyi vizsgák­ra. Az Óbuda Termelőszövetkezetben nyugdíjasok tanítják a pályakezdő fiatalokat. A Székesfehérvári Könnyűfémműben pat.ronálási rendszer van. A Tiszamenti Vegyiművek megbí­zottai felkeresik a leszerelés előtt álló fiatalokat, leszerelési segélyt adnak át és tájékoztatják őket a rendelkezésre álló munkakörökről. A Videoton a pályakezdők lakáshoz jutta­tása érdekében bérlőkijelölési jogot vásárol a tanácstól, ka­matmentes kölcsönt ad négy-nyolc lakásos társasházak épí­téséhez. Cikkünk elején azt kifogásoltuk, hogy a munkábalépést nem ünnepli oly bensőséges melegséggel a család, a társada­lom. mint más kisebb eseményt. Lehet, hogy nem is az ün­neplések számát kellene szaporítani — inkább a hétköznapok, a munkásnapok tartalmát vonzóbbá tenni! S. I. A Rádiótól kérdezték ... Fórum az ivóvízről, meleg vízről # A „műszer” a kézben..., a Nem is olyan régen, még nagyon sok gőzmozdony fúj­tatott vaspályáinkon, sűrű, fekete füstöt eregetve. Ma Miskolcnak már csak húsz gőzöse van, s ezek is pár év múlva nyugdíjba, a lángvá­gó alá mennék. De most még vígan futnak a Miskolc— Ózd. Miskolc—Hidasnémeti vonalon. Ha elromlanák, beállnak a fűtőházba, hogy az olajos kezű mesterek megreparál- ják, meggyógyítsák őket. De nemcsak ők kerülnek a „szi­ké” alá: fiatalabb testvérei­ket, a dízeleket, villanymoz­donyokat ;s kezelésbe veszik a doktorok, ha bekerülnek a mozdony kór házba, AKI fOHA NEM VOLT VEZÉR Gőzmozdony a tizenvala- hányadik vágányon, a kör alakú fűtőházban. .A 424-235 névre, avagy számra hallgat. Érdekes, a 424-eseknek nincs, s nem is volt becenevük. A kéményseprő sincs olyan fekete, mint Puda József. A 235-ös számú mozdony ve­zérállásából kászálódik elő, valahonnan a szelepek kö­zül. Kezében lámpa, s jó fél méter hosszúságú villás­kulcs. Puda József betaní­tott lakatos, csak szeptem­bertől dolgozik a MÁV-nál, de már nagy szakértelemmel magyaráz a mozdonyról: — A DIGÉP-nél voltam betanított kovács, d^ nagyon mozdonyra akartam kerülni, hát jöttem. Igaz, nem veze­tek, ám látom, hogy mi megy gőzmozdony árnyékában. (Herényi László felvételei) ebben a masinában. Illetve mi nem megy. Az a felada­tom, hogy megjavítsam. Ezt a szelepet csiszolnám, csak be van szorulva, alig lehet kiszabadítani. Mit mondjak? Már nem is nagyon akarok a forgalomba kerülni. Jó itt, a hideg vezérállásban is. Megmutatja a tűzteret, a kilométerórát, a nyomásmé­rőt és a többi műszert, az­tán visszamegy csiszolni a sötétbe, ahol csak a körvona­lait látni. Ö viszont lát min­dent ... EGY ÉV MÚLVA MEGPRÓBÁLJA Kezét először megtörd nad­rágjában, úgy nyújtja bemu­tatkozásra Várhelyi Miklós. Egy gőzmozdony alól bújt ki, a futóművet vízsgálgatta. — Valamikor mentem ve­le — mutat rá a 288-as szá­mú csühösre. — Most javí­tom . . . Fűtőként kezdtem ezelőtt húsz évvel, azon a mozdonyon, amelyen ma már bizonyára elhamvadt a kemencékben. Végül vezér lettem ... Itt egy pillanatra elhall­gat, mintha nagyon fájna a következő szó kiejtése, de azért folytatja. — Csak vol­tam vezér. Nem sikerült a forgalmi vizsgám, így egy évig a műhelybe kerültem. De nem lennék mozdonyve­zető, ha nem próbálnám meg jövőre... A Vontatási Főnökség he­lyettes vezetője, Majorossy Dezső még hozzáteszi: — Nem ő az egyedüli: má­sok is lekerülnek a javító­ba, ha nem sikerül a forgal­mijuk. Egy év múlva aztán mindenki újra megpróbálja, s általában sikerrel... Az a mozdony, amelyet Várhelyi Miklós szerel, két- három nap múlva menni fog. Ám a pilótája nem