Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-05 / 285. szám
a miskolciaké a szó Meddig kell még tűrnünk a füstöt? Meddig cinek meg vissza a dohányosok a mi türelmünkkel? Meddig kell még kényszeredetten — akarva, nem akarva! — magunkba szívnunk a dohányosok által kilehelt füstfelle- gcket, melyekkel szennyezik körülöttünk az amúgy is szeny- nyezett nagyvárosi levegőt? Medig kell még átszenvednünk és eltűrnünk a dohányzók kíméletlen „széngáztámadása- it”? Mikor lépnek végre életbe a dohányzást tiltó, illetve korlátozó rendszabályok azokon a helyeken, ahol a dohányzási tilalmat elrendelték? Miért kell már kora reggel a munkába menetet rossz közérzettel kezdeni, mert a villamosvezetőnő — menet közben! — fújja a füstöt, mint egy gyárkémény? S amikor az ember emiatt szólni merészel, kapja a hetyke választ: „A dohányzást tiltó táblák a villamosokon csak az utasokra vonatkoznak! A kocsivezetőre nem!” Hát igen! Itt tartunk! Ilyenekért és hasonlókért kell tűrnünk és szenvednünk nekünk, nemdohányzóknak olyan helyeken is, ahol pedig eltiltották a dohányzást, ök vannak többen! Ezért kell tűrni és szenvedni a levegőszennyezést az egészségügyi intézményekben és más helyeken is, annak ellenére, hogy miniszteri rendelet garantálná a tiszta levegőt. A nyugati államokban mind jobban elterjed a gyakorlat, hogy a nemdohányzó munkásoknak tíz százalékkal több bért adnak, mint a dohányzóknak. Indok: a nemdohányzók többet termelnek, mert munkájuk közben nem tartanak cigarettaszünetet, hogy csillapítsák nikotinéhségüket. El lehetne gondolkodni azon: ha kapitalista viszonylatban kifizetődő ez, miért ne volna kifizetődő a mi szocialista munkarendünkben is? Minden, dohányzás elleni propagandánál több eredményt lehetne elérni egy hasonló országos rendelet élctrchívásával. Ilyen és hasonló célokért kellene harcolni a Dohányzás Ellen Küzdők Társaságának. Dr. Láng György fogszakorvos Miskolc, III. sz. Rendelőintézet Meddig szagoljuk a Muskátlit? Rct éve — amióta átalakították a Muskátli étterem konyhaablakát — élénk levelezést folytatunk a Miskolci Vendéglátó- ípari Vállalattal és az Ingatlankezelővel. Kötetre való már a levélgyüjtcményünk, csak éppen a tartalmuk egyhangú. Mi panaszkodunk, hogy tűrhetetlen ételszag — gyakorta hagyma- és égett olajszag — árasztja el kora reggeltől késő estig a lakásunkat. Zárt ablakok mellett is elviselhetetlen bűz szivárog be, ablakot nyitni pedig csak éjszaka ajánlatos. Ugyanakkor a lakás világítóudvara sem szolgálhat a szellőztetés lehetőségével, mert ott — ugyancsak az étterem számára — hullámtetővel lefedett tárolóhelyet készítettek, s miután már nem tartottak rá igényt, valakik kukatárolónak rendezték be. Még az hagyján, hogy a kukákat tárolják ott, de gyakorta oda járnak könnvíteni magukon a „kedves” vendégek a Muskátliból. A bűz tehát tökéletesen körülvesz bennünket. A válaszok tartalma viszonylag változatosabb. A vendéglátóipari vállalat más-más határidőkkel ígérgeti, hogv megoldódik a gondunk, ételbárrá alakítják át a Muskátlit. A világítóudvar rendbetételét azonban a MIK-re hárítják. A MIK meg visszamutat a vendéglátóra. Nem hisszük el. hogy ilyen — lényegében an- róságoknak számító — dologban nem tudnának előbbre lépni — ha akarnék! Most már csak arra volnánk kíváncsiak: m^driig szagoljuk még ezt a bűzkoktélt? Klein Aladár Miskolc, Kazinczy utca 14. sz. Az ingatlankezelő vállalat igazgatója intézkedett a világítóudvar rendbetételére. Már nem várnak a vendéglátóipari vállalatra vele, jóllehet az ö kötelességük lett volna bontani is, ha már építettek. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója viszont az ételszag ki- és beáramlásának okát vizsgáltatja meg, s ha ideiglenesen is, megoldást keresnek a panasz orvoslására. Az étterem ételbárrá való átalakítása egyébként a tervezés elhúzódása miatt késik, ám a jövő év első felében végre szeretnének elkészülni vele. Még egy kis türelmet kérnek az emeleti lakóktól. Kiállítást tervezünk, de... Kiállítás-rendezést tanulunk fakultatív tárgyként a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Csoportonként el kellett készítenünk egy-egy kiállítás forgatókönyvét. Mi könyvkiállítást terveztünk kortársirodalomból, vagy borsodi írók könyvéből, esetleg mindkettőből. A kiállítást szeretnénk meg is rendezni az iskolánkban. Fejes Endrére, Galgóczi Erzsébetre, Jókai Annára, Győry Dezsőre és Sánta Ferencre gondoltunk. De... Nem tudjuk, honnan szerezhetnénk róluk nagyobb méretű fotót, vagy hova írhatnánk ezzel kapcsolatban levelet. Ezenkívül azt is szeretnénk tudni, hol kaphatunk felvilágosítást arról, hogy Borsodban hol élnek írók, költők, és milyen műveik jelentek meg. Nagyon szeretnénk, ha válaszolnának kérdéseinkre a lap hasábjain. Három társam nevében várom válaszukat. Matyiga Erzsébet Miskolc, Árok u. 67. * (Forduljanak bizalommal a Napjaink folyóiratának főszerkesztőjéhez, Papp Lajoshoz — aki maga is neves költő —, s aki részletes választ tud adni kérdéseikre. A szerk.) A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 Fejjel lefelé látni, és... Mégis a krumpli hiányzik?! Ügy látszik, akad, aki nem hiszi el, hogy a krumpli hiányzik a krumplis kenyérhez. Legalábbis erre következtethetünk a november 17-én ezzel a témával foglalkozó, s a rovatban megjelent cikkből, amelynek címe ..Vajon mi hiányzik y még a krumplis kény emez?" A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszeripari főosztályai adták ki a rendelkezést 1977. január 6-án, melyet azóta sem vontak vissza. Idézzük: „A bursonyacllátás helyzete, a terméseredmények következtében — figyelembe véve az importot is — nem kielégítő. A. burgonyapehelyből sem számíthatunk folyamatos, igény szerinti importra. Fentiekre tekintettel további intézkedésig a választékbővítést szolgáló burgonyás kenyér termelését meg kell szüntetni. Kérem tehát szíves intézkedését, hogy amennyiben az irányítása alá tartozó síitő- ioari szervezet (tanácsi vállalat, áfész, mgtsz., sütőüzem, illetve magániparos) valamely egysége burgonyás kenyeret gyárt, azt haladéktalanul szüntesse be, a kereskedelmi és vendéerlá+óioari egységek oerlig az iparnak burgonyás kenyérre ne adjanak fel megrendelést. A.z ország burgo- nva-pozíciójának lénveges javulása ese.tén a két minisztérium a kenyérválasztéknak burgonyás kenyérről való bővítése érdekében intézkedni fog.” Minthogy a rendelkezés országos hatáskörű, ezen változtatni nincs lehetőségünk. Nem rajtunk múlik tehát, hogy nincs Miskolcon krumplis kenyér. ür. Soltész Bálint, a városi tanács osztályvezetője (Lehet, hoc i a minisztériumok felejtették el felülvizsgálni, hogy időszerű-e még a januári intézkedés? A szerk.) # Amit a képen lát az olvasó, egy apró emberke életének legnagyobb produkciója. A szülőknek örömteli csodálkozás, hogy „no lám, már ezt is tudja”, neki pedig naiv rácsodálko- zás a fejjel lefelé látott világra. Lehet, hogy egyes esetekben — s ebben a pózban — mi, felnőttek is megbízhatóbb képet kapnánk a környezetünkről, mint egyébként? ... (Keglovich János felvétele) Orosz József, Miskolc, Vologda utca 14. sz.: Utcájuk közvilágításával már többször foglalkoztunk rovatunkban. Legutóbb a november 8-i számunkban írtuk meg: a BÁÉV csak december végére tudja beszerezni a kandeláberek tartóoszlopait. Ha nem került sor újabb határidő-módosításra, az új esztendőben végre kigyullad a villany a Vologda utcában. Szűcs Bertalan és lakótársai, Miskolc, Katowice u. 25. sz.: Levelük további pontosításra szorul. Pedig igen érdekes, amit leírtak. Jó lenne, ha személyesen is megkeresnének bennünket. Ha akadályba ütközik, legalább telefonáljanak. J. L. Miskolc, Zielinszky u. 27. Többet kellene tudnunk az ügyükről ahhoz, hogy tanáccsal segíthessünk. A személyes beszélgetés volna a legcélravezetőbb. G. Józsefné, Miskolc, Szabó Lajos utca 22. sz.: Nem diákokról van szó. Egyébként akárkik, törvényeinket be kell tartaniuk. Panaszukat áttesszük az intézkedésre illetékesekhez. Sallai Gyula, Miskolc, Déli út 3. sz.: Nem az útelágazásnál levő átereszről van szó. Hanem a kocsibejárónál levőről. Minimum 30 centiméteres átereszt kell oda beépíteni. Tehát a saját kapuja 1 előtt. Hasznos reklám Ismét színes tábla díszíti a Szabadság téri Aranyszarvas gyógyszertár kirakatát. Ezúttal tizenkétféle gyógyteát szemléltetnek a képek. A fel- világosító szöveg szerint ezek a gyógyteák 12-féle betegség gyógyítására szolgálnak. Van közöttük emésztési zavarokra, vesebántalmakra, szívidegességre, vízhajtásra, gyomorhurutra, torokfájásra, szájfertőtlenítésre való. Elsorolni is sok. Ezt a „reklámot” igen hasznosnak tartom, hiszen a természetes gyógymódot népszerűsíti. S valljuk meg őszintén; nagyon ránk fér! Hisz’ lassanként a vitaminokat is csak tabletta formájában vesszük magunkhoz. Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. Sárosi Laurának, Miskolc: Nem tilos, de nem is jó. Hisz- szük, hogy talál jobbat! Cédula a lépcsőházban Ha minden kötél szakad A varázsvessző sem segít! Azt hittem, meg kell verekednem a Postáért! Helyesebben: a Posta Szemere utcai nyilvános távbeszélő állomásának épségéért. Olyan jelenetnek voltam ugyanis szemtanúja, amely teljesen kihozott a sodromból. Csütörtökön délután történt. Középiskolás fiatalok egy csoportja — de szó szerint csoportja, hiszen lehettek vagy öten! — bezsúfolódott a telefonfülkébe. Aztán — vagy nem kaptak vonalat vagy nem kapták vissza a forintjukat — ahányan voltak, annyian kezdték ököllel püfölni a készülék oldalát, tetejét. Rángatták, cibálták a zsinórt, s közben nagyokat nyerítettek. Először szép szóval, majd gorombábban is próbáltam őket rendre inteni, ám az eredmény elképesztett: állítsam magam takarékra — mondták nyelvet öltve. Mit tehettem, én mentem el onnan. Tudom, hogy ez nem megoldás. De ezenkívül jobbat nemigen tudok. Végül is nem lehet minden telefonfülkéhez őrt ültetni. Legfeljebb, ha a kedves szülők otthon, s a tisztelt pedagógusok az iskolában meg tudnák magyarázni ezeknek a tinédzsereknek : mi illik, mi nem illik. Netán azt is: a nyilvános telefon közvagyon. Rongálása nemcsak illemszabályba, hanem törvénybe ütközik! S. Györgync, Miskolc, Bajcsy-Zs. út A S/ünyi Márton utcában már megint nincs víz. De nemcsak olykor-olykor nincs, hanem — a délutáni órákban — egyáltalán. Már-már azt fontolgatjuk, hogy szerzünk egy vízkutató varázsvesszőt. Egyelőre az tart vissza bennünket, hogy úgy véljük: itt már a varázsvesszősem segít. Évek óta könyörgünk a vízműveknek. Idén már annyi eredményt elértünk, hogy legalább megígérték: az utca legmagasabb pontja fölött felszerelnek egy hidroglóbuszt, csak hogy megszabadulhassanak az örökös panaszainktól. ígéret ide, ígéret oda — hidroglóbuszunk ma sincs. Vizünk se. Jó előre begyulladtunk, amikor olvastuk a vízművek víztakarékossági felhívását, s az ezzel kapcsolatos indoklását: aszály van. Illetve — volt Érdekes módon nem akkor apadt el a vizünk, hanem most, ezekben a napokban, amikor pedig a hosz- szan tartó esőzések nyomán bizonyára feltöltődtek a bükki karsztf orr ások. Legalább arra kapnánk végre választ — de tudományos alaposságút! —; hogyan élhetünk víz _ nélkül? Ha viszont előadó nem akad, akkor végre biztosítsanak számunkra is vizet. Különben két lehetőségünk marad: vagy naponta zarándokolunk valami jó kútra, vagy alkoholistává válik a környék. Elvégre szomjan nem halhatunk! Zoltán I,ászióné Miskolc, Szönyi Márton utca Jókora meglepetést okozott nekünk a távhőszolgáltató. A múlt héten körbecédulázták a lépcsőházat, ily módon értesítve bennünket arról, hogy: november 30. és december 20. között nem lesz meleg vizünk. És tényleg nincs is! De legalább tudnánk, hogy miért? Csak nem most csinálják az évi nagy-karbantartást? —telefonáltak sokan a szerkesztőségbe a Tízes honvéd utca 12. sz. alól, kérve: oldjuk meg ezt a rejtvényt. Vavrek Gyula, a MIK táv- hőellátási osztályának vezetője segített a megoldásban. Elmondta: az LKM hőszolgáltatási rendszerének módosítása miatt át kell alakítani a hőközpontok hőcserélő rendszerét is. Az átalakításokat idén május 2-án kezdték a Győri kapui bérházaknál. A munkával azóta is folyamatosan haladnak, összesen 49 hőközpont átalakításáról van szó, jelenleg kb. a 30—32- diknél tartanak. Igaz, kissé „túloztak” a 20 napos határidő megjelölésével, abból a meggondolásból, hogy még mindig jobb, ha hamarabb lesznek készen, mintha akár csak egy nappal is később a munkával. Általában 10—12 napot vesz igénybe egy-egy hőközpont átállítása. Az osztályvezető bízik benne, hogy a Tízes honvéd utca 12. sz. alatt sem vesz több időt igénybe. Ahogyan a Tízes honvéd utca 18. sz. alatt is jóval korábban — december 10. helyett november 30-án — elkészültek. A 12. sz. lépcsőházban lakók előreláthatóan december 10—12-én már kapnak meleg vizet. Az átalakítás egyébként elkerülhetetlen, s folyamatos megvalósítását is csak ilyen módon tudják megoldani.
