Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

Tamás, télen

Ügy vélem, a leghelyesebb, amit most tehetek, hogy átadom a szót ifjú barátomnak. Tamásnak.

— Én nagyon szeretem a telet, de azért nem igazán nagyon. mert a nyarat jobban szeretem. Azért szeretem a telet, mert lehet hógolyózni, meg hóembert épiteni és szánkózni és korcsolyázni és nyáron nem lehet csak az eszkimóknak, de mi nyáron nem járunk iskolába, mert akkor vakáció van Télen is van szünet, és ilyenkor anyukámmal, meg apukámmal. meg Mártával el szoktunk menni kirándulni, és apukám hozza a szánkót, amit tavaly karácsonyra kaptunk Mártával. Egyszer felborultunk a szánkóval, de nem ütöttem meg magam, mert csak kicsit borultunk fel, és apukámnak kirándult a bokája, de ez nem volt jó kirándulás. Mi kertes házban lakunk, és apukámmal, meg Mártával csináltunk egy hóembert. amit Miskának hívnak, mert egy rossz fazék van a fején. Először jó fazék volt rajta, de azt anyukám levette, mert azt mondta apukámnak, hogy az a tejeslábas, és hogy a seprűt is adjuk vissza, mire én azt mondtam, hogy a Miskának nem lehet porszívója, mert porszívózni a nők szoktak. De azért már én is porszívóztam, csak véletlenül levertem egy vázát, de amikor a mosogatás után segítettem eltörölgetni, akkor két tányért is összetörtem, de anyukám nem haragudott, csak azt mondta, hogy vigyázzak jobban, és utána már csak egy poharat törtem el. Még nem tudom, hogy mit fogok kapni karácsonyra, de anyukámnak, fenyőtobozból csináltam egy zsiráfot, apukámnak pedig színes ceruzával rajzoltam egy festményt. Mártának csokoládét veszek, mert hiába rongálja az édesség a fogakat, neki még csak tejfogai vannak, amik úgyis kihullanak majd, Szilveszterkor tíz óráig fennmaradhatok, de tavaly is már nyolckor elaludtam, mert álmos voltam.

*

Tamásnak a szót áladta:

SZABADOS GÄBOR

Kocsipárti kicsik?

Minden igazi ezen a képen. Az autó is, a tábla is, a benzinkút is, a közlekedési kedv is, a sietős toporgás is. A lábhajtású és benzinmotoros gépkocsi közötti lóerőkülönbsée már igazán elhanyagolható, s az óvodai tankolás is csaknem valósághű imitációja az igazinak.

Ezek a gyerekek a legfogékonyabb korban vannak. Még őszinték, gyanútlanok, romlatlanok. Itt játszik, tesz-vesz közöttük a majdani fontoskodó főnök, a mindig harcosan egyetértő Fejbólintó János, itt van, aki állandó csinytevésekre kész, s itt van, aki játékos kedvét haláláig őrzi, s itt van, aki majd minden előírást betartva él; mondván, hogy mindent 'lehet, ami nem tilos.

S itt vannak a jövő gyalogosai és autósai is: az erőszakos úrvezető, a vagánykodó. tél kézzel kormányzó pilóta, a nyolcvannál többel sohasem hajtó óvatos, a zebrán is félénk, vagy az utolsó pillanatban is kockáztató járókelő... Ezek a gyerekek játszanak. Ezek a gyerekek közlekedni tanulnak. A kis fejecskékben már ott szunnyadnak az agresszív ösztönök és az egymást segítő, megértő tulajdonságok csírái. A felnőtt kor küszöbéig tartó játék, játszva-tanulás, a felnőttek példája, a kis közösségben szerzett tapasztalat: embert formál, lelket épít, egyéniséget teremt.

Ezek a gyerekek menni, autózni, utazni tanulnak. Egyik ül a volán mögött, a másik benzint mér, a harmadik a biciklipedált tapossa, a negyedik a forgalmat irányítja, az ötödik a gyalogos. Aztán szerepet cserélnek. Hogy mindegyik átélje, átérezze a másik helyzetét és sorsát, s megízlelje a pillanatnyi szituáció előnyeit és hátrányait.

Most még könnyű a szerepcsere.

Most még könnyebb a szerepcsere. Most még az is gyalogos-párti, akinek a kocsi jut.

. B. I.

Dömdö-dömdödömdödöm

Részletek Lázár Ervin meséjéből

/

Mikkamakka nagy nkolto- zásra eoredl. Maju üesza- kaüi d cloóhariyaja. iNem csoua, inert eppen az o lu- leöe rjKotioziaü. riarman is. övezetesen tirucaner azig- irid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a tekezheietlen agyvelejű nyúl és Vacska- mati.

