Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
Legyenek édesgyerekek... Di év, új céo, rési emberek A Miskolci Műanyag-feldolgozó Gyár január elsejétől a kazincbarcikai Borsodi Vegyikombinát gyáregysége. Ez az első munkanap az Európa-hírű gyár égisze alatt. — Nagyon jól jártunk az új gazdával. Kedvesek, készségesek. Szép az irodaház is. Csak a nagy számokat nehéz megszokni. Éppen most olvastam. hogy külföldön kétszáz emberük tanul — mondja Menczel Béláné, szakszervezeti titkár. Befut az irodába Mátyus Bernadett. A beszélgetésből azt sejtem, hogy az idén lesz az esküvője. Marika, a szak- szervezeti titkár csak májusra vagy szeptemberre tudna üdülőjegyet adni. ök viszont éppen nyárra szeretnék kitűzni a nagy napot. A szak- szervezeti titkár megígéri, hogy megpróbál keresni valamit az új gazdánál. De ha még így sem megy, még mindig ott van a balatonlellei üdülőjük. — Jó lenne megtartani az üdülőnket — mondja a szak- szervezeti titkár. — Megpróbálom meggyőzni őket. Tíznapos turhusokban nagyon sok dolgozó tudott ott üdülni. Igaz. nem luxushotel, de a mieinknek nagyon megfelel. Még gyerekeket is tudtunk magunkkal vinni, hiszen van gyerekágyas szoba, sőt babakocsi is. — Nászúira ez még nem kell nekünk — tréfálkozik mosolyogva Bernadett. Témát váltanak. Ez már a napi munkával függ össze. Bernadettnek tárolási nyilatkozatot kell írnia, s a gyár titulusa, az új név okoz problémát. Mi is a hivatalos neve? Még arról is értekeznek, milyen fennhatóság alatt dolgozik tovább a KISZ- szervezet? Mátyus Bernadett ugyanis a vállalat KISZ-tit- kára, és iskolába kellett mennie, amikor itt a BVK KISZ-titkárával találkozhatott volna. — Én nagyon örültem neki, hogy ez a „házasság” lét. rejött. Ez a gyár csak így fejlődhet. Most még meglehetősen szegényesek a körülményeink. Nekem kellemetlen ha valaki KISZ-es problémával felkeres, nem tudom leültetni. A KISZ-titkár szavait, a szakszervezeti titkár toldja meg: — Én is szégyenkeztem egy kicsit, amikor ház* Keresettek a miskolci kisüzem termékei. Nagy tételekben gyártják a világítótestek buráit (Kerényi László felvételei) tűznézőben itt jártak a BVK szakszervezeti vezetői. Főleg a szociális körülményekről érdeklődtek. Amikor az ebédlőben megcsapja az orrom a nehéz szag. még ma is kellemetlenül érzem magam. Szóval, van mit javítgatni, szépíteni. De a szerzett jogainkat is jó lenne megtartani. A segélykeretünk jóval magasabb. Tudunk egy kis pénzmagot adni a gyárhoz visszatérő leszerelő katonáknak, és a GYES-röl munkába álló mamáknak is. Ezeket már beépítettem ez évi szociálpolitikai tervünkbe. Az üzemben Domonkos Gyulánéval. a Hámán Kató Szocialista Brigád vezetőjével beszélgettem. — Mit várunk az új évtől és az új gazdától? Csak jót. Mi olyan kicsi vállalat voltunk, nem tudjuk még, milyen lesz a nagy. csak akkor, ha mi js nagyok leszünk. Még csak kívülről láttam a barcikai gyáróriást, de eddig még csak a legjobbakat olvastam róla. A gépet ők sem veszik ki a kezemből. s ha még reménykedni is szabad, a több pénz is a szemünk előtt lebeg. — Akkor kellett volna riportot írni, amikor „csimpánz-brigádnak” becéztük magunkat. Hogy miért? Ügy kellett kapaszkodni a gépbe, olyan nehéz munkát végeztünk, hogy azt nem kívánjuk vissza — mondja Lassú Béláné. — Betegre sírtam magam, amikor áttettek egy félautomata gépre — emlékezik Hegedűs Lajosné —, ma már nem félek az,újtól. Az eddiginél csak könnyebb jöhet, az eddiginél csak jobb kereset jöhet, de nem várunk valótlant. A Borsodi Vegyikombinát vezérkara már elkészítette az új gyáregység stratégiáját. Az itteniek már tudják, mit kell csinálniuk, mit várnak tőlük. Az ő „elvárásaik” is reálisak. Azt várják az új, a gazdagabb „apukától”, hogy édes gyermekként bánjék velük ... O. E. Megkezdődött a nagy munka Építők, tervezők, beruházók a kombinált acélműért Hideggel köszöntött be az új esztendő első munkanapja. Ilyenkor érthetően nincs túl jó kedvük a szabadban dolgozóknak. A szokásosnál is gyakrabban kell megnielegí- teni a kezet, átforrósítani meleg teával a testet, fgy van ez itt, a kombinált acélmű leendő főcsarnokának építési területén is. Már lebontották az elmúlt heti alapkőletételi ünnepség dísztribünjét, a hatalmas gödrökben megkezdődött, illetve folytatódott az alapozási munka. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak nagy feladatáról Éles Sándor termelési főosztályvezetővel váltottunk szót. — Négy alapot betonozunk — mondja •—, az elsővel szinte készen vagyunk. Folytatódik a földmunka is, hiszen rengeteg földet kell még kitermelni, elhordani. Igaz, 1 még mindig csak körülbelül száz emberünk dolgozik itt, ám áprilisban már; 900—1000! Három főépítésvezetőséget szervezünk, ebből az első teljes lendülettel dolgozik. Közben folynak a további előkészítő munkálatok, a szerződéskötések anyagainak előzetes bírálata is. Gondot adó papírmunkák Sokan nem’ is tudják, mennyire fontosak az új acélmű megvalósulásában a különböző szerződések. Szabados Géza, az LKM beruházási főmérnöke arról tájékoztat röviden, milyen „szellemi papírmunkák” adnak gondot tervezőknek, beruházóknak és kivitelezőknek az új év első napjaiban. — Most véleményezik a szakemberek a kombinált acélmű főcsarnokára vonatkozó ÉÁÉV—LKM koordinációs fővállalkozási szerződést. Ez egy rendkívül fontos mozzanata az új esztendő első napjainak. Az 1,2 milliárd forint értékű feladatokat rögzítő szerződésnek a hónap végéig el kell készülnie. Az ilyen nagyberuházásoknál ez a szerződéstípus egy teljesen újszerű dolog hazánkban. Sokat is várunk tőle, hiszen ez szab meg minden további, a főcsarnok építésével kapcsolatos tennivalót. A legutóbbi miniszterhelyettesi szemle határozata értelmében január végéig kell elkészíteni a kivitelezőkkel egyeztetett ütemtervet. Ez is meghatározó a munkálatok zavartalan indítása érdekében. Három hete tart az egyeztetés, amelyben eddig az LKM, az ÉÁÉV és KOGÉPTERV vett részt. Most újabb vállalatok is bekapcsolódnak. Az esztendő első munkanapjával megkezdődött a gépgyártó vállalatokkal megkötendő kapacitásszerződések előkészítése is. Ezeket a szerződéseket szintén január végéig kell megkötni. Végül, ám korántsem utolsósorban hadd szóljak a tervegyeztető tárgyalásokról, hiszen ezek most legalább olyan fontos mozzanatai az acélmű építésének, mint az alapozás. Január 10-én kezdődik a DEMAG—KOGÉPTERV—LKM szokásos tervegyeztető tárgyalássorozat, amikor 4—5 napon át védi ki-ki a maga igazát, beszéljük meg közösen az elképzeléseket, gyakorlati tennivalókat. Épül a munkásszálló Az ÉÁÉV-re tartozóknál kisebb értékű, ám fontos munkák elvégzése hárul a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóira. Az új év első munkanapján a BÁÉV-esek egyik nagy munkaterületén, a kivitelezésben részt vevőknek otthont adó LKM-munkásszál- lón is folytatódott az ünnepekre abbahagyott munka. 1978 első munkanapja a termelési vezérigazgató-helyettes szemléjével kezdődött. — Már az első nap lendülettel folytatódott az LKM új munkásszállójának építése — mondja Petro vies Ernő építésvezető. — A munka jobb megszervezését szolgálta a szemle is. Ma még például csak 15 festő dolgozik, ám holnap — Kazincbarcikáról és Leninvárosból átcsoportosítva az erőket — negyvenötven! Az épületben egyébként már normális a fűtés, csak a földszinten és a pincében kell egy kicsit ráerő- síteni a fűtéssel. Elképzeléseink szerint február 25-re beköltözhető állapotban lesz a gyönyörű, modern munkásszálló, s jöhetnek az új acélmű kivitelezői. (nyikes) Ez üdülőkre fordították ★ Kezdetben nem voltak ilyen automata gépek. Ezzel ma már játék a műanyag feldolgozás Az elmúlt évben több, mint 7 millió forintot fordított a Lenin Kohászati Művek a kezelésében levő üdülők fenntartására. Rá is fért ez az összeg az üdülőkre, hiszen tavaly 2262 felnőtt és 2460 gyermek vette igénybe ezeket a létesítményeket, arról nem is beszélve, hogy a kohászat külföldi testvérvállalatai is itt üdültették dolgozóikat, azok gyermekeit. (Az LKM-ből 468 felnőtt és 120 gyermek üdült a csereüdültetés révén külföldön.) A fenntartási összeg jelentős része a tapolcai üdülő renoválásához szükséges — ezzel május 1-én végeznek.-------------------1---------------------— Takarékos gépkocsivezetők Több mint négymillió forint értékű üzemanyagot takarítottak meg 1977-ben az ÉPFU 3. számú Üzemegységének gépkocsivezetői. A megtakarítás alapján, még az év első felében, egy pályázat révén 900 ezer forintot kapott a .Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól az üzemegység, így a gépkocsi- vezetők 80 millió forintos bértömege egy százalékkal emelkedett. A kiemelkedő eredmények alapján, több száz forint prémiumot osztottak szét a takarékos gépkocsivezetők között, volt aki 8—900 forint többletet is^ hazavitt az első fél évben. Ugyanakkor viszont az indokolatlanul túlfogyasztó gépjárművek vezetőit a túlfogyasztás mértékének megfelelően kártérítésre kötelezik. Az idén azt tervezik, hogy erősebb feltételek mellett is megpályázzák a KPM-prefe- renciat, s a lehetőségekhez képest, még több üzemanyagot takarítanak meg. A józanság premierje Hétfőim sorsa, hogy utazom. Bejáró vonattal, lassan már isme-íj rőssé váló utasokkal, ismerős történetekkel, sztorikkal . . . Valami-1' képpen úgy utazom, hogy nem történhet körülöttem váratlan, addig még meg nem élt . . . Tegnap reggel utazván innen másfél száz kilométerről, rácsodálkozhattam a szokatlanra. Ismerős volt nekem régenről a másfél órás várakozással terhes nyírbátori hajnal. A félórás várakozással vert nyíregyházi állomás, és ismerős volt régenről a pohár sörrel vagy éppen féldecivel köszöntött hétfői munkakezdés is. Van egy rendelet: munkanapokon nem árusíthatnak szeszt reggel 9-ig . . . utaztam ezen a reggelen. A rendelet szerint csupa józan útitárssal. A rendelet szerint ... Szívem szerint megbocsátok és meg is értem, ha valaki egy fűtetlen váróteremben másfél órányi várakozás közben egy féldecit kér. Kávéval, vagy kávé nélkül. Szívem szerint megbocsátom, és emberként meg is értem azt. aki egy buszra várván, a hideg áldozataként fázósan topog a hóban, s nem a szeszért, hanem a négy fal melegéért itta eddig a féldecijét. Félre ne értsék! Én nem a rendelettel perelek, amely megtiltja, hogy munkanapokon reggel 9-ig a vendéglátóipari egységekben szeszes italt árusítsanak. Azon viszont még a rendelet után is érdemes volna eltűnődni, hogy mit jelen ez a százalék szerint kereső vendéglátóipari dolgozóknak. Tény, hogy valamiképpen szükségünk volt erre a rendeletre. Írtam volt fentebb, hogy utaztam másodikán hajnalban. Ütitár- saim ugyanazok voltak, akik másfél éve útitársak. Ütitársaim olyanok voltak, mint bármikor korábban. A vonatban mégis volt valami új. Alkalmi és minden engedély nélküli árus kínált féldecit . .. (korábban ez öt forint húsz fillér volt a kocsmában, most tíz forint) a csorbult szélű hiteles pohárból . . . Hogy mit jelent a rendelet, azt tudom. Jó ez nekünk. Szükség is volt rá, De a premieren minden utazónak lehetett olyan érzése is, hogy. . . most még nem volt kevesebb a részeg, és jóllehet kevesebbet keres ebben a hónapban a vendéglátóipari dolgozó, nem örülhet több józan munkatársnak, józan dolgozónak a munkavezető. Félreértés ne essék! Én a józanság premierjén nem a rendelettel perelek, pusztán azt szeretném, de ezt nagyon szeretném, ha lenne erőnk és bátorságunk, ha lenne elég társadalmi tisztességünk ezt a rendeletet betartani és betartatni! Még azt sem hiszem, hogy utazván egy „félrészeg” vonaton, valamiféle társadalmi összképem lehet. Becsületesen bevallom, hogy nem lehet. De utaztam ma reggel. Üvegből kínáltak és a csemegeboltokban, az élelmiszerboltokban utánpótlást kínáltak a rendelet által még nem érintett kereskedői érdekek. Miskolcon évek ót* verekszünk a boltok előtti italozók ellen. írjuk, nem írjuk: valamit tenni kellene ellene. Most viszont lovat adtunk a szeszszagú élelmiszer-kereskedelemnek? Mondom, utaztam. Ki hazulról hozta, vagy mert nem kapott* a kocsma helyett a boltban vette . . . Nem volt több a józan ember, mint egy korábbi hétfőn. Azt hiszem, hogy erre most nagyon érdemes lenne odafigyelni. A rendelet ugyanis jó, de csak akkor, ha nem hagy kiskaput, ha nem átmenetileg növeli az élelmiszerboltok forgalmát, hanem valóban lehetetlenné teszi a hajnali szeszfogyasztást... Koccintgatás közben is nagyon rosszul érezném magam, ha tudnám, hogy százszázalékos felárral iszom azt, amit tegnap, vagy tegnapelőtt a valós árán kaptam. Ugye, tetszenek érteni? van egy jó rendelet! Kérjük hát számon mindenkin azt . . . BARTA GÁBOR
