Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-06 / 55. szám

Jár a keze, mint a motolla Vem is olyan könnyű * Ebben az üzemben a pisztollyal a pillékre vadásznak. így nevezik azt a szerkezetet, amelyik megtisztitja a gépet a rá­rakódó bolyhokiól. Egy hónap. Hányszor.' ? 1 PE iw 9 i ‘ ml Ili Tif # I f ff k f faji 1 a i ie'ci n lőni il­lái Férfi mondja a nőkrpl v Hen'—i József csaknem végigj a a/ összes „isko­lát” a pkmutfonóban, amíg eljutott a gyárrészleg-vezetői tisztségig. 1962-ben, amikor belépett a gyárba, nem gondolta, hogy egy életre eljegyzi magát a textiles szakmával. Egyetem­re készült, s ebben a törek­vésében a gyár is támogatta. Így végezte el a Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmér­nöki karát. De csak évekig tartó kutatómunka után mondhatta el, hogy beásta magát a pamutfonás rejtel­meibe. Mint a javítóműhely volt vezetője, férfiak munkáját irányította. Van tehát össze­hasonlítási alapja: könnyebb vagy nehezebb a nőkkel? — Nem tudok különbséget tenni. Emberekkel bánni, le­gyen az nő vagy férfi, egya­ránt nehéz. Vagy inkább; esete válogatja. A gyengébb nemnél talán nehezebb ki­számítani a reakciókat. Ügye­sebben kell érvelni, hogy el­fogadják: a gyár érdeke az ő érdekük is. — Esetek? Csak azokat ne­héz megoldani, amelyeknek objektív akadálya van. A műszakrendet nehéz meg­változtatni. Nagyon sokan csak délelőttre szeretnének járni. Tudja, nagyon sok ná­lunk a gyerekes mama. — A rehabilitáció? Ez is nehéz téma. Nálunk könnyű munka kevés van. — Apropó! Mégis van ná­lunk könnyű, ülő munka. Kismamák számára. Ök al­kotják a Gólya-brigádot.., A könnyűiparnak csak a neve könnyű. Meg az a pi- hepuha anyag, amivel itt, a Pamutfonóipari Vállalat Mis­kolci Gyárában dolgoznak. Egyébként? Nem is olyan könnyű. Már az autóbuszon úgy érzem, „meg akartak fogni”. Amikor megkérdeztem egy hölgytől, hányadik megálló­nál kell leszállni, készsége­sen mondta: ő is oda megy. — Felvételre jön? — kér­dezte minden átmenet nél­kül. Olyan megkapóan, hogy a legszívesebben igent mond­tam volna. Az úton szóba elegyed­tünk. Tíz évig bírta a gép mellett, de most már köny. nyebb munkát végez. — Jönnek-mennek az asz- szonyok... Fordult a kocka Dr. Szigethy Tibor igazga­tó is emlegeti azt az időt. amikor alig tudtak ellenállni a nyomásnak. Amikor még „szocialista ■ összeköttetés” kellett ahhoz, hogy ki-ki el­helyezze itt a feleségét, az ismerősöket. Aztán fordult a kocka. Az éjjel-nappal zakatoló gépek mellé boszorkányügyes kezek kellenek. Az én sze­mem nem is tudja követni, ahogyan a rakoncátlan fo­nalat csomózzák, ahogyan visszafűzik a gépbe. És csak az „él” jól, akinek jár a ke­ze, mint a motolla, akinek bírja a lába a napi nyolc­órás távgyaloglást: a tizen- kilométereket. De a miskolci még mindig jobb helyzetben van, mint az ország többi pamutfonóia. Nincs különösebb titkuk. Ál­landóan spekulálnak; műsza­ki és szervezési megoldáso­kon töprengenek, hogyan le­hetne jobban, gazdaságosab­ban. És azt vallják: a mun­kás a legnagyobb kincs, meg kell becsülni. S itt, úgy tűnik, megtalál­ják a módját az anyagi és az erkölcsi megbecsülésnek is. Egy étlagképességű fonó­nő nem keres rosszul. Aki négy-öt évet eltöltött itt, a háromezret is megkapja. A még több pénzért azonban még keményebben kell meg­dolgozni. Jó klíma kell Az igazgatói székben sem könnyebb. A direktort sem a könnyű fajsúlyú témák fog­lalkoztatják manapság. — Tudja, nagy munka előtt állunk. A klímaberendezé­sünket kell felújítani. Már előre fázunk tőle. Képzelhe­ti, megbontani a tetőszerke­zetet, aládúcolni, de úgy, hogy a termelés is menjen. Állandó viták, eszmecserék színhelye ez a szoba: hol a kivitelezőnek, hol a tervező­nek van valami problémája. Ezt viszont csinálni kell, mert kell a jó klíma a fonó­nőnek és a fonalnak egya­ránt. Az igazi ugyanis az lenne, ha télen-nyáron azo­nos hőmérsékleten dolgozná­nak. Mert a fonál igen érzé­keny jószág: 24 fokon szü­letik a legideálisabb körül­mények közé. Az első lépés­ben 18 milliót költenek a klí­maberendezésre, s mire fel­újítják az.egész üzemben, 60 millióba kerül. Nem sokkal kisebb gond egy új üzem telepítése sem. A gyárnak ugyanis lesz egy kis leányvállalata. A felső­vadászi termelőszövetkezet gagybátori üzemegységében orsózóvá alakítanak át egy raktárhelyiséget. Száz nőnek ad majd munkát télen-nyá­ron. Már itt tanulja harminc asszony és leány az orsózás csínját-bínját, hogy az ősi mesterség modern változatá­ra okítsa majd a falubelieket Kevés a lakás — Nyomja még egy levél a fiókomat, a téma meg a leikemet: a munkáslakás. Mi nem vagyunk olyan nagy vállalat, hogy lakótelepet, la­kásokat építhetnénk. Eddig minden évben vásároltunk bérlőkijelölési jogot. Négyet- ötöt kaptunk. Az 1976-os igénylést 77-ben kaptuk meg, s nem sokkal később egy rossz hírt. Ügy értelmezték a tanácson, hogy mi az öt lakást erre az ötéves terv­időszakra kértük, és azt meg is kaptuk. Pedig a mi asszo­nyaink is sorban állnak... Ez csupán egy csipetnyi a könnyűipar nehézségeiből. De ott vannak a mindenna­pok örömei is. Szárnyat adó sikerélményei vannak a fo­nónőnek, az orsózónak, a kar­bantartóknak és a vezetőik­nek egyaránt. Jó évet tud­nak maguk mögött, s az idei esztendő startja is jól sike­rült. OLÁH ERZSI Talán a saját stafírungját készíti elő? — Voltam én már Kapos­várott is, nemcsak Lőrincen. De ha választani lehet, in­kább az utóbbit... A mun­katársak és a főnökök is rendesek voltak. Igaz, hogy a leányszállás zajos, de egy­beépült a gyárral, és nem kellett sokat járkálni. — És Kaposvár? — boly- gátom fel Albert Erzsébet emlékeit. — Kaposvár nem olyan jó. A szálló messze esik a gyár­tól, meg azután... — elha­rapja a megkezdett monda­tot. Albert Erzsébet 23 éves. A KISZ-kongresszus szocialista brigád tagja, 1972-től szak­munkás: fonó. Hernádvécsén lakik, naponta jár be Mis­kolcra. — ... meg aztán — báto­rodik újra az előző’ gondola­tához —, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ott szo­kás, akkor szóltak. Biztos, hogy nem rosszindulatból, de azért rosszul esik, különösen A bejárók? Sokan vannak. A létszámhoz viszonyított arányuk 70 százalék. Ez kö­rülbelül nyolcszáz dolgozó — a megye mintegy száz közsé­géből. S éppen mert sokan vannak, bajos lenne külön­leges kedvezményekben ré­szesíteni őket. Az azonban természetes, hogy ha késik a busz, a vonat, késésük iga­zolt. Utazási költségeikhez is hozzájárulnak. A gyűrűsfonóban a harma­dik műszak művezetője Tóth József. Míg az egyik bejáró­hoz kalauzol, elmondja, hogy sem több. sem kevesebb gond nincs velük, mint a he­lyiekkel. Alapelve ugyanis az, hogy mindent meg lehet oldani emberséggel, türelem­mel, megértéssel. Az egyik génen Petruska Istvánná műhelybizottsági titkár, az Ezüstfonál brigád tagja dolgozik. — Honnan jár be? — Ernődről. , — Család? \ — Két fiú: az egyik tizen­négy, a másik kilencéves. — Előny vagy hátrány, hogy máshol lakik, mint ahol a gyár van? Értetlenül néz rám. — Hogy lenne előny? Bár Ernőd a fővonalon van, a vonathoz időre kell menni, .ha késik, várakozni. Ha be­ért. még mindig utazni. A várakozással, utazással össze­idegen környezetben. Inkább segítségre szorul a vendég- munkás, mint megjegyzésre... — Szívesebben emlékszik a lőrinci fonóra? — Igen. Ott már többször is voltam. Szinte családtagként fogadtak, fogadnak. Abba a műszakba osztanak, ahol már jártam, ahol ismernek, ahol segítenek. Mert le kell ám küzdeni a honvágyat is. Egy- egy hónapig távol' a megszo­kott arcoktól, a megszokott körülményektől ... — Ha kiküldetésben van, több vagy kevesebb a fize­tése? — Ugyanannyi. A teljesít­ménybérek nem változnak. Hogy valami pluszt is kap az ember, az természetes. Nem? — Szívesen megy? — ... hát... vállaltuk ... Megsimítja haját. Néhány fehér pamutpihe, kiszabadul­va a fogságból, lebegve in­dul a föld felé. Erzsébet is indul: vissza a gépekhez... sen napi négy óra a kido­bott idő. Most például dél­előttös vagyok. Reggel négy­kor kell kelni, mert a vonat háromnegyed ötkor indul. Kettőig dolgozom, de a hé­ten egyszer-kétszer biztos van valamilyen értekezlet, megbeszélés, így nem érem el a háromkor induló vona­tot. Négy előtt sohasem va­gyok otthon. — Eszerint a délelőttös műszak a legrosszabb? — Nem! Az éjjeli. Ugyanis napközben alig lehet aludni. És mit ér a délelőtti alvás? Még szerencse, hogy a fér­jem szeret kertészkedni, meg hogy a nagyobb fiam bevá­sárol, mert különben ... Széttárja a karját. — Megtalálja a számítá­sát? — Meg. Húsz éve dolgozom itt, szeretem, amit csinálok, a bejárást is megszoktam. * Petruska Istvánná a leg­kedvezőbb körzetből jár be, mindössze húsz kilométert utazik. Vajon a nyolcvan kilomé­tert utazók hogy szokták meg...? D. T. B. Leányszálló, már engedéllyel Jó néhány napja már nyu- godtabbak az éjszakái, a nap­palai dr. Szigethy Tibor igaz­gatónak és Hor.iér Józsefnek, a vállalat főmechanikusának. Megírtuk ugyanis, ők tart­ják a hátukat, hog.” a Pa­mutfonóipari Vállalat Mis­kolci Gyárában jogerős épí­tési engedély nélkül láttak hozzá egy háromszáz szemé­lyes leányszálló építéséhez. A problémát az jelentette, hogy a Településtisztasági Szolgáltató Vállalat pár száz méternyire tőlük dolgozik. Ezért nem szentesítette a KÖJÁL az engedélyt. Bár a tervek szerint, mire a lá­nyok birtokukba veszik má­sodik otthonukat, ezt a tele­pet felszámolják. Most már jogerős építési engedély van a birtokukban, s így semmi akadálya sem lehet annak, hogy a pamut- fonós lányok a kitűzött ha­táridőre beköltözzenek a minden igényt kielégítő mun­kásszállóra. A bentlakásra pályázók alig várják, hogy mielőbb elkészüljön, hiszen az albérlet költségeit taka- karíthatják meg. Ez lesz az otthona azoknak a kislányok­nak is, akik a tanulóéveiket töltik a gyárban. Eddig ugyanis mindig gondot jelen­tett a kollégiumi elhelyezés. Munkaruha­módi Aki a pamutfonóban be­kukkant a hosszú gépek ut­cáiba, könnyen megakadhat a szeme csinosabbnál csinosabb lányon, asszonyon. Mert a gyári divat nem rejti véka alá az idomokat; ki mit sze­ret, azt visel munkaruha gyanánt. Csak az a fontos, hogy kendőt, vagy hajhálót hordjon. Egyetlen tiltott do­log: a papucs. A szakszervezeti tanács­kozásokon is örökzöld téma a munkaruha. Nem múlik el egyetlen összejövetel sem, hogy náeg ne vitatnák, mi­lyen viselet lenne a prakti­kusabb, a kényelmesebb, a csinosabb. Van ki erősebb, tartósabb anyagból akarná, van aki vékonyabbat szeret­ne. Legyen nedvszívó, legyen -jó szabású, ne tapadjon rá a gyapot. A kártológépek mellett dolgozó hölgyek hosszú ide­ig csak overallban dolgozhat­tak. A veszélyes gépeket azonban felváltotta a korsze­rűbb, s ezzel régi vágyuk teljesült; overall helyett ru­hában is dolgozhatnak. Akad itt mindenféle viselet: forró­nadrágtól kezdve miniruhán át a nadrágig. Egy a közös bennük; valamennyit apró, fehér pihék „flitterezik” ... Akiket visszavárnak Ha most az a négyszáz pa- •mutfonós kismama, aki cse­metéjét neveli, mind munká­ba állna: egy csapásra meg­szűnne a fejfájása az iparág vezetőinek. Igaz, nap mint nap érkeznek vissza olyanok, akiknek letelt a „GYES”, de nap mint nap újabbak men­nek el, hogy világra hozzák kis csemetéjüket. Ez Idő alatt valamennyi kismamát meglátogat a vál­lalat nyugdíjasa, Kuncz Mar-, gitka néni. Szívélyesen fo­gadják, hiszen a gyárból, a munkatársaktól hoz híreket. Szívmelegítő dolog tudni, hogy visszavárják őket. Egy elefántot szeretnénk Mint minden zöldfülő a pamutfonóban, Csernyi Istvánná is igen nehezen szokta meg, hogy az apró kis pihék csik­landozzák az orrát. Ügy tervezte, hogy 3—4 évig dolgozik itt, amíg az épít­kezés tart. Aztán felépült a házuk, s ő annyira megszerette az orsózóüzemet, hogy nem tudott megválni tőle. Úgy em­lékszik: nem tartozott a legügyesebbek közé. A türelmén és az akaraterején múlott, hogy felküzdötte magát a legjob­bak közé. Persze, a brigádjában igen sok az eminens orsózó: Gecsei Istvánná, Kispái Józsefné, Kis Magdolna minden hó­napban dobogós helyen végez a versenyben ___ Csernyiné egy híres brigád vezetője a pamutfonóban. Az Előre brigád most lett várományosa a vállalat kiváló bri­gádja címnek. Arról is nevezetesek, hogy róluk készült egy díjnyertes diafilm. A tizenöt tagú brigád tíz tagja bejáró. Nehéz közös prog­ramokat szervezni, de mindig megtalálják a módját, mi­ként nézhetnének m,eg egy színházi előadást, egy múzeumot, egy képkiállítást. Minden, vágyuk, hogy az 6 műhelycsarnokukban is legyen toy elefánt. Senki se értse félre, nem igazi jószágra vágy­nak, hanem olyan ügyes szerkezetre, amely a többi üzem­részhez hasonlóan, megkönnyítené a munkájukat. A pihe- lefúvó masinára ragadt rá ugyanis a név: elefánt. A lomha járású, ormányos szerkezetnek az a feladata, hogy a gépekről összegyűjtse a pihétr Kevesebbet kellene tisztítgatniuk, s az itt dolgozó nők orrát sem csiklandozná annyira a levegőben mindig lebegő szösz... O. E. Naponta utaznak . Meg lehet szokni? \ \

Next

/
Thumbnails
Contents