Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-28 / 279. szám

Amatőr filmek :!V Borsod megye törvényességi helyzete Pro és kontra-X- Háromévesek a csepregi négyes ikrek. A csepregi négyes ikrek tegnap ünnepelték har­madik születésnapjukat. Adrien, Ildikó, Kati és Zsuzsa szépen fejlődnek, jó étvágyúak, s legjobban szeretik a kézügyesség-fejlesztő játékokat, Képünkön: Ki lesz az első? — Gyöngyfűző kislányok (Rózsás Sándor felvétele) Üveghutától a gáztüzelésű kemencékig Kétszáz éves a hollóházi porcelángyár — Vizsgálataink szerint az államigazgatásban dolgozók az ügyek törvényes, méltá­nyos és a jogpolitikai elvek­kel összhangban történő el­döntésére törekszenek. Ezzel kezdte a megye tör­vényességi helyzetéről készült beszámolóját a tanácselnöki értekezleten dr. Deák András megyei főügyész, majd rész­letesen elemezte megyénk törvényességi helyzetét. Gon­dolatébresztő megállapításo­kat tett; pro és kontra. Lakásügy, gyámügy f Á lakásügyi hatóságok mun­káját korábban sok kritika érte. Valamennyien észreve­hettük — s ezt állapította meg a beszámoló is —, hogy jelentős javulás mutatkozik. Törvénysértő intézkedéseik elsősorban a jogszabály nem kellő ismeretéből vagy téves értelmezéséből adódnak. El­járásuk többsége ma már megfelel a törvényes előírá­soknak Ugyanakkor a taná­csi építésügyi hatóságok eljá­rásainak és döntéseinek tör­vényessége még mindig nem kielégítő. Az ügyintézésben sok a határidő-túllépés; az építtetőket felesleges igazolá­sok és mellékletek beszerzé­sére kötelezik más esetekben viszont a szükséges bizonyla­tok beszerzését elmulasztják Kiskorú ingatlanán való épít­kezéshez például a gyámha­tósági hozzájáruló nyilatko­zat is szükséges, enélkül a határozat megalapozatlan. A gyermek- és ifjúságvé- clelmet is rendszeresen vizs­gálja a megyei főügyészség. A legtöbb hiányosságot e té­ren a nagyközségi tanácsok­nál tapasztalják A Mezőcsát nagyközségi Tanácsnál pél­! dául fél éve nem látják el a gyámügyi teendőket, azóta 130 ügy gyűlt fel. Ennél is rosz- szább a helyzet Miskolcon, az I. kerületi hivatalnál, ahol ugyancsak hiányzik a gyám­ügyi' előadó, s eddig 400 ügy halmozódott fel elintézetle­nül ... Az állami gondozásba vé­telt elrendelő határozatok ál­talában törvényesek, de nem mondható el ugyanaz a gon­dozási díjak megállapításá­ról. Nem egy esetben mellő­zik ezt, vagy csak az egyik szülőre hárítják. Komoly hiá­nyosság mutatkozik e díjak behajtásánál is. Az Edelény nagyközségi Tanácsnál pél­dául 176 251 forint gondozási- díj-hátralékot tartanak nyil­ván. Szabálysértések, «azdasáűi bírsá» A megyei főügyész megál­lapítása szerint — s ezt a vizsgálatok is alátámasztják —■ a tanácsi szabálysértési hatóságok eljárása korántsem hibamentes. A leglényegesebb hiányosságok: sok esetben nem tartják be a határidő­ket — ez legtöbbször a cse­lekmény elévüléséhez vezet —, nem folytatják le "a bizo­nyítási eljárást, nem idézik meg a törvényes képviselőt a fiatalkorúak ügyeiben, s terhűkre — törvényes felté­telek hiányában is — pénz­bírságot szabnak ki, bűncse­lekményt bírálnak el sza­bálysértésként. Ismeretes, hogy a gazdál­kodó szervek egy része a na­gyobb eredmény biztosítása érdekében nem minden eset­ben jár a törvényes úton. A gazdasági bírság kiszabása az ilyen természetű, a szo­cialista gazdálkodás elveit sértő jelenségek kiküszöbö­lésére hatékony eszköznek bizonyult. A Borsod megyei Főügyészség kezdeményezésé­re például a Legfőbb Ügyész­ség gazdasági bírság kisza­bását indítványozta a Dél­borsodi Halászati Termelő- szövetkezet ellen, mert a Ha­lászcsárda és eszpresszó hely­telen osztályba sorolásával a szövetkezet a vásárlókat 412 573 forinttal megkárosítot­ta. A Miskolci Megyei Bíró­ság — nem jogerősen — 320 ezer forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezte a szövetkezetét. Ilyen bírságot indítványozhatnak a megyei tanácsok végrehajtó bizottsá­gai is. A Borsod megyei Ta­nács V. B. ezzel a jogával csak egy ízben élt eddig, ami­kor a borsodsziráki Bartók Béla Mgtsz ellen indítottak eljárást, s a Legfelsőbb Bí­róság jogerősen 235 ezer fo­rint gazdasági bírságot sza­bott ki. Alkoholizmus, bűnözés Az utóbbi időben jelentős törvényességi kérdésként ve­tődött fel az alkoholisták kö­telező intézeti gyógykezelésé­re vonatkozó törvényrendelet végrehajtása. A jogszabály értelmében az alkoholisták­nak a Munkaterápiás Alko­holelvonó Intézetbe történő bevonulására az egészség- ügyi szerv tehet javaslatot, s az indítvány alapján a bí­róság rendelheti el a szabad­ság elvonásával is járó inté­zeti gyógykezelést. (A Szeged közeli Nagyfán kötelezően egy évet kell letölteni, ezt követően kozílium dönt ar­ról, hogy kiengedhető-e az illető, avagy további kezelés szükséges.) A fő gond: még ma is több esetben mellőzni- kell az ügyésznek az indít­vány benyújtását, mert a ja­vaslat előkészítése során az egészségügyiek csak általá­nosságban nyilatkoztatják a tanúkat, erre pedig ügyészi indítványt alapítani nem lehet. A bűnözés helyzetéről szól­va megtudhattuk: Borsodban a tavaly feltárt 10 450 bűn- cselekményből 5990-et váro­sainkban követtek el. Amíg Leninvárosban 293, Kazinc­barcikán pedig 681 bűncse­lekményt követtek el, addig Miskolcon 3748-at. A na­gyobb részt a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki — 57 százalék—, de jelentős a közlekedési bűncselekmények aránya is, amely az összbű- nözés 15,3 százaléka. A tár­sadalmi tulajdon sérelmére tavaly 30 millió forint érté­kű bűncselekményt követtek Pl. (tóth) Nem divat a műszempilla Fodrászok, kozmetikusok versenye Tegnap a budapesti sport- csarnokban megkezdődött a XV. Barátság Kupa nemzet­közi fodrász-kozmetikus ver­seny. Az ünnepélyes megnyi­tón nyolc külföldi ország — Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, Mongólia, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió — verseny­zői, valamint a legjobb ma­gyar fodrászok és kozmeti­kusok vonultak fel. Megfi­gyelőként szakemberek ér­keztek Ausztriából, Kubából, az NSZK-ból és Olaszország­ból is. Országonként 5 női és 3 férfifodrász, valamint egy- egy kozmetikus méri össze tudását. Hazánkat — mint vendéglátót •— két csapat képviselte. A versenyszámok között szerepelt klasszikus, sport-, divat-, színházi, nappali és sassoon-írizura, valamint nappali és színházi smink­készítés is. A férfifrizu­rák is az új divatot tük­rözték; a rövid hajviselet volt az uralkodó. A kozmeti­kusok a kikészítés során nem használhattak műszempillát —, ez sem divat már. Ma a versenyen részt vevő delegációvezetők tanácskozá­sával folytatódik a XV. Ba­rátság Kupa. Az ünnepélyes eredményhirdetés délután a sportcsarnokban lesz. Kétszázadik ^születésnap­ját” ünnepli a Finomkerá- mia-ipari Művek Hollóházi Porcelángyára. Hazánk jelen­leg is működő hasonló üze­mei között egy sincs, amely a múltját ilyen távoli időre visszavezethetné. Üveghuta volt az őse, amit okirat ta­núsít: „Rolly József tekinte­tes úr 3 évvel ezelőtt (3777) üveghutát emelt, amely épü­let becslés szerint 230 Rhenus forintot ér”. GYÁR - HTOKBAN A kisközségbe távoli he­lyekről kellett az üveggyár­táshoz szükséges nyersanya­gokat szállítani, ezért több mint fél évszázad múltán a Széchenyi István reformtö­rekvéseit magáévá tevő itteni földbirtokos, Károlyi úgy döntött: az üveghutát kő­edénygyárrá alakíttatja át. Elhatározásában nyilván az is szerepet játszott, hogy Hol­lóháza környékén kaolint ta­láltak. Nem kért engedélyt az osztrák helytartótanácstól, mert jól tudta, úgysem kap­ná meg,, hiszen a Habsburg- ház — az osztrák ipar védel­mében — útját állta a ma­gyar iparosítási törekvések­nek. Az akkori vármegye ve­zetői is letagadták a gyár létezését, az adatok szolgál­tatását elrendelő felszólításra szűkszavúan — latinul — csupán ennyit válaszoltak: „Abaúj megyében semmiféle gyár nem találtatik.” Ez okok miatt nincs írásos emlékünk arról, hogy a huta mikor alakult át kőedény­gyárrá. Alapítási évéül 1831- et fogadhatjuk el (jelenlegi termékeinek emblémáján is ez az évszám szeretjei), mivel ettől kezdve a füzéri r. kát. plébánia anyakönyvében szá­mos bejegyzett neve mellett foglalkozásként ez olvasható: „porcelángyár nők”. ÉLETHALÁLHARCBAN Egymást követően több bérlője volt a gyárnak, amely­ben a múlt század 70-es éveiig a vidéki keresletnek megfe­lelő paraszttányérokat készí­tettek, , Az első kerámiajegy Ist- ványi Ferenc bérlő működé­sekor került a termékre. Az utókor őt tekinti a hollóházi porcelángyár tulajdonképpeni alapítójának, szellemi atyjá­nak. Méltán, hiszen amikor az osztrák tőke erőszakossá­ga, s a magyarországi piac vásárlóképességének csökke­nése miatt a múlt század 80- as éveiben sorra megszűntek a korábban virágzó kőedény­gyárak (Iglón, Pápán, Tatán stb.), a hollóházi tartotta magát. Istványi ugyanis a gyár termékeit technikai és művészi szempontból egyre tökéletesítette. Vegyi labora­tóriumot is létrehozott, amely­ben Halbritter svéd vegyész vezetésével agyag- és máz­kísérleteket végeztek. A századfordulón a gyár közvetlenül a híres Zsolnay- gyár mögé sorakozott fel. A Kassai Kereskedelmi és Iparkamara 1905-ben megál­lapította — miután ugyaneb- bén az évben Miskolcon, Mu- rányban, Apátfalván és Rozs­nyón megszűnt a hajdan ren­tábilis kőedénygyár —: „Ha hazánkban köedényiparról beszélhetünk, csakis Abaúj megye félre eső zugában, az osztrák hatalmas iparral élet­halálharcot vívó hollóházi gyártelep jöhet tekintetbe”. A FELSZABADULÁS UTÁN FELLENDÜLÉS Istványi 1902-ben bekövet­kezett halála után csaknem négy évtizeden át szinte „ver­gődött” a termelés, 1939-ben fél évig szünetelt is. Ezt kö­vetően a gyártmányok minő­ségének megjavítása, a ma­gyaros ornamentikával díszí­tett falusi tányérok, vázák iránti kereslet ismét lendü­letbe hozta a termelést. A megtorpanás nélküli fel­lendülés útjára hazánk fel- szabadulása után lépett a gyár. 1948. március 2-án ál­lami tulajdonba került. To­vábbra is kőedényt, kis mér­tékben díszműárut, majd porcelán szigetelőket készí­tettek benne, öt évvel később azonban fokozatosan újra át­tértek a művészi kerámia gyártására. S Hollóháza böl­Dombóvárott vasárnap ki«; hirdették az országos nép-; rajzi — valamint dél-dunán­túli — játék-amatőr film­szemle eredményét. A nép­rajzi amatőr filmek kategó­riájában első díjat nem adott ki a zsűri, helyette három második díjat osztott ki. A székesfehérvári Sebestyén Ferenc és Deák Péter, vala­mint a győri filmstúdió ka­pott második díjat. Az Or­szágos Vízügyi Hivatal kü- löndíjával a békési kubikos emlékeket feldolgozó kollek­tívát (a szegedi Sándor Lászlót, a nagykanizsai Mol­nár Tibort és a várdai Hor­váth H. Sándort) jutalmaz­ták. Az amatőr filmek cso­portjában a pécsi Varga Csaba Forrás, valamint Bá­bok című két filmjével érde­melte ki az első díjat. Első díjat kapott a nagykanizsai Amfer Ferenc is Mártír cí­mű filrpjéért. A zsűri külön- díját a székesfehérvári Mesz- lényi János és a pécsi Baksa Tamás kapta. csője lett az új magyar por­celániparnak. A falu népének veleszüle­tett iparművészeti készsége, s népgazdaságunk áldozatvál­lalása (új masszamalom, a széntüzelésűek helyett gáz­tüzelésű alagútrendszerű ke-; mencék épültek) meghozta eredményét: az itteni termé­kek mind a hazai, mind a külföldi piacon egyre kereset­tebbé váltak. Tóth Ferenciéi, a többszö­rösen kitüntetett gyár igaz­gatójától tudjuk, hogy amíg tavaly 103 millió, az idén már 110 millió forint érték­ben készítettek — az érték fele-fele arányában — ház­tartási edényt és díszműpor- celánt. Termékeik 15 száza­léka külföldön, a leginkább Olaszországban, Angliában, Jugoszláviában, Kanadában és az USA-ban talált vevőre. Most a gyár további korsze­rűsítésével megteremtik a még jobb minőség feltételeit, s hosszú időre biztosítják a hazai és külföldi igények ki­elégítését. S ami szintén nem lényeg­telen: az 1945 tavaszán még csak 80, 1967-ben 373, 1971- ben pedig 783 személyt fog­lalkoztató, évek óta két mű­szakban üzemelő gyárban ma már 1022-en (55 százalékban nők) keresik meg a kenyerü­ket. Az 1115 lelkes, termő­földdel alig rendelkező falu munkaképes lakosainak a 93 százaléka „porcelángyárnok”, s még tíz környékbeli köz­ségből szállít ide munkásokat az autóbusz. ÜNNEPSÉGSOROZAT Decembertől a jövő év má­jusáig a hollóháziak ünnep­ségeken emlékeznek meg az ősök és önmaguk küzdelmei­ről, kitartó munkájuk ered­ményeiről, hitet téve amel­lett, hogy a jövőt is meghó­dítják. Egyebek közt mun­kásgyűlést, ünnepi tanács­ülést tartanak, kiállításokat rendeznek, s Istványi Fe­renc mellszobrát is felavat­ják. További sikereket kívánva nekik, mi is tisztelgünk múlt­juk és jelenük előtt. TARJÁN ISTVÁN Kuka-sors .Meg kell mondanom: nem vagyok híve a kacatok tárolásának. De a szokásos nagytakarítások alkalmával mindig módszeresen se­lejtezek. Többször is megforgatom a kezemben, mielőtt kuka-sorsra ítélek valamit, mondván, soha nem lehet tudni, mikor veszem hasz­nát. A nagyvállalatok rendszeres időközönként ugyanilyen módszeres selejtezést végeznek. A napokban a felső-majláthiak lehettek szem­tanúi a BÁÉV-esek rendteremtésénk. Befejeződött a lakótelep épí­tése, elvégezték a garanciális munkát. Egy bizottság a megmaradt anyagokról felvette a jegyzőkönyvet, s egy rendelet értelmében, annak rendje-módja szerint, tette amit kell. a papírforma szerint azokat az anyagokat, amelyeket felhasználni, és leértékelt áron ,,há­zon belül” értékesíteni már nem lehet, meg kell semmisíteni. Tűz­re, vagy szeméttelepre vele! Nos, szerdán délelőtt magasra csaptak a lángok, amire össze­szaladtak a környékbeliek. „Mentették” volna, ami menthető. Csak­nem ölre mentek egy darabka padlószőnyegért, egy-egy tekercs hi­bás tapétáért, W. C.-ülőkéért, műanyag csempéért; a tűz mellett strázsáló emberekkel. — Ilyen gazdagok vagyunk? — sopánkodtak a körben állók. A házmesterek az előcsarnokba kunyeráltak volna egy kis szőnyeg- darabkát, de hiába. — Annyit ráraktak a tűzre — mondta az egyi­kük —, hogy öt évre megoldotta volna a lábtörlő-gondjainkat. Mond­hatnánk; a szabár, az szabál’. A vállalatoknak nem éri meg —nem érné meg? —, hogy potom pénzért kiárusítsa ezeket a számukra hasznavehetetlen portékákat? Azt mondják, ők adnák, csak lenne valamilyen vállalat Miskolcon, amelyik azt értékesítené. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy ilyen dolgokból is adminiszt­ratív ügyet csináljunk... Mert elképzeltem; annyi időbe tellett vol­na egy rögtönzött végkiárusítás, mint a tüzet őrizni. Nekem is so­kat érne egy olyan padlószőnyeg-darabka, amellyel befbldhatnék egy cigarettaparázstól esett lyukat. Sőt, nem tudom, hozzájuthatok-e valaha egy olyan darabka tapétához, amivel eltüntethetném a szo­bában kisfiam kezemunkáját. De bagatell összegért biztosan sok ember talált volna a lakásában, a víkendházában hasznosítható dolgot. Apropó! Még egyet: a szembeni ABC-áruházban 56,50-ért! adnak háromcentiméteres padlószőnyeg-csíkokból, műanyag rafiával ösz- szefont lábtörlőt. O. E. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents