Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-02 / 78. szám
Feledy Gyuláról — a magam örömére Kitüntetései alkalmával (megértem már néhányat, s szeretnék még egyet-kettőt megérni), soha nem szoktam felkeresni. Azt hiszem, mind- kettr-T viszolygunk ar. ünnepi interjúktól. De Feledy egyébként sem nyilatkozó típus. Ennek ellenére alapvetően fontos, egészen sajátos dolgokat tud és szokott mondani az életről és a művészetről. Helyesebben arról az életről, melyből nem hiány» zhat a művészet. Mindezt azonban pingpongozd közben mondja, vagy amikor a vitorláshajók építésének titkaiba próbál beavatni minket. De legfőképpen akkor, ha talál egy sima. jó minőségű kartont, papírlapot... Nem ismerek embert — a kisgyerekek kivételével —. aki ennyire szeretné a sima, üres lapokat, a jó filctollakat. A legnagyobb büntetés az volna számára, ha eltiltanák a rajzolástól. De ez sem volna végzetes, mert akkor még mindig számtalan módon ki tudná fejezni önmagát. Virtuózán rajzol, s nehezen titkolt eufóriás állapotban. Móricz Zsigmondról jegyzi fel a leánya, hogy miközben írásait kopogta, a zárt ajtón át kihallatszott nevetése, sírása, s az a szaggatott párbeszéd, melyet szereplői egymással folytattak. így képzelem én el (mu- tatis mutandis) Feledy Gyulát is, akinél kevés közvetlenebb ember van, de akinek nem sokan fordultak még meg a műtermében. Mondják, hogy egyszer a televíziósok keresték kamerákkal, mikrofonokkal, s a művész kurtán-furcsán elküldte őket. Most éppen dolgozom — mondta, s lemondott a négymilliós nyilvánosságról. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez valamiféle allűr. A szerepjátszás egyébként is teljesen idegen tőle és nem is zárkózott. Csak éppen tud nemet mondani. Vagyis: öntörvényei szerint élni. Említettem a virtuozitását. Feledy művészetét tekintve ez majdnem sértés, hiszen hány csillogó virtuóz van, akiket megbámulunk, s aztán semmit nem őrzünk meg belőlük. Nála mindig a gondolat dominál. Néhány évvel ezelőtt filmesek hajoltak az egyik fesztiválújság címlapja fölé, melyen Feledy-rajz volt látható. Gyuszi mindent tud a lóról — jegyezte meg valaki. Most mondom ki, amit akkor csak gondoltam: Feledy Gyula a Pegazusról tud mindent. Micsoda különbség! Évek óta jelenünk meg együtt a színházi műsorismertetők kis kartonlapjain. Nem restellem bevallani. Fehér Tibor érdemes művész hogy én mindig a sajátos Feledy-olvasatokból értem meg igazári a drámákat. Ezek az illusztrációk olyan rejtett zárakat pattintanak fel előttem, amelyek előtt tehetetlenül állnék. De így vagyok a regényillusztrációival is. Egyszóval, Feledy Gyula in- venciózus rendező is, meg jelentős „műfordító”. Mit nem tud? Érdekes módon nem tud igazán portrékat csinálni. De hát ez talán következik az elmondottakból. Mert a portré kötöttséget jelent, s valószínűleg minden arc túl szegény az ő gazdagságához képest. Itt kevesebb a lehetőség olyan bonyolult asszociációkra, mely Feledynek any- nyira sajátja. De ennél nagyobb bajom is van vele. Rettentően sajnálom. hogy nem tanit. Már úgy értem, hogy oktatási intézményben nem, hiszen egész személyisége, jelenléte — a mesterségbeli tudásról nem is beszélve — egész nemzedékek számára lehetne meghatározó jelentőségű. Persze, ennek ellenére sok a tanítványa. Valamennyien azok vagyunk, akik közé időnként leül. akik körülülhetjük, s kivételes esetekben követhetjük boszorkányos ceruzáját, tollát — de leginkább hallgathatjuk. A tanításról jut eszembe, hogy meg kellene nézni a lexikont, s mindenféle forrást: mit is írnak róla? Nena nézem meg a könyveket. Mert akkor lehet, hogy eldobhatnám mindazt, amit eddig írtam. Talán el is kellene dobni, s írni egy másik — egy szakszerűbb — köszöntőt a Kossuth-díj alkalmából. De talán ezt is elfogadja tőlem Feledy Gyula, hiszen ő mindazokhoz elnéző. akik nem művészettörténészek. Nekem például már azt is elnézte, hogy rajzot loptam tőle ... GYARMATI BÉLA Nem is tudom, mióta érdemes művész, na nem is cím, ae rang szerint. Aszernu a rang szerint, melyei mi — a közönség — osziogacunK, nem eppen Könnyű kezzei. De azért most nogy végre itt a nivataios elismerés is, sokszoros az orom. Ezen a reggeli oran öreg (aenogyis öreg!) barátomra gondolok, aki most kelt tel — már tozi a kávét, bekukkant a hűto- szeKiényoe, ,,ogy van-e eie- &dxiuo as vctiivize, az tan megnézi a műsornaptár aimt persze fejooi is khuuu- ea ismer. jizian veroumajuc eszese, nagy ianya, aMutit tény es mu veszi paiyat airno- cun, s akire mans ouszneoo, mint magas knuntetesere. nem veieilen, nogy eppen ebnen a környezetűén iuezem fei teuer iiuor aiakjat. va- iamneie veoeunet, erőt auó bázis ez az Óimon, mely y megtartja az emoert, anou- nau indulni ienet reggelenként a nagy eletnarcoara, s amely későn este belogad meiegével. A színesznek — bármilyen látványos eieiet él is — aeii az ottnon. 'iagaob értekemben is! Úgymint: lakas, színház, város. Ha jól tuciom, i'enér Tibornak sem volt könnyű az ottnonteremles. Végűi is Miskolcon érkézéit igazan naza. A varos művészeti élete, a színnáz immár eikepzelnetetlen nélküle. A hazaérkezés természetesen nem azonos a befutással. Fehér Tibor korán befutott, hamarabb lett kedvenc, mint jelentős művész. A legnagyobb dolog, hogy volt ereje és bátorsága kilépni a kedvenc szerepéből. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy az operett műfaját — mely annyi zajos sikert hozott számára — nem kellő igénnyel művelte. Inkább a szerepek voltak igénytelenek. A közönség azonban nem tudott betelni vele. Nem csak a színpadon, »pódiumon is megannyiszor látni akarta. És láthatta is... A „nincs szilveszter Pufi nélkül’’ időszaknak azonban már vége. Azt hiszem, egyetlen szerepét sem tagadná meg, sőt szívesen beszél arról, hogy mit jelentett neki Táncsics Mihály szerkesztette Százharminc evvel ezelőtt, 1848. április 2-án jelent meg — Táncsics Mihály szerkesztésében — a Munkások Üjsága című politikai hirlap. Az első számában a forradalomról tudósító, annak örömhírét közlő és magyarázó úiság, amelynek kiadója, sőt két évig nyomtatója is volt, fő céljának a felszabadított jobbágyok politikai öntudatra ébresztését tűzte ki, mindvégig következetes harcot folytatott ezért a nemes ügyért és a feudalizmus fennmaradt intézményei ellen. Táncsics lapját igazi néplappá tette az is, hogy sok parasztlevelező küldött számára rendszeresen tudósításokat az ország különböző tájairól, az «Uani lakosság, a parasztság valóságos helyzetéről, legégetőbb problémáiról. A Munkások Üjsága oktatta olvasóit arra mi a forradalom, a demokrácia, a köztársaság, s rögtön ezek megvalósítására és védelmére is igyekezet mozgósítani őket. Munkatársai főként falusi értelmiségiek voltak. Az újság verseket is közölt; itt jelent meg többek között Petőfi: Itt a nyilam... című költeménye. Radikális hangja miatt sok támadás érte a nemesség részéről a lapot és szerkesztőjét, s maga a kormány is eljárást indított ellene. A Munkások Üjsága 3000 példányban jelent meg; zömét Táncsics ingyen osztogatta szét a pesti vásárra érkező parasztoknak. * Több mint négy évszázada díszíti a Vörös teret a Vaszilij Blazsenyij székesegyház, melyet 1555 és 1560 között építettek a tatár függőségtől való végleges felszabadulás tiszteletére. A VÖRÖS TÉREN A múlt és a jelen nagy- szerűségét idézi a Vörös tér. Innen indultak az orosz harcosok a kulikovói csatame zőre. ahol Dmitrij Donszki herceg vezetésével szétverték 1380-ban Mamaj kán tatár hordáit. Itt fogadták a moszkvaiak Minyin és Po- zsarszkij népfelkelőit, akik 161'2-ben megszabadították Moszkvát a lengyel intervenciósoktól. 