Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-16 / 13. szám

* Lépcsőzetes munkakezdés „...1927-ben, hogy nö­veljék az utasok számát, a villamossági részvénytár­saság a Miskolc és Diós- győrvasgyár között közle­kedő villamoson újságokat helyeztetett el, úgy mint a kávéházakban vagy a fod­rásznál." (Benedek Miklós: Miskolci történetkék.)- Tudják, hogy melyik három mesterség a legne­hezebb, legveszélyesebb Miskolcon? Tanácselnök­nek lenni; a kohászatot igazgatni és autóbuszt ve­zetni. (Egy pilóta bölcses­ségei közül való mondás.) Fülep László gépkocsi­vezető, mindenki Laci bá­csija mondja: A mi mun­kásjáratunk nem fekete vonat. Csöpögtetjük a kul­túrát rendesen. Tröszt-bácsi megtiltotta a dohányzást és nincs piálás. Miért húzódozuak a vállalatok? Buszban az igazság, buszban a vigasz? Ili járatok - régi igények A múlt év derekán minisztertanácsi határozat született: Bu­dapesten és öt kiemelt vidéki nagyvárosban — köztük Miskol­con — be kell vezetni a lépcsőzetes munkakezdést. Városunk­ban a kezdeti lépéseket már 1972-ben megtették a tömegközle­kedés gondjainak enyhítésére, mégsem mondhatjuk, hogy szá­mottevően csökkent a zsúfoltság a csúcsidőszakokban. Miért? A vállalatok nagy része idegenkedik a munkakezdés idejének megváltoztatásától. * Ahogy korszerűsödnek az Ikarus Karosszéria- és Jármű­gyár autóbuszai, úgy válik mind könnyebbé az autóbusz- vezetők munkája is. Korábban a szervokormány, most a 200-as típuscsaládnál az automata sebességváltó is jelentősen hozzájárul ehhez. (Kerényi László felvétele) Az asztalon papírhalmaz, je. lentések sokasága, elkészült és készülőben levő intézkedési tervek, utasítások; számoszlo­pok, kézben egy számológép... és adatok, adatok, adatok .. . Az egyik irodában Szilágyi Istvánnal, a Miskolci Közleke­dési Vállalat forgalmi főosztály, vezetőjével és Mátyus László­val, a bevételi és jegyellenőr­zési osztály vezetőjével beszél, gettünk. Először is arról, hogy megjelenésének harmadik nap­ján elfogyott a téli menet­rend. Miért? — Nyolcezer-ötszáz pél­dányban jelent meg. Az elő­ző évekhez képest ezerrel több, mégis kevésnek bizonyult. Nem hinném, hogy ugyan­ennyi elkelne még. Ha már a menetrendről van szó, azért valami jót hadd mond­junk: május 2-án megjelen­tetjük az „örök érvényű” me­netrendet. Ezen • csak akkor változtatunk, ha a vonalaink változnak. — A panaszok másik része az utasváróhelyeket hiányolja, Il­letve kifogásolja. — Az utasvárókat a tanács építi és tartja karban. Mi ez ügyben csak jelezhetünk gondokat, hiányosságokat a tanácsnak. Más a helyzet a végállomásokkal, ezek építé­se az MKV-ra is tartozik, ön nyilván a majális-parkira gondol. Mi is szerettük vol­na megoldani, de mint tudja, a Szinva-patak elterelése és egyéb intézkedések miatt a végállomás kiépítése máról holnapra vált aktuálissá ... — Hogyan alakult a tavalyi utasforgalom? — 1977-ben 196 millió utast szállítottunk, ez az elő­ző évhez képest négyszáza­lékos növekedés. Autóbuszon csaknem száznegyvenmillió ember, villamoson ötvenhat­millió utazott. Ha 1976-ot bá­zisnak vesszük, akkor — eh­hez képest — a villamoson utazók száma csökkent. Mint a szállítási bizottság legutób­bi jelentésében megállapítot­ta, az autóbuszok zsúfoltsá­ga az országban Miskolcon a legnagyobb. Ennek azon­ban nemcsak a kapacitás- hiány az oka, hanem a mis­kolciak közlekedési kultúrá­ja, szokása is. Higgyék el, a Győri kapu és az Ady-híd között villamossal — külö­nösen csúcsidőben —, sokkal hamarabb el lehet jutni a célhoz, mint autóbusszal. — Mllven változások történtek 1977-ben? — Nem sorrendben mon­dom, de ezek a tények: be­állítottuk a 121-es, a 105-ös, a 115-ös, a 