Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
♦ Helytálltak nyáron ... Örömtől, könnytől fényescdik a szem Kisgyerekek, kisöregek karácsonya Azokat a csillogó szemeket látni kellett. Azt a lázas sürgés-forgást, ahogyan a Gyermekváros nagy családja a szeretet ünnepére ksézülődött. Amilyen gonddal öltöztette apraja-nagyja a mindenki karácsonyfáját, jómaguk is olyan gonddal öltötték fel ünnepi ruhájukat. Vendégeket vártak. Vagy talán nem is vendégeket. Családtagokat. Csimpaszkodó, ölélő karok várták azokat, akik eljöttek hozzájuk. Háromszázan érkeztek csomagokkal megrakodva; Miskolc és Borsod megye legkülönbözőbb vállalatainak képviselői, a patronáló brigádok tagjai. Valamennyien elhelyezték ajándékaikat a közös fá alatt. Saját készítésű szánkókat hoztak, korcsolyacipők csillogtak, s megannyi társasjáték, ajándék. VASTAPS Aztán elcsendesedett a gyermekzsivaj, s a közönség szórakoztatására porondra léptek a szereplők. A keretjátékot a szakmunkástanuló gyerekek adták, s felnőttek, gyerekek tetszését egyaránt elnyerte a szellemes bábjáték. Az óvodásak télapóversekkel és dalokkal kedveskedtek a vendégeknek, s mini télapónak, a hópihécs- kének ugyancsak kijárt a vastaps, ugyanúgy, mint az alsótagozatosok kis műsoráért. A nagy család aztán kis sejtekre bomlott, s saját kis otthonában folytatta az ünneplést. i - kis szobácskákban tizenhárom fenyőfa állt, s alattuk rengeteg ajándék. A legkedvesebbeket úgy szorították magukhoz az apróságok, mintha egész életükben err vártak volna . .. Csak azoknak a szeme ragyogott fényesebben, akik tudták, hogy a szerdai ünnepség után még ennél is bensőségesebb napok várnak rájuk. Akiket egy család sze- retete, melegsége vesz majd körűt ezekben a napokban. Így csillogott a szeme Kövér Anikónak, akit Sávoli Ká- rolyné, a 3-as számú EPFU dolgozója lát vendégül otthonában. A 15 éves Peregi Marika is nagyon várta a nsípot, hogy Nagy' János, a Lenin Kohászati Művek dolgozója eljöjjön érte. Tamási ír énkét Orosz Istvánná és családja rajongja majd körül ezen az ünnepen. Nagy útra készülődnek ■ a Gyermekvárosból tizenöten. Jó tanulmányi eredményük és példás magatartásuk jutalma, hogy ők vehetnek részt december 26-án az Országház- bai a fenyőfa ünnepségen. KÉTSZER FORDULT A POSTÁS Várni, várni valakire » Ilyenkor, a szeretet ünnepén fokc zódik a vágy, hoay a közelünkben legyenek hozzátartozóink, barátaink, szeretteink. A szociális otthonban lakó kisöregek tekintete is gyakrabban téved ■ ilyenkor az ablakon át az utcára, a kapu félé. De már a karácsonyt megelőző napokban sem vártak hiába. Jöltek a volt munkatársak, s a legkülönbözőbb üzemek, vállalatok szocialista brigádjainak képviselői. És senki sem jött üres kézzel. Ök azok, akik legalább any- nyira hálásak minden ilyen szép gesztusért, mint a gyerekek. Ezen a héten napjában kétszer fordult a postás. Egyszerre nem bírta kihozni a temérdek üdvözlőlapot. De az sem tétlenkedett az -i'ep előtti napokban, aki még jól bírja magát. Karácsonyfadíszeket készítettek, hogy majd közösen díszítsék fel a mindenki karácsonyfáját és azt a tizenhárom fenyőfát, amelyeket a társalgókban állítottak fel. Nem mindennapi sürgésforgás előzte meg csütörtökön az ünnepeket. Valameny. üen örültek' a nagy eseménynek, a disznóölésnek. Négy hízót terített le Szűcs József konyhahentes és mészáros. Alig kezdte meg a perzselést, Kolozsvári Lajos■ és Szabó Gyula bácsi rriár ott sürgölődött körülötte. A 75 éves néni a hurkakészítésben segédkezik, de mindenre vállalkozna, hiszen hentes volt a férje. AJÁNDÉK USZTY-ILIMSZKBÖL Az ünnepi estén „madárlátta" ajándékok is lesznek a fa alatt. Az Uszty-Ilimszkből hazatérő magyarok is gondoltak a miskolci Szociális Otthonban, lakókra. Nyolcszáz rubel értékű ajándékot hoztak: ételhordót, porszívót, villanyborotvát, sakk-készletet s még sok mást. A szeretet ünnepén az intézet vezetői is bekopogtatnak a. szobákba. Kellemes karácsonyi ünrepeket kívánva adják át az ajándékutalványt. Az intézet igazgatója azonban azt mondja: az lenne a jó,- ha a látogatási na- o kon be sem férnének a Iá- < togatók. Mert szerétetböl ilyenkor a ' sok is kevés... (oláh) 1631 új otthon épült Miskolcon Befejezte lÉíPiadási terv! Az 1977-es esztendőt a korábbiaknál ismét sikeresebben zárja a borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. Árról kaptunk hírt. hogy december 22-én befejezték lakásátadási tervüket. Az idei terv számukra 2452 lakás felépítését, átadását irta elő Borsodban. A négy városban — Miskolcon, Óz- don, Kazincbarcikán, Lenin- városban — az év eleji vállalásnak megfelelő kötelességérzettel, felelősséggel és szorgalommal dolgoztak a lakásépítő brigádok. Kazincbarcikán már korábban átadták a tervezett lakásokat. Miskolcon 1631 új otthont kellett év végéig átadniuk; ez történt meg határidő előtt egy héttel. Az átadott lakások olyan állapotban vannak, hogy január első napjaiban lehetőség nyílik a beköltözésre is. A lakások építésével pár- párhuzamosan felépítették Miskolcon az Avas-délen, a belvárosban és az összekötő városrészben a tervezett két óvodát és két bölcsődét is. Fogadóóra Dr. KoAeszár István rendőr vezérőrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője !9'7'i december 29-én 8 órától 12 óráig fogadóórát tart a Borsod megyei Rendőr-főkapitányságon (Miskolc, Zsolnai kapu 32.) MISKOLC -1977 Beszélgetés Rózsa Kálmán tanácselnökkel Reggel nyolc órára beszéltük meg a találkozót Rózsa Kálmán tanácselnökkel, de mire odaértem a hivatalába, már túl volt a reggeli „műszakon”. Mint utólag elmondta, egy panaszt kellett tisztáznia az érdekelt felekkel. Ez sugallta az első kérdésemet is: mire panaszkodott volna a tanácselnök 1977- ben, ha teheti? — Túlságosan leköt bennünket, tanácsvezetőket a városfejlesztés, pedig ez csak egy része munkánknak. Kevesebb időt, energiát tudunk fordítani a hatósági feladatokra és a város üzemeltetésére, mint szeretnénk. Pedig van tennivaló bőven. Igaz, hogy javult a hatósági munka színvonala, és jónak nevezhetjük a lakossággal való kapcsolatunkat, ám — mint a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megállapította, a közelmúltban — szervezeti intézkedésekre van szükség. Ügyfélszolgálati irodáink még nem töltik be azt a szerepet, amit nekik szántunk. Inkább csak tájékoztatják a hozzájuk fordulókat, s kevés ügyet intéznek el. Talán mondanom sem kellene, hogy a legtöbb ügyfél a lakáselosztással kapcsolatos kérdésekkel, panaszokkal keres fel bennünket. Ma már megbízható nyilvántartással rendelkezünk és ez jó alapul szolgálhat az igények gépi feldolgozására, rangsorolására. De a gépi besoroláson túl. körültekintően mérlegelni kell az igénylők szociális és egyéb körülményeit, tehát továbbra is nagy félelősség nyugszik a lakáselosztó társadalmi bizottság tagjainak, illetve a lakáshivatal dolgozóinak a vállán. — Sok fiatal került ai utóbbi időben a tanács apparátusába. Hogyan érezteti hatását a „nemzedékváltás"? — Valóban új nemzedék van felnövekedőben és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy jól sikerült nálunk a fiatalítás. Bár még nem *mindegyik fiatalunknak van kellő gyakorlata, szakképzettségük^ lelkiismeretességük arra jogqsít fel bennünket, hogy munkásságuktól a hatósági munka színvonalának emelkedését reméljük. Szépen szerepeltek a Pénzügyminisztérium által kiírt or- szá >s pályázaton is. A tanács párt- és KISZ-szervezete is segíti beilleszkedésüket, és tár gatást nyújt ahhoz is, hogy mielőbb felszámoljuk az ügyintézésben még it.-ott tapasztalható hibákat. Foglalkozunk például az ügyvitel egyszerűsítésével. Alapelvünk: minden változtatásnak a lakosság érdekét kell szolgálnia. — A gyors ütemű városfejlesztést általában elismeréssel nyugtázza a közvélemény. A város üzemeltetésében azonban időnként zökkenők tapasztalhatok ... — Mi is így látjuk. Beszélgetésünk kezdetén már utaltam rá, hogy több időt, figyelmet kell szentelnünk a város üzemeltetésének. Vonatkozik ez természetesen azoknak a vállalatoknak a vezetőségére és kollektívájára is, amelyeknek gondoskodni kell róla, hogy meleg legyen a lakásokban, ne akadozzon a vízellátás, javuljon a közlekedés, tiszták legyenek az utcák stb. Sajnos, a megengedhetőnél több panaszra adnak okot e vállalatok. Magam űs sokat bosz- szankodom amiatt, hogy egy- egy utcában hosszú heteken keresztül kátyúk éktelenkednek. Meg kell találnunk a módját, hogy ilyen hibák ne rontsák a miskolciak hangulatát. — Szerkesztőségünk levelezése is igazolja ezeket az észrevételeket. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy megnőtt az érdeklődés a város ügyei, a várospolitikai kérdések iránt. — Megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a helyi sajtónak, rádiónak, hiszen sokat segítenek abban, hogy tájékoztatni tudjuk a város lakosságát minden fontos döntésről. Ezenkívül is megragadtunk minden alkalmat arra, hogy véleményt cseréljünk (várospolitikai kérdésekből a miskolciakkal: részt vették a tanács vezetői az ilyen céllal rendezett párt-, szakszervezeti népfront- és KlSZ-rendezvé- nyeken. Ám nemcsak tájékoztatni, hanem tájékozódni is akarunk, hiszen könnyebb helyesen dönteni, ha előzfc- leg széles körben gyűjthetünk véleményeket az adott témáról. És itt még van javítani való, jóllehet számos jó példát említhetek. Az MTESZ-ben az idén is többször vitattak meg Miskolc fejlesztésével szorosan összefüggő kérdéseket. Utalhatok egyebek között a vízellátás jelenével és jövőjével foglalkozó eszmecserékre. A Nehézipari Műszaki Egyetem szakszervezeti bizottságától hasznos gondolatokat kaptunk az agglomerációs tervek bírálatához. — A város és iparának élete szorosan összekapcsolódik. Hogyan ítéli meg a tanács a nagyüzemek kapcsolatát? — Vállalataink számos fórumot teremtettek számunkra. véleményt cserélhettünk közös gondjainkról, a nagyüzemi munkásokkal. Ezt legalább olyan fontosnak tartom. mint gazdasági jellegű kapcsolatainkat. Az ugyanis közismert, hogy az ipari üzemek hozzájárulnak a tanács költségvetéséhez. Fontos feladatunknak tartjuk e kapcsolatok erősítését. Most például, amikor országosan kki- emelt beruházás valósul meg a Lenin Kohászati Művekben — az új nemesacélmű építése —, munkatervet dolgoztunk ki a fejlesztéssel kapcsolatos tanácsi feladatokra. Gondoskodnunk kell a ”• ró munkások „utaztatásáról” és a kereskedelmi hálózat fejlesztésénél is figyelembe keli vennünk igényeiket. hiszen bevásárlásaik jó részét nem lakóhelyükön, hanem Miskolcon bonyolítják le. — Sikerül-e — beköltözhető állapotban - átadni minden, idei évre tervezett lakást? — Ütemesebben, terysze- rűbben épültek az idén a lakások, mint eddig bármikor. Decemberig átadtuk az új otthonok 90 százalékát és úgy számítjuk, hogy csak néhány lakásba költöznek be januárban. Emellett sok más létesítménnyel is gazdagodtunk: elkészült például a vasgyári művelődési ház. Sajnos, több területen lemaradás mutatkozik. A szennyvíztisztító-mű első ütemét már 1976-ban át kellett volna adni és még mindig nincs kész. A diósgyőri intézményközpontot a jövő év első felében fejezik be az építők, és csak 1978-ban lehet hozzálátni az északi tehermentesítő út építéséhez is. Megjegyzem. hogy az erre a célra előirányzott összeget ennek ellenére el tudjuk költeni 1980-ig. — Nem várt gondolt is jelentkeztek a városépítésben. Gondolok például az Avasra ... — Nehéz talajviszonyokat találtak az építők az Avason* de ez azért okozott meglepetést, nem várt bonyodalmakat, terven felüli kiadásokat, mert nem tárták fel kellő gonddal a területet. Az Avason lassítani is kell az építési ütemet és helyette a belvárosban, az úgynevezett Szin- va—Népkert tömbben vesz ' nagyobb lendületet a következő években az építkezés. Itt azonban — szemben az Avassal —, jelentős mennyiségű lakást kell szanálni, azaz kevesebb, három-négyszázzal kevesebb otthont oszthatunk majd szét, mint terveztük. összegezésül elmondhatom, hogy eredményes évet tudhatunk magunk mögött és ezért köszönet illeti a tanácsi dolgozókat, s a városfejlesztés minden „katonáját”. A tervidőszakból hátralevő évek azonban semmivel sem kevesebb gondot ígérnek, mint az eddigiek. E feladatok megoldásához kívánok a város egész lakosságának erőt. egészséget, ezt megelőzően azonban kellemes karácsonyt, boldog új évet! BÉKÉS DEZSŐ