1941 viharos őszén innen indultak harcba a szovjet katonák a fasiszták ellen. Itt hullottak a porba, a mauzóleum lábánál a hitleri birodalom lobogói. Ellenállhatatlan lelki kényszertől hajtva e térre özönlöttek a, moszkvaiak milliói, amikor a világ megismerte jagarin. az első űrhajós nevét. A Vörös tér a Szovjetunió nagyságának szimbóluma lelt. szakmai szempontból a sok operettfigura. A jól látók azonban már ebben az időszakban észrevehették, hogy van ezekben a táncoskomikusokban, buffókban valami, ami nemcsak mulattató, hanem kicsit megható is. Valami igaz emberség. Nyilván ennek köszönhető, hogy Novotny titkosrendőrön (Három a kislány), vagy a Plummpuddingon (Bob herceg) kívül, a Hamlet Második sírásóját, Sőt Crofts szerepét is (Warrenné mestersége) eljátszhatta. (Bár lehet, hogy az utóbbi feladathoz akkor még csak alkati adottságai segítették.) A nagy áttörés 1938-ban következett be, mikor Orosz György rábízta a Svejket. (Ezért az alakításáért kapott Fehér Tibor Jászai-díjat.) Az előadást sajnos nem láttam, de a szemtanúk azt mondják, meg a korabeli fotók is arról árulkodnak, hogy Hasek lelke költözött ebbe a derék katonába, aki olyan őszintén és ártatlanul élte végig sorsát, hogy a K. u. K. tisztek zsebében kinyílt a bicska. A Svejk sikere után Pufi azonnal eljátsz- sza Zsupánt és Puzsért. majd nem sokkal később a Víg özvegy Nyegusát. Rájönnek ugvan, hogv például Medve doktornak (Különös házasság) is kitűnő, de azért mégiscsak Műikéként, mint Ficsúr kis- bőgős. vaev mint a Csárdáskirálynő Miska ia aratja legnagyobb sikereit. Az Adáshiba Bódogja aztán minden korábhi vitát eldönt. (Ha egváltalán voltak més viták Fet'd Tibor emberábrázoló művészetét illetően.) Az író Szakonyi Károly mellett Zsámbéki Gábor nevét is érdemes itt feljegyezni, aki — mint rendező — az évtized legemlékezetesebb előadását produkálta Fehér Tibor főszereplésével. Talán azóta (1970-től) várjuk különösen az újabb művészi elismerést. De hát úgy látszik, előbb még el kellett játszania a művésznek az annyira esendő, vajszívű, de értelmes tettekre képtelen Csehov-figurákat (Szorint, Csebutkint), akik időnként még fel-fellobbannak, de tulajdonképpen már mindent feladtak. És el kellett játszani a Zivatar Kuliginját (mindezt Illés István ösztönzésére). Aztán benne talál megfelelő színészre a szimbolista Maeterlinck és Euripidész Hekabéjának rendezője is. Most Az öreg hölgy látogatása című produkció Papját játssza. Erre a szerepre megvált a Csehov-figurákra annyira jellemző szakálltól. Jó jelnek tartom. Mert a színésznek mindig tudni kell megválni, szakítani valamivel, hogy újra kezdhessen. Ezek már az ő szavai. Akár egy érdemes művész ünnepi szavai is lehetnek. Hát akkor egyeztessük óráinkat (ez egy régi játék közöttünk, majd máskor megmagyarázom), s koccintsunk. A kedvéért most hosszúlépést iszom. (gyarmati) Kilenc helyen, ötszáz résztvevővel Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! Tegnap rendezték meg városunkban a Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! vetélkedősorozat miskolci területi döntőjét. Kilenc helyen — az Ifjúsági Házban, a DIGÉP kultúrtermében, a Gárdonyi Művelődési Házban, a Földes Gimnáziumban. a 114. sz. Szakmunkás- képző Intézetben, a Bartók Művelődési Házban, a BÁÉV kultúrtermében, a Vörösmarty Művelődési Házban és az egyetenj E/2-es kollégiumának klubjában — ösz- szesen 103 csapat 515 tagja vett részt a vetélkedőn. Valamennyi csapat emléklapot. az első három helyezett könyvjutalmat kapott. A KISZ Miskolc városi Bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottsága által szervezett vetélkedő mostani győztes csapatai április 15-én találkoznak egymással, amikor a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban mérik össze tudásukat, felkészültségüket. ürességüket. Az április 15-i döntőn nemcsak a csapatok fognak vetélkedni, hanem azoknak a kollektíváknak a meghívott vendégei is, amelyeket a csapatok képviselnek. Sz — T