32-es járatokat. Sűrítettük, illetve összevon­tuk az egy irányba tartókat, és némileg átalakítottuk a Búza tér forgalmi rendjét, a Gömöri-felüljáró átadása óta. — 1978-ra terveznek-e változ­tatást? — A 4-es útvonalon 104-es gvorsjáratot, s szeretnénk visszaállítani a 21-es és a 121-es eredeti útvonalát; ter­vezünk 33-as számmal egy járatot az Avas-lakótelep és a DIGÉP között; valamint 69-es számmal egy autóbuszt, amely Berekalját kötné be a fővonalba. Húsz éve a villamoson — Volt idő. amikor úgy mentem szolgálatba, hogy a fiamat vagy a lányomat is magammal vittem. Egész idő alatt ott üldögéltek az egyik ülésen. Kérdés nélkül jönnek a szavai: örömmel dolgozik, szépen keres, s a szocialista brigáddal, amelynek tagja, épp a Szovjetunióba készül­nek. — Ha egyszer elmehetnénk a brigáddal Moszkvába, az lenne ám a nagy élmény. Kérdés, hogy kiérdemel­jük-e? ... (keglovich) — És a jármüszám? — Harminckét buszvonal (a nyáriakat is beleértve), három villamosvonal. E vo­nalakon százhatvankilenc autóbusz és negyvennégy vil­lamos jár. Például a Tiszai pályaudvaron egy nap ki- lencszáz busz fordul meg. — Üj automata készülékekről hallottunk, amelyek információ­kat is szolgáltatnának ... — Az utastájékoztatás színvonalának emelése céljá­ból valóban tervezzük egy forgólemezes automata infor­mációs berendezés felállítá­sát a Tiszai pályaudvaron. d. t. a. l DÉ az MKV-nál Embereket lélegzik a vá­ros. Utazni kell, utazni muszáj, még akkor is, ha utazni nem mindig jó. Egy feladatot ellátó két közle­kedési vállalatnál jártunk: a Volán 3. számú Válla­latnál és a Miskolci Köz­lekedési Vállalatnál. Az utazás ügyében utaztunk. Széles körű felméréssel ala­pozta meg a tanács és a Mis­kolci Közlekedési Vállalat 1972-ban a lépcsőzetes mun­kakezdés bevezetését, össze­sen kétszázötven vállalat, ipartelep, intézmény, iskola adatai szerepelnek a felmé­résben. /V VI7«GAI AT TAPASZTALATAI Két statisztikai adat össze­vetéséből már következtetni tudunk a csúcsidőszakokban tapasztalható zsúfoltság okai­ra: 103 és fél ezer dolgozó és tanuló közül csaknem 77 ezren utaznak a kritikus reg­geli órákban a tömegközle­kedési eszközökön. Különö­sen nehéz lebonyolítani a lö­késszerűen jelentkező forgal­mat a reggel hat órai mű­szakkezdés időszakában, és valamivel később, hét-r’,,nlc óra között, amikor az ' vn- lákba. hivatalokba ievekszik sok ezer ember. Hasonló utastömeg iel»ntkezik termé­szetesen a délutáni csúcs ide­jén is. A teendők értelemszerűen adódtak a vizsgálat megálla­pításaiból. Az intézkedések azonban — a bevezetőben említettek miatt — csak igen szerény eredményt hoztak. Annyit sikerült elérni, hogy a város keleti iparterületén körülbelül kétezerháromszéz dolgozó munkakezdésének idejét megváltoztatták és va­lamit csökkent ebben a vá­rosrészben a reggel hét óra tájban tapasztalható zsúfolt­ság. A középiskolák reggeli kezdésidejét is módosították, ami a belvárosban nyolc óra körül jelentkező tumultust enyhítette. A korábbi hét óráról hat óra negyvenöt percre változtatta a Diósgyő­ri Gépgyár irodai dolgozói­nak (kb. 2600 fő) munkakez­dését. A Lenin Kohászati Művek azonban eddig min­denféle módosítástól elzárkó­zott! A VASÚTRA HIVATKOZNAK A múlt év márciusában a tanács 30 vállalat — köztük a MÁV Miskolci Igazgatósá­ga — képviselőinek bevoná­sával, értekezletet tartott, hogy meggyorsítsa a lépcső­zetes munkakezdés bevezeté­sét. A vitából az kristályo­sodott ki, hogy a vállalatok — köztük a legtöbb embert foglalkoztató nagyüzemek — a reggel hat órai munkakez­dést a vasúti menetrendhez igazítják. Erre hivatkozva, például az LKM minden mó­dosítástól elzárkózik. A MÄV- menetrend lényeges módosí­tása viszont láncreakciót in­dít el, és felbolygatja egy egész országrész vasúti köz­lekedését. Kifogás tehát van bőven, ám a város egyre égetőbb közlekedési gondjait — ezek ellenére is —. enyhíteni kell. Erre sürget bennünket a Mi­nisztertanács határozata is. INTÉZKEDÉSI TERV A tanács intézkedési ter­vet készített, melynek vég­rehajtása nem késhet sokáig. Ismételten felszólították a Lenin Kohászati Műveket, hogy az alkalmazottak hét órai munkakezdését változ­tassák negyed nyolcra. A reggel hat órai műszakkezdés módosítására némi haladékot kapott az LKM, de az intéz­kedésnek június 30-ig meg kell születnie. A Lyukó-völ- gyi Szénbánya hat órai mű­szakkezdése is változik az in­tézkedési terv szerint. Az sem indokolt, hogy az Egyetem- városban mind a hallgatók, mind a dolgozók reggel nyolc órakor kezdjenek. Az utób­biak részére hét óra harminc perces munkakezdést javasol a tanács. Tovább lehet és kell is enyhíteni a csúcsidő- szakokban tapasztalható zsú­foltságot a keleti ipartelepen, a Szentpéteri kapui Kórház környékén működő üzemek műszakkezdésének módosítá­sával. ★ Senki se higgye, hogy az in- téskeclési terv megvalósítása, a Iéocsőzetes munkakezdés eddigi, nél szélesebb körben történő bevezetése, egy csapásra megja­vítja a város közlekedését. Ez csak egy intézkedés a sok kö­zül. Bővítik az úthálózatot (mint is­meretes, ebben a tervidőszakban elkezdik az északi tehermente­sítő út építését) is, tovább kell korszerűsíteni az MKV jármű­parkját is. Am ha önmagában nem is üdvözít, élni kell a lép. csőzetes munkakezdés előnyei­vel, hiszen a zsúfoltság, a túl hosszúra nyúló menetidő, sok ezer miskolci embernek okoz naponta kényelmetlenséget, bosz- szúságot. (békés) Vezetni és vezetni Volán mögött a Volánnál — Mikor nehezebb; ha a saját autóját vezeti, vagy amikor hatezren ülnek a há­ta mögött? A félig tréfásra sikeredett kérdésre elmosolyodik dr. Valykó István, a Volán 3. számú Vállalat vezetője, de amikor látja rajtam, hogy komolyan kérdeztem, kész­séggel válaszol: — Manapság egyik sem könnyű. De én mind a ket­tőt szeretem és élvezem. Az az autós, aki kényszernek érzi a vezetést, ha borsódzik a háta egy dunántúli város hallatán, az nem vérbeli pi­lóta. Én mindig élvezem az utat, s azt vallom, rossz autó nincs, csak rossz ve­zető. Az igazgatóságom ideje alatt pedig a hétfői napokra A milliomos A munkáját még mindig élvezi. Így mondja: élvezi; fantá­ziát lát benne. Pedig már 29 éve, hogy ezt csinálja. Autó­buszt vezet. Kilométereit csak 1954-től számítják, s eddig több, mint egymilliót tett meg, baleset nélkül. De nem dicsek­szik vele, véletlenül csúszott ki a száján. Egyébként sem dicsekvő, úgy kell minden szót kihúzni belőle. Nagydarab ember, kézfogása mégis puha. A kormányt nem szorítja, ha­nem finoman fogja. Az Ikarus mintha vadonatúj lenne, pedig négy éve, hogy jár vele. Mikor utazásairól mesél, fel­élénkül: volt már az NSZK-ban, Olaszországban, Ausztriá­ban és a szocialista országok mindegyikében. Nem utasként, dolgozóként. Az első busz? Jaj, de régen volt, az öreg „bányász" ma talán ócskavas, vagy már az sem. A mostani? Az igen. Négy év, nagyobb hiba nélkül. Végigpróbálta az lkarus-család minden tagját. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt 300—350 órákat vezetett havonta. Ma?. Százkilencvenegyet. A vezetés? összetett mesterség. Út, kocsi, utas. Mindhárom változott. De az utastól sok minden függ. Az egész út. Eredmények? Munkaverseny-felajánlás. Egy hónapig csak a megtakarított üzemanyagból „furikázás”. Majd kettő lett belőle. No és még valami. 1975-ben Állami Díj a huszonegy tagú brigádnak. Mind a huszonegyen „beugró” gépkocsiveze­tők, ha elromlik egy busz, vagy beteg egy sofőr, ők mennek helyette. Székesi János a Volán pilótája. 48 éves, két gyereke van„ A fiú is a Volánnál vezet. L S. gondolok a legszívesebben. Tudja, ez a fogadónapom. De ez nem jelenti azt, hogy máskor nem kopoghatnak be hozzám. Az a bizalom, ami­kor az emberek személyes gondjaikkal felkeresnek, ne­kem jólesik. A feszültsége­ket ebben a szakmában na­gyon gyorsan le kell vezet­ni. Lehet, hogy kis ügynek tűnik, amivel egy-egy dol­gozó felkeres. De annak, ak­kor, az a legnagyobb baja. — Mindenre sikerül gyógy­írt találnia? — A legtöbbször, de nem mindig. Például: egy autó­buszsofőrrel már voltak gondjaink. Elment a válla­lattól, de most vissza akar jönni. Meg kellett neki mon­danom: drága kolléga, maga nem vezethet autóbuszt. A munkalélektani vizsgálata ugyanis arról vallott, hogy agresszív, s a természete nem alkalmas a vezetésre. Ki­mondani kellemetlen, de még mindig jobb így. Ne­künk is, neki is. A jó veze­tőnek elsősorban nyugodtnak. kell lennie. Megérteni, hogy akad az utasok között ide­ges, mert már az induláskor az úticéljánál szeretne lenni. Biztonságot kell árasztania beszédével, megjelenésével, munkastílusával. — Ügy gondolom, ezekkel a jellemvonásokkal a jelké­pes volán mögött ülőknek is rendelkezniük kell. Bár, aki egy ilyen nagy vállalatot kormányoz, annak más ké­pességekkel is fel kell vér- / teznie magát. Ügy tudom, ön sem az igazgatói szék árnyé­kában született. — Először a négy elemit végeztem el. Édesanyám a karikagyűrűjét adta el, hogy magánúton, polgárján, vizs­gázhassak. Reszeltem pad mellett jó pár évig. Az uj­jam még mindig őrzi a nyo­mát. Aztán közbejött a há­ború, majd 1949-től 1954-ig ♦ Dr. Valykó István gépkocsit vezettem. Csak 1957-ben sikerült leérettsé­giznem. Aztán tanultam a műszaki egyetem autógépé­szeti szakán, majd közleke­désgazdasági mérnöki diplo­mát szereztem, és 1972-ben doktoráltam. — Bemutatkozásnál miért nem használja a dr.-t? — Nem tartom fontosnak, csak ami mögötte van. De a tanulásra sokakat győzköd­tem. Azt hiszik a munkatár­saim, már nincs is meg ez a kis cetlim. De itt van! Évek­kel ezelőtt összeíram, kinek lenne jó, ha ledoktorálna. Szerény számításaim szerint minden doktori cím — ha nem elméletieskedik a vise­lője — darabonként három- százezer forintot hoz a nép­gazdaság konyhájára. Ná­lunk részben sikerült a terv. — Azt rebesgetik nyug­díjba megy. — Tudatosan készülök rá. Az irány nem változhat, ha kiadom a kezemből a volánt. A gázt pedig eddig sem én tapostam... OLÁH ERZSI Bátortalanul kérdezem: hányszor járta meg a Tiszai pályaudvar—Diósgyőr, illetve a Tiszai pályaudvar—Vas­gyár közötti távot? — Egy ideig számoltam — mondja mosolyogva. — Ta­lán az első négy-öt hónap­ban. Azóta feladtam ... Ennek pedig immár húsz éve. Lerch Józsefné villa­mosvezető akkor öltötte ma­gára a közlekedésiek egyen­ruháját. — Kalauzként kezdtem — emlékszik vissza —, s én még dolgoztam a hejőcsabai járaton is. Egyszer aztán úgy éreztem, eljött az ideje, hogy magam is a kapcsoló mellé álljak. Jelentkeztem, s sike­rült ... Szép volt a kalauzi munka — ezt e sorok írója is tanú­síthatja, aki valaha Buda­pesten ugyancsak kattogtat- ta a jegylyukasztót —, de Lerchné meggyőz: szép a ko­csivezetés is. — Magam is átestem azon a „betegségen”, amin tár­saim: féltem, hogy elveszí­tem a kalauzként szerzett is­merősöket. Szerencsére nem így történt. Igaz, a kapcsoló ♦aellett nem beszélgethetek, de a barátságos mosoly, a néhány szép szó bőven kár­pótol. Ez pedig kijut... Ma már könnyebb a vil­lamosvezetés. Főként a nők­nek, az édesanyáknak.

Next

/
Thumbnails
Contents