— Te rneg Maminti lesztek a döntoüirok — üvöltötte eppen Bruckner Szigfrid.

MiKKamakka először is befogta a Lület.

— Mifele döntőbíró? — kérdezte akkor.

De nem vette le a kezét a füléről, mert amazok hárman egyszerre sezuieK tvia- oaini. .sol odajött iNagy Eo- ai d is, a lepscuu Lény óta, s nem soknál Kesoob Eo Bze- ratin. a kck paripa.

Most mar öten üvöltöztek.

— isntoiem megszakadhattok az orütoaiásDan — mondta MikaamaKKa —, addig úgysem veszem el a kezem a luiemrol, amíg nem ivezulek csendesen es egyenként beszelni.

Aromót választották szószólónak, Mikkamakka levette a tűiéről a kezét.

— Arról van szó, kérlek szépén, nogy tírucKner szig- fria azt aintja, o itt a leg- nagyooo kólto — kezdte Aro- mu —, es bármelyikünknél szebb verset tud kitalálni. Egyszóval henceg ...

— Einatároztuk hát — folytatta Aromo —, hogy költői versenyt rendezünk. Mjndenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldönti- tek. nogy melyik kapja az első díjat.

— Ki akar versenyezni? — kérdezte.

Mindenki fölemelté a kezét, még Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű benemót és Dömdödöm is. Valamennyien papirt és ceruzát ragadták,' es vadul nekiláttak. Csak úgy sistergett a 60k ceruza. Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával Fát vágni mentünk az erdőre,

JDe olyan szerencsétlenül dőlt A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fi- tyiresztek a többiek.

— Ez nem vers, kikérem mahamnak — dühöngött Bruckner Szigfrid.

— Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers! — méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.

Mikkamakka ráncolta a homlokát.

— Hát bizony — mondta aztán —, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.

— Miért — lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos — amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor, miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkodott, vakarta a feje búbját. Valarpi okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

— Csak!

És lássuk be, igaza volt.

— Halljuk a következőt!

Nagy Zoárd, a lépkedő

fenyőfa ugrott. Szavalt, csak úgy zenegett:

Legszebb állat az anakonda, de nem tudja ezt ama konda, ha ráterelnék ama kondát, széttiporná anakondát.

Jöhet a következő — intett Mikkamakka.

Ló Szerafin méltóságteljesen fölállt, középre ballagott, meghajtotta magát:

Ha elpusztul a tulok, szarvából lesz a tülök, de ha én elpüsztülök,

Belőlem nem lesz tulok.

— Hát az biztos — kiabálták a többiek —, mert már most egy nagy tulok vagy!

— Még hogy elpüsztülök — vihogott Bruckner Szigfrid. — Elpüsztülök a röhögéstől.

— Csenu: — manóit Mik- kainaana. ivi koveiaezni.'

— — lliUiluicl V aCoiiämati. — hgy iuvid

verssel inam.

— rtanjuK.!

Szerda aoiakában

CMuunun Ul, es ot un CSUIOllUkÜl.

Egy darabig csend volt, aztán ozurnyeteg ,i-ajus megkérdezte .

— miért csutortoKut ordít?

— mert csütörtök — mondta Vacskamati —, na petitek lenne, pemekui omuaua.

— idegen nyelveket nem tud?- — a.muekosKüuott Bruckner íizigma.

— «em —mondta Vacskamati —. ez egy műveletien csütörtök.

Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt.

— Elég — mondta. — Halljuk Aromót!

Aromo tolényes mosollyal sétán a tisztás Kozepere. na- zenditett:

bálomböki bag ú fan bálomböki big a tun

— Nem ér — ordított közbe Bruckner Szigfrid —, egy hangot se érték oeióle! Arról nem volt szó, hogy notten- tottául is lebet verset írni.

— Eszed tokját hottentotta

— háborgott Aromo —. ez igenis magyarul van!

— Akkor en megeszem a fülem — mondta Bruckner Szigfrid.

— Már meg is sózhatod — felelte Aromo.

— Hadd mondja végig — próbált rendet teremteni Mikkamakka. *

Aromo újra belefogott:

bálomböki bag ú fan balámbökö big a fűn bülambákö bőg i fan „ balúmbaká bőg ö fin bilambúka búg ö főn bölimbakú bag ú főn bölömbika búg a fán

— Ez semmi — mondta Ló Szerafin —, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.

— Rendben — mondta Aromo —, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.

— Ez igaz — hagyták helyben a többiek.

— Találmánynak nem rossz

— epéskedett Nagy Zoárd —■. csak versnek.

Mikkamakka megint csengetett.

— Halljuk az utolsó versenyzőt !

Nagy pironkodva' előállt Dömdödöm. akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.

így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm, dömdö-dömdö*dömdödöm

— Nem ér! — rikoltozott Bruckner Szigfrid. — Akkor én meg azt mondom, hogy:

Prampapam, prampapam, prampa-prampa-prampapam

— Nono — mondta Mikkamakka —, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.

— Miért, mit jelent?

— Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.

— Engem is? — kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.

— Persze, téged név szerint is megemlített — mondta Mikkamakka'.

— Éljen Dömdödöm — kiáltott Bruckner Szigfrid —. adjuk neki az első díjat!

— Adjuk! — kiabáltak a többiek.

Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyezett Dömdödöm fejére.

— Te győztél — mondták neki.

— Majd kölcsönadhatod a krumplifőzelékembe — veregette meg a győztes vállát Bruckner Szigfrid.

Dömdödöm meg boldogan elindult az erdő felé. és fennhangon dúdolta a győztes verset:

Dömdödöm, dömdödöm,

dömdö*dömdö-dömdödöm.

& Ez a komoly kis szemüveges lányka Nyíri Zsuzsanna. Aki pedig segít neki, Pötyi néni. Huszonhét éve tanít és én meg sem tudnám most mondani nektek, hány, de hány kis Zsuzsannát, Annát, Marikát, Lacit. Jóskát. Pistit nevelt — sok szigorral, de még több szeretettel — hegedűssé.

(Herényi László felvétele)

„Egyszer

egy királyfi...”

Ugye ismeritek, gyerekek, azt a dalocskát, hogy: ,,Egyszer egy királyfi, mit gondolt magába”? Persze, hogy ismeritek és szinte hallom, hogy éneklitek is a következő sort: „Hi-hi-hi, ha-ha-ha, mit gondolt magába”. És is sokat énekeltem valamikor, amikor olyan kis lurkó voltam, mint ti, de sajnos; hangszeren soha nem tudtam eljátszani. Legfeljebb selyempapírba burkolt fésűn, de ez ugye nem nevezhető igazi hang- f szernek. (Egyébként nagyon szépen szól, próbáljátok ki ti is egyszer!) Azok a gyerekek azonban; akikkel a minap találkoztam az Egressy Béni Zeneiskolában, úgy elhegedülték a királyfi nótáját, mint a parancsolat, sőt játszottak nekünk, szülőknek, még sok mást is. Első félévi beszámolót tartottak dr. Dégi Lászlóné, vagy ahogy kis tanítványai nevezik, Pötyi néni növendékei.

És egy zeneiskolában a beszámoló Is egészen másképpen zajlik ám le, mint, például egy iskolai vizsga. El is mondom nektek mindjárt, hogyan. A szülők úgy ülnek a terem végében, mint a nézők a moziban, vagy a színházban. A hegedűspalánták pedig, mint az igazi művészek, kiállnak a zongora mellé és ki kottából, ki meg csak úgy ..fejből” eljátssza, amit tud. A kisebbek egyszerű dalocskákat, a nagyobbak nehezebbeket. Utána szépen meg is hajolnak, megköszönik a tapsot. Mert tapsoltunk ám, de úgy, hogy ki is pirosodott a tenyerünk. Nemcsak azért, mert szépen hegedültek, hanem azért is. mert tudjuk: nagyon sokat kell ahhoz gyakorolni, hogy a hegedű húrján valóban vidáman kacagjon és ne sírjon a királyfi.

B. D.

MaJjjunÁ a, noupÁócajAn.rrjjjr\AjuiÁ^r\jűT \rCLLc pa.• LLKXQfCL CL

:’xxJx>r\. Jux. LA^j^crrx L díJÓL OóS'XJU^JUi^UUlÁ. 1 ■punoí) porvbcyfc, y> rr\xxcj*ouia,'T'~ aJckoniAi CL lAclC^TCL bCfy OóiXícL- Cj&t. jo' \jCUrUjJjCUiíaT pJLcluf. cboA iiJhaJi Eci^urul. A. vvdxq*

C^oX kojrOJCAO^UJ^LGT' rrULjCLjsCün* cUAxxlaluÁ. Cl yzjuAjLLrchzi.

Jbc&JíL jLrurca, 1- Ir XlcuiÁo- filice u. ctXL U'ko'Ca.