Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
a miskolciaké a szó örök téma: az utasellátás Ügy tűnik, örök témát ad, örökzöld téma marad városunkban az utasellátás. Hogy jártam én is ... Vonatindulásig volt néhány perceni a Tiszáin. Gondoltam: veszek egy szendvicset, elverem az éhem, míg vacsorához jutok majd utam végcéljánál. No, de hol vegyem a harapni- valót? Az összes elárusítóhely zárva. Marad az automata. Ahhoz viszont kétforintos érme kell. Hogy hogyan sikerült „beszereznem” — nem részletezem. Sikerült. Beálltam a sorba. S az automata „nyelte” a pénzt. Szendvicset viszont jó pár alkalommal „elfelejtett” adni. Szerencsére ez még nem velem történt. Bíztam benne, hogy velem nem is fog. Fölösleges bizalom. Az első kettesem ugrott. A második — nyert. De hogyan? A gép elfordult. Nem akartunk hinni a szemünknek. Benyúltam a szendvicsért. Már a számban éreztem az első falatot. Először persze artistamutatványt kellett produkálnom. Fél testtel az automatába lógtam, s két kézzel ügyeskedtem a duplán is megfizetett portékámért. Sikerült. Ki tudtam venni a szendvics felét. — A másik felével is próbálkozzon! — biztattak a nekem drukkoló sorbanállók. És persze azok is, akik előttem már ugyanígy jártak. De hát —» ahogy nekik sem — úgy nekem sem sikerült jogos tulajdonom másik felét is megszerezni. Míg a fél szendvicsen rágódtam — de szó szerint, mert olyan száraz volt! — vadonatúj gondolat jutott az eszembe. Mi lenne, ha jobban ügyelnének ezekre az automatákra? Netán időnként ellenőriznék is? S még emellett sem ártana, ha — a biztonság kedvéért — valamelyik elárusítóhelyen friss szendvicset adnának. Mondjuk: azokért a kétforintosokért, amelyeket ellenszolgáltatás nélkül nyel el ez a tel- hetetlen-„vicces” automata. Király István, MÁV Miskolci KISZ-bizottság Adós a likőrgyár Megállapodást kötöttünk a Kis- várdai Szeszipari Vállalat Miskolci Likőrgyárával idén júniusban, hogy a lakóházunkhoz tartozó udvar egy részét ideiglenesen átengedjük a vállalatnak, építkezési területként. Feltételünk az volt, hogy a munkák elvég- zése után a kerítést az eredeti helyére állítsák vissza és zöldkárunkat térítsék meg. A befejezési határidőt — 1977. július 5. — a likőrgyár állapította meg. Már december 5-e is elmúlt, de a kerítést még most sem helyezték vissza, s fizetni sem fizettek mind a mai napig. Ám nem is ez a legfőbb gondunk, hanem az, hogy a szeneskamránk ajtaja elöl sem hordták el a még júniusban odapakolt földet, s emiatt a tüzelőnket nem tudjuk a kamrába berakni. A hiányos fűtés következménye: a gyerekekkel több mint egy hétig otthon kellett maradnom táppénzen, mert megfáztak a lakásban. S nemcsak a gyerekek, mi felnőttek is tarthatunk tőle, hogy ilyen körülmények között előbb-utóbb megbetegszünk, amit viszont már anyagiakban erősebben éreznénk meg. „Felszólítást” is küldtem a vállalatnak, de még csak válaszra sem méltattak. Pereljem be őket? Vizi Jánosné. Miskolc Örömmel tapasztalom, hogy egyre többen mernek — merünk! — szót emelni a dohányzás ellen. Ám úgy tűnik, ezzel is úgy vagyunk valahogy, mint az alkohollal. Ritkán — vagy sohasem — esik szó arról, hogy irodában se lehessen füstölni (szeszes italt fogyasztani!). Most csak a füstölésről szólnék. Igen rossz tapasztalataim vannak e téren. Többnyire ugyanis repeső szívvel lépek be azoknak az irodáknak az ajtaján, amelyekről messze virít a szép fölirat: A helyiségben ne dohányozzunk! Aztán bent: baltával lehet vágni a füstöt. S az „illat” — mint egy modern istállóban. De nem! Az istállókban nem szabad dohányozni. S azokban be is tartják a tilalmat. Az ott dolgozók is. Irodáinkban viszont: csak az ügyfélre, az ügyfelekre vonatkozik. Nekünk csak nyelA per nem szükséges. A vállalat elismeri, hogy a panasz túlnyomórészt jogos. Csupán a zöldkárt vitatják, már csak azért is, mert azt külön kérni kellett, de írásos térítési kérelmet nem kaptak. A kerítés visszahelyezésével valóban adósak, mentségükre szolgáljon, hogy azt a Miskolci Mélyépítő Vállalatnak, mint kivitelezőnek kellett volna ■ elvégeznie. A mélyépítők most megígérték nekik, hogy a legrövidebb időn belül pótolják a hiányt. A tüzelő beszerzésének azonban — szerintük! — nincs akadálya, mivel a földkupactól a Viziék kamrája megközelíthető. (Viziék nyilván ez utóbbit vitatják, hiszen nem szórakozottságból „felejtették” el beszerezni-behordani a kamrába a téli tüzelőt. Cum true — nemigen teszik ki gyermekeiket a hűlés veszélyének! A szerk.) ni szabad az ügyintézők által eregetett füstöt. Ez megengedett. A legtöbb helyen irodabútornak, felszerelési, leltárköteles tárgynak számít a hamutál is. Miért nem lehet azokat eltüntetni? Vagy miért nem tudjuk megtanítani a dohányosokkal a dohányzás illemszabályait? Pedig van már ilyen Miskolcon is. Írott illemtan, csak dohányosoknak. A Dohányzás Ellen Küzdők Társasága adta ki. Vajon hányán olvasták? S vajon akad-e olyan dohányos, aki a kulturált dohányzás tudnivalói közül csak egyet is elismer a gyakorlatban? Például azt: Ne dohányozzunk zsúfolt munkahelyeken, közlekedési eszközökön, értekezleteken, tanácskozásokon, gyűléseken, s az utcán sem' Sebők Bertalan, Miskolc, Márton Bíró u. 8. sz. Másutt van, de itt nem is lesz Deit! Cukorbetegségben szenvedek, s nagyon nagy örömmel fogadom azt a gondoskodást, amelyet tapasztalok a kereskedelemben sokféle készétel és édesség kapható a boltokban, amely szemnek- szájnak nagyon kellemes és mi — diabeteszesek is — fogyaszthatjuk. Egy dolgot fájlalok: hiányzik a Deit üdítő ital. Miskolcon hiába keresem. Pedig kellemes íze, aromája mellett előnye, hogy kalóriában és szénhidrátban szegény. Miért nem árusítanak ebből városunkban is? — kérdezi D. József né miskolci olvasónk. ★ A Miskolci Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnál elmondották: a Deitet valóban csak Budapesten árusítják, mivel a palackozó cég is ott van. S amióta számos üdítő ital — 25-féle — palackozása Miskolcra került, a Deit szállításával nem foglalkoznak. A kiskereskedelmi egységektől igény nem is jelentkezett rá. A cukorbetegek részére egyébként a Weidlich-boltban esetenként még diétás bort és sört is lehet kapni. Miért csak maréknyit? Itt a náthaszezon. Gyógyítására — különösen, ahol kisgyermekek vannak — nagyon jó a kamillatea. Nekem is kellett volna. Elmentem az Aranyszarvas gyógyszer- tárba, ahol — legnagyobb meglepetésemre — közölték, hogy csak egy kisadagot tudnak adni. Mit kezdjek én egy maréknyi kamillával, hiszen mindhárom picinyem náthás, inhalálásra, teának is kevés a pár dekányi fű. Hogy lehet az, hogy ebből a fontos gyógynövényből eny- nyire korlátozzák az adagot? Ha ezt tudtam volna a nyáron, nem sajnálom rá a fáradtságot. hogy összegyűjtsek egy zsákra valót. Még másoknak is jutott volna belőle! — írja levelében Gy. I,- né miskolci olvasónk. Az Aranyszarvas gyógyszertár vezetője érdeklődésünkre elmondotta: valóban ellátási problémák vannak a kamillateából. S ez nemcsak miskolci gond, a kamilla országosan hiánycikk: Nem ez az első év. amikor korlátozni kénytelenek az adható mennyiséget. A készletből ráadásul tartalékolniuk is kell, hiszen ha „minden kötél szakad’’, csak receptre adhatják, hogy azok jussanak hozzá elsősorban, akiknek feltétlenül szükségük van rá. Főleg a kisgyermekeknekl Irodákban se! avagy: Tanuljunk dohányzás-illemet! / Mintha tömött dunnával terítették volna meg a bükki hegyeket, olyan a táj. Sokunkat csábít hétvégi kirándulásra a vaskos hótakaró, s még többünket vonzana, ha végre volna legalább Bánkú- ton,' a turistaháznál síkölcsönzés. Persze lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, nem tudom. Vasárnap ugyan nekivágtunk a hegynek, ám félútról visszafordultunk bizonytalanságunkban: vajon érdemes lett volna felkapaszkodni a bánkúti „harmincpercesen”? Kaptunk volna már sílécet néhány órás csúszkáláshoz? — kérdezi G. Péter diák. Egyelőre még nem, de kár volt visszafordulni a téli hegyről. Hiszen — mint Sütő István, a bánkúti turista- ház vezetője elmondta — nemcsak a sísport kedvelői, hanem nagyon sok természet- barát is zavartalanul élvezheti a havas tetőt. Sífelszerelést egyébként januártól már tudnak biztosítani, sőt! — sítanfolyam indítását is tervezik. Addig pedig — érdemes ismerkedni-barátkozni a tájjal, s a síterepekkel is Bánkúton. (Lovász Attila felvétele) Mikor kell a munkabért kifizetni? Az általános szabály szerint a munkabért a bérfizetési napokon a dolgozónak kell kifizetni, hacsak mást fel nem hatalmaz annak felvételére. Ha a bérfizetési nap a dolgozó heti pihenőnapjára, szabadnapjára, szombatra, vagy munkaszüneti napra esik, a munkabért a megelőző munkanapon kell kifizetni. Előfordul, hogy a dolgozó a bérfizetési napon jogos okból (kiküldetés, szabadság, vagy más igazolt távoliét miatt) nem tartózkodik a vállalat telephelyén (munkahelyén. illetve bérfizetési helyén). Erre az esetre a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a dolgozó kérésére a munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni, vagy postán a tartózkodási helyére megküldeni. Az elküldés költségei a vállalatot terhelik. Ha a megszakítás nélkül igénybe vett szabadság időtartama a 12 munkanapot eléri, a szabadság idejére jutó bérfizetési napon esedékes munkabért, valamint a rendes szabadság idejére járó munkabért — a dolgozó kérésére — a vállalat köteles a szabadság megkezdése előtt 3 nappal kifizetni. Előfordul, hogy a munkabér vagy más díjazás elszámolásának alapjául szolgáló eredmény a munkaviszony megszűnése napján, illetve az utolsó munkában töltött napon még nem állapítható meg, ezért a munkabért vagy a díjazást esedékessége napján köteles a vállalat a dolgozó által megadott címre saját költségén elküldeni. A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 A sorkatonai szolgálat teljesítését követően 30 napon belül munkaviszonyba lépő, vagy a leszerelést követő 14 napon belül fennálló munka- viszonyában tovább foglalkoztatott dolgozó részére két hétre járó személyi alapbérét egy alkalommal — kérésére — előre ki kell fizetni. A dolgozó munkabéréről és más díjazásról adott elszámolásnak olyannak kell lenni, hogy a dolgozó a kiszámítás helyességét, valamint az abból történő levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Dr. Sass Tibor Mrs. Mélykék árkok és fekete karikák mindkét szem alatt. Nem azért, mert ez a divat, nem azért, mert be van festve! Nincs festék. Más tette olyanná. Pepita kabát, semmiberévedő tekintet. Egy pecsétgyűrű és két karikagyűrű alig fér meg egy ujján. Szombat, kilenc óra, a Gömö- ri étterem előtt. A pepita kabát eltűnik a bejárat mögött. Szőke, copfos kislány mered megbabonázva az ajtóra, de vállat von, és az utcán játszani kezd. Mínusz három fok. Ugyanott — utamból visszafelé — egy óra múlva! A lányka még mindig játszik, és benn a Pepita — ki tudja hányadszor — rendel. Két részletben iszik; először egyhajtásra egy felest, majd félig a kisebb pohárból. A felest elviteti. Lehetne szimpatikusabb is, ha meg nem szólalna. Basszbariton hang és az elcsépelt mondóka: Elsietett hirdetés A Domus Áruházban hirdetést tettek a kirakatba, amely szerirt asztalos és árumozgató munkakörbe dolgozókat felvesznek. Én is jelentkeztem az elmúlt héten felvételre, azonban közölték velem, hogy az alkalmazás csak januárban esedékes. Kérdezem: miért kell ennyivel előbb meghirdetni? Mi történik akkor, ha a hirdetés hitelességében bízva, vállalatomnál bejelentem távozási szándékomat? — tette szóvá B. Ferenc, miskolci olvasónk. * A Domus Áruház igazgatójának válasza: valóban kitették a hirdetést, azonban központjuk időközben — a múlt hét elején — „felvételi zárlatot” rendelt el erre az évre. A táblát tehát azonnal levették, s azokkal, akik még azután is jelentkeztek, közölték a számukra is „keserű” hírt: az alkalmazás csak a jövő év elején lesz aktuális. Alkohol — Aranyapám! Egy napja ülök itt. Adni vagy nem adni? Sajnos, mindez szokványos kép is lehetne, ha be nem libben a szőke tündér, a copfos kislány. — Édesanyám! — hallatszik az erőtlen, fázós, fájón panaszos hang. — Menjünk . . . Mrs. Alkohol szeme villámokat szór, szinte ölni tudna. A tekintet kiparancsolja a kislányt, és megérkezik az újabb egység: három cent, kísérő felessel. A kislány kimegy, már nem játszik. Bánatos szeme az ajtón, mintha a kijövőktől várná a választ néma kérdésére: — Miért nem hoztátok ki édesanyám? Nem kérdeztem a nevét, hiába kérdeztem volna. De feltolakszik az indulat. Ki kellett volna HOZATNI onnan! D. T. B* \ Lesz-e síléckölcsönzés Bánkúton?
