Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-05 / 285. szám
— A szovjet igazgató ön- tészmérnök volt. Mindennek a lényegét akarta tudni. Otthonról hozott szakirodalmat, s hogy lefordíthassam, s hogy hasznosíthassam; megtanultam oroszul. Együtt, egymást tanítva tanultunk meg drótot gyártani. Külső és belső A drótgyár jó néhány, sok országban szabadalommal védett terméket gyárt. Rendhagyó termékeik rendhagyó tervezési gyakorlatban készülnek. — Ezt is közösen találtuk ki... Abból indultunk ki, hogy a népgazdasági tervekből ránk háruló feladat teljesítése állampolgári kötelesség. Ezért kapjuk a fizetést. Ezt „megcsinálni” muszáj... Ennek érdekében nem kell heroikus vállalást tenni, ezt teljesítve nem illik elismerésért, kitüntetésért sorba állni. Mi azt mondjuk, ez a külső terv. De aki átlépi a gyárkaput, az a belső tervvel szá^ mól, ahhoz igazítja a dolgát. A belső tervet a külső alapján a dologzók, a brigádok, Egy íróasztal története Az a bizonyos íróasztal hatalmas, lenyűgöző bútordarab. Akkora, hogy pingpongozni lehetne rajta. Fáját feketére pácolta az idő. Sehogy sem illik a telefonos, kávéfőzős irodába. A fali reklámkép porszívót kínáló lenge ruhás hölgye is értetlenül néz az üveg mögül. Az íróasztal egyidős a gyárral, azaz 65 esztendős. Sok mindent élhetett meg; az 1912-es alapítás nehézségeit, két világháborút, gazdasági válságot. Először talán Dei- schel Adolfé volt, aki jó érzékkel gyárat alapított. Az öreg egyébként hamar átengedte a vezetést és az asztalt fiának, Ervinnek, aki okleveles mérnök volt és — egy korabeli irat szerint — a porosz seregben katonáskodott az első világháború idején, s főhadnagyként szerelt le. A harmincas évek végén már jó neve volt a gyárnak. A Deischel A. Magyar Acéldrót-, Drótkötél és Drótgyár Rt. — mint arról a borsodi gazdaságtörténet beszámolt — tőkeerős vállalkozás volt, c szakszerű vezetés jellemezte. A második világháború kitörésének évéből való híradás arról tudósít, hogy Magyarország egyetlen acéldrót-gyára ötszáz munkást és ötven tisztviselőt foglalkoztat. Az íróasztal ekkor élhette virágkorát, s bizonyára ekkor gvüjthette politúrozott hátára a boros- és pálinkáspoharak diszkréten árulkodó nyomait. Az államosítás után kicserélődtek az emberek, kicserélődtek a vezetők, új gépek és új bútorok jöttek. Az íróasztal történetéről ebből az időszakból biztosat senki nem tud. Egynéhányszor az elmúlás is fenyegette, amikor kisebb hasonmásával együtt (amely mögött a két világháború között Dénes Vilmos gyárigazgató, a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének tanácsadója ült) a szemétre került.. Hosszú viszontagság után az asztal a műhelyeken és az olajtól csúszós csarnokokon át a sodrómü gyáregység vezetőjének irodájába került. (A gyáregységvezetőnek megtetszett az asztal, s csak az volt a kérdés, hogy befér-e az ajtón. Hat ember küszködött vele, de végül is befért.) Gyula-napra a gyáregy- ségvezetö díszes, angyalos tintatartót kapott egyik kollégájától, s most ez ékesíti az aktákkal, iratokkal, tervrajzokkal teljesen soha nem befedhető asztallapot. A tintatartók üvegtartálya taplószáraz. Ki ír vágott tollal a golyóstollas világban? A gyáregységvezető szobájában új életre kelt az asztal. Szeretetet élvez és megbecsülést, s kivívta a látogató elismerését. És a maga módján büszke lehet arra, hogy pohárnyomokat őrző hátán születtek meg a laposkötél tervei. „Jó az öreg a háznál” — gondolhatná — ha tudna gondolkodni B. I. (Kerényi László felvétele) Haluska áll, a gép megy Az utolsó gyűrű Ez az írás sok-sok beszélgetésből állt össze. Az év utolsó hónapjának első napján azt mondta az igazgató: — Az idén 11 hónap alatt termeltünk annyit, mint tavaly egész évben. Jókedvvel, magabiztosan várjuk az esztendő végét, reménykedve tekintünk az új év elé ... Hogy december nyugalmas és hajrámentes legyen, azért sokat kellett dolgozni. Dicsérhet-e egy ember kétezer-kétszázat? A számok beszédesek. Mesz- sze környéken a drótgyár az egyetlen üzem, amely azzal dicsekedhet, hogy már 1977- ben eléri az 1975-ös. a köz- gazdasági szabályozók változása előtti utolsó év nyereségét. Nagy szó ez! Híresen híres tett! Egyik évről a másikra a tőkés export megduplázódott: ebben az esztendőben meghaladja, az ötmillió dollárt. £ Dr. Imre Ferenc igazgató # Figyelem és fegyelem Megtanult oroszul Egy évvel ezelőtt azt mondta az igazgató, dr. Imre Ferenc és a párttitkár, Görgényi József: — Jogunk és jussunk van annak kimondására, hogy a drótgyár az elmúlt időben mindent elért, amit elérhetett. Teljesítményben is, eredményben is, elismerésben is. Ez a kollektíva lényegében azonos értékű eszközökkel, s változatlan létszámmal a negyedik ötéves terv során megduplázta a termelési értéket, megötszörözte a vállalati nyereséget ... A bérszínvonal ötven százalékkal emelkedett öt esztendő alatt. Termékeink lránt itthon és külföldön nagy „Ha egy idegen betévedne a pártbizottsági ülésre, vagy vébére, hi- hetné, hogy veszekszünk. De gondolhatna arra is, hogy nagyon rosszul mehet annak a vállalatnak, ahol így marják egymást...” (Herzsenyák István, a párt- bizottság munkatársa.) a kereslet. Sok dicséretet, sok elismerést kaptunk. De tudjuk azt, hogy, ami ma kiváló, az holnap csak megfelelő. Nem ülünk, nem ülhetünk a babérjainkon. Az igazgató 27 évesen, a felszabadulás után került a gyárba. A nevében a város felszabadulási dátumát őrző, idéző üzem, akkor, szovjet felügyelet alatt működött. a gyáregységek állítják ösz- sze. A belső terv természetesen feszesebb, mint a külső. A vállalásnak, a szocialista brigádmozgalomnak csak akkor van értelme, ha az állam- polgári kötelességen túli felajánlást is tartalmaz. Az emberek ezt önként, lehetőségeik ismeretében vállalják, tudva azt, hogy egy százalék termelésnövelés mennyivel srófolja a nyereséget és bért. A mesterség rangja Idézet egy korábbi nyilatkozatból, amely azt lámpázza körül, hogy a drót- és sodronykötélgyártás nem szakmásított ipar. Szóval: ez nem szakma. — Az üzem 2200 dolgozója közül csak négyszáz a szakmunkás. Ők elsősorban az üzemfenntartáson és az energiaellátásnál dolgoznak. Értéket termelő munkásaink, akik nevüket adják a huzalhoz: segéd- és betanított munkások. Nem titok, hogy bosz- szantotta őket a szakma szak- mátlansága. Tudtuk, hogy ezen változtatni kell; a pénz miatt és az önérzet miatt is ... Házon belül szakmásítottuk a szakmát. Üj oktatási intézményt hoztunk létre, munkaidő-kedvezményt adtunk, béremelést helyeztünk kilátásba, s a gyáron belül szakmunkás-bizonyítványnak tekintettük a bizonyítványt Ahol értéktermelés folyik, ott nagy a felelősség. És felelősséggel dolgozni, hosszú távon