Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
's Fürdőszoba az új boltban. (Solymos felv.) 3Nem csurog, nem csöpög... Szerelvénybolt — szerelvénnyel Azt mondják: ez más, mint a többi Tegnap délelőtt az Ady Endre utca 16. szám alatt levő szerelvénybolt ajtaján még egy tábla függött: Nyitás december 15-én, déli 12 órakor. Nem akart azonban mindenki hinni a szemének, mert többen bekopogtattak, nagyon várva a premiert. Igaz, lapunkban is jó előre beharangoztuk, hogy egy nagyszerű vállalkozás van itt születőben, a víz-gőz- és gázszerelvény-alkatrészekke] való áldatlan ellátás megjavítására. Tegnap délelőtt 10 órakor kis házi ünnepségre gyűltek össze a boltban a megyei tanács, a kereskedelmi és vendéglátóipari párt- bizottság. a MOFÉM. a VAS- VILL ég a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat képviselői, vezetői. Csak ide jöjjön... Pataki László, a BIK igazgatója a hármas összefogás jelentőségét hangsúlyozta, ami azt ígéri a miskolciaknak és a megyei vásárlóközönségnek: ha sehol sem kap csaptelepet, alkatrészt, vagy gőz- és gázszerelvényt, csak ide jöjjön. Kócza András, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár vezérigazgatója házigazdaként vett részt a megnyitón. A mosonmagyaróváriak ígérik ugyanis, hogy ezt a boltot ellátják mindazzal a 160-féle alkatrésszel, amelyek a házgyári és magánlakások szerelvényeihez, alkatrész-utánpótláshoz nélkülözhetetlenek. Csodáltam, hogy mit végzett a bolt kollektívája az alatt a két hét alatt, míg erre a megnyitásra sor került. Működik már néhány mintaboltjuk az országban, de ilyen rekordteljesítményre még nem volt példa. Olasz József üzletvezető nem kis büszkeséggel kalauzolta a vendégeket az újjávarázsolt boltban. Biztosan mindenki elfogadná azt a fürdőszobát, amelyet a pénztár melletti sarokban berendeztek. A MOFÉM valameny- nyi csaptelepe ott csillogvillog a csempéken. Könnyű a választás, hiszen valamennyi tetszetős, és úgy hírlik, a minősége világszínvonalú. Fellapoz esy albumot... A boltvezető azt mondta, hogy az új golyóscsapokat is tudják ajánlani, bár ezt még a vevőközönség nem nagyon ismeri. Előnye, hogy nem csurog, csöpög, élettartama jóval hosszabb az eddig használtaknál. A boltban új, a dolgozóknak is könnyen kezelhető fémládikákban tartják a pótalkatrészeket. És az sem baj, ha valaki úgy megy az üzletbe, hogy halvány fogalma sincs arról, hogy mi a neve az elromlott szerkezetnek. Csak fellapoz egy albumot, és rámutat: ezt szeretném. Az új üzlet fontosságát mindennél ékesebben bizonyítja az első nap forgalmának sikere. Nem túlzás, ha azt mondjuk: úgy fogyott az alkatrész, mintha ingyen adták volna. O. E. Népfrontrendezvények Kavics, cement, csempe Az építőanyag-ipar tizenegy hónapja Az év első 11 hónapjában 1,3 milliárd forint értékűvel több terméket szállítottak az építőknek az építőanyag-ipar minisztériumi, tanácsi vállalatai és szövetkezetei, mint a múlt év azonos időszakában. így lényegében a tervezettnek megfelelő ütemben bővült a termelés. Mint az ÉVM gyorsjelentéséből kitűnik, a fejlődést teljes egészében a hatékonyabb munkával, a termelékenység 7 százalékos javításával alapozták meg. A nagyobb ütemű fejlődést mérsékelte hogy a számítottnál kevesebbet igényeltek az építők égetett cserépből, mázat- lan kerámia padlóburkoló lapokból, azbesztcement-lemezekből. Az építési főidény- lsen viszont átmenetileg a kavics- és a cementellátás okozott nehézséget, s a választéki igények kielégítése érdekében több kisméretű égetett téglára, osztályozott kavicsra és fehér falburkoló csempére lett volna szükség. A bővülő árualap azonban összességében fedezte a tervezettnél nagyobb ütemű építőipari termelés anyagigényeit. Az építőanyag-ipar ágazatai közül különösen lendületes fejlődést ért el a finomkerámia- és csiszolókorong-ipar, az üvegipar, a hő-, ha:%- és vízszigetelőanyagipar, mert lényegében ebben a 11 hónapban annyi terméket állított elő, mint tavaly egész évben. A legfontosabb építőanyagok sorában cementből 320 ezer tonnával többet gyártottak az iparág dolgozói, mint egy évvel ezelőtt Mozgalmas volt a tegnapi nap a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában. ■ Délelőtt a HNF megyei elnöksége mellett működő béke és barátság bizottság tartott ülést. Beszámoló hangzott el az 1977- ben végzett munkáról, és megbeszélés az 1978-as munkatervről. Ezután a Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus—Leninizmus Tanszékének oktatója, dr. Nagy Aladár beszélt a KGST-or- szágok szerepéről és kapcsolatairól. Délután az Ózdon, Kazincbarcikán, Putnokon, Ede- lényben, Mezőkeresztesen lakó GYES-en levő nők helyzetéről készült felmérést vitatták meg. Ezt követően a ,77-es év rétegpolitikájáról hangzott el beszámoló. Munkavédelem Gyakran csak a beruházások átadásakor, vagy azután derülnek ki olyan hibák, amelyek a dolgozók testi épségét veszélyeztetik. Ilyenkor a munkavédelmi ellenőrök tiltakozására rendszerint kijavítják ugyan a hibákat, de az elhúzódik, nőnek a költségek. E problémák megoldásáról tárgyalt szerdai ülésén az Országos Munkavédelmi Bizottság. Megvitatott egy tanulmányt, amely a beruházásoknál, rekonstrukcióknál a munkavédelem szempontjából tapasztalható hibákat elemzi, s szükségesnek tartja az építők, s a munkavédelmi szervek közötti jobb kapcsolatok kialakítását. A hibák ellen tiltakozó munkavédelmi felügyelőket ma még gyakran vádolják akadékoskodással, pedig közös érdek, hogy a létesítmények minden szempontból, tehát munkavédelmi szempontból is kifogástalanok legyenek. Ezért helyes, ha az építkezés kezdetétől együttműködnek az építők és a munkavédelmi szervek, a munka minden fázisában, közösen igyekeznek feltárni és elhárítani a hibákat, és a másutt jól bevált módszereket alkalmazzák. Ajándék az öregeknek Karácsony közeledtével köszöntötték tegnap a 2-es számú öregek Napközijének lakóit a 16. számú Általános Iskola diákjai. A két intézmény közötti kapcsolat eredményeként keresték fel az öregeket a gyerekek; maguk készítette ajándékokkal kívántak kellemes ünnepeket, majd a furulyázni tanuló alsó tagozatos kicsik és az 5. a. osztály mutatta be ünnepi műsorát az otthon lakóinak. Gyártani, vagy „bütykölni?” Hogyan lehetséges — kérdezheti a jó memóriájú olvasó —, hogy a hazai ipar termékeinek jelentős hányada elmarad a nemzetközi piacokon megkövetelt műszaki színvonaltól, holott, nincs esztendő — hosszú időre visszatekintve —, hogy több tucatnyi tudósítás ne jelenne meg a magyar gyártmányok nemeztközi sikereiről: hol, mikor, milyen vásáron vagy kiállításon, milyen jelentős díjat nyert ez vagy amaz a magyar termék. Csakhogy a nemzetközi termékseregszemléken elért sikerek és a mindennapos külkereskedelmi munkában elkönyvelhető bevételek között, sajnos, létezhet szakadék. Az egyik eredmény — például a vásárokon — a fejlesztés dijai, a másik — például a költségvetés külkereskedelmi bevételeinek alakulása — viszont a gyártás színvonalából, „félsikereiből”, vagy középszerűségéből adódik. Az utóbbi évtizedekben, világszerte, a gazdaságban több jelentős hangsúlyváltás következett be. Régebben — fogalmazzuk így az egyszerűség kedvéért — előbb általában megszületett a gyártmány gondolata, konstrukciója, azután többnyire lépésről lépésre, kialakították az előállításához legcélszerűbb módokat és eszközöket. Legújabban viszont — egyebek között az energiahordozók és nyersanyagok felértékelődése miatt is — a széleskörűen kibontakozott kutatások és fejlesztések egy sor ágazatban nagyon gyorsan korszerűsítették a gyártási eljárásokat, technológiákat, tették rendkívül pontossá, termelékennyé a gépparkot és így tovább. Ügy fordult tehát a kérdés — a világ fejlesztési laboratóriumaiban —, hogy lám, itt ez vagy amaz a remek új, termelékeny technológia (módszer és eszköz együtt) — mire kellene felhasználni, mit gyártsunk vele?). Kézenfekvő, hogy ha a fejlesztés a korszerű technológiához keresi a korszerű gyártmányt, akkor ennek előállítása nem okoz majd gondot a gyártóknak: vagyis nagy valószínűséggel nem kell majd megalkudnia a konstruktőrnek. A hazai mérnök- és munkásgárda világszínvonalú szellemi kapacitását, szakértelmét jelzi, hogy nagyon sokszor lelkesedéssel és leleménnyel képes áthidalni az egy-egy új gyártmányban megtestesülő műszaki gondolat és az adott üzem esetleg elavult technológiája közötti rést. Csakhogy ezt hosz- szú távon és tömeges méretekben, mindig és mindenütt elérni egyre nehezebb lesz. A továbbiakban viszont a termékszerkezet-váltás és a hatékonyság javítása ráadásul éppen azt követeli meg, hogy tömeges méretekben szülessenek korszerű gyártmányok. Egy jó szakember mindent meg tud „bütykölni”. Erre azon- bart a gazdaságos tömeggyártás tempójában nincs idő, sem lehetőség. Valójában, egy jól szervezett tömeggyártás sodrában még a minőségi ellenőrzés mai, egyszemélyes rendszereinek is át kell alakulnia: műszeres, automatikus gyártásközi ellenőrzéssé. Ez a stabil minőségi színvonal alapja. Egy-egy szállítmány gyengébben sikerült darabját a meózás után, sokfelé, még ma is meg lehet „bütykölni”, úgy, hogy korrektül szállítható legyen. Az ilyen külön, a termelés rendes folyamatán kívüli munka azonban már drága mulatság: sok időt, erőt köt le, és külön kiadást jelent. A korszerű termékszerkezet kialakításáért a vállalatok többségénél kibontakozóban van a fejlesztő, kutató, szervező munka. Ebbe semmiképpen nem illik a „majd megbütyköljük!” munkastílus. Erre a változásra is szükséges tehát felkészülniük a gyáraknak, és nemcsak technikailag, hanem gondolkodásmódban, szervezésben is. GERENCSÉR FERENC Parlamenti beszélgetés • Miskolcról, budapesti szemmel • Tettre kész vasasok Országház, 1977. december 15. Délelőtt 11 óra. Kádár János elvtárssal, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárával az élen érkeztek az ülésterembe a párt és a kormány vezetői. Néhány pillanattal később Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének kezében megcsendült a kis harang, elült a teremben a moraj, s megkezdte törvényalkotó munkáját az országgyűlés téli ülésszaka. A szünetben a szokásosnál is nagyobb volt a zsongás. Elsősorban nem azért, mert a képviselőtársak már kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánnak egymásnak, de mert egyre-másra arról érdeklődnek más megyebeli társaiktól: mennyivel részesednek ők az állam pénztárcájából, s e pénzeket mire használják. Az első szünetben a borsodi képviselők egy csoportja Szépvölgyi Zoltánt, a Fővárosi Tanács elnökét faggatta miskolci tapasztalatairól. — Nyugodtan mondhatom: számomra igen nagy és kellemes meglepetés volt jó néhány év változását látni hazánk második legnagyobb városában. Évek óta nem jártam Miskolcon, de jól emlékszem rá. hogy egy-két évtizede milyen gondokat jelentett a megye, a város vezetőinek a ma már szanált területeken levő, már akkor is elavult, nem megfelelő lakásokban élők helyzete. A mostani látogatás során meggyőződtünk róla. hogy mind a szanáltak, mind az albérletből beköltözők jól kivitelezett, tágas, nagyon jó beosztású lakásokat vehettek birtokukba. Budapesten is elfogadnánk azt a szép művelődési intézményt, amelyet a közeljövőben avatnak Diósgyőrött. Persze, gondokkal, éspedig a fővárosra jellemző gondokkal is találkoztunk. Gondolok elsősorban az építőipari kapacitás hiányosságaira, azután arra. hogy a megépülő lakótelepeken néhány évnek el kell telnie, mire a kapcsolódó létesítmények — bölcsődék, óvodák, iskolák és főként a kereskedelmi egységek — megépülnek. Ügy gondolom, ez utóbbi probléma megoldása jelenti majd 1978-ban a tanácsi vezetés legnagyobb fel-, adatát. ■ ■ Egy másik csoport közepén Méhes Lajost, a centenáriumát ünneplő Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát találtuk. Nem kig büszkeséggel mondotta: — Az 1977. évi tervek teljesítéséhez — ezt úgy gondolom, minden öndicséret nélkül mondhatjuk — a vasasok jelentős mértékben hozzájárultak. A nemzetközileg is nagy visszhangot kiváltó csepeli munkaverseny- kezdeményezés igen jó fogadtatásra talált országunkban és határainkon túl is. Ennek köszönhetően soha nem tapasztalt lendületet adott a kollektíváknak a Nagy Október szelleme terveik teljesítéséhez, túlteljesítéséhez. Hogy mit várunk a vasasoktól — közöttük elsősorban a borsodi, miskolci kohászati és gépipari vállalatok dolgozóitól — 1978ban? Elárulok egy titkot a Déli Hírlap olvasóinak. Egyik munkásmozgalmi indulónk szerint: „Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út, felelj neki...” Ugye ismerős? Nos, rövidesen felel majd a Váci út. S ez a felelet — biztos vagyok benne — átviszi ez évi munkalendületünket az 1978. évi tervek teljesítéséhez is... A többit — „elvágta” az ülésterembe szólító csengőszó. így azután befejezetlenül maradt a mondat, ám valamennyien tudtuk: a vasasok főtitkára gondolatainak végére maguk a vasas dolgozók tesznek majd pontot — az ideihez hasonló — 1978. évi kiemelkedő munkájukkal, eredményeikkel. T. Z. *
