Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-12 / 291. szám
Szelektív fejlesztés a DIGLP-ben 1. Azt nyáriam, ami kifizetődik A Kohó. és Gépipari Mi* nis—eriumban a napokban sajtótájékoztatón ismertette Gácsi Miklós államtitkár az iparág eredményeit. Itt is szóba került: a szelektív fejlesztés gyorsítása mellett fokozni kell a gazdaságos gépipari exportot, a szocialista országokba 18,5, a tőkés piacra 20 százalékkal. Gazdaságtalan termékek A szelektív fejlesztés Diósgyőrött az utóbbi években egyre többször hangoztatott kifejezés. Nem véletlenül. A Diósgyőri Gépgyár számos olyan terméket gyártott hosz- szú éveken ót, amelyek gazdaságtalanok voltak, s ame- lye. 1 a gyár is szeretett volna „megszabadulni”. A szabadulás lehetőségei azonban korlátozottak. A termékstruktúra fejlesztésének főbb lehetőségei azon fan adottak. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén egyebek között elhangzott: „Gazdasági fejlődésünk üteme a felszabadulás óta lényegesen gyorsabb, mint a legtöbb főkés országé. Elvben — főleg az időszak első' felében — nagy szerepe volt az erőteljes beruházási tevékenységnek, a bőségesen rendelkezésre álló munkaerőnek, továbbá annak, hogy a termelés nyersanyag- és energiaszükségletét döntően hazai forrásból, illetve a szocialista országokból tudtuk fedezni. A termelés kedvező belső és külső értékesítési lehetőségekkel párosult. A gazdasági növekedés a harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában felgyorsult és kiegyensúlyozottabbá vált. Ebben az időszakban kezdődött meg a szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehajtása...” A vállalati termékstruktúra fejlesztésének anyagi bázisát Diósgyőrött abban látják, hogy a termékszerkezet megfelelő átalakítása biztosítja a gazdaságosság további növelését, a dinamikus fejlődést. Licenced is Ennek vetették alá a fejlesztést, amelynek biztosítani kell a megfelelő gyártmányok terveit. Ezeket részben a saját tervezőgárdával, részben pedig licenc-szel oldják még. Persze ez nem jelenti, hogy a saját tervezésnél részmegoldásokra nem vásárolnak licencet. így például a világpiacon is keresett DKS saitócsaládot diósgyőri tervezésű pneumatikus tengelykapcsolóval látták el. Miután a gyorsan kopó alkatrészek nyugat-európai beszerzése nem volt biztosítva, a termék iránti kereslet is csökkent. A szakemberek érdeme a gyors „váltás”; az ismert DESCH-cég tengelykapcsolóját építették be, s ma már alig győzik kielégíteni az igényeket.,, Persze ahhoz, hogy ilyen korszerű berendezésekkel megjelenjen a piacon a Diósgyőri Gépgyár, széles körű kutatási munkára is szüksége van. Mindennapos a kapcsolat éppen emiatt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel, a Budapesti Műszaki Egyetemmel, de külföldi egyetemekkel, intézetekkel is. Nem mindegy, mekkora sorozatban Köztudott, hogy a gazdaságosság és hatékonyság növelésének egyik' legfontosabb forrása a gazdaság és a munka szervezettségében levő tartalékok feltárása. A korábbi években gondot okozott a gyártmányfejlesztés a helyszűke miatt. Napjainkban az újabb gyártmányok gyártásának indítását korszerű módon kívánják megvalósítani a gépgyárban. Ez új szemléletet kívánt a gyártást fejlesztő, tervező szakemberektől, hiszen a korábbi években sorozatban gyártott gépeket az új szemlélet alapján az alaki jellemzők szerinti alkatrészgyártás váltja fel. Ezzel a gazdaságosabb, optimális sorozatnagyságok kialakítását kívánják biztosítani. Szakítanak a jelenlegi bizonylati gyártási, ügyviteli rendszerrel, s a gépi adatfeldolgozáson alapuló alkatrészközpontú előkészítést, gyártást és ügyvitelt vezetik be. (Folytatjuk) TÓTH ZOLTÁN Városi tanácstagok fogadóórái 1577. december 12. Búzái Pál, 1/6. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2., 16.30 órától; Csikós József, 100. sz. Szakmunkásképző Intézet, KISZ- klub, Téglagyár u. 2., 17 órától; Gadó László, II/l. pártalapszervezet, 17 órától; Halász András, UI/5. pártalapszervezet, Gorkij- telep 1., 17 órától; László Vil- mosné, Daru u. 23., 17 órától; Vári Tamásné. Hegyalja u. 4., 18 órától; Zsitnyár Tiborné, ifjúsági ház, Győri kapu 27., 18 órától. 1977. december 14. Dr. Ivánkiewicz nénesné, SzeT mere o. 3., 16 órától. 1977. december 15. Hajdú Bálint, 40. sz. Általános Iskola, Herman O. u. 2., 18 órától. 1977. december 16. Karaba László, Szinyei Merse Pál u. 10., 17 órától. 1977. december 17. Garami Károly, Csőszerelő Vállalat munkásszállója, Ernye- bán u. 4., 16 órától. 1977. december 19. Kovács György, Hoffmann O. u. 25., MHSZ-helyiség, alagsor, 17 órától; Sándorfi László, öregek napközi otthona, Nagy S. u., 16.30 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Titkó István, Görömböly, Szabó E. u. 70., 16 órától; Tóth Tibor, Vörösmarty utcai iskola, 18 órától; Valisek Márta, Görömbölyi u. 42., 17 órától; Vanczák Gvula, III/2. pártalapszervezet, Győri kapu 123., 17 órától. 1977. december 20. Dr. Iglai Tibor, Keszthelyi Zoltán és Kemény Jenőné, 17. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától; vSántlor János, Szirma, tanácskirendeltség, 17 órától. A NŐK 50 SZÁZALÉKÁNAK ÉRZÉKENY BŐRE VAN! Tehát minden második nőnek szüksége van olyan kozmetikai készítményekre, amelyeket érzékeny bőrűek is használhatnak. Az ó számukra készült a két legújabb FABULON arckrénu FABULON HIDRATÁLÓ KRÉM ÉRZÉKENY BŐRRE Nappali arckrém, amely védi és nyugtatja az érzékeny bőr* Növeli víztartalmát, ami éppoly fontos, mint a kellő zsírtartalom. Gyorsan felszívódik, ezért hatékonyan, belülről véd. A bőr felszínén csak egy leheletvékony, láthatatlan réteg marad, amely kiváló alapot ad a kikészítéshez. FABULON BŐRTÁPLÁLÓ KRÉM ÉRZÉKENY BŐRRE Fokozottan tápláló és regeneráló zsíros krém, elsősorban éjszakai használatra, de a nagyon száraz bőrűek nappalra is használhatják, mert jól felszívódik. Értékes hatóanyagai és börrokon zsírtartalma révén serkenti a bőr biológiai folyamatait, biztosítja megfelelő zsírtartalmát A hidratáló és a bőrtápláló krémek kiegészítik egymás hatását Szakái Edit kiállítása Szakái Edit alkalmazott grafikus, a miskolci kiállítások állandó munkatársa ezúttal saját kiállítását tartja a tokaji művelődési otthonban. A kiállítást ma délután nyitja meg Ferencz Isván iparművész. ♦ Ajándéknézőben a Képcsarnokban Miskolc mégiscsak Miskolc... ELzüstvasá rnap A naptár különös szeszélye folytán, ezüstvasárnap a szokásosnál is korábban, december 11-én, azaz tegnap volt. A város hétköznapi nyüzsgésre ébredt. Vasárnap reggel vonattal érkeztem Mis- kolcrá. A tervezgetések már ott elkezdődtek: — Rakamazról jövünk — mondja egy négytagú- család feje —, igaz, hogy Nyíregyháza közelebb van. de Miskolc azért mégiscsak Miskolc. Kabát kell a legnagyobbra, a kisebbik meg olyan sportolóféle. Neki műanyag sílécet veszünk Na persze, ha kapunk ... Én, meg az asz- szony...? Istenem, hát nem vagyunk már mai gyerekek.^ Amit kapunk, meg amire marad még pénzünk. A hőmérséklet nulla fok kőről, az idő valamivel kilenc előtt. A boltok pontban kilenckor nyitnak, de a bejáratoknál már sokan álldogálnak. Korcsmáros # Silécmustra Zoltánéit a Kiliánból jöttek le vásárolni: — Sajnos, tévedtünk — kesereg a tér). — Az hittük, hogy vasárnap nem lesznek annyian. Most aztán megint tolakodha- tunk . . . „Sürgős” feladat Bár a miskolciak egy része nem csinál különösebb problémát magának — hogy is fogalmazzam? — bizonyos dolgok elvégzéséből, nem abból kell kiindulni, hogy néhány üveg sör és „feles” elfogyasztása után nekik bármelyik kapualj megteszi. Gondolnunk kell azokra, akik nem oldják fel szesszel gátlásaikat, és „szorongva” bo- lyonganak Miskolc utcáin, azt a bizonyos „zöld házikót” keresve. Nálunk persze nem zöldek ezek a házikók, hanem többnyire földbe süllyesztett betonépítmények, de — viszonylag — épp olyan kevés, vagy még kevesebb van belőlük, mint a fővárosban. Összesen tizenhárom illemhelyet üzemeltet a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat. Igen kicsi ez a szám a város szükségletéhez, idegenforgalmához viszonyítva, ráadásul a W. C.-k többsége húsz évvel ezelőtt épült. Az elöregedett, rosszul szigetelt falakat salétrom borítja, s már nem állják a vakolatot sem. Az állandó nyirkosság miatt elvetemedtek az ajtók, rosszul működnek a zárak. Azt hinné az ember, hogy legalább az utóbbi időben épített illemhelyek megfelelnek a követelményeknek. Sajnos, ez sem így van. A tapolcai már az átadása idején is talajvizes volt, a népkertit pedig — ahogy mondani szoktuk — a szépség öli meg. Esztétikai szempontból kitűnő ötlet volt humuszt hordani és virágokat telepíteni a tetejére. Mert van abban valami felemelő — akkor is, ha a lépcsők lefelé vezetnek —, hogy az ember illatos kelyhű, színes virágok alatt végezheti el halaszthatatlan dolgát. Csakhogy a virágágyásokat — és ezt most szó szerint tessék érteni! — locsolni kell, s az „objektum” födémzete állandóan átnedvesedik. Azért pedig az esztétikus környezet sem nyújt kárpótlást, hogy az ember fejebúbjára csepeg a víz. Arról nem is beszélve, hogy ezen a helyen a nedvesség nem éppen kellemes asszociációt kelt az emberben. És még mindig nem értünk a problémák végére. A mai munkaerőszegény időkben, nem állnak sorban a munkaközvetítő iroda ajtaja előtt azok, akik az illemhelyőrzést, -kezelést választják élethivatásul. Nincs pontos értesülésem a bérezésükről, de valószínűnek tartom, hogy e szakma képviselői nem építenek emeletes villát. Nyugdíjas korú asszonyok látják el a közhasznú szolgálatot, tőlük pedig aligha várhatjuk el, hogy határozottan lépjenek fel a garázdákkal szemben. Mert az illemhelyeken is van rongálni, leszerelni való! A vállalat nem győzi pótolni a letört, leszerelt csaptelepeket, más berendezési tárgyakat. Ez pedig nagy gond azért is, mert épitési részlegében nincs elég, speciálisan képzett szakember. Hasonló okok miatt az illemhelyek tisztán tartása is kívánnivalót hagy maga után. (Ebben egyébként a vendégek is ludasak.) Túlságosan szemérmesek vagyunk, és ritkán beszélünk a nyilvánosság előtt erről a „nyilvános” témáról. Pedig az idegenforgalom fellendítéséhez, a kulturált vendéglátáshoz nemcsak szállodák és szórakozóhelyek kellenek. A meglevő illemhelyek felújítása, újabbak építése a szó eredeti és átvitt értelmében is „sürgős” feladat. Hozzá kellene látni, mégpedig szaporán. A Centrumnál tömeg, de rn bolt, ahol az eladókon kívül senki sem „cövekel”. Nyitás előtt; fenyővásár. Fogynak a zöld tűlevelűek, az eladók alig győznek fa után szaladgálni. — Anya, mikor megyünk be? Fázom ... — Mindjárt, kisfiam — nyugtatja meg csemetéjét a mama. — Mindjárt nyitnak . .. Aztán kitárolnak a boitajtók. . a kint fagyoskodó tömeg be- áramlik. Megkezdődik a vásár. „Ünnepi nyitva tartás december 11-én. ezüstvasárnapon 9 órától, 14 óráig.” Minden nagyobb bolt ajtaján ez a szöveg olvasható. Az eladók a pihenőnapjukból áldoztak fel több mint öt órát. Cs. Bertalanná tavaly is a pult mögött állt: — Pár évem van még hátra a nyugdíjig — mondja. — Nincs már velem egy gyerekem sem. hát én minek legyek otthon? Az uram is elhalt. A pénz? A szokásosnak a dupláját fizetik, jó lesz karácsonyra. Az unokámnak ... Táró Valériának ez az első ezüstvasárnapja az eladói pályán: — Nem igaz, mi van itt! Azt hittem, hogy a vasárnapi szolgálat csak pihenés lesz a többi napokéhoz képest. Hát nem.... ! Nagy György, a Centrum Áruház üzletvezetője mon- mondotta: — Szinte hullámzik a nép. Az eladóink ... ? Nos, egyszer a vásárlónak kellene a pulthoz állni... Mindenütt csak felnőttek; gyereket alig látni. Karácsonyra vásárolnak. Hogy mit, az igy marad titok... # Ügy láttuk: a vevők többnyire megtalálták, amit kerestek. Szép időben, jó hangulatú ezüstvasárnap tamil lehettünk. (békés) __ ____ (illcsy)