boldogulni csak folyton tanuló emberekkel lehet. BRACKÖ ISTVÁN Igyekezetemet akkor jutalmazta az első elnéző mosoly, amikor fülemre húzott sapkával trappoltam az aprószemü hóesésben Csatlóczki Miklós üzemvezető mellett, a huzalmü II. gyáregység irányába; egy targoncának sem kellett lefékeznie miattam. Az utolsót szintén targoncának köszönhetem; kitértem akkor is, amikor nem kellett volna, és a sapkámmal is csak bajom volt. Mire rájöttem, hogy semmi köze hozzá, hogy nem hallok jól, akkorra sok hasonló mosolyt nyugtázhattam.) — A megengedettnél kisebb a zajszint — mondta Csatlóczki Miklós, de azért felvitt az üzemirodába. Hadd értsem pontosan, hogy a gyár sodróművének ellátása mellett főleg az építőipar várja a három műszakban dolgozó 262 ember munkájának az eredményét. A Beton- és Vasbetonipari Művek a legnagyobb megrendelő, de az ő termékeiket használja a zsol- cai házgyár is. A fotel pedig, amiben ülök, természetes, hogy rezonál; harminchét gép dolgozik a csarnokban. i (Nem állt meg gép azalatt sem, amíg elvontam a munkájától a gyár egyik legismertebb brigádjának, a November 7. szocialista brigádnak a vezetőjét, Haluska Györgyöt. Rám nézett, lehúzta a védőkesztyűt, és a raktárban kezdte az „alapfokú oktatást”.) — A legfontosabb alkatrészt úgy hívjuk, hogy ví- diakő, vagyis ez a húzógyűrű. „Volt olyan esztendő, tíz éve sincs ennek, amikor negyven forint volt a nyereségrészesedés. Nem is tartott tovább a Kulacshoz címzett vendégfogadónál. De mi maradtunk, kitartottunk.” (Veres Albert, a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett kollektíva vezetője.) Az átmérő fokozatosan csökken, a huzal kívánt méretét az utolsó adja meg. Természetesen attól függ ... minden gép mást kíván. (Ha már rám szánták a délelőtt egy részét, elmondtak volna minden adatot, de sajnáltam kísérőimet. Hol van az idegen attól, hogy fél szóból is értsen. a mozdulatokat is ismerje. Hogy jön ahhoz, hogy a hangszalagok megerőltetésére is rákényszerítse a másikat. Kijut itt a megerőltetésből enélkül is. Bár érdekes módon nem látszik.) — Lelassítom a forgást, így jobban látja — vezetett a saját gépéhez Haluska „A DH? Először le kellett számolni az illúziókkal... Sok nyűg volt, most csak jelzők vannak. A termelés ésszerűbb lett, a vezetés emberközpontúbbá vált.” (Kiss László, a Dolgozz Hibátlanul! munka- rendszer gyári titkára.) György —, most megy át a második dobon a hegesztés. Már a harmadikon halad, az utolsó gyűrűhöz érkezik ... (öt éve, hogy a gyár mérnökeinek újítása nyomán két gép utolsó gyűrűje más, mint a többi. Azóta nézi Haluska György is, hogy a sima huzal csavart lesz, mire a csévéliez érkezik. De most sem figyel kisebb szeretettel, mint először. A gyár szabadalma, büszkesége a vörösrézzel kezelt, csavarbordás betonacélhuzal. Tömegben gyönyörű ; melegen csillog. A szó szoros értelmében, mert mikor lejön a gépről, százötven fokos.) — Régen, míg rosszul fűtöttek, a kötegek közé ültek be melegedni az emberek. Fázik?-Most nincs hideg... (1957. november 15-én, tizenhat évesen úgy jött a drótgyávba, hogy pár hetet csak kibír. Most H testvérét tátja, ha felnéz a gépről. Az 1358-ban alakult brigádból nyolcán dolgoznak együtt, és a jövő tavasszal három éve lesz, hogy a vállalat egyik kiváló brigádjának tagjait keresi össze, ha a sok, általuk patronált iskola valamelyikébe, vagy az öregek napközi otthonába ígérkeztek el, hogv segítsenek. Azt nem mondja, hogy háromszor operálták, mert nincs az a láb, ami ne menne tönkre, ha 20 évig áll az ember. És azt sem részletezi, hogv mibe kerül a kézi időt minimálisra csökkenteni. hogv míg a gép megy. ő állhasson.) — Ha dolgozom — neveti —, nem keresek! MAKAI MARTA A December 4. Drótművek a kisebb gyárak közül való, de eredményei, termékeinek rangja a legna- gyobbakéval vetekszik. A sok-sok elismerő, dicsérő jelző közül ennek az oldalnak a szerzői — akik egy napra szívesen látott vendégek voltak a Besenyői úton - egyet választottak. A drótgyár családias üzem. •• Üzemorvos kerestetik Dohányozni tilos! Ez érthető, már-már mindenki által megszokott formula saját és mások egészségének védelmében. De hogy enni? Pedig a drótgyár néhány üzemében (a hőkezelőben, a dróthúzóban) előírás. Az a célja, hogy az ólomártalmakat minimálisra csökkentsék, hogy a szervezetbe közvetlenül ne jusson ólom. De nemcsak így védekeznek, illetve előzik meg az esetleges károsodást, hanem szűrővizsgálattal is. A veszélyeztetett területen dolgozóknak bizonyos idő eltelte után úgynevezett porfilin szűrővizsgálatot írnak elő, ahol pontosan ki tudják mutatni az ártalom fokát. És akinél a megengedett meny- nyiségnél többet észlelnek, azt más munkakörbe irányítják. Az ólomártalom elleni intézkedésekkel azonban nem merül ki a gyár közegészség- ügyi tevékenysége. Legalább ilyen nagy gondot fordítanak a zajártalom megszüntetésére is — bár ez lényegesen ösz- szetettebb feladat. Mind az alkalmassági, mind az utóvizsgálatokat orvos végzi, azaz végezné. Mert igaz ugyan, hogy a gyárnak kitűnően felszerelt fogászati szakrendelője van, szakorvossal működik is, de nincs általános üzemorvosa, jóllehet a pályázat már megjelent az Orvosi Hetilapban. Pedig nagyon kellene. A felhívás eddig „süket fülekre” talált. r. rr. n # Így készül a laposkötél Igazi arany Molnár József a város fel- szabadulásának 33. évfordulóján, december 3-án aranygyűrűt kapott. — Igazi aranyból van. ... s aranyfedezet van mögötte. ö is, mint a drótgyári törzsgárdisták többsége: zsol- cai. — .Negyvenkettőtől—negyvennégyig dolgoztam itt először, aztán elmentem, de negyvenhétben újra visszajöttem. Harminc éve ennek. Hogy repül az idő! Ha a munkás-karrierre keresne valaki példát, akkor Molnár József élete, sorsa jó példa. — Először a dróthúzóba kerültem. De dolgoztam a meo- nál is. aztán szállításvezető „Ha itt egy embernek fáj valami, akkor tizenhatan kiabálnak... Ide családostól, rokonostól járnak az emberek dolgozni." (Zsolcáról való drótgyári bölcsesség.) lettem, később művezető. Most a termelési főosztályon dolgozom. Programcsoport-vezető vagyok... A hősi időket idézzük. Az újításokat, az új termékeket, a fejlődő gyárat, a változó életet. — Sokáig gyalog jártam Zsolcáról. A negyvenes évek végén vettem egy biciklit. Most már kocsira is futná ... De inkább házat építek a gyerekeknek. Mitől csillog olyan szépen ez az aranygyűrű? Miért fé- nyesedik meg a szem? Miért melegedhetünk Molnár József szavainak, hitvallásának melegénél? — A munkában én mindig az alkotó örömet láttam. Bármit is csináltam, a szépet kerestem benne ... Csak szépen érdemes dolgozni. Csakúgy, mint élni. Elmondja az igazgató 1 a drólgyárban Ami ma kiváló