ő lesz... FIATALOK ÉS AZ ÖREG A villanymozdonyok javí­tóműhelye sokkal fiatalabb, modernebb, mint a század elején készült gőzösszín. Több is a fiatal szakmun­kás, mint a feketék birodal­mában. Nem csoda, Aki mozdonyvezető akar lenni,‘ annak itt ketV-kezdenie. A dízelmozdpnyqknak ez a restaurátorhelye. Csupasz mozdony, csak a bordái, borítólemezei, és motorjának egynémely al­katrészei látszanak. Szergej név re hallgat, egyébként a száma M bZ 132. A henger­fejei a munkapadon. Hár­man állják körül. Egyikük meg a padra is felmászik, hogy joDban hozzáférjen a csavarokhoz. Két fiatal, és egy idősebb szaki. Plattkó Karoly, He­gyeshalmi Tamás és Varga József. A két fiatalember egy, illetve két éve dolgozik a vasútnál. Az öreg...'/ De erről inkább meséljen ő: — Beteg voltam. Kétsze­resen beteg. A bajomon kí­vül lelki fájdalmaim is vol­tak. Ötvenéves koromig nem tudtam, hogy mi is az az or­vosi rendelő. Most meg feb­ruártól áprilisig nyomtam az ágyat... De már itt vagyok. A LÁEV-nél kezdtem ’54- ben, akkoriban mozdonyve­zető voltam. Később beálltam a ringbe a MÁV-hoz, többed- magammal... Akartam én itt is mozdonyra kerülni, de oda nagyobb intelligencia kell, hát megelégedtem a sze­reléssel ... A szelepeket csi­szoljuk a fiúkkal... A fiúk: — Sokat segít az öreg ... Szakmailag, emberileg ... Jó vele. Mindketten dízellakatosok, de már kacsin#atnak a moz­dony felé... — Országot látni a vezér­állásból .. . Bárány Árpád a Vörös Csillag szocialista brigád ve­zetője. Negyedszázada vas­utas. De nemcsak ő. — A családban még né­gyen — mondja. — Négyen vagyunk fiútestvérek, s mind itt vagyunk. Én a bá­tyámat .követtem, a kiseb­bek meg engem. Ketten moz­donyvezetők, ketten meg itt szerelünk... Az öcsémmel Kiváló Vasutas kitüntetést kaptunk. Csak az fáj, hogy a húszéves lányom nem lett vasutas... ILLÉST SÁNDOR Ha a szomszédok találkoznak Eúbefa az évben már máso­dik alkalommal ,-enuez ilyen találkozót az Ady nure Mű­velődési Ház. „Ismerjük meg szomszédainkat!” — hirdetik a plakátok a lakók baráti ta­lálkozóját. Érdekesség: az első alkalommal még meg­hívott művészek adtak mű­sort, ma 18,30-kor a lakók lepik meg műsorral egymás'.. Nem tudjuk, hányán lesznek, de egy biztos: egyféle minta ez is, a mintalakótelephez. A találkozót Szuchy Ró­bert, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának titkára vezeti. Másfél ezren a közérdekről Az 1977. évi tanácstörvény előírja, hogy valamennyi köz­ségünkben, társközségekben évente falugyűléseket szer­veznek. Mcgyenkoen 1977-oen 316 falugyűlés volt. Ezeken 26 059-en hallhattak szűkebb pátriájuk gondjairól és ered­ményeiről, a társadalmi munkák helyzetéről, a la­kosságot érintő jogszabá­lyokról ... A gyűléseken 2069-en szólaltak fel, és 1471 hasznosítható, kifejezetten közérdekű javaslat hangzott el. Városainkban, így Mis­kolcon is körzetenként tar­tottak beszámolókat. Az ada­tokról összesítés még nem készült, de ezek a beszámo­lók kevésbé voltak látogatot­tak. Yezetoségválasztás a gyorsíróknál A Magyar Gyorsírók és Gépírók Örszágos Szövetsé­gének miskolci csoportja ma délután 5 órakor a TIT Szé­chenyi út 16. sz. alatti szék­hazában vezetőség- és kül­döttválasztó taggyűlést tart. Előadó: dr. Völgyi Béla, a szövetség országos választ­mányának tagja. A résztve­vők egyben megtárgyalják a miskolci csoport negyedszá­zados fennállásáról való megemlékezés programterve­zetét. Türelmetlen szalonkák Az elhúzódó tavasz, a vál­tozatlanul hideg idő úgy lát­szik türelmetlenné tette a zempléni és a bükki szalon­kákat is. A vadászok örömé­re, az elmúlt hétfőre, elkez­dődtek a nászrepülések. Húz a szalonka, pontosabban húz­ni kezd. Igaz, még százakban mérik az elejtett villámgyors madarakat, de megkezdődött a tavasz. A szalonkáknál kü­lönben csak a vadászok tü­relmetlenebbek. Sokakat érintő és érdeklő kérdésről rendezett tegnap Fórum-műsort a Magyar Rá­dió miskolci stúdiója: Mis­kolc és Eger ivóvíz, és me­legvíz-ellátásáról. -szolgálta­tásáról kérdezhettek a hall­gatók. A műsor szerkesztője. Pa- ulovits Ágoston és a műsor­vezető, Imreh József társa­ságában a stúdióban foglalt helyet Dér Pálné, Eger vá­ros Tanácsának elnökhelyet­tese, Pável János, Miskolc megyei város Tanácsa építé­si és közlekedési osztályának vezetője, Stéfán Márton, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke, dr. Kovács György, az Egri Vízmüvek Vállalat igazgatója. Nyíri István, a Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalat igazgatója és Piukovics József, a Miskol­ci Vízművek. Fürdők és Csa­tornázási Vállalat főmérnöke. Egerből Zakar János jelent­kezett a hallgatók kérdései­vel, míg a Kilián-déli lakó­telepről Juhász Péter tolmá­csolta a közelben lakók kér­déseit. Mint megannyiszor a Fó­rumok történetében, az idő ezúttal» is rövidnek bizonyult. Így több kérdés maradt meg­válaszolatlanul. Ezekre hol­naptól lapunk hasábjain ad­ják meg a válaszokat az il­letékesek. Miért gyulladt ki a Tigris? Thor Heyerdahl, hogy felhívja a nemzet­közi közvélemény figyelmét az erőszakra, a diszkriminációra, a gyarmatosításra és a vi­lágban még dúló háborúkra, tiltakozásul felgyújtotta hajóját, a Tigrist. A tegnap keltezett hír egy két héttel ez­előtti eseményt magyaráz. Akkor a hírügy­nökségek csak annyi repítettek szét a világ­ba. hogy a nagy norvég utazó papiruszha­jója Afrika keleti partjánál kigyulladt és megsemmisült. Pedig akkor már 132 napja volt úton, nemzetközi legénységgel a nád­hajó. A bátor férfiak azt akarták bebizo­nyítani. hogy a mai civilizáció elődei, az ókori Egyiptom, Mezopotámia és Dél-Azsia népei kulturális és kereskedelmi kapcsola­tokat tartottak fenn az akkori világ legtá­volabbi tájaival is. Nos, a kísérlet sikerült. A nem várt mó­don befejeződött utazás tapasztalatai bizo­nyítják, hogy Heyerdahl jól tippelt. Az óko­ri népeic is kommunikáltak egymással. A mindenféle szempontból, figyelemre méltó tudományos akció sikeréből semmit sem von le az a megállapítás, mely szerint a ha­jó még legalább két hónapig tengeren le­hetett volna ... Lehetett volna, ha nem lesz a lángok martaléka. A korokat, népeket, kultúrákat, világrendszereket átívelő útvo­nala Noé-bárkájának világszerte ismert pa­rancsnoka fogott gyufát, és semmisítette meg a Tigrist. Miért tette? Okkal tette-e? Mit veszített a tudomány és mit nyert a vi­lág? A hajó szovjet orvosa, Jurij Szenkevics nemrég tért vissza Moszkvába. Elmondotta, hogy az utazás negyedik hónapjában, az amúgy is puskaporos Afrika-szarva térsé­gében hajózva, egy nagyszabású haditen­gerészeti gyakorlat közepébe csöppentek ... Heyerdahl ekkor döntött úgy, hogy üsz.kiA, vet a nádcsónakra, s bevégzi az átázást... Bevégezte, de nem fejezte be. A már ki• lábban is legendává lett, soknemzetiségű legénység irányította, s a történelmet ma­gyarázó—összefogó hajó — porig égve is — úton van. Gyakran ellenszélben is, sok­szor rossz áramlatok ellenére ü; de előre halad. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents