Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

a miskolciaké a szó A diósgyőri várhegy titka A húszas évek elején hallottam, hogy alagút vgy bar­langrendszer van a diósgyőri várhegy mellett. Akkor kép- zclctszültc mesének tartottam ezt. Ám ha hidrológiai és geo­lógiai szempontból vizsgáljuk a terepet, nem is olyan hihe­tetlen a legenda. A diósgyőri Tapolcán is, és a görömbölyi Tapolcán is van mclegvíztorrás. A két (orrás vonalában található a Mária utca 72. sz. porta. (Tulajdonosa R. Ernő és neje.) A porta hegyoldalba (utó végében mésztufa, oldott és lerakodott mész található, amit nyilván meleg viz hordott oda. Az egész Mária utca alatt höálló kvarchomok van. A hegyoldal mész- köszikla. Feltételezhető tehát, hogy valamikor itt is volt egy melcgvízforrás. S ha az itt található mésztufa a mészkőszik­lából oldódott ki, akkor a környéken valahol üregnek, üreg- rcndsz'crnek is kell lennie. Az általam (cltételezett forrástorokra sajnos törmeléket hordtak az utóbbi néhány évben. Amatőr módon nyilván nem lehet a titkot feltárni vagy a legendát megcáfolni. A kér­désre csak speciális szakemberek tudnának választ adni. Vé­leményem szerint érdemes volna a végére járni. Ha netán létezik a barlangrendszer, azt nemcsak idegenforgalmi lát­ványosságként lehetne hasznosítani. El tudnám képzelni, hogy a jósvafői példára, a légcsőmegbetegedések gyógyítására is fel lehetne használni. Ha pedig rábukkannának a meleg vizű forrásra is. a diósgyőri várhegy aljában is létesülhetne egy barlangfürdő. Tudom, legendákról gyakorta kiderült már, hogy valóban csak legendák. De olykor valósággá igazolódnak. Hátha az utóbbiak közé tartozik ez is? örülnének, ha a szakemberek érdeklődését felkeltené e néhány sor, s nem hagynák a feledés homályába merülni az izgalmas kérdést. Városunk rejtett természeti kincseinek szép tartalékát vélem benne. Nagyobb figyelmet érdemelne! Sebestyén Balázs Miskolc, Fonoda utca ... az MKV új menetrend­jében figyelembe vették le­vélírónk kérését, aki szóvá- tette: vasárnapokon és ün­nepnapokon is legyenek fi­gyelemmel a folyamatos mű­szakokban termelő üzemek dolgozóira, s ennek megfele­lően állapítsák meg a közle­kedés rendjét. Az MKV fő­mérnöke közölte: az új me­netrendben eleget tesznek a jogos kérésnek. Május 2-től — ekkor lép életbe az új me­netrend — vasárnapokon és ünnepnapokon 13 órakor is indul a 11-es jelzésű autó- buszjárat a Eábonyibércről a Búza tér felé, hogy a délutá­ni műszakba tartóknak meg­könnyítsék a közlekedést. (H. J.-né Bábonyibércen lakó ol­vasónk levele rovatunk feb­ruár 20-1 számában jelent meg.) ... a MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat csak olyan hulladékáru szállítá­sával és átvételével foglal­kozhat, amelynek tulajdono­sa van, akinek az áru el­lenértékét ki tudják fizetni. Nem tartozik feladatkörük­be a gazdátlanul heverő anyagok összegyűjtése és el­szállítása. így tehát azt az autóroncsot — amelyről ro­vatunk március 9-i számá­ban Avasi idill címmel kö­zöltünk fényképfelvételt — sem tudják elszállítani, míg nincs, akinek kifizessék az árát. Erről a roncsról egyéb­ként nem tudni, hogy elha­gyott tulajdon-e, avagy ne­tán még igényt tart rá a gazdája. Véleményük sze­rint azonban mind környe­zetvédelmi szempontból, mind a városképet rontó hatása miatt helyes volna a Miskolc-szerte egyre gyara­podó roncsautókat összegyűj­teni. A MÉH Vállalat veze­tői javasolják: hívjuk fel a Miskolci Köztisztasági Vál­lalat figyelmét rá, hogy az elhagyott roncsokat rendsze­res időközökben gyűjték ösz- sze, s gondoskodjanak az elszállításukról. (A javaslat ésszerűen hangzik. Csak­hogy: a köztisztasági válla­lat csakis olyan munkát tud vállalni, amelyet tőle meg­rendelnek. Saját szakállukra ők sem nyomozhatnak a tu­lajdonosok után, s nem vál­lalhatják a perlekedést egy esetleges „jogtalan” begyűj­tés miatt. Az illetékes ezek­ben az esetekben a város- gondnokság volna. Ezért szí­ves figyelmükbe ajánljuk a javaslatot. A szesk.) ... idén megkezdődik, s várhatóan 1980-ra befejező­dik a 3. sz. fő közlekedési út Miskolcon átkelő szakaszának korszerűsítése. Ezen belül sor kerül a Tapolca—Kun Béla út és az Avasi lakótelep felé vezető utak csomópontjának átépítésére is. Csak ezt kö­vetően tehetnek eleget a kör­nyék lakói által sürgetett ké­résnek, s telepíthetnek forga­lomirányító jelzőlámpákat az említett csomóponthoz. A KPM Közúti Igazgatóság ve­zetőjének válasza a rovatunk március 2-i számában —Vil­lanyrendőrt kérnek a tapol­cai elágazáshoz címmel — megjelent közérdekű bejelen­tésre érkezett.) Oberon-rekamiét vásárolt Turcsán Józsefné miskolci olvasónk március 20-án a Domus Áruházban. A bútor­darabért 6640 forintot szám­láztak, s természetesen eny- nyit fizetett ki a vásárló. Néhány nap múlva — legna­gyobb meglepetésére — az áruháztól értesítést kapott: legyen szíves befáradni a Domusba, mert téves volt a számlázás, a rekamié nem 6640, hanem 7640 forintba kerül. Szíves elnézést kér­nek, de kérik, hogy utólago­san egyenlítse ki számláját, s fizessen be még ezer forin­tot. Olvasónk a „reklamációi” nem tartotta elfogadhatónak. Ügy véli: ha a pénztártól való távozás után a vásár­lónak nincs joga reklamálni, nyilván ez visszafelé is igaz kell, hogy legyen, önmaga megnyugtatására azonban szerkesztőségünkhöz fordult a kérdéssel: mit tegyen? Fi­zessen, vagy ne fizessen? Kérésünkre Abuczki József, a Megyei Kereskedelmi Fel­ügyelőség vezetője — sok hi­De ki mehet be? Világszerte hódít a fiatalok körében a disco. Magyarországon is nem egy disc-jo- ckey klub található. És persze Miskolcon is. A Nehézipari Műszaki Egyetemen kettő is mű­ködik. Igen ám! Csak­hogy nem mehet be oda akárki. A belépő­díj ellenére is csak azok számára van nyit­va az ajtó, akik vala­milyen iskolába jár­nak. Szűkkeblűnek tar­tom ezt az intézkedést. Megfeledkeztek arról, hogy vannak olyan szakmunkásképző isko­láink. ahol az oktatási idő 2—3 év. A végső vizsga után a 16—17 éves fiatal már dolgo­zónak számít. Ezért az­tán nem is juthat be a discóba. Legalábbis az egyetemi discóba nem, ahova pedig — éppen a színvonalas, helyes irányú zenei íz­lést fejlesztő — műsor­vezetés miatt, a legszí­vesebben menne. Jó volna, ha végiggon­dolná ezt az egyetem KISZ-Szervezetének vezetősége, s lehetővé tennék: legalább az egyik klubot nyissák meg azok számára is, akik már végeztek a szakmunkásképzőben, ámde még nincsenek húszévesek. Higgyék el, igen sok tizenévest érintő téma ez. Jakubik László Miskolc, Lévay József u. 14. vatal számára példát adó gyorsasággal — kivizsgáltatta Turcsán Józsefné panaszát. A vizsgálat során megállapítot­ták: a Domusban valóban tévesen számlázták az Obe­ron-rekamiét. Az árkülönbö­zet valóban ezer forint. Ám ezt az összeget Turcsán Jó­zsefné nem köteles megfizet­ni. Erről a Polgári Törvény- könyv 210. § 1. bekezdése rendelkezik. Csupán abban az esetben lehetne kötelezni a különbözet megfizetésére — vagy az áru visszaadásá­ra —, ha szembetűnően nagy volna ez a különbség. Ha történetesen 500 forintot számláztak volna azért a bú­torért, amely „köztudottan an­nak többszörösébe kerül. Ilyen esetben ugyanis nem lehetne jóhiszeműséget felté­telezni a vásárlóról. Ám a példabeli históriában ilyes­miről szó .vncs. A vásárló nem köteles tudni — nem is tudhatia —, hogy 6 ezer vagy 7 ezer forintot ér-e a megvásárolt portéka. A lé- nveg: nem kell kifizetni a különbözetet. Lehet ezer forinttal többért?! Elfelejtett tábla Rovatunkban tavaly ősszel már láthatták olvasóink ezt a Palóczy utcai KRESZ-táblát. „Gazdájának” azóta is elkerüli a figyelmét. Lassan nyolcadik hónapja. Jóllehet, nemcsak az esztétikai érzék, hanem — s elsősorban! — a közlekedés biz­tonsága kívánná meg, hogy végre rendbetegyék! (Beküldte: Kovács Attila Miskolc, Gólya u. 6. sz.) Rege a csengőről és a kapu­telefonról 1978. január 6-án a ház- felügyelőnk bejelentette a MIK-nck, hogy a Testvérvá­rosok útja 16. sz. ház lakói­nál rossz a csengő. A szerelők kijöttek, szét­néztek. s elmentek azzal, hogy másnap újra jönnek. Nem jöttek. Február 10-én a kaputele­font is be kellet jelenteni, mert elromlott. Február 14- én jelentette a házfelügyelő a 18. sz. alatti kaputelefont is javításra. A házkezelőség 7802 17 sz. alatt nyilvántar- tásua vette a bejelentést. Február 27-én jöttek a sze­relők. „kibelezték” mindkét kaputelefonunkat s távoztak az ígérettel: majd március 6-án visszajönnek. Március 6-án valóban visz- szajöttek. A 16 sz. alatt meg­csinálták a januárban beje­lentett csengőt és a kapute­lefont is. A 18 sz. alattit nem tudták megcsinálni. Majd jönnek — mondták — már­cius 9-én vagy 13-án. A i . szám alatt három napig -olt jó a kaputelefon. Reméltük, hogy 9-én vagy 13-án azt is megcsinálják a másik — félbehagyott — te­lefonnal együtt. Sem akkor, sem azóta nem jöttek felénk se! Az ígérettől nem fognak megszólalni... 66 lakó nevében: Krempaszky Zoltán Miskolc, Testvérvárosok u. 16—18. A tájékozatlanságon csak veszíteni lehet! Idén is megjelent az Állami Ifjúsági Bizottság kiadványa, a Tájoló. Célja, hogy tájékoztas­son az 1978. évi kulturális, tu_ risztikai és sportrendezvények­ről , az ifjúsági kedvezmények igénybevételének módjáról és hasznos tudnivalókkal is segít­se a tartalmas és szórakoztató kulturális és túraprogramok összeállítását. Ügy érzem, hogy ezt a célját elérte. Ám valamiről elfeled­keztek. Hogy ugyanis nem mindegy, milyen formában je­lenik meg a kis kötet. Nagyon sok turista és kiránduló szeret­né magával vinni a Tájolót az egyes túrákra is. De hogyan?! Hátizsákban — gyúródik. az anorákba — a népszerű kirán­dulóruha zsebébe — nem fér bele. Marad tehát otthon, vagy szükségmegoldásként, az 1976. évi Tájolót visszük magunkkal. Szerintem az eddig hét alka­lommal megjelentetettek közül az 1976. évi érte el az igazi cél­ját; tartalmát és formáját te. kintve is. Az 1978. évi messze elmaradt mögötte, s színvonala is mélyen alatta van az előző évieknek. . Kevesebb benne a tá­jékoztatás, és a rendszerezett­sége is kifogásolható. Javasolnám: maradjunk a jö­vőben a hagyományos, jól be­vált, 100x200 mm-es nagyságnál és a kemény borítólapnál, még akkor is, ha az 10 forintba ke­rül. Jó volna, ha a Tájoló szerkesztő bizottsága odafigyel­ne ezekre a problémákra, és ar­ra törekedne, hogy valóban a természetjárók, a kirándulást kedvelők hasznos segítőtársa le. gyen ez a könyvecske. Király István Miskolc Tizenkét éve kültöztünk a Huba utca 50. szám alá, másfél szobás tanácsi lakás­ba. Az ablakon a sötétítő függönyök azóta teljesen el­koptak, kénytelenek voltunk kicserélni őket. 1976 decem­berében vásároltam hozzá' anyagot a Centrum Áruház­ban, ahol meg is varrták, s karácsonyra feltehettük a szép új függönyöket. Később tudomásomra ju­tott, hogy a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat megtéríti a költségek egy részét ilyen esetben. Igaz, azt is mond­ták, hogy előbb engedélyt kellett volna kérnem a cse­réhez. Beszereztem a szám­lamásolatokat, és bár késve, de beadtam kérelmemet a viszatérítésre. Kérésemet el­utasították. Indoklás: előze­tes engedély nélkül cserél­tem le bérleményemben a sötétítő függönyöket. Nemcsak az én lakásomban vált szükségessé a függöny­csere, hanem a bérházunk­ban már nagyon sok helyen. Igaz, a többiek kértek és kap­tak rá engedélyt. Nem ér­tem: miért ne lehetne mél­tányosságból a miénket is megtéríteni? Vajon, ha a ré­gi — csupa-rongy-függönyt — visszateszem és kérem a ki­cserélését —, akkor járok el helyesen? De mi legyen az­zal, amit már megvásárol­tam és kifizettem? Adjam el? Ügy érzem, nem követtem el olyan főbenjáró vétket, hogy ezért majdnem 700 forintnyi büntetést érdemelnék. E. Pálné Miskolc, Huba u. * Fodor Vilmosné, a MIK felújítási főosztályvezetőjé­nek válasza szerint valóban Az ijesztő kutya Az esti órákban a Széchenyi úti Tv-szalon előtt egy férfi áll­dogál jól megtermett kutyájá­val. Ebét mindenki nagy ívben kikerüli, annyira ijesztő. S hiába nyugtatgatja a „gazdi” a járó­kelőket, hogy ne féljenek, nem harap a jószág. A legtöbben va­lahogy úgy vannak vele, mint a viccbeli kutyával: hiába csó­vál hátul, ha elöl vicsorít. Ez a „házőrző” pedig könnyen te­heti is, hiszen szájkosara rend. szerint csak „medálként” lóg a nyakába akasztva. Láttam olyan jelenetet miatta, hogy ereimben megfagyott a vér. Kétéves forma gyermek (veszély- érzete nincs még !) közeledett kedveskedve a jókora állathoz. Az meg — lehet, hogy „játszá­siból” — rávillantotta agyarnyi fogait. A szegény kisgyermek úgy megrémült, hogy még a vil­lanyrendőrnél is szívettépően zo­kogott. Véleményem szerint nem il­lik a főutcánkra az ilyen ijesztő „kutyakiállítás”. Jó lenne, ha erről meggyőznék a „gazdit” az illetékesek. Tamás Krisztián Miskolc, Corvin Ottó u. 5. sz. nincs lehetőség arra, hogy utólag engedélyezzék a cse­rét, s megadják a költségek 50 százalékát — ami ilyen esetben a MIK-et terheli. Ezt részükre rendelet írja elő. (Az eset sokaknak szolgál­hat tanulságul: mielőtt bár­mit cserélnek a MIK-kezelé- sű lakásokban, helyes, ha tá­jékozódnak a házfelügyelőnél, esetleg a házkezelőségnél an­nak rendje-módja felöl. Mint a példa bizonyítja: a tájé­kozatlanságon csak veszíteni lehet! A szerk.) A miskolciaké a SZÓ Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Volt jobb Tájoló is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents