Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-16 / 295. szám

Súlyemelés Az utóbbi évek legszínvo­nalasabb serdülőbajnoksá­gát rendezte meg a Magyar Súlyemelő Szövetség a Bp. Testvériség tornacsarnoká­ban, amit az is bizonyít, hogy hét országos csúcs- eredmény született. Mi, miskolciak, elsősorban an­nak örülünk, hogy diósgyőri fiú is feliratkozott a csúcstartók listájára, s Juhász István és Réz Attila tanítványai közül ketten országos bajnoki címet, ketten pedig bronzérmet sze­reztek a sportág ez évi hazai legrangosabb serdülővetélkedő­jén. Az 52 kg-os súlycsoportban induló Lakatos István 87,5 kg- os szak'tása új országos rekord, s a lökésben elért 100 kg-os tel­jesítményével fölényes bizton­sággal nyerte a bajnoki ara­nyat. Tavaszi Miklós a 71 kg- osak mezőnyében duplázta meg a DVTK bajnoki címeinek szá­mát, ő 237,5 kg-os eredménnyel (110, 127,5) végzett az élen. Ki­rály az 56 kg-os súlycsoportban 190 kg-ot (85, 105) teljesített, és ezzel bronzérmet nyert, s ugyancsak a harmadik helyen végzett Száraz a 85 kg-osak me­zőnyében 217,5 kg-os eredmény­nyel (95, 122,5). Ai diósgyőri ver­senyzőkön kívül * a leninvárosi Pók a 79 kg-osoknál 247,5 kg-os összteljesítménnyel (110, 137,5) ezüstérmet szerzett, a kazinc­barcikai Kőszegi a 60 kg-os súlycsoportban 195 kg-os ered­ményt ért el (85, 110) és ezzel 3. lett, akárcsak az ózdi Hor­váth a 67,5 kg-osok mezőnyé­ben, akinek összteljesítménye 227,5 kg (105, 122,5) lett. A tíz súlycsoportban rende­zett bajnokságon egyedül a DVTK tudott két aranyérmet szerezni, míg a többin nyolc egyesület osztozott. # Gúla a levegőben... Sarokugrás után Leiszt kapura fejel, Czerva pedig „biztosít” társának. (Szabó István felvétele) As All Ill-ban A DH tippjei Legutóbb nyolc X volt a totó­ban, s az e heti szelvény párosí­tása is hasonlóan érdekesen ala­kult. Ezúttal sincs a 16 találkozó között egy olyan sem, amelyen az otthonában játszó csapat áll­na jobb helyen, mint ellenfeleJ Ennek ellenére most aligha lesz annyi döntetlen, mint legutóbb. A DH ÍGY LATJA: 1. Győri MÄV DAC—Bp. Volán x 2. Fűzfő—Komló 1 3. BVSC—SETC 2 4. Kossuth KFSE—KVSE 1 5. Enying—Ikarus 1 6. Kecskeméti TE—Pénzügyőr x 7. AURAS—Bp. Spartacus 2 8. Bem SE—Balassagyarmat 2 9. Dunakeszi—Bp. Építők 1 10. Torino—Milan x 11. Fiorentina—Lazio 1 12. Internazionale—Juventus x 13. Modena—Lecce 2 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Brescia—Avellino x 15. Bari—Palermo l 16. Cremonese—Cagliari x A hét vége sporteseményei A legtöbb sportág űzői már teli pihenőre tértek, a labdarú­gók azonban még „tartják ma­gukat”, A hét vége miskolci sportműsorát is nagyrészt a fut­ball tölti ki. Következik A STADIONBAN holnap 13 órakor az őszi idény utolsó hazai mérkőzését játssza a DVTK a Rába ETO ellen. Ugyanis a december 26-i talál­kozó az MTK—VM ellen már „tavaszi” mérkőzés lesz. A tor­nateremben holnap délelőtt és ! vasárnap egyaránt 10 órakor kez­dődik a súlyemelők Avas Kupa küzdelme, mely a Gdansk Tocz­Labdarugasunk második es harmadik vonalában tulajdon­keppen már a múlt vasárnap befejeződött az őszi idény, az MLSZ határozata értelmében azonban még egyszer pályára lépnek a csapatok a bajnoki pontokért. Az idő, a talaj ugyan már nem kedvez a labdarúgásnak, a „rájátszást’* mégis meg kell ejteni, bár az NB I. kivételével ezt talán mindenki feleslegesnek tartja. A tavaszi idény egy héttel történő „meg­hosszabbítása” (?) indokoltabb lenne, mint ez a téli „ráját­szás”. A két miskolci csapat szakvezetői is szívesen elhagy­nák a vasárnapi 90 percet, annál is inkább, mert jóval nehe­zebb feladat megoldása vár játékosaikra, mint volt legutóbb. Az MVSC otthonában fogadja a jó képességű Kisvárda együt­tesét, a Honvéd Papp József SE pedig a listavezető Ózdi Kohászhoz utazik. — A fagyott, jeges talaj nem alkalmas már futballozásra — véli Krompaszky Gyula az MVSC vezetőedzője —, gyakran irreá­lisan befolyásolja az eredményt. Legutóbb mi is éreztük a tél ha­tását, hiszen olyan mérkőzésen alakult nagyon szorosan az ered­mény, amelyen jobb körülmé­nyek között nagyon biztosan, több góllal nyertünk volna. A lehetetlen talaj azonban mindig „közbeszólt”, ha a helyzeteket kellett kihasználni. Vasárnap még nehezebb lesz a dolgunk, hiszen a Kisvárda lényegesen jobb, tapasztaltabb játékosokból álló együttes, mint volt a Recski Bányász. Nekünk viszont nyer­nünk kell, mert meg akarjuk tartani dobogós helyezésünket! örülünk annak is, hogy — hosz­szú hetek óta! — nincs sérül­tünk, így a csapaton nem is vál­toztatok. A Kisvárda elleni őszi „búcsúmeccsünkre” tehát a Ser­főző — Szabó Z., Kovács, Körösi, István — Leiszt, Czerva — Varga K., Egri, Kiss, Török összetételű gárda fut ki a Kubik gyepére, a cserepadra pedig Kun, Locher és Lipták ül. — Turjánban nagyon „nekünk állt” a meccs — mondotta Dzur- kó Ernő, a Honvéd Papp J. SE technikai vezetője —, a végén mégis nekünk kellett egyenlíte­nünk! A játék képe alapján a szünetben a hazai nézők is 3—4 gólos Honvéd-győzelmet tippel­tek. A helyzeteket viszont nem elég csak megteremteni, értéke­síteni is kell azokat, özdon nyil­ván másként lesz, bár az az ér­Koplalnia Miskolcra került az MHSZ Kupa „A közelmúltban befejezett bajnokságra történt "ráját­szás", meg egy kis ismerke­dés a jövőbeni ellenfelek­kel” ... így jellemezte Homo- la György, az MVSC női röp­labda-csapatának vezető ed­zője az MRSZ Kupa küzdel­meit, amelyekben a három NB Il-es bajnokcsapat és a második helyezettek talál­koztak egymással a jól meg­érdemelt téli pihenő előtt. Nos, az „ismerkedés” a miskolci zöld-fehérek számá­ra kitűnően sikerült. Meg­győző fölénnyel, renden együttest 3:0 arányban le­győzve nyerték a tornát! S hogy mennyire kiemelkedett íz MVSC a mezőnyből, mi em bizonyítja jobban, mint :iogy csupán négy olyan játszma volt a 12-ből, amely­ben az ellenfelek elérték vagy túlhaladták a 10 pon­tot! Pedig az ellenlábasok — különösen a Nyugati és Kö­zép csoport bajnoka — ugyancsak presztízst csinál­tak a mérkőzésekből. A mis­kolciak játékereje azonban messze felülmúlta azokét és a Leisztné, Szabóné, Jávor- kúti, Bodolainé, Hegedüsné, Szlovák összetételű gárda — Pázmándi és Laib is pályára lépett csereként — a Bp. \ Harisnyagyár, a Szombathe­lyi Haladás, a Bp. Postás és a Dunaújváros csapatát egyaránt 3:0 arányban győz­te le! Gratulálunk az újabb si­kerhez és bízunk az NB I-es jó szereplésben is. — zesem, hogy nem lesz olyan sok bosszankodásra okunk, mint Tar­tanban volt. A Kohász — amelyet fűt a visszavágás vágya is az idénykezdeten tőlünk elszenve­dett vereségért — biztosan nem áll be „bekkelni” ellenünk, te- liát a mi támadóink és középpé- lyásaink is nyugodtabban játsza­nak. Fizikailag jól bírják fiaink, s a hangulat is bizakodó. Sajnos, sok a sérültünk — Bobkónak lábszárcsont-, Siposnak kéztöré­se, Molnárnak, Starknak és Der- zsényinek húzódása van —, de bízunk abban, hogy a középcsa­tár és a beállós rendelkezésünk­re áll majd. Ezek szerint a Szö- gedi — Szűcs II., Derzsényi, Szűcs I., Bakos — Móricz, Ligeti, Szilágyi — Pólyák, Stark, Utas- sy gárdát küldjük pályára, a cserepadra pedig Fekete, Szép és Csányi ül. Még annyit, hogy egy pontot feltétlen szerezni aka­runk ! (monostori) na részvételével nemzetközi jel­leget kap. A KLBrKBAN vasárnap 13 órakor az NB in-as bajnokság kapuzárására kerül sor az MVSC és a Kisvárda csa­patai között. A SPORTCSARNOKBAN holnap reggel 8 órakor szövetke­zeti labdarúgó-torna kezdődik, vasárnap 8 óra 3« perctől pedig a pécsi, budapesti, székesfehér­vári, szolnoki és miskolci Volán- vállalatok, valamint a Volán Tou­rist kispályás labdarúgó-csapatai mérkőznek egymással a Felsza­badulási Kupáért. Közben, 13 óra 30 perckor az Eger SE—Bakony Vegyész női kézilabda MNK-mér- kőzésre kerül sor. Szövetkezetünk első nagy karácsonyi vására! Részlegünk új szolgőltatása: egyiptomi divatékszer-garnitúrák, órakülönlegességek, óraszíjak, csatok és különféle ajándéktárgyak nagy választékban. 18-ÁN, VASÁRNAP EGÉSZ NAPOS NYITVATARTAS A szövetkezet dolgozói kellemes karácsonyi ünnepeket kívánnak minden kedves olvasónak! ORASOK SZÖVETKEZETE Kossuth u. 4. (Sötétkapuval szemben) A távolból is öl 1755-ben es 1761-ben Tirol egyes tavaiban nagyon sok hal elpusztult. Magyarázatot akkoriban nem találtak erre. 1976 májusában a tiroli Achen-tóban ismét nagy halpusztulást figyeltek meg. A tó felszínén, sok kilomé­teres hosszúságban, elpusz­tult halak sodródtak óriási varjúrajok kíséretében, ame­lyek a vízben halásztak. E halak közül néhányat meg­vizsgáltak egy innsbrucki in­tézetben. Sikerült megállapí­tani a pusztulás okát. Az ál­latok egy óriási lökéshullám­ban pusztultak el. Az erős lökéshullámok a vízben rendkívül veszélyesek az or­ganizmusokra. Az Achen-tóban a lökés­hullámot az a földrengés idézte elő, amely 1976. má­jus 7-én Észak-Olaszország- ban súlyos pusztításokat oko­zott. Bár a földrengés köz­pontja körülbelül 300 kilo­méternyire volt a tótól, a földrengésnek mégis lehetett olyan hatása, amely végzetes volt a tó halállományára. A több mint äOO évvel ez­előtti, teljesen rejtélyes hal- pusztulás valószínűleg egy olyan földrengés távoli hatá­sára vezethető vissza, amely Lisszabon számára jelentett súlyos csapást. A földrengé­sek e távoli hatásai ellen je­lenleg nem ismerünk védel­met. Milyenek a nagymamák? Joan Robertson szociológusnö egy gerontológiai konferencián beszámolt „nagymamaügyekben” végzett vizsgálatairól, melynek során több száz cáaládot keresett meg. Arról kérdezte meg a nagy­mamákat, hogyan érzik magukat szerepükben és milyen befolyást gyakorolnak unokáik nevelésére. A válaszoknak megfelelően négy csoportba osztotta a nagymamá­kat : 1. Az unokák az örökké elfog­ultakat szeretik a legjobban. Ezek a nagymamák csak hét vé­gén, ünnepeken, születésnapokra jönnek el, elkényeztetik a gyer­meket és nem avatkoznak bele erkölcsi vagy egyéb nevelésükbe. 2. Az állandóan beavatkozó ko­moly nagymamák túl sokat kí­vánnak, kevés örömük van a gyermekekben, és a gyermekek­nek kevés örömük van bennük, ök csak arra gondolnak, hogy „mi helyes” a gyermek számára. 3. A magányos nagymamák kisebbségben vannak cs valószí­nűleg ők a legjobbak, ök legszí­vesebben a család közelében lak­nak és szívesen vigyáznak a gye­rekre, ha a szülők szórakozni szeretnének. Joan Robertson megfigyelései szerint ez a cso­port csak egy töredékes száza­lékarányt képvisel. 4. Csaknem 30 százalék a „kö­zömbös” nagymamák közé tar­tozik. Nekik nincsenek különö­sebb kapcsolataik unokáikkal és nem is várnak tőlük semmit. A saját életüket élik és csak ön­magukkal törődnek. Joan Robertson vizsgálatai ki­derítették azt is. hogy a nagy­mamák műveltségének színvonala irányadó. Minél nagyobb a kép­zettség szintje, annál nagyobb a lehetőség, hogy magasabb kor­ban is hivatás után nézzenek, vagy személyes érdeklődési te­rületeikkel foglalkozzanak. A most dolgozó, sok fiatal anya a jövőben még kevésbé fogja fe­dezni a nagymama-szükségletet. Egyre több az olyan nő, aki 70 éves korában, vagy még idősebb korban szerzi meg a doktori rí­met, vagv olyan merész, mint például Mary Broos, aki 50 év után szólórepülést és ennek so­rán néhány bukfencet hajtott végre a levegőben, csak’ hogy megbizonyosodjék róla, hogy még meg tudja csinálni. Az ilven nagymamáknak valóban nincs sok idejük unokáik számára. Az ólom elnyeli a hangot Megállapították, hogy az ólom kiváló hangszigetelő. A repülőgépek vezetőfülkéinek falát két 0,4 milliméteres vastagságú ólomlemezzel bo­rítják, amelyek közé 25 mil­liméteres habréteget tesznek. Ez a szigetelés teljesen el­fojtja a vezetőfülke zaját, és nem engedi át az utastérbe. A Kaukázus gyöngyszeme A Szovjetunió egyik legnépsze­rűbb és legrégibb balneológia! üdülőhelye Borzsomi. Hírnevét a csodálatos gyógyhatású víz, a nagyszerű klíma, a természet el­bűvölő szépsége és a kényelme? üdülők alapozták meg. A Kau­kázus gyöngyszeme — ahogy Borzsomit már régóta nevezik —, évente több ezer pihenni vágyó vonz az ország minden részéből és persze külföldről is. Az itt található gyógyvíz fizi­kai és vegyi összetétele tekinte­tében a szénsav hidrokarbonátos nátriumos gyógyvizek csoportjá­ba tartozik. Hozzá hasonló sehol nincs a világon. Csupán a fran­ciaországi Vichyben található gyógyvíz mutat bizonyos hason­lóságot a borzsomi gyógyvízzel, amelyet sikerei alkalmaznak a gyomor- és bélpanaszok, a máj, a szív és érrendszer, az idegrend­szer gyógyítására. A borzsomi gyógyvíz hatását a helyi lakosok már évszázadok­kal ezelőtt felismerték, amit a kővel kirakott régi fürdők, agyag vízvezetékcsövek is bizonyítanak, melyeket a jelenleg működő for­rások mélyén találtak. A borzso­mi gyógyfürdőt hivatalosan a múlt század első felében nyitot­ták meg. A szovjethatalom évei alatt löbb szanatórium, üdülő, szállo­da, gyógyfürdő, iszappakoló-für- dő és ásványvízpalackozó üzem épült. Az intenzív hidrogeológiai ku­tatómunkák eredményeként új forrásokat tártak fel, amelyek több mint tízszeresére növelték az ásványvíz mennyiségét. A borzsomi ásványpalackozó üzemek egy év alatt 435 millió félliteres üveget töltenek meg a népszerű ásványvízzel. (Kénünkön: az ásványvízforrás­nál.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents