Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
Mi marad meg a kevésből? Köztünk volt gyerek, nagy szeretettel és várakozással figyeltük, hogyan nő végzős orvostanhallgatóvá a fiatalember, aki nemrég ebben a minőségben jött el a szerkesztőségbe. Kedves fontoskodással számolt be a vizsgákról, a terveiről, a klinikai gyakorlatokról. Hogyan volt, „főorvos úr”? — beszéltettük, mert élveztük, hogy csak úgy röpködnek a levegőben a latin szakkifejezések, ő pedig élvezte, hogy teljes biztonsággal használja őket. „Dentes?” — kérdezte a „diagnózis” előtt a botcsinálta pácienstől, és várta a választ, majd körülnézett: ki tudja? Büszke lehetnék, mert régi latinórák emlékeként nemcsak azt tudtam, hogy a fogak állományáról érdeklődik, hanem azt is, hogy a kérdés az illető főnév többesszám alanyesetét fedi, mégis elégedettség helyett itt lettem nagyon dühös. A fiatalember ugyanis — mint kiderült — a szakmájához szükségeseken kívül sohasem tanult latint, az alapszavakat más összefüggésben már nem ismeri fel, és aligha zavarta még meg a gondolat; nem véletlen, hogy a tudományok nyelvét igen régről hozták magukkal azok a századok, amelyek a megújulás vágyával együtt őrizték minden új feltételét, az értékes régit. Most, hogy elolvastam Magyar Imrének a december 31-i Élet és Irodalomban megjelent Munkátlan szürke állomány című cikkét, nem vagyok olyan nagyképű, hogy azt mondjam: lám, együtt gondolkodom a szerzővel. Nem is mondhatom, mert egy hosszú élet tapasztalataira építkező írásának sok-sok féltő gonddal árnyalt ítéletei már megszülettek. Legfeljebb utánagondolhatunk, és kérdéseket tehetünk fel: mi bajunk van azzal a szerencsétlen latin nyelvvel, kinek van ma már arra szüksége? Mit maceráijuk tájékozatlansággal a fiatalokat, mikor egyebet sem kapnak, csak ismereteket, és a fiatalságukat az iskolapadban töltik? De kérdezhetünk így is: miért buktak sorra az Ady-emlékévben rendezett iskolai vetélkedők, miért nem tanul történelmet a gimnazista, aki nem jelentkezik az egyetemre, vagy állatorvosnak készül? Miért foghíjasak a színházak „telt ház”-ra bérletesített széksorai, miért megy el a hangverseny közönségének egy része, ha már megnézte a rokonszenves fiatal karmestert? És miért éppen azok a fiatalok mennek el, akik évek óta szintén „bérletben” annyi ifjúsági koncertet hallgattak. Szent-'Györgyi Albert aligha sejti, milyen rosszat tett, amikor nem hangsúlyozta: neki elég, ha tudja, hogy a kívánt adatot hol találja meg. Neki nincs már szüksége tanulásra, mert az egész életét szisztematikus tanuló, tanító, kutató munkával töltötte. Nem sejtette, hogy mennyire kihasználjuk majd egy tévéinterjú pár mondatát, mert akkor bizonyára hozzáteszi: nem árt azért módszeresen építkezni, mert a sokból marad meg a több, kevésből pedig nem marad meg semmi. Nos, sziszifuszi munkával változtathatnánk rajta. De ki volt egyáltalán az a Sziszifusz? MAKAI MARTA A Televízió szegedi körzeti stúdiójában elkészült a január 6-án bemutatásra kerülő „Dél-alföldi krónika” műsora. Rendezője Szász Enikő, műsorvezetője pedig Király Zoltán. (Ilovszky Béla felvétele) Mit olvashatunk a Szovjetunióban? A Szovjetunió című folyóirat januári száma a többi között beszámol Pest megye és Omszk kapcsolatáról, elkalauzol a világ egyik legnagyobb azbesztlelőhelyére, az Ural hegységben levő Szverdlovszk környéki bányákba. 1978-ban lesz három évtizede, hogy megkötötték a Szovjetunió és Magyarország között a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A Magyar Népköztársaságban nincs olyan népgazdasági ágazat, amely kisebb-na- gyobb mértékben ne kapcsolódna a szovjet népgazdasághoz. Ezek a tartós kapcsolatok — amelyek az internacionalizmus szellemében alakultak — széles távlatot nyitottak a szocialista gazdasági integráció megvalósításában. A szovjet—magyar együttműködés már régóta nemcsak államközi kapcsolatokra szorítkozik, népeink mindennapos ügyévé vált. Ezt bizonyítják a megyék, városok, valamint a két ország rokon vállalatai, intézményei közötti kapcsolatok is. A Bajkál—Amur vasútvonal 3J200 kilométer hosszú lesz, s a pályatest mindkét oldalához 300—100 kilométer széles övezet csatlakozik. A Bajkáltól keletre található természeti erőforrásokhoz út nyílik, s ez lehetőséget teremt arra, hogy ipart és mezőgazdaságot teremtsenek ezekben a körzetekben. A BAM-program voltaképpen a XXI. századba átnyúló, hosz- szú távú népgazdasági terv fontos alkotóeleme. A Szovjetunió című folyóirat melléklete beszámol az 1977. év legjelesebb sportembereiről. A magasugró Jascsenkóról, a műkorcsolyázó Marina Cserkaszováról és Szergej Sahrajról egyaránt olvashatunk. A szovjet labdarúgásról Lev Filatov' a szovjet Labdarúgás—Jégkorong című folyóirat főszerkesztője ad részletesen helyzetképet A magyar és a szovjet hegymászók közös vállalkozásáról, az Elbrusz 5621 méteres csúcsának megmászásáról Kiséri László, az expedíció tagja számol be izgalmas riportban. Julika néni iskolája Középkori korrepetálás Eterna-sorozatok Klasszikusok hanglemezen Kiváló előadóművészek tolmácsolásában rögzítik a zeneirodalom klasszikus alkotásait a berlini hanglemez- gyár Eterna lemezei. Na'gy sikerű sorozatban készült el a teljes Beethoven- életmű 116 lemeze. Ennél is nagyobb terjedelmű lesz a most készülő Bach-kiadás, amely 125 lemezen örökíti meg a nagy mester műveit. A lemezek közül eddig negyven készült el. Előkészületben van többek között a 100 lemezre tervezett Mozart. művek, valamint a szocialista zeneművészet kiváló alkotójának. Hans Eislernek műveit bemutató 45 lemez. A választékot külföldi lemezekkel is bővítik; az NDK a Szovjetunióból, Magyarországról. Csehszlovákiából és Lengyelországból is vásárol hanglemezeket. Az igények kielégítésére azonban szükségessé vált, hogv a berlini hanglemezgyárat 1980-ig jelentősen korszerűsítsék. apróhirdetés A Miskolci 1. Postahivatal felvesz érettségizett dolgozókat távbeszélő-kezelői munkakörbe, továbbá 4 órás hírlapkézbesítőket reggeli elfoglaltsággal, valamint motorkerékpár jogosítvánnyal rendelkezőket változó munkakörbe. Miskolc 1. Postahivatal, munkaügy. — Hagyni kell ezt az ügyet, fölösleges bolygatni. Nem kell ország-világ elé tárni a mi bajunkat. Van belőle úgyis elég — mondatja Németh Andrea édesanyjával a szerző, Darányi Marianna, a Valóság decemberi számában, Julika néni iskolája címmel megjelent írásában. Az írás először megdöbbentett, azután felháborított, majd feldühített. A harag rossz tanácsadó — figyelmeztet a közmondás, ezért egy hét türelmi idő után olvastam újra. A dühöm csillapult, a megdöbbenés, a felháborodás nem. Ezért szinte kiáltani szeretném az édesanya mondatainak ellenkezőjét: — Ország-világ ismerje meg Julika nénit, a julika- néniket! — A mellékutcában a kicsi ház úgy lapul a földhöz, mint égy megfélemlített kutya. A kapualj széles és sötét, az első ajtó mellett névtábla: Nagy Júlia tanárnő. Ez a Nagy Júlia, a Julika néni kettőtől este nyolcig vállal korrepetálást általános isko! 'soknak. Tanítóképzőt végzett, de büszkén mondja: — ... hosszú évek óta kor- reoetálok, minden itt van már az ujjamban. Mi az a minden, havi hatszázért? Kezdjük talán a füzetekkel! „Ilyet még életemben nem láttam — jegyzi meg Darányi Marianna. „Illés elsős. Betűi olyan szabályosak és precízek, mint a vonalzóval és körzővel szerkesztett mintaírás ... A főcímek kétszer aláhúzva zöld színessel, a kezdőbetűk pirosak, az oldal alján sorminta, és teleragasztva minden szabad hely,... képecskékkel...” Ugye, ez eddig dicséretes? Csakhogy az írásbelit Julika néni írja, ceruzával, tanítr ványai átírják, tintával. És jaj annak, aki hibázott. — ... Gyakran maradtak a fenekemen és a hátamon hurkák, mert vonalzóval is ütött... vagy vasalózsinórral, amit négyrét hajtva korbácsként használt — emlékezik vissza Németh Andrea, 18 éves szakmunkástanuló, aki e módszerek miatt 13 éves kora óta nyugtátokat, altatókat szed, gyomorfekélye van, és rövid idő alatt 23 kilót fogyott. De ez még csak az írásbeli! A szóbelit úgy tanítja, hogy mindenki fogja a könyvét és hangosan olvassa: magol. — Tudja, milyen nehéz egy rohadt leckét szóról szóra megtanulni? Mert ha egy „tehát” hiányzott, ilyenkor dirr-durr, leszaladt ám a pofon — mondja Dóra Ferenc, 20 éves raktáros. Ezzel azonban nem merül ki a „fegyvertár”. Mert üdülni vitte tanítványait; parancsszóra ettek, ittak, napoztak, fürödtek. A vasárnapi misén ott kellett lenni, mert, úgymond, ö Krisztus menyasszonya... Ez a menyasszony úgy összeverte Simon Bélát, hogy legközelebb az öngyilkosságot választotta, semmint, hogy be- valljon egy rossz jegyet. Nevelőanyja az előzményekről így vall: — Bemegyek. Ül a félhomályban a tévé előtt, összegörnyedve. Hozzálépek, meg akarom simogatni, de érzem, hogy az arca csupa kemény dudor, olyan lencse nagyságúak, meg véres hólyagok, mintégy fekély es ... Bélát az orvosok megmentették. De ki menti meg a többit? Azokat a tanítványokat, akik ma is „elvágólag” helyezik le cipőjüket a julinénik ajtaja előtt, hogy rettegve, egy egész életre megrontva teljesítsék inkvi- zíciós kívánságait. Miért nem érez úgy minden szülő gyerekének kék foltjai láttán, mint Simon Béla nevelőanyja: „ ... Csak egy érzelmem van iránta: fölakasztanám!” Ha azt nem is — jogállamban élünk —, de miért zárta le az ügyet a rendőrség, mikor följelentették Nagy Júliát? Valóban nem történt bűntény? Jogilag bizonyára nem! De hát emberekről van szó, vagy ami még elgondol- kodtatóbb: gyerekekről, gyerekeinkről ! D. T. B. Az operettek új fényei — csillagok az együttesben „A szép magyar szónak, magyar muzsikának, magyar színeszeknek szent csarnoita” — ötvenöt évvel ezelőtt, 1922. decemperében nyílt meg. Színpadán Földes Imre és Buttykay Ákos „Olívia hercegnő” című operettjét adták elő. A prológust Heltai Jenő írta és Gombaszögi Frida mondta el. „ ... Sötét idők szavaival bús szivedben, ünnepre gyűlsz ma árva Budapest, Áll az új színház, már függönye lebben, Szálljon az ég urához hő fohász: maradjon ünnep ez a ház ...” Akkor Fővárosi Színházként hozták létre a művészet új otthonát, s csak 1923 februárjától nevezték Fővárosi Operettszínháznak. A köszöntő szavak: „... Legyen tőled száműzve a bánat, és minden csúnya, rossz és mostoha ...” — nem teljesültek kezdettől. Lassan alakult az új operettegyüttes, a főváros más színházaiban is játszottak operettet, s az akkori gazdasági viszonyok sem voltak kedvezőek. A szecessziós, díszes épület, amelyet 1894-ben a Fellner és Holmer bécsi cég épített reprezentatív mulató céljára, többször is gazdát cserélt. Míg orfeumként szolgált, Somossy, Albrecht, Waldmann, Keleti, Ribner, Bálint tulajdona, illetve bérleménye volt. Színházként Ben Blumenthal amerikai színházi vállalkozótól — aki színházzá alakította a fővárosi Orfeumot — Faludi Sándorhoz, Kabos Gyulához, majd Sebestyén Dezsőhöz és másokhoz került. Hol fényárban úszott, hol kihalt, míg végül is bezárta kapuit. A felszabadulás után nyílt meg újra az Operettszínház, igazi élete azonban az államosításkor kezdődött. Gáspár Margit igazgatása idején honosították meg újra az ope- retett, amely csaknem száz évvel azelőtt tűnt fel magyar színpadén. Az újjászületett Operettszínházban egymás után mutatták be a sokat dicsért, vagy elmarasztalt Gerolsteini nagyhercegnőt, a Luxemburg grófját, a Szelistyei asszonyokat, a Csárdáskirálynőt, az Állami Áruházat. Olyan színészegyéniségek, mint Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Árpád, Feleki Kamill — akiknek neve azonosult az Operettszínházzal — fokozták a műfaj népszerűségét. Az operett kedvelői ma is nosztalgiával emlegetik azt az időt, és hiányolják az operettsztárokat. A számonkérésre mondja nem egyszer Malonyai Dezső igazgató: a színház nagy csillagai ma az együttesben ragyognak, a közös játék fényét hangsúlyozzák. Jót és jól — vallja az igazgató. Hogy műsorpolitikájuk, előadáskoncepciójuk számol a közönség igényével is. bizonyítják az évadban várható bemutatók: a My Fair Lady, Csemer Géza—Lakatos Béla: Ördögi kísértetek, vagy Bró- dy János—Szörényi Levente: Tánciskola című darabjának előadása. MOLNÁR ERZSÉBET erem KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiákoktól. — Közben: 13.10: Törvénykönyv. — 13.53: Százszorszép Színház. — 14.50: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Bartók-művek. -- 15.44: Magyarán szólva . . . — 16.00: Útközben. — 16.05: Harsan a kürtszó! — 16.35: Régi híres énekesek műsorából. — 17.00: Hírek. — 17.07: Fiatalok stúdiója. — 17.33: Schumann: Davids- bündler-táncok. — 18.00: A Szabó család. — 18 30: Esti magazin. — 19.15: Irina Arhipova és Rafael Arié énekel. — 19.50: A magyar korona regénye. — 20.20: Nótaest. — 21.05: Húszas stúdió. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Zenekari muzsika. — Közben 22.50: Meditáció. — 24.00: Hírek, -r 0.10: Szigeti Edit táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Népszerű operettrészletek. — 12.30: Hírek. — 12.33: Arcképek a bolgár irodalomból. — 12.50: Barokk muzsika. — 13.28: Barkácsolóknak. — 13.33: Újévi dalok. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Népzenekodvelőknek. — 18.30: Hírek. — 18.33: A tegnap slágereiből. — 19.14: Erdők varosa. — 19.24: Jó estét, gyerekek! — 19.30: Csak fiataloKnak! — 20.33: Mindenki könyvtára. — 21.03: Sanzonszemle. — 22.00: Nóták. — Közben 22.30: Hírek. — 22.33: Tíz perc külpolitika. — 23.05: Zenés játékokból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa. — Növényvédelmi alapozó és szakmunkás-továbbképző tanfolyamon. Riporter: Borsodi Gyula. — 18.00—18.30: Eszak-magyarországi krónika (A Miskolci városi Pártbizottság üléséről. A képviselő újévi gondjai. Új óvoda a „Vologda” városrészben). — A Miskolci Bartók Kórus énekel. Vezényel: Reményi János. — Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes ..., Televízió 1. műsor: 16.25: Hírek. — 16.30: Hajnal a dzsungel mélyén. — 17.05: „Miértek és hogyanok”. Óvodások műsora. — 17.30: Mindenki iskolája. — 18.40: Égési sebek. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. — 20.55: Színházi album. — 21.55: Zene a „B”- stúdióból. — 22.30: Tv-híradó 3. Televízió 2. műsor: 20.01: Arcélek a közéletből. — 20.35: Tv- liíradó 2. — 20.55: A fehér fal. Szlovák televízió: 16.00: Hírek. — 16.05: Iskolásoknak. — 16.50: Hírek. — 17.05: Ipari tanulóknak. — 17.35: Az építkezésekről. — 18.10: Életrajzunk. — 18.30: Csináld magad. — 19.00: Híradó. — 19.30: Népballada. — 20.00: Nyárfa. — 21.30: Híradó. — 22.00: Kamarahangverseny. — 22.45: Találkozás azl orvossal. Miskolci Nemzeti Színház (3): Hamupipőke. — (7): Két férfi sakkban. Kiállítások: Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — Észak-magyarországi üveghuták. — Herman Ottó Emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Herman Ottó Múzeum Képtára (10 —18): A Petró-gyűjtemény remekei. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Az akasztanivaló, bolond nő Mb. szí. francia film Felemelt helyár! Kezdés: f4, hn6. 8 órakor KOSSUTH Bombasiker Szí. amerikai film Kezdés: f3, hn5, 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB Xala Szí. szenegáli film Kezdés: f5, f7 órakor FÁKLYA Kegyetlen tréfa Mb. szí. szovjet film Kezdés: f5, f7 órakor PETŐFI Csermen Szí. szovjet—grúz film Kezdés: í'5, í7 órakor SZIKRA Péntek, a bennszülött Mb. szí. angol film Kezdés: 5, 7 órakor TÁNCSICS Hüvelyk Matyi Mb. szí. amerikai film Kezdés: í5, í7 órakor sagvari Neveletlenek Mb. szí. angol film 16 éven felülieknek! Kezdés: 5, 7 órakor SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: Szocialista brigádok akadémiája. — 8.57: Labirintus. — 9.12: Beszélni nehéz. — 9.24: Csajkovszkij operáiból. — 10.00: Hírek. — 10.05: Szakmák nyomában. — 10.30: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.45: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Verbunkosok, katonadalok. — Közben 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.55* Operettrészletek. — 9.30: Har» mine perc alatt a Föld körül, — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.30: Hírek. — 11.33: A Szabó család. Televízió 1. műsor: 8.30: Tévétorna. — 8.35: Iskolatévé. — 9.40: Delta. — 10.20: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. — 11.15: Zene a „B”-stúdióból.